X-FAKTOR 2011.10.15.

A műsorról: mivel egy külföldi X-Faktort sem láttam, így nem tudom összehasonlítani az eredeti angol vagy az idén indult amerikai verzióval. Szerintem nagyon hiányzik Nóri mellöl egy másik műsorvezető, nem feltétlenül Balázs én adtam volna még esélyt Nagy Sanyinak, aki a CSSZ-ben a kezdeti ügyefogyottsága után azért szerethetővé vált. Sokan kritizálják, hogy nem élő a közös ének, ez engem nem zavar az sokkal inkább, hogy a sztárvendég (jelen esetben Vastag Csabi) felvételről megy.
Az én sorrendem a szombati show után:
12. Demes Tamás, tetszik a hangja (mintha keresztezték volna Vastag Cs-t és Takács Nikolas-t) az egyénisége is szerethető, de most nálam messze ő volt a leggyengébb. Nem neki való számot énekelt és sokszor a hangnemet sem találta el.
11. Ikrek, nem tudom mit keresnek ebben a műsorban, oké tudom kell az eyecandy a fiúknak, és amúgy sem volt erős az együttesek mezőnye. Önmagukhoz képest most nem is voltak olyan rosszak.
10. Lil C, tudom kell az egzotikum is a műsorba sőt ő még nagyszerűen táncol is, de a hangja olyan mintha héliumos lufit szívott vona. Még mindig vérzik a szívem Oltyán Attila miatt (napszemüveges őrült U2 csávó).
Nos önmagához képes ő is tűrhető volt, de mi lesz vele ha komolyabbat kell énekelnie?
09. Rocktenors, kedvelem őket de ez a Jacko szám nem nekik való volt. Igencsak előjött a színészi énjük és szinte végig hülyülték az egész dalt.
08. Kocsis Tibor, korrekt volt nem több.
07. Bagosi Alexa, a válogatókon nagyon tetszett, most sokkal halványabb volt, hiányzott belőle a szenvedély.
06. Gyurcsik Tibor, a dalválasztás nem volt szerencsés, de nekem még így is tetszett.
05. Kováts Vera, nagyon cuki, van benne lehetőség, de párszor hamis volt.
04. Muri Enikő, nos én nem vagyok rajongója a hölgynek, nagyon nem szimpi nekem, de ezt most félretéve azt kell mondjam jól boldogult ezzel a nagyon nehéz Beyonce számmal, már csak úgy 25 %-ban kiabált, ami nagy fejlődés a korábbi 80%-hoz képest.
és akkor a dobogósok tá-tám:
03. Apolló 23, az összetákolt fiúcsapat elég jól muzsikált.
02. Tarány Tamás, szuper volt tökéletes dalválasztás és kicsit ugyan esetlen de nagyon szerethető előadás.
01. Baricz Gergő, hááát én nem akartam hinni a szememnek. Azt hittem megint kiáll egy gitárral és elnyom valami érzelgős bús nótát, féltettem is hogy mi lesz vele, és erre tessék. Persze nem volt tökéletes az ének kicsit dünnyögősre sikerült de a show amit produkált attól beájultam. Óriási meglepetés volt számomra.

Sajna a párbajba bealudtam, nem tudom abban ki volt a jobb, de nem nekik kellett volna párbajozni. Nagyon sajnáltam Gyurcsikot még egy-két kör benne volt, igaz a Rocktenorsban is.

Az általam győztesnek ítélt produkció:
http://www.youtube.com/user/XFaktorHUN#p/c/57C7955E126AFBA9/12/y2uL7TvuRTw

Cukiság

Avatarok

Cserélj hangulattól függően:

Minden olvasmányunk magot hint el bennünk, amely kicsírázik. /Renard

Tudtátok közgazdászok???? :)

"– Mindig is jobban szeretted, ha más végzi el a munkát, Szellő – jegyezte meg Ham.
– Drága barátom – vágott vissza a megszólított –, az élet arról szól, hogy mindig találj valakit, aki elvégzi helyetted a munkát. Hát semmit sem tudsz a közgazdaságtan alapjairól?"
Brandon Sanderson: Ködszerzet

John Avide Lindqvist - Hívj be

1. "– És tényleg koporsóban alszol? Eliből kitört a nevetés, a fejét rázta. – Ugyan, dehogy. Én...Oskar nem bírta megállni. Valójában nem ezt, és főképp nem így akarta mondani, de a szavai úgy hangzottak, mintha panaszkodna: – De te embereket ölsz! Eli szeméből olyan meglepődés sugárzott, mintha Oskar valami tel­jesen nyilvánvaló dologra akarná felhívni a figyelmét, például hogy mindkét kezén öt–öt ujj van. – Igen. Embereket ölök. Elég uncsi."

Először is: semmiképpen nem ajánlom gyerekeknek és érzékeny lelkületű felnőtteknek, akiknek sok volt pl. A tetovált lány azoknak ez is durva lesz.

Kegyetlen, könyörtelen gyerekek, érzéketlen kiégett felnőttek, brutalitás, pedofília, erőszak. Nem egy mostanság annyira divatos romantikus, erotikus, szexi vámpír-sztori az biztos.

Igazából ha Eli nem vámpír lenne a történetben hanem csak egy árva, magányos áldozat akkor még felkavaróbb és megrendítőbb lenne a történet.

