Dan Wells - Partials-Részben ember

"Összeházasodunk, terhes leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!"

Sztori:
11 évvel ezelőtt az emberek, egy általuk előállított mesterséges fajjal, a Részlegesekkel vívott háborúban szinte teljesen kipusztultak. A háborúban bevetett vírusra az RM-re az életben maradtak ugyan immúnisak, de az újszülöttek pár órával születésük után mind meghalnak. Az emberekre a kihalás vár. 
Kira a 16 éves orvostanhallgató is kétségbeesve keresi a megoldást. Rájön, hogy egyetlen esélyük, ha tanulányoznak egy Részlegest.

Partials a Részlegesek trilógia első része.

Nagyon jó értékelése van a moly-on ennek a sorozatnak, így felkeltette az én érdeklődésemet is. Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges dísztópia.

Történet: 10/8
Adott egy kihalás szélén álló, elégedetlenkedő társadalom amire rákényszerítettek egy erősen megkérdőjelezhető törvényt. Természetesen vannak lázadók is, ők a Hang, és van egy tinink is aki kezébe veszi az irányítást. Szóval adott is a helyzet egy átlagos ifjúsági dísztópiához. Hogy miben különbözik a Partials a többitől? Nem sokban.

Kicsit nehezen indul be a sztori, úgy kb. a 30%-ig csak alapozás folyik. Onnan, hogy hőseink kikerülnek saját kis zónájukból viszont csak úgy kapkodtam a fejem, annyi minden történt a könyvben. Rengeteg az akciójelenet, az izgalom és a fordulat a történetben. A belső ellentéteket fokozza az, hogy egy külső ellenséggel is számolni kell, ők a Részlegesek.
Mostanában a divatos dísztópiákat mind nők írták, nos ezen egy kicsit érződik, hogy férfi az író. Nincs ugyanis felesleges picsogás, siránkozás, érzelmesség, csak annyi amennyit tényleg megkövetel a történet.
Általában a trilógiák első részében mindig van hiányérzetem a fennálló világkép kidolgozásában, de azt kell mondjam ebben a könyvben megalkotott világ eléggé kidolgozott, bár kisebb hibák, logikátlanságok azért felfedezhetőek. Ezeken túl kell lépni, különben felesleges is ezt a műfajt olvasni.
Engem mélységesen felháborított és elborzasztott a  Remény törvény, ami kötelezővé teszi, hogy minden nő, minél hamarabb terhes legyen, tudva azt, hogy babája nem fog életben maradni. Adódik a kérdés: Meddig lehet elmenni a faj fenntartásáért folytatott küzdelemben?
A könyv végén a remény ugyan felcsillan, de még sok titok, kaland és veszély vár főhősnőnkre.

Dan Wells

Karakterek: 10/8
Kira erős, bátor és okos női karakter. Rengeteget beszél, de sosem feleslegesen. Hiányzik belőle az érzelgősség, bár kétségtelen, hogy a szíve a helyén van. Nekem egy kicsit túl "macsó". :)
A férfi főszereplők közül Marcus képviseli a humort, a kedves, jószívű és hősnőnkbe szerelemes fickót. Samm (nem elírás, tényleg két m) pedig a titokzatos, kemény, de segítőkész szexi srácot. Érdekes módon engem egyik fiú sem nyűgözött le, ellentétben Jayden-nel. Látszólag ugyan fennállhat egy szerelmi háromszög kezdete, de egyenlőre Kira túl sok mindennel van elfoglalva, a szerelem vagy vágy még nem érdekli.
Az író a mellékszereplőket nem kíméli, elég sokan elhulltak már az első részben is. Köztük olyan is akiért majdnem könnyet is ejtettem. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Wells képes volt életszerű figurákat megalkotni.
Mivel túl sok ellensége van Kirának, így nincs arca az igazi ellenfélnek (ha csak a Szenátust nem vesszük annak), de szerintem ez a későbbiekben majd kialakul.

Stílus: 10/8
A könyv nagy része rendkívül olvasmányos, izgalmas, kellően sötét és rabul ejtő. De vannak benne részek ami túl aprólékosak. Én például teljesen elvesztem Kira belső monológjaiban az RM vírus vizsgálata közben. Igaz, semmi közöm nincs a biológiához és társ-tudományaihoz.
Amivel még gondom volt az a humor. Nem az a baj, hogy volt benne, mert  nagyon is kell néha feloldani a feszültséget, csak szerintem nem mindig a megfelelő helyen volt adagolva. Nekem legalábbis nem mindig jött át.
Néhány helyen olyan részletes volt a leírás, hogy szinte filmszerűen le is pergett előttem az egész.

Kiadó:
2014 Fumax

Műfaj: YA dísztópia

Értékelésem: 10/8
Ígéretes első rész. Bátran ajánlom azoknak akik szeretik ezt a műfajt. A sok ifjúsági dísztópia közül ez kiemelkedik izgalmas történetével.
Lehet, hogy csak azért mert szintén férfi az író és abban a sorozatban is sok a vándorlás ide-oda, de engem a Csúfok sorozatra emlékeztet egy kicsit. (mondjuk azt én nem szerettem)

Összefoglaló - 2014. július

Budapest - saját kép

Ha 2014 júliusára visszagondolok majd sok-sok év múlva, egy momentum biztos eszembe jut majd: Forma 1, ott a helyszínen. (élményeim lent olvashatók)

Olvasmányaim: 11 könyv

1. Cora Carmack: Szakítópróba 10/5
Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Két eset lehetséges:
1. Vagy olvastam már ezt a könyvet (de nem, figyelembe véve a megjelenését és molyos jelöléseim)
2. Vagy ehhez kísértetiesen hasonlító sztorit már olvastam, csak nem emlékszem mi volt az. (várom a tippeket)
Nagyon ismerős volt. Lehet, hogy van egy harmadik eset is? Ezt a történetet én már megírtam? Mondjuk én csak szigorúan fejben találok ki sztorikat, így nehéz még magamnak is bizonyítani. :)
Na mindegy is. Igazából csak azért olvastam el, mert a 2. résznek a fülszövege megtetszett és ugyebár sorozatot csak sorrendben olvasok, ez a mániám. Meg is van a veszélye, hogy a jó részig már el sem jutok.
Nem mondom, hogy nem lehetett elolvasni, de nem túl izmos, sem a sztori, sem a karakterek. Egy kis nyári szösszenet.

2. Cora Carmack: Színjáték 10/5
Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.
Egy kicsivel talán jobb volt, mint az első rész, de így sem volt több egy sima kis limonádénál. Próbált Carmack mélységet vinni a történetébe Max lelki bajainak hátterével, de ennél sokkal jobb könyvek vannak már ebben a témában. 

3. Robert Kirkman-Jay Bonansinga: A kormányzó színre lép 10/5
Egy gimnáziumi futballpályán fejetlen emberi felsőtestek hevernek szétszóródva. Egy ravatalozót sietve beszögeltek kívülről – bentről hallható a nemrégiben feltámadott, szabadulni akarók élőholtak karmolászásának rémisztő, távoli zaja. Philip buzgón keres valami elköthető járművet, de a legtöbb autó kiégett vázként az árokban ül, vagy két-három defektes gumival áll az út szélén.
Az autópályán – amely a baljukon nagyjából száz méterre láthatóvá válik egy hegygerinc mentén – csak úgy hemzsegnek a halottak. Időről időre egy-egy személy tántorgó, szakadt maradványa megtöri a felkelő nap halvány sugarait, mire a csapat vezére mindenkit felszólít, hogy rohadt gyorsan bukjon le, és maradjon kussban. Sikerül azonban elég nagy utat megtenniük még annak ellenére is, hogy folyton fák és roncsok mögé kell rejtőzniük a közelben tévelygő lények elől. Más túlélővel nem találkoznak.
Amennyire izgalmas és felkavaró a The Walking Dead tv-s változata, annyira unalmas és érdektelen ez a könyv.
Annak ellenére olvastam el, hogy nem vagyok oda a kormányzó karakteréért, de azért működött bennem a kíváncsiság, hogy mit tud hozzáadni a sorozathoz ez a sztori.
Nekem nem nyújtott semmi pluszt, unalmas volt. Kivételesen nem a történet miatt, mert abban még volt is lehetőség, sokkal inkább a felszínes karakterábrázolás és az egyhangú írásmód miatt.
Ráadásul valahol olvastam, hogy a végén lesz egy csavar, amire elég hamar ráéreztem. (drukkoltam, hogy ne az legyen, hiába).
Csalódott vagyok. 

4. Gaura Ágnes: Lángmarta örökség 10/9
Borbíró Bori 4. része

http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/gaura-agnes-langmarta-orokseg.html

5. M.C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály 10/ 6
Agatha Raisin sorozat 7. része
Ancombe békés, nyugodt kis falu, talán még békésebb, mint ahol Agatha Raisin lakik, de mikor feltűnik a színen az új palackozó vállalat, hogy kiaknázza a helyi forrásvizet, felbolydul a falu, és a községtanács is két kibékíthetetlen pártra szakad. A véletlen – vagy a sors? – úgy hozza, hogy egy baljós éjszaka éppen Agatha találja holtan a községtanács elnökét a forrásnál. Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik. 
 Rengeteg könyv van a várólistámon, de amikor nézegetem, hogy mihez is lenne kedvem, valahogy mindig ennél a sorozatnál kötök ki. Pedig még egy részt sem értékeltem 4 csillagnál többre. Valahogy vonz ez a lehetetlen nőszemély, a szomszédja James, és a lehetetlennél lehetetlenebb bűnesetek és csetlő-botló nyomozások története.
Ez a rész nem igazán jött be nekem, talán mert mindenki rettentően ellenszenves volt az új szereplők közül.
James és Agatha szappanoperája sem hozott semmi újdonságot. A régebbi szereplők is csak jönnek-mennek, semmi előrehaladás, valahogy nem volt egységes és gördülékeny ez a rész.
De nem vette el a kedvem a sorozattól, beszerzem a többi részt is.

6. Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet 10/7
Csak lélegezz 2. része
Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?
Megmondtam az első rész végén, hogy az úgy kerek ahogy van, nem kell ide folytatás. Igazam is lett.
Az írónő Emmából egy rendkívül ellenszenves karaktert formált. Egy olyan embert, aki sorban áll az újabb pofonokért, folyton világvége képpel jár kel, amolyan savanyújóska. Evan és Sara szentek, hogy kitartanak mellette.
Nagyon sok logikátlanságot találtam a történetben amik rendkívül bosszantottak. (pl. örökség) Egyes részei túl voltak írva, sok volt a felesleges járat a sztoriban, miközben lényeges dolgok meg el lettek sikálva. (első rész eseményei)
Jonathan karaktere rendkívül érdekes, ellentmondásos és titokzatos, de a végére őt is sikerült elrontani. ÁÁÁÁÁÁ annyi minden bosszant ebben a könyvben. Az első rész után azért jobbra számítottam, de végül is fogva tartott, és a folytatásra is kíváncsi vagyok, így megérdemel 7 pontot.

7. Bíró Szabolcs: Non, nobis, Domine 1. 10/ 7
 http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/biro-szabolcs-non-nobis-domine-1-kelet.html

8. Johan Theorin: A falon túl 10/8
Öland. Festői, békés sziget a svéd partok mellett. Itt tűnik el nyomtalanul egy hatéves kisfiú. Családja hiába keresi, nem kerül elő. Húsz év telik el, s a nagyapja, aki egykor hajóskapitány volt, s ma egy öregotthonban él, kis csomagot kap, benne unokája szandáljával. Ő és lánya, a fiú anyja újra megpróbálják összeilleszteni a két évtizede történt esemény mozaikdarabkáit. Sok jel mutat arra, hogy a rovott múltú Nils Kantnak köze lehet a gyerek eltűnéséhez, ám bizonyosságot nem szerezhetnek erről, mivel a férfi már rég halott. Júlia, az anya hamarosan azzal szembesül, hogy valakinek nagyon nem tetszik, hogy még mindig fia ismeretlen sorsa foglalkoztatja. És ki lehet az az idegen, aki naplemente után már jó ideje fel-feltűnik a tengerparton?
Nem mondanám magam a skandináv-krimik szakértőjének, de azért olvastam már párat. Ez a könyv nem olyan beteges és sötét, mint az eddigi olvasásaim. Lassan csordogáló történet, sok leírással és nem igazán kedvelhető főszereplőnővel. A történet két szálon fut, egy a mában egy pedig a múltban, hogy aztán a végén összeálljon a kép. Bevallom nekem meglepetést okozott a végén lévő csavar, már nem számítottam rá.
Rákerestem Ölandra a neten, olyan érdekesen írt róla az író, hogy muszáj volt megnéznem miről is olvasok.
Tetszett ez a könyv, igaz ez megint egy olyan történet amire sokáig nem fogok emlékezni, de olvasás közben és a végén kellemes kikapcsolódást adott. 

9. Emma Donoghue: A szoba 10/10  A hónap könyve!
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 
Egy ültő fekvő helyemben elolvastam annyira beszippantott. A legelején nagyon furcsa volt, hogy egy 5 éves gyerek az elbeszélő, a közepén nem értettem miről fog még szólni a fennmaradó 180 oldal, a végén azt gondoltam, hogy egy kicsit már átment hatásvadászba az író.
De összességében ez egy nagyon megdöbbentő történet egy teljesen új nézőpontból. Felkavaró, elgondolkodtató és az ember nem tudja olvasás közben, hogy most sírjon vagy nevessen. Én sokat mosolyogtam Jack néhány megnyilvánulásán (modor témakör nagyon tetszett), de a végén elmorzsoltam egy könnycseppet is. Nagyon tetszett  

10. Robert Galbraith: Kakukkszó 10/10
http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/robert-galbraith-kakukkszo.html 

11. Peter James:  Kegyetlen tréfa 10/9
Ártatlan tréfának indul az egész – esküvő előtti „kanmuri” keretében a haverok megtréfálják a vőlegényt: koporsóba zárják, és el is földelik a terveik szerint egy-két órára a kapatos ifjú férjjelöltet, Michaelt, aki egyébként sikeres üzletember, s egy valódi álommenyasszony várja… Azonban minden egészen másként alakul: a négy barát egy óra múlva halott, és senki sem tudja, hol van Michael. Vagy mégis? Van valaki, aki segíthetne, de hallgat. Mert ami az egyik embernek sorscsapás, az a másiknak maga a megtestesült szerencse. Ilyen egyszerű ez. Mondhatni, halál egyszerű! Ezzel a móka helyét átveszi a halálos játszma: kijut-e élve a naiv Michael a lecsavarozott koporsóból? Megoldhatja-e a rejtélyt a szokásos rendőri praktikákkal Grace főfelügyelő, akinek évekkel ezelőtt hasonlóan rejtélyes módon tűnt el a felesége? A hétpróbás rendőrnyomozó még egy médiumhoz sem átall fordulni végső elkeseredésében… 
70%-ig 10 pontos. Hihetetlenül beszippantott, egy ültő helyemben kiolvastam volna ha tehetem. Izgalmas, fordulatos történet, egy érdekes nyomozóval a főszerepben. (Roy Grace figurája egyébként más James könyvben is visszaköszön.)
Mivel az olvasó többet tud, mint a detektív, így tévesen abba a hitbe ringathatja magát, hogy tudja ki és miért követte el a bűntényt. Szidtam is eleget szegény Gracet, hogy miért nem jön már rá nekem nyilvánvaló dolgokra. Aztán persze kiderült, hogy engem is félrevezettek.
Váratlan fordulatok, meglepetések követik egymást. És ezért lett a végén csak 4 és fél csillag, mert szerintem már túl is lett bonyolítva a végén. Ettől egy kicsit elmaradt a katarzis. De jó volt nagyon. 

Sorozatok:

Nagyon vártam a Falling Skies 4 évadát, de sajnos nagyot csalódtam. Az írók túl sokat lopnak más sorozatokból, nincs eredeti ötlet, az egész kezd nagyon kidolgozatlan lenni. A második részbe még bele is tekertem annyira untam, azért folytattam és most már maradok. Állítólag az 5. lesz az utolsó évad, remélem kap egy korrekt lezárást és nem keserű szájízzel kell elbúcsúzni ettől a sorozattól.
Az új nyári sorozatok közül talán a Hátrahagyottak a legnépszerűbb, nos én két rész után úgy néz ki feladom. Rettentően unszimpatikusak a szereplők, idegesítő az a szektaféleség és a 2. rész olyan unalmas volt, hogy beletekertem. Egyenlőre nálam kasza.
Amit viszont ledaráltam az a Carrie naplója 2. évad. Nagyon édes, cuki kis sorozat én még néztem volna, de sajnos nem készül több évad belőle.

Forma 1 beszámoló:

Mindig szerettem nézni a Forma 1-et, sőt régebben kimondottan rajongtam érte, de azt soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok egy futamra.
Most is csak azért történhetett meg ez a fantasztikus eset, mert óriási mázlival nyertünk rá két jegyet.
Mégpedig nem is akármilyet:  gyakorlatilag a rajtvonallal egy vonalban ültünk. (csak vasárnapra, így előtte két napig várost néztünk)
Eszméletlenül jó volt, igaz ehhez kellett a futam előtti nagy zuhé is (amit mi megúsztunk, mert épp kint voltunk a kajáldáknál), mely folytán aztán igencsak eseménydús verseny volt az idei magyar nagydíj. 
Egy autótörés (Perez) és egy megpörgés (Vettel) az orrunk előtt történt. 
Mikor volt már olyan futam, hogy az utolsó körben még előzzön a későbbi nyertes? És ilyen szoros befutó is rég volt már.  Ezt nagyon kifogtuk.  
Igazából Kimi drukker vagyok, de nyilvánvaló volt, hogy nincs esélye (6. helye az idei legjobb).
A lelátó ahol ültem leginkább Hamilton drukkerekből állt és a lelkesedésük teljesen magával vitt, úgyhogy a futam nagy részében neki szurkoltam. A 2. legnagyobb rajongótábora Alonso-nak volt, de én őt nem bírom, úgyhogy a végén azok táborát erősítettem akik kidrukkolták Daniel Ricciardo győzelmét. Őt csak Vigyorinak hívom és nagyon örültem a sikerének.


Kis kulisszatitkok a Gold1 szektorból nézve:
-Van magyar kommentátor (némettel, angollal váltják egymást) hozzánk közel két kivetítő is volt, lehetett követni az eseményeket pont úgy mint a tv-ben. (féltem hogy ez nem így lesz) Azt ugyan nem tudom, ha valaki a domboldalon ül az mit lát/ért az egészből.
- Az ülések kicsik és kényelmetlenek, viszont szemben van a tribün, amit minden egyes futam után takarítottak, mivel a pezsgőbontás után ragadt minden. Kicserélték a feliratokat, de pl. virágot csak a Forma 1-es pilótáknak hoztak ki dekorációnak.
- Culthard-nak nagyon jól áll az öregedés. (őt láttam talán legközelebbről, meg Rosberget)
- A GP1 és 2 alatt végig füldugóval voltam annyira hangosak voltak, viszont a Forma 1-es versenyt simán végignéztem dugó nélkül. 
- A végén egy órát vártunk a taxira, egy hosszú sorba rendeződve araszolt előre a nép, amiben gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli magyarok.  De hát hozzátartozott a jegyhez az ingyen taxi. :)
-  A boxutcában óriási forgalom volt, akkor is amikor az autók már jöttek-mentek, rengeteg VIP vendégnek magyaráztak. (hozzánk legközelebb Vettel és Ricciardo boxa volt) 
- a balesetek után rengeteg törmelék maradt a pályán igaz olyan helyeken amiket nem annyira használtak a pilóták, pedig ment a seprés rendesen. :)
- a kaják tényleg nagyon drágák, egy giros-tál 3000 ft. Viszont életemben nem láttam még akkora Hamburgereket és kolbászos Hot-dogokat szintén 3000 ft-ért. Egy ásványvíz. 400 ft, üdítő: 600 ft, sör: 800 ft. Kifelé jövet már volt olyan árus aki féláron adta az ételt. 
- helikopterrel is el lehet hagyni a pályát és volt is rá vevő, mert jöttek-mentek a fejünk fölött. (nézőket vittek, nem csak VIP-t)

Szóval összegzésképp elmondhatom, hogy életem egyik legjobb élménye volt, akár minden évben mennék. 
Sajnos a pénztálcám nem enged meg pár órás szórakozásért közel 70000,-ft-ot, úgyhogy jövőre vagy maradok a tv előtt, vagy ismét megpróbálkozok a szerencsével. 

Havi zeneajánló:
Kállay-Saunders: Juliet
https://www.youtube.com/watch?v=cfhTVZKRflw 

Robert Galbraith - Kakukkszó

"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Sztori:  
A híres-hírhedt gyönyörű modell Lula Landry egy fagyos téli éjszakán leesik lakásának erkélyéről. A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet. Bátyja, John szerint a lányt meggyilkolták. Megbízza a magánhekust Cormoran Strike-ot vizsgálja ki az ügyet, találja meg húga gyilkosát.
Strike, egy háborús veterán, akinek élete éppen romokban hever. Hitelezők üldözik, halálos fenyegetéseket kap, és ráadásul véget ér kapcsolata a szépséges Charlotte-tal.
Az új ügy hoz némi anyagi biztonságot, és az új titkárnő Robin személyében egy használható, talpraesett társat.

Aki esetleg nem tudná annak elárulom: Robert Galbraith egy írói álnév, mely alatt a világ leghíresebb kortárs írónője J.K. Rowling bújik meg. 

Rowling előző felnőttkönyve az Átmeneti üresedés nagyon magasra tette a mércét, de úgy érzem a Kakukkszó megugrotta azt.
Mostanában nagyon kevés krimit olvasok, inkább skandináv íróktól. Ez a könyv a klasszikus hagyományokat követi nem a borongós, thrillerszerű fordulatok jellemzik.

Történet: 10/9
Történik egy haláleset, megbízzák Strike-ot a magánhekust, elindul a nyomozás, megismerjük a lehetséges elkövetőket, majd meglesz a tettes. Minek is kell ehhez 520 oldal? Nos igazából nem kellene, de Rowling nagyon elmerül a részletekben. Mindent és mindenkit kiveséz, nagyon részletgazdagon és kidolgozottan. Nemcsak az ügy és szereplői kerülnek reflektorfénybe, hanem Cormoran Strike és titkárnője Robin is. A nyomozás aprólékos, néha egy-egy utalás van csak arra, hol is tart a magánhekus éppen a nyomok követésében. Így aztán engem teljesen be tudott vinni a zavarosba és fogalmam sem volt arról ki is az elkövető, csak utólag nyert értelmet egy-két mozzanat.
Azért van némi hiányérzetem, de az nem az üggyel hanem Strike életével kapcsolatos. De mivel ez egy sorozat így nyilván kapok még választ a kérdéseimre a következő részekben, hisz nem lehet mindent már az elsőben leleplezni.
A történet során elmerülünk a hírességek, gazdagok cseppet sem örömteli, de mégis irigyelt világába. A paparazzók által kergetett sztárokról nyilván az írónő is tud egy-két dolgot, aminek most jó hasznát vette.

Karakterek: 10/10
Cormoran Strike, jól jegyezzétek meg ezt a nevet, mert éppen olyan ikonikus figura lesz, mint Sherlock vagy Poirot. Olyan részletes a karakterábrázolása, hogy szinte kilép a könyv lapjaiból. Nemcsak el tudom őt képzelni hús-vér alakjában, de szinte a szagát is érzem. Hatalmas, mackós, csupa szőr, féllábú, sok-sok defekttel, vagyis csöppet sem egy idealizált figura. Okos és rátermett, de sebezhető és súlyos terheket cipelő 35 éves férfi. Nem igazán divatos karakter, nekem mégis azonnal kedvenc lett. A múltja olyan titokzatos, hogy bőven szolgáltat még témát a következő részekre is.
Méltó társa a kicsit még kiforratlan, fiatal Robin, aki máris olyan erényeket mutat fel, mellyel méltó segédje lesz a magánnyomozónak. Vőlegénye a legirritálóbb figura az egész könyvben, pedig éppen, hogy csak meg van említve.
A legutolsó, cseppet sem fontos szereplő is olyan részletes leírást kap, hogy egy megfilmesítésnél a szereplőválogatónak elég könnyű dolga lenne kiválasztani az alkatilag megfelelő színészt az adott figurára.

Stílus: 10/10
Utólag persze bele lehet magyarázni, hogy hol lehet felfedezni a könyvben Rowling sajátos írói eszközeit, de szerintem nem olyan egyértelműek a jelek, mint az Átmeneti üresedésben. Ennek oka legfőképpen az, hogy most hiányzik az igazán sajátos rowlingi humor, vagy legalábbis csak ízelítőt kapunk belőle. 
Bár maga a krimi stílusa klasszikus, a nyelvezete nagyon is mai. Bátran használ az írónő szlengeket, tájszólást, káromkodást. Alig van párbeszéd, viszont annál több az igazán részletekbe menő aprólékos leírás. Emiatt sokan biztos unalmasnak fogják találni, nekem üdítő változatosságot jelentett a mai modern, főleg ifjúsági könyvekhez képest. Igazi brit hangulata van.

Kiadás:
2014 GABO
"Könyvtári" könyvben olvastam, de be fogok szerezni magamnak egy példányt, mert ezt még többször el kell olvasni.
A fordítás remek, a borító csodás. 


Értékelésem: 10/10
Rowling a krimi műfajában is bizonyított. Személy szerint alig várom, hogy olvashassam Cormoran Strike következő nyomozásának történetét. 
Nagyon lassú a tempó! Csordogáló történettel, rengeteg leírással, és hihetetlenül elmélyült karakterábrázolásokkal. Nincs akció és izgalom is kevés, de ennek ellenére letehetetlen.
Csak azért nem kedvenc nálam, mert hiányzott a jellegzetes rowlingi humor. (kis ízelítő van csak belőle pl. a fenti idézetben)

Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 1 - Kelet oroszlánja

"Hiába lesz valakiből tökéletes lovag; hiába tudja, hogy neki nem szabad szerelmesnek lennie. Azt már a szív dönti el, amit azonban nem az ember irányít. A szív magáé Istené, ő pedig önálló akarattal ruházta fel. A szív valójában sokkal bölcsebb az észnél, és egyedül ő tudja, mit akar. Időnként pedig felülkerekedik a tulajdonosán, legyőzi az észt, és kis időre bár, de képessé válik arra, hogy irányítsa a döntéseinket. Ilyenkor cselekszünk helyesen. Ilyenkor teszünk jót."

Sztori:
Miután a  kereszteseket kiűzik a Szentföldről,  Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra.  Magához veszi elárvult unokaöccsét, Attilát akiből templomos lovagot kíván faragni. A fiú azonban vágyik a szabad életre, főleg miután megtapasztalja a szerelmet is mikor megismerkedik Ágnessel. A templomosoknak azonban sok mindenről le kell mondaniuk, a szerelemről is.

Bíró Szabolcs, szlovákiai magyar író, aki fiatal kora ellenére már több kiadott könyvvel dicsekedhet. Ez volt az első könyv amit olvastam tőle, kicsit felemás érzéseim vannak e könyvével kapcsolatban.

Édesapámnak vettem a könyvet ajándékba, de neki sajnos nem tetszett. Ezek után sokáig halogattam az olvasását, de végül is a könyvmolypárbaj kihívásra nagy merészen beneveztem.

Bíró Szabolcs

Szinte oldalszámra pontosan a könyv feléig rettenetesen untam a történetet. Egyáltalán nem érdekelt Attila személye, sorsa, cselekedetei. Több mint egy hónapig tartott ennek a 200 oldalnak az elolvasása, ezalatt 12 másik könyvet olvastam ki. A második 200 oldalt viszont 3 nap alatt felfaltam.
Ennek nem teljesen az író az oka, hanem az én ízlésem. Az eleje egy fiúgyerek kiképzéséről szólt, ami engem teljesen hidegen hagyott. Talán ha 13 éves fiú lennék akkor jobban betalált volna. A másik dolog, hogy sajnos egyik szereplő sem lopta be magát a szívembe. Talán a végén Caroberto csillantott meg valami olyasmit amit elvárok egy férfikaraktertől. Vilmost kimondottan ellenszenvesnek találtam, Ágnesnél nem értettem mi az ami annyira vonzza benne a fiút. Attilának is eléggé ellentmondásos a személyisége, a pökhendisége kimondottan taszító volt.
Aztán ahogy haladt előre a történet és nőtt fel Attila, kezdett egyre jobban érdekelni a sorsa. A szerelmi szálon nagyon jókat mosolyogtam, itt egyértelműen lejött, hogy férfi írta a könyvet. Csak ők tudnak ilyen józan észt is majdnem teljesen elsöprő, első látásra szerelemről írni, amikor a férfi semmit és senkit nem vesz észre az imádott nőn kívül. A női írók ezt mindig túlgondolják, hezitálnak, bonyodalmakat keltenek a szerelmesek között. Persze van itt is akadály, de egyszerű és világos a kialakult helyzet.
Nagyon szeretem a történelmet, de az agyam egy szita, szinte minden áthullik rajta, így a kicsit megmásított és a függelékben megmagyarázott történelem nekem fel sem tűnt. Ez a korszak nem is a kedvencem (1300), és ez a könyv sem szerettette meg velem. Érződik, hogy az író hatalmas forrásanyagot dolgozott fel és adta meg így a történelmi hátteret könyvének.
A végére már annyira megtetszett az egész, hogy valószínű elolvasom a második részt is, ami gondolom egyenes folytatása ennek a félbehagyott első résznek.
Amiben nagyon erős a könyv az a stílus. Szabolcs igényesen ír, szépen fogalmaz, leszámítva egy-két párbeszédet ami nem illett a középkori hangulathoz.


A cím a templomosok jelmondatának egy része, a teljes szöveg így hangzik:  Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam! ('Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!')

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/8

Kiadás: 
Ulpius 2012
Nagyon színvonalas a borító, tetszett az Utószó és a jegyzetek is. 

Műfaj: történelmi regény

Értékelésem: 10/7
Nálam Gárdonyi az alap, ha történelmi regényekről van szó. Szabolcs nagyon fiatal (26 éves), még akár fel is érhet közös kedvencünkhöz. A tehetsége egyértelműen megvan hozzá. Megértem azokat akik imádják ezt a könyvet, nálam is csak a témaválasztással van gond.

Gaura Ágnes - Lángmarta örökség

" …neked tényleg mindegy, melyik testrészeddel gondolkodsz, a farkadban is kábé annyi virgonc agysejt van, mint a szürkeállományodban. Nekem viszont elég neuron működik az agyamban ahhoz, hogy még az általatok gerjesztett problémákat is elemezzék és menedzseljék, így nincs szükségem arra, hogy más testrészemmel is gondolkodjak – magyaráztam a férfiak és nők közötti egyik alapvető különbséget.
– Ezt az elméletet bizonyára a fallosz-irigység szülte – jegyezte meg Attila lebiggyesztett ajakkal.
– Nem túl valószínű – feleltem, mivel fallosz-irigység nem létezik. Azt az elméletet a fallosz-büszkeség szülte."

Borbíró Bori sorozat 4. része.
Előző részről itt írtam.

Sztori:
Weinhauser nagyi hagyatéka nem csak szellemi  kihívások elé állítja Borit, az egyiptomi hieroglifákkal írt szöveg ugyanis óriási veszélybe sodorja a lányt. Felbukkan egy ősi boszorkányszövetség, egy Ajtony nevű vámpír, és a Hajós dinasztia képviseletében Jakab. Ők mind az örökséget akarják. Miközben folyik a harc és a taktika a felek között, Géza is meglepetéssel szolgál.

Moly-adatlap

Az előző rész okozott némi csalódást, így kicsit féltem vajon miként alakul a történet. Szerintem Ágnes olvasta az előző részekhez megfogalmazott kritikáimat és most az én ízlésem szerint írta meg a sztorit.
Na persze, ez csak vicc volt, de tény, hogy sokkal jobban tetszett ez a történet, mint az előző két rész.

A továbbiak olvasása csak az előző részek ismeretében ajánlott!

Az elején nem volt hosszú felvezető, rögtön elkapott a történet és vitt is magával. Gyerekkoromban imádtam Egyiptom  történelmét, azóta ugyan megkopott a varázs és a tudásom is, de jó volt egy kicsit elmerülni újra ebben a témában. Igaz már szinte vége volt a könyvnek mire megérkeztünk Egyiptomba, de én nem bántam, sőt. Az azelőtti történések sokkal jobban tetszettek, mint a sírkamrás jelenetek.
Imádtam, hogy Attila ismét a régi önmaga, vagy legalábbis majdnem hozza az első részben megismert bunkó, cinikus, titokzatos lényét. Bori és a közte folytatott párbeszédek a legjobb jelenetei a könyvnek. Remélem sokáig megmarad köztük a távolságtartó vibrálás, kár lenne elrontani egy románccal. Toporogjon csak egy helyben a kapcsolatuk, legyen jó sok előjáték, hogy aztán robbanhassanak majd úgy kb. a 7-8. részben. :) Addig sok-sok vihart és szócsatát!
Ami Gézát illeti nekem eddig túl színtelen volt, de most kapott egy rendkívül érdekes történetszálat ezzel az átalakulással, kíváncsian várom a folytatását. Remélem bekever még Bori életébe.
A másik meglepetés Fehérholló, akinek személyiségébe sokkal mélyebben beláthattunk, mint eddig. Egész megkedveltem a fickót.
Sajnos Béla és Koppány nem szerepel a részben épp csak meg vannak említve. Eric még mindig parkolópályán van, amolyan- na hozzuk be őt is egy-két jelenet erejéig nehogy elfelejtse az olvasó- szinten.

Erre a részre is jellemző, hogy a könyv 80 %-a párbeszédekből áll, de már nem zavart annyira, mint az előző résznél, mivel nem volt annyi magyarázó, már-már okoskodó a szöveg ami megtörte volna a dinamikát. Ágnes stílusa melynek jellemzője a könnyed, fiatalos, humoros párbeszédek még mindig levesz a lábamról. Nagyon olvasmányos és magával ragadó. Nekem sokkal pergőbb volt, mint az eddigi könyvek, egyszer sem kalandoztam el olvasás közben, pedig ez eddig mindegyik részél előfordult. 
Már nemcsak a húgom, de az unokatesóm is rajongója lett a sorozatnak.


Történet: 10/9
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Kiadás: Delta Vision 2014
Hétköznap kezdtem el amikor csak este tudok olvasni, de ezt a könyvet akkor képtelenség, mert olyan apró betűkkel van szedve, hogy megfáradt szemeim nem bírják. De sebaj mert a hétvégén ráértem.

Műfaj: urban fantasy

Értékelés: 10/9
Csak azért nem tíz, mert a sírkamrában történtek nem tetszettek és mert mondat közben van vége ennek a résznek. Nagyon várom a folytatást, remélem még idén!

Összefoglaló - 2014. június

9 könyvet olvastam ebben a hónapban, de egyik sem ihletett arra, hogy önálló bejegyzést írjak róla. Azért most pár mondatban összefoglalom őket, ahogy szoktam.

Olvasmányaim: 9 könyv

1. Lois Lowry: A fiú 10/9
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra!
Az emlékek őre befejező része.
Végre összeértek a szálak és minden értelmet nyert. Különös utazás volt ez a mesék világában. Egy kis dísztópia, egy kis fantasy, sok-sok mese mindez szerethető főhősökkel, csodásan megírva.
Nem tudok maximális pontot adni, mert számomra elmaradt a katarzis, de nagyon kedveltem ezt a sorozatot.
Nagyon tetszik ahogy Lowry ír, biztos, hogy olvasok majd mást is tőle.
Azért elég sokat loptak a mai dísztópiás könyveket írók ebből a sorozatból.

2. Maros Edit: Hűvosvölgyi suli 3. 10/7
Szerelmes kamaszként belevágni a nyárba… kell ennél több? Úgy tűnik, igen. Ugyanis számos tényező bezavarhat az idillbe: például egy gyanús telefoncsörgés, vagy egy még gyanúsabb fotó a Facebookon. Vagy egy félrepuszi. Vagy egy tévés tehetségkutató. Vagy egy váratlan külföldi kiküldetés. Kinek mi.
Az események sodrásában és a „mi az igazán fontos” eldöntésében a biztos kapaszkodót még mindig a barátnők jelentik, na és persze az ikertesó, aki ha kell, falaz, ha kell, vigasztal, ha pedig úgy adódik, akár a szigorú biztonsági őrrel is szembeszáll.
A HŰVÖSVÖLGYI SULI ikrei nem unatkoztak a nyáron. Miközben rájöttek, hogy a szerelem a „járás” fázisában is bonyolult dolog, olyasmikről is tapasztalatokat szereztek, mint például a showbiznisz, vagy az a fránya önbarnító.
Nem tudom eldönteni, hogy az én vételi egységem nem volt rendesen beállítva vagy ez a rész most tényleg nem volt olyan jó. Többször idegesített, mint ahányszor szórakoztatott.
Dóri egy csomó olyan tulajdonsággal rendelkezik amit én nagyon nehezen tolerálok és ez most nagyon zavart.
Egyébként még mindig aranyos és könnyen emészthető kis olvasmány.
Sokszor használom azt a kifejezést, hogy mondat közben van vége egy könyvnek, de itt és most ez tényleg így van!

3. Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya 10/7

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Ez az a műfaj amiben az átlagosnál kritikusabb vagyok. Elég magas a mérce nálam a kosztümös-romantika témakörben, hisz Jane Austen-on és az Elfújta a szélen szocializálódtam. Valahogy közelebb áll hozzám a szemérmesebb megfogalmazás, a visszafogottabb, titokzatosabb szereplők. Próbálkoztam már hasonló művekkel, de eddig csak az Outlander jött be (Julia Quinn sem, igaz eddig csak egy könyvével próbálkoztam), Ráadásul ez egy olyan sztori amit már legalább két tucatszor olvastam. Mostanában a YA kategóriában menő ez a rút, önbizalom hiányos kiskacsa, aki aztán dögös hattyúvá érik és megszerzi a legdögösebb pasit sztori.
Eléggé szórakoztató volt ahhoz, hogy 7 pontot megérjen nekem, egyszer olvasós kategória. A folytatásokra is vevő leszek, mert Nick sztorijára kíváncsi vagyok, ő nekem érdekesebbnek tűnik, mint Gabriel.

4. Jay Crownover: Rule 10/6

Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Megint egy olyan történet amit már százszor olvastam. De nem baj szeretem az ilyet. Ilyen esetben az, hogy a pontozás hogyan alakul azt a stílus és a karakterek döntik el, hisz a történet egyszerű, kiszámítható. Ebben a könyvben nem találtam semmi érdekeset az író stílusában, nem volt humoros, sem drámai, viszont könnyed volt és olvasmányos. A karakterek azok akik inkább levettek egy csillagot nálam. Shaw kicsit tesze-tosza bár szimpatikus lány. Rule viszont nem az én „rossz-fiúm” és nem csak a tetkók és piercingek miatt. Nem érzem a mélységet a karaktere mögött, engem nem ragadott meg.
Egyszer olvasós volt, és abban sem vagyok biztos, hogy érdekelnek a folytatások, ami nyilván Rule haverjairól vagy a tesójáról szól majd. Nem keltette fel egyik srác sem a kíváncsiságomat.

5. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? 10/7
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
Borzasztó ez a cím, sőt elrettentő, de valahogy mégis bevonzott. Pedig JES egy másik könyve nem tetszett, viszont tartalmazott olyan biztató jeleket, hogy úgy éreztem kell még esélyt adnom neki.
Szerencsére a könyv lényege nem az amit a cím sugall, hanem sokkal inkább a felnőtté válás.
A 17 éves Hadley egy napjáról szól a könyv, nem túl cselekmény dús, van benne egy repülőút, egy esküvő, egy kis bolyongás Londonban és sok-sok visszaemlékezés. Valójában a lányban végbemenő változás ami a könyv fő témája. Ettől kissé komolyabb is, mint a többi tini-könyv.
Nagyon furcsa volt a stílus, de lehet, hogy csak azért mert nem E/1-ben íródott. Számomra kicsit tárgyilagos volt néhány helyen.
Olivert nagyon megkedveltem, szívesen találkoznék idősebb kiadásával egy repülőúton.
Hadley nagyon önző volt, de melyik 17 éves nem az? Csalódott a felnőttekben, széttört a kislányként felépített birodalma, ideje volt, hogy felnőjön, talált sikerült neki.
Nekem tetszett.

6. Monica Murphy: One Week Girlfriend- Heti csaj 10/4

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.
Nagyon komoly témát feszeget(ne), hihetetlenül felszínesen. Sajnos nem sok jót feltételezek a folytatásról sem ezek után.
A történet sablonos, még annál is elcsépeltebb, mint amit a cím és a borító alapján vártam. Mindkettő nagyon megtévesztő, én teljesen más sztorit vártam ezek alapján.
Ha valaki két lelki sérült emberről akar írni szerelmi történetet, az egy kicsit járjon utána a témának, de legalább jobb beleéléssel rendelkezzen.
Igazság szerint az elején még olvastatta magát, de a közepe táján már erősen húztam a számat, olyan volt az egész, mintha egy közepes képzelőerővel rendelkező amatőr írta volna. Ha ez egy önálló könyv lenne akkor 1 csillagot kapott volna tőlem, így a folytatás még megmentheti ezért bizalmam jeléül kap 4 pontot a 10-ből.

7. Sophie Hanna: Idegen arcocska 10/6
A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt, miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…
Az első egyharmad egy katasztrófa volt. Nem bánom a több szálon futó cselekményt, sőt, de ez az E/1 és E/3 közötti váltás kimondottan idegesítő volt. A történet kesze-kusza, érdektelen, sok idegesítő karakterrel, nagyon untam.
Aztán valahogy a negyedénél megváltozott, kezdett igazi hátborzongató krimivé válni az egész. Valahogy olvasmányosabb is lett, a karakterek is, ha nem is kedvelhetők, de legalább érdekesek lettek. A könyv második felét egy ültő helyemben olvastam ki annyira bevonzott.
De a vége….. Kiábrándító.
Így utólag azt mondom Simon és Charlie miatt érdemes volt elolvasni és lehet, hogy miattuk még folytatom ezt a sorozatot.

8. Joyce Carol Oates: Nemi erőszak 10/7

Egy döntés egyetlen másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik. Teena Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban.
Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.
Érdekes volt a témája miatt is, de a megfogalmazása volt az igazi különlegessége a könyvnek. Furcsa volt számomra, hogy az író végig Bethie-hez beszélt, mintha Ő lenne az olvasó. Egy biztos, nincs túlírva a sztori, mégsem érzem befejezetlennek. Ezekkel a csapongó, szinte hányaveti módon leírt nyers hangvételű mondatokkal tudott érzelmeket kelteni bennem. De maradandó nyoma nem maradt. Ezért csak 10/7.
De olvasnék még Oates-től.

9. Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya 10/6
A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak… 
Tetszett a főszereplő Beth karaktere, különösen az, hogy nem első bálozó fruska, hanem egy tapasztaltabb, nyitott nő. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus és az, hogy a kosztümös romantikába egy kis bűnügy is keveredett.
Nem tetszett, de legalább érdekes volt a férfi főszereplő jelleme.
Az eleje kimondottan bosszantott és túl soknak találtam az erotikus jeleneteket is.

A hónap könyve: A fiú

Sorozatok:

Vége a Trónok harca 4. évadnak. Brühühűűű. Az éved első fele remek volt, talán a legjobb az összes közül, de nekem az utolsó részek már nem annyira tetszettek. Jó mondjuk ez azt jelenti, hogy nem 9-10 pont, hanem csak 7-8. Imádtam a Véreb és Arya párosát és a könyvektől eltérően Oberyn is belopta magát a szívembe. Volt egy kis depim, hogy megint vége, de aztán elkezdtem a The Walking Dead-et és már el is felejtettem a Trónokat. Erről írtam ajánlót is íme:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/06/the-walking-dead-sorozatajanlo.html   
Június fénypontