Takami Kósun - Battle Royale

"Még az olyan átlagemberek is, mint én, időnként mindent értelmetlennek találnak. Miért kajálok én, amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit, úgyis nemsokára szar lesz belőle, nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben, egyszer úgyis meghalok. Jó ruhákat hordtam, kiérdemeltem az emberek irigységét, vagy megszedtem magam, de semmi értelme nem volt. Teljességgel értelmetlen."

Évekig halasztottam az olvasását, nem volt kedvem japán író könyvét olvasni. Közben elolvastam az Éhezők viadalát, amit folyton ehhez a könyvhöz hasonlítanak és nem akartam ugyanarról a témáról olvasni. Ugyanakkor mostanában nagyon sok disztópiás regényt olvastam és nagyon tetszik ez a műfaj. Így aztán belevágtam  a több mint 700 oldalba.

Sztori: Valahol, valamikor egy elképzelt diktatórikus keleti országban létezik egy program, mely során minden évben kiválasztanak egy 15 évesekből álló 42 fős osztályt, elrabolják őket,  majd egyenként kiküldik őket egy szigetre különböző fegyverekkel (géppisztoly, sarló, kés, villa kinek mi jut) hogy pár nap leforgása alatt csak 1 maradjon életben közülük: a győztes. Ölj vagy téged ölnek.
Mindeközben a Nagy Testvér figyel, terel, szabályokat fektet le. Kegyetlen verziója a Való világnak.

Az eleje nehezen indult, a szigetre kerüléstől viszont nagyon feszített a tempó. Borzalmas a névmemóriám és ezek a japán nevek még külön problémát is okoztak, gyakran nem tudtam ki kicsoda, így a beleélés nem volt az igazi. Igaz van osztálynévsor és térkép is segítségül, de én nem szeretek ide-oda lapozgatni olvasás közben.

Azt hiszem mindenkinek eszébe jut erről a könyvről a Legyek ura (brutális gyerekek egy szigeten). Valamikor tizenegykét évesen olvastam és nagy hatással volt rám a gyerekek kegyetlensége, először ennél a könyvnél is azt éreztem, hogy ez azért egy kicsit sok. De pont aznap amikor befejeztem a könyvet, vezető hír volt a híradóban, hogy itt a mi hazánkban egy 13 éves fiú megkéselte egyik társát valami videó játék hatására. Olyan világban élünk ahol egyes országokban tízéves gyerekek kezébe gépfegyvert nyomnak és értelmetlen háborúkba küldik őket harcolni és még sorolhatnám a naponta megtörtént eseteket. Ezzel azt karom kifejteni, hogy könnyen el tudok képzelni egy ilyen programot, amint épp megvalósul talán (remélem) nem itt Európában.
Mit akart ezzel a diktatúra? Mi szükség van erre a "valóságshow-ra"? Hisz még csak a tv-ben sem adják le egyfajta szórakozásul (pl.Éhezők viadala ezentúl csak ÉV) csak a hullákat és a győztest mutatják. Mi a célja ezzel a "játékkal" a hatalomnak?
Ennek megfejtése számomra nem egyértelmű. Nyilván egyfajta megfélemlítés, hogy te is kerülhetsz ilyen helyzetbe. Ne ellenkezz tedd meg amit a hatalom akar tőled. Különben...
Ugyanakkor az nem létezik, hogy ezt évtizedekig lehet művelni vagy igen? (az ellenállás persze a könyvben is felbukkan). Számos kérdés merült fel bennem talán később a választ is megkapom, ha kicsit ülepedik a dolog.

A teljes bizalomvesztés olyan társakban akikkel nap mint nap együtt koptatod az iskolapadot teljes káoszt, halált, tökéletes megsemmisülést okozott. Egyik oldalon árulás, megjátszás, átverés, hazugság, kegyetlen brutális gyilkosság, a másik oldalon könyörület, szerelem, gyengédség, eltitkolt érzelmek.
Ezek miatt nagyon széles skálán mozogtak az érzéseim olvasás közben. A döbbenet, az undor váltotta egymást a  meghatottsággal. Bevallom néha még könnyeztem is.
Annak ellenére, hogy tudtam a végén csak egy maradhat mégis jó pár szereplőt megkedveltem.
Különösen tetszett ebben a könyvben, hogy nem egy személy volt a központi szereplő, mint az ÉV-ban hanem sok szereplő szemén át lehet látni a történéseket és sok gyerek gondolataiba bele lehet látni.

A sztori véres, brutális, könyörtelen ugyanakkor néhány szép lelkű diáknak köszönhetően megható, felemelő. Könyvben nagyon tetszett, de filmen egyenlőre nem akarom látni. A gyilkosságok eléggé naturálisan vannak bemutatva, és ezt nem szívesen látnám viszont.
Elgondolkodtató könyv, mint általában minden disztópiás regény.
5/4,5 pont

Janet Evanovich: Pimasz alak

" Ez a fajankó ellopta az újságját! Soha nem találkoztak, nem tudta milyen a külseje, csak azt, hogy egyszer csak itt volt, ott ólálkodik az éjszaka minden órájában, és hogy túl hangos zenét hallgat. Hogy undorító ételszag szivárog tőle a központi szellőző- és fűtőaknán át, hogy napokig bent hagyja a mosnivalóját az alagsori mosó- és szárítógépben, és hogy sokkal gyakrabban parkol Louisa helyén, mint a sajátján. Louisa azt a szenvedélyes gyűlöletet táplálta iránta, ami csak az ilyesfajta kényszeregyüttélésből fakadhat. Ez a pali egy piszok alak!"

Elég nehéz ennek a könyvecskének az értékelése számomra. Egyrészt ott van a zseniális írónő Janet Evanovich akinek a fantasztikus Stephanie Plum a szingli fejvadász című sorozatot köszönhetjük, másrészt viszont ennek a könyvnek a műfaja romantika, vagy ahogy a borítón is látszik szerelmes regény, amit én nem szeretek.

Rövid története: két főszereplőnk Lousia 30 éves egyedül élő sajtótitkár egy politikus mellett, és Pete a forgatókönyvíró aki leginkább egy hosszú hajú rocksztárhoz hasonlít, bár egy macskával él együtt. A köztük lévő kezdeti viszonyt a bejegyzésem elején lévő idézet azt hiszem rendkívül szemléltetően átadja.
A két szereplő élete aztán egy krimi szálnak köszönhetően összefonódik és persze a boldog végkifejlet sem marad el.

Mi a bajom a szerelmes regényekkel? Hogy többnyire ugyanaz mindegyik története. Van két ember aki először utálja egymást aztán két perc után rájön hogy rosszul ismerte a másikat és már ágyban is vannak. Aztán valami történik ami miatt mégsem lehetnek együtt jön a hosszú vívódás hogy aztán a vége megint a boldog befejezés lehessen. Ámen.
Ezzel nincs is baj, ha közben váratlan fordulatok, kalandok, nyomozás, izgalom váltja egymást. Szerethető főszereplőkkel és zseniális mellékszereplőkkel.
A Pimasz alakban viszont mindez nincs meg. Egyik szereplőt sem szerettem, a krimi szál nulla volt és egyáltalán nem is érdekelt. Szerencsére csak 188 oldalas a könyv ennyit még kibírtam, de ha nem a Könymolypárbaj keretében olvastam volna abbahagyom 30 oldal után.
Egyetlen pozitívuma a humor. Ebben Evanovich már megcsillogtatta zseniális írásmódját ami főleg a szereplők közti incselkedésen, szellemes párbeszédeken alapul.
Ajánlom a hollywoodi rendezők figyelmébe mondjuk Reese Witherspoon és Gerard Butler főszereplésével lehetne belőle egy közepesen jó filmet csinálni. Bár én nem nézném meg.

Összességében ajánlom mindazoknak  akik falják a Júlia, Romana féle füzetecskéket pl Anyukámnak, keresztanyámnak, egyik barinőmnek, de azoknak nem akik Evanovich-csal a Szingli fejvadász sorozat kapcsán ismerkedtek meg. Mindenképp csak csalódás lehet a vége.

X-Faktor 2011.11.12.

Díjnyertes előadók estje. Vagyis mindenki énekelhet amit akar.
Ebben az adásban irtó gyenge poénjai voltak Nórinak. Összességében elég jó előadások voltak.
Közös dalnál az jutott eszembe, hogy Tóth Vera egymagában jobban és erősebben szól, mint ezek 8-an. :(

Na lássuk a sorrendemet:

8. Baricz Gergő: utolsó helyéhez az is hozzájárult, hogy nem ismerem ezt a dalt és tudom mihez hasonlítani. Így egyszerűen csak annyit tudok hogy nem tetszett. Untam.
7. Muri Enikő: a Feel az egyik kedvenc számom és ilyen érzéketlen előadását még nem hallottam. Ahol ki kellett engednie a hangját az elmegy de ahol finoman kell énekelni az nagyon nem megy neki.
6. Bagosi Alexa: Az ének nem támasztotta alá az előadást. Hiába szexi a mozgás ha az ének nem.
5. Lil-C: Junior reszkess!!! Lil jobban néz ki, jobban táncol és legalább úgy énekel mint te.
4. Rocktenors: A közepétől egész jó volt. (Guns N Roses)

3. Kováts Vera: Kicsit ingadozott a teljesítménye de ez a szám szerintem illett hozzá.(Tóth Gabi)
2. Kocsis Tibor: szépen énekelt (Friderika), meg is borzongtam közbe,de nem lehet első mert ő még jobb volt:.

1. Tarány Tamás: tetszett hogy saját magára alakította a dalt, szenzációsan jó volt. (Ákos)

A nyertes dal:
 http://xfaktor.rtlklub.hu/video/148335

A párbaj Bagosi A. és Lil-C között elég közepesre sikeredett, végülis érthető a mentorok döntése Lil-ben több a potenciál, annak ellenére mondom ezt, hogy a lányok közül Alexa volt a kedvencem.

Top 10. könyvsorozat - 9. helyezett: True Blood

-->

"- Képzeld, mi történt ma este - mondtam neki. -Mi? Randid volt?

- Nem — válaszoltam, azon igyekezve, hogy továbbra is mosolyogjak. — Egy vámpír nézett be a kocsmába.

- Nahát. Volt vámpírfoga?

Én láttam megcsillanni a parkoló fényeiben, akkor, amikor a két Rattray csapolta, de semmi szükség nem volt rá, hogy erről beszámoljak nagyinak.

- Biztosan, de vissza volt húzva.

- Egy vámpír itt minálunk, Bon Temps-ban. - Nagyi elalélt a boldogságtól. — És megharapott valakit?"

Valamikor a tv sorozat első évadának megnézése után kezdtem olvasni a könyvet. Őszintén mondom csalódás volt.

A filmnek köszönhetően azonban kíváncsi voltam a többi részre és nem bántam meg, sőt valósággal faltam a részeket, amelyből ez idáig 10 rész jelent meg magyarul. 

A főszereplő Sookie Stackhause egy amerikai kisváros Bon Temps egy különleges lakója. Sookie pincérnő, aki kerüli az embereket,  nem randizik, nincsenek barátai, nagymamájával él, teljesen hétköznapi lány, akit azonban környezete bolondosnak és furcsának talál. Ennek egy oka van mégpedig az, hogy belelát az emberek gondolataiba, ami meglehetősen sok nyűggel, bajjal, gonddal jár számára. Egy nap azonban vámpír látogat a bárba, és hősnőnk meglepődve tapasztalja, hogy Bill gondolatait nem hallja.

A vámpírok pár éve már teljes jogú tagjai a társadalomnak köszönet érte a szintetikus vérnek vagyis a True blood-nak. Minden egyéb dologban azonban a hagyományos vámpírt testesítik meg. A fénnyel, az ezüsttel a fokhagymával és a kihegyezett karóval nincsenek barátságban. Nappal pedig nyugovóra térnek a kialakított menedékhelyükön.

Ez a könyv nem az Alkonyat rajongóinak készült, már csak azért sem mert jóval régebben íródott. Nem a romantikus vonalat lovagolja meg inkább a krimisebb, kalandosabb történeteket kedvelőknek ajánlható. És persze szex minden mennyiségben megtalálható nemcsak a könyvben a tv sorozatban is.

Hogy miért nem tetszett az első rész? Nem tudom, hogy a fordítónak (akit aztán le is cseréltek) vagy az eredeti műnek köszönhető e, de nagyon iskolás írás volt. Számomra olyan mint egy jól megírt fanfic. Ez azonban a kötetek előrehaladtával szerencsére megváltozik. 

Azt hiszem a legjobban az zavart a könyvben hogy E/1 -ben íródott, mindent Sookie szemszögéből látunk, míg a sorozat több szálon fut, ennek köszönhetően sokkal többrétegűek, színesebbek a szereplők. 

A könyv nagy pozitívuma a filmmel szemben Sookie karaktere. A sorozatban egy nyafogós néha kibírhatatlan sőt az elején kimondottan unszimpatikus liba, a könyvben viszont egy két lábbal a földön járó magát elfogadó, természetes, kíváncsi, az újat könnyen befogadó hétköznapi lány. Azt nem tudom a sorozat gyártóinak mi volt a koncepciója, hogy Sookie-ból teljesen mást hoztak ki, persze az is lehet hogy Anna Paquin színésznői tehetsége csak erre futotta.

Visszatérve a könyvre: pergős jó humorú, könnyen olvasható sorozatról van szó. A párbeszédek remekül vannak megírva és sok kedvelhető karakter van benne.

 Személyes kedvencem Eric, aki ráadásul a filmben is zseniális hála az őt játszó Alex Skasgard-nak .

Mint minden sorozat természetesen a színvonal nem egyenletes vannak jobb és kevésbé jó részek, de összességében mindenképp ajánlani tudom. Ez egyaránt vonatkozik a könyvre és a filmre is. 

A film csak nagyon nagy vonalakban követi a könyvet, teljesen új karaktereket hoz be, vagy éppen hagy ki. A cselekmény sem követi a könyvet. Éppen ezért mindegyik megáll a maga lábán és teljesen különálló alkotásként kezelendő. 

Könyvben a  11. rész megjelenése még ez évben várható magyarul. Az HBO pedig az 5. évadot forgatja hamarosan.

X-Faktor 2011.11.05.

Az gondoltam, hogy a feldolgozások azt jelentik, hogy az előadók dolgoznak fel egy számot nem pedig azt hogy eleve már a feldolgozást éneklik. Na mindegy. Összességében sokkal jobb volt ez az adás mint az előzőek. Szinte mindenki sokkal jobban teljesített mint múltkor és sok egész különleges produkciót is láthattunk.

Az én listám most így alakult:

09. Kováts Vera: Ez volt eddig a  legrosszabb produkciója. Nem volt sodrása, lendülete, mintha nem érezte volna jól magát. Csak testileg volt a színpadon.
08. Kocsis Tibor: Unalmas volt és nem is énekelt jól.
07. Rocktenors: Ez volt az este során számomra a legfurább feldolgozás (A-ha szám). Jól énekeltek de nem állt össze egésszé ahogy Ildi mondta kotyvasz-saláta volt az egész. 
06. Muri Enikő: a stylist-nak egy nagy taslit, borzalmas volt az a cucc. Jól énekelt de semmi varázsa nem volt megint.
05. Lil-C: Ahogy Miki mondta összeszedett és elegáns produkció volt. Ismét bebizonyította hogy mekkora showman. Ez a hangszín fényévekkel jobb.
04. Baricz Gergő: Előadás 5-ös ének csak 3,5. a gitáros nyitás jobban tetszett. De legalább poénos volt.

A dobogósok ezúttal:
3.Tarány Tamás: a táncbetétje megmosolyogtató volt, egyébként azt csinálta amihez ért, de ahhoz nagyon.
2. Apolló 23: nem szeretem ezt a számot (Rihanna) de ebben a feldolgozásban nagyon tetszett, nagyon jól állt nekik ez a stílus. Az angoljuk viszont pocsék.

1. Bagosi Alexa: ismertem ennek a számnak a feldolgozását így nem ért meglepetésként. Ez az amikor rá talál a dal az előadóra. Ennek volt varázsa. Így lett nálam a múltkori utolsóból most első.

A párbaj ismét nagy drámát hozott, nagyon meglepődtem az Apolló 23 kiesésén. Szerintem irtó jók voltak és bennük több lehetőséget is látok mint a másik csapatban. Nos én nem szavaztam így reklamálnom sem jogos.

A négy döntő után még mindig nincs kedvencem a listáim alapján Tarány Tamás az aki számora egyenletes teljesítményt nyújt de vajon igazi sztár lehet belőle?

A nyertes produkció: http://xfaktor.rtlklub.hu/video/147533

Szingli fejvadász - One for the Money trailer

Egyik kedvenc könyvsorozatomból filmet forgattak. (kösz kedves moly-társam Vicky3, hogy felhívtad a figyelmem rá)
Janet Evanovich: A szingli fejvadász című sorozatából idehaza sajnos csak 4 rész jelent meg könyv formájában (kint 17). Most az első részből készítettek filmet meglehetősen jó szereposztással.
Senkit ne tévesszen meg a cím, nem egy újabb  Bridget Jones féleségről van szó.
Ráadásul a trailer alapján elég ígéretes a dolog, remélhetőleg az összes poént nem lőtték el benne.

UPDATE!!! Megnéztem, felejthető filmecske könyvben jobb!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Stephanie Plum szerepében Katherine Heigl

Joe Morelli szerepében  Jason O'Mara
Manoso a Ranger pedig Daniel Sunjata

 Kedvenc szereplőm Mazur nagyi, azaz: Debbie Reynolds

 És íme a szinkronos előzetes:

http://www.youtube.com/watch?v=TVfqB-Vv0HE

A könyvet mindenkinek ajánlom aki könnyed, sírva röhögős szórakozásra vágyik, szerette pl. a korai Halkirálynő történeteket.
A rövid sztori:

Stephanie Plum olasz-magyar (!) közel harminc, elvált (miután rajta kapta hites urát a konyhaasztalon a szomszédasszonnyal), munkanélküli (fehérnemű díler), kocsi nélküli (folyton felrobban), pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Joe Morelli, aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy "vonatozzon" vele, jó tíz év múlva pedig levarázsolta a bugyiját, ismét felforgatja az életét.
És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani („Harminc éves vagy, nincs férjed, és fejvadász lettél?!Mit szólnak ehhez a szomszédok?”). Na és persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut eszébe: a szex, a szex és a szex.

Kristin Cashore - Graceling - A garabonc

"– De nem félsz, ugye, Katsa?
– Nem különösebben.
– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak."

Fantasy női főhőssel, ez kell nekem -gondoltam. És neki is vágtam. Nem bántam meg, könnyed szórakozást nyújtott pár napra.

Sztori: Főhősnőnk Katsa egy garabonc. A garaboncok valamilyen különleges hasznos vagy éppen haszontalan képességekkel rendelkező felemás szemű emberek. Katsa rendkívüli tehetsége a harc. Még nem talált legyőzőre. Ezt király nagybátyja fel is használja, "vérebként" alkalmazva a lányt. Főhősünk gyűlöli is érte. De aztán megismerkedik egy szintén garabonc herceggel  Pongorral, és addigi otthonától távol különféle kalandokba csöppenve ismeri meg igazi garabonciáját és válik a kamasz, önfejű kislányból felnőtt nővé.

Az eleje és a vége tetszett. A szereplők nagyon szimpatikusak, szerethetők. Sajnos a közepe táján volt pár rész ami nekem nem jött be. Az egyik, hogy túl sokáig tartott a vándorlás. Egy idő után unalmas, hogy éppen mennyit lovagoltak és miket vadásztak, de ezen még nem akadtam volna fenn. Ami nagyon nem tetszett az a romantikus füzetecskékhez hasonló "színvonalú" enyelgés és szenvedés a két főszereplő között. Már 17 éves korom óta nem olvastam ilyen füzeteket nem véletlenül. A romantikát kedvelőknek viszont nagyon tudom ajánlani. Talán pont emiatt a rész miatt hasonlítják ezt a könyvet az Alkonyathoz, mert én más hasonlóságot szerencsére nem vettem észre.
A könyv elsőkönyves író alkotása, ez egy kicsit érződik különösen a történetvezetésen. Eléggé kiszámítható a cselekmény. A gonosz karaktere sincs tökéletesen kidolgozva, a férfi főszereplő Pongor egy kicsit súlytalan, semmiképpen nem közelíti meg a tökéletes férfit számomra, Giddonról viszont szívesen olvastam volna többet.
Furcsák a nevek (Kesekék, Teafű király, Randa király) és a hét királyság elnevezése kimondottan bosszantott (Kelteföld, Észkafölde, Köztefölde stb).
A női főhős viszont szerintem jól sikerült, nagyon őrült a csaj, nagy benne a szabadságvágy és emiatt csak fokozatosan adja meg magát a szerelemnek. A másik kedvenc szereplőm a tízéves koraérett kislány Keserkék.
A könyv stílusa hamar magába szippantja az embert és könnyeddé teszi az olvasást.
A történet lezárt, de lesz folytatás bár ahogy az előzetesbe beleolvastam más szereplőkkel. Mindenesetre ha megjelenik én el fogom olvasni.

Négy pontot mindenképpen megér.