Története röviden: 1981 novembere van, a svéd peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele.

Eközben Oskarnak meg kell küzdeni a brutális osztálytársakkal, elváltan élő szüleivel és legfőképp a magánnyal, amit Elivel való találkozása változtat meg.

A történetben több mellékszereplő is van, több szálon fut a cselekmény ez elég zavaró még akkor is, ha tudtam hogy ezek előbb-utóbb összefutnak.

A vége eléggé összecsapottnak tűnt számomra sok elvarratlan szállal.

Nem volt könnyű olvasmány, sokáig is tartott de nem bántam meg, hogy elolvastam igaz valószínű többször nem veszem a kezembe.

A könyvből készült film már ott figyel dvd-n, de bevallom féllek megnézni.

Értékelés: 4 pont

„A mókus leér a fa lábához, végigszalad egy vaskos gyökéren. Nem szeret sötétben a talajon mászkálni, de az éhség nagy úr. Éberen foly­tatja útját, tízméterenként megáll, hallgatózik, körülnéz. Megkerüli egy borz üregét, melyben még nyár végén is lakott egy borzcsalád. Ugyan már régóta nem látta őket, de sohasem lehet elég óvatos.

Végre célhoz ér; a legközelebbihez az ősszel készített téli raktárai közül. Este megint nulla fok alá süllyedt a hőmérséklet, s a napközben elolvadt havon vékony hártya képződött. A mókus karmaival kapará­szik a hártyán, átjut rajta, továbboson. Megáll, hallgatózik, ás megint. Végig a havon, az avaron, a földön.

Épp kiás egy diót, és a mancsa közé veszi, amikor valami hangra lesz figyelmes.

Veszély.

Szájába veszi a diót, felugrik egy fenyőre, a raktárt már nincs ideje befedni. Fent az egyik ágon biztonságban megint mancsai közé szorít­ja a diót, igyekszik a hangot a térben elhelyezni. Nagyon éhes, és csak egy–két centire tőle ott az ennivaló, de először lokalizálni kell a hangot, el kell menni a közeléből, enni ráér azután is.

A mókus félrebillenti a fejét, az orra remeg, ahogy lebámészkodik a lába alatt elterülő holdárnyékos tájra, és rábukkan a zaj forrására. Igen. Megérte ez a kitérő. A nedves kaparászás a borzüreg felől hallatszik.

A borz nem tud fára mászni. Egy picit lanyhul a mókus ébersége, bekap egy falatot a dióból, közben tanulmányozza tovább a talajt, de most már inkább egy színházi előadás nézőjeként a harmadik emeleti páholyból. Szeretné látni, mi történik, hány borz van odalent.

De ami előmászik az üregből, az nem borz. A mókus kiveszi a diót a szájából, figyel. Próbálja megérteni a dolgot. Összeilleszteni a most látottakat a korábbi tapasztalataival. Nem sikerül.

Egy ilyesmi talán még fára mászni is tud.

Sohasem lehet elég óvatos az ember.”

Rám-szakadék vagyis egy csetlő-botló kiránduló tapasztalatai

Nem vagyok túrázó típus, bár kirándulni szeretek, de amihez térkép kell az már nekem és általában mellém szegődött társaimra megoldhatatlan feladatot jelent. Interneten körülnéztem, hogy Dobogókőt hogy lehet elérni. Nekem Pomáz volt a kiindulási pont, mindenki a buszt javasolta, nos nagyon örülök neki hogy végül is kocsival mentünk. A busz ugyanis 5 km-re Dobogókőtől tett volna le és igazi túrázónak és térképismerőnek kell lenni annak aki aztán kiigazodik hogy hol mi merre.
Nem kis nehézségek árán eljutottunk dobogókői parkolóba (GPS-re nem szabad hallgatni!!!!), ahol összefutottunk egy kisebb társasággal akik a Rám-szakadékba készültek. Mi nem terveztünk ekkora túrát, de az eltévedéstől jobban féltünk így inkább csatlakoztunk.
Laza másfél óra után értük el a szakadékot. Amikor megláttam a felfelé jövő társaságot térdig sárosan, fél percre az ájulástól (kb. 20 évesek voltak) elbizonytalanodtam, de mivel abban sem voltam biztos hogy visszatalálok a kocsimig így elindultam, meg aztán mi mégis csak lefelé mentünk. (ó én naiv)
Tényleg volt 2 db létra, kapaszkodó, lánc de legtöbbször köveken, fadarabokon kellett ugrálni ide oda, kikerülve a patakot.
Szuper volt, én is csak térdig lettem sáros, és fizikailag sem volt megerőltető, életem legjobb túrája volt.
Csak ne lett volna a visszaút.
Nos ezúttal is köszönöm a velünk tartó kis társaságnak, főleg Zsoltnak hogy nem hagyott ott az erdő közepén.
Akár már harmadnap mentem volna újra (másnap azért még nem) ha tudom hogy a célba vár egy taxi és egyenest egy wellness fürdőbe visz.
Mindenképpen azt ajánlom, hogy ne az újonnan vásárolt méregdrága sportcipőben vágjatok neki a túrának, egy régi kényelmes bejáratott cipő alkalmasabb.

Íme egy térkép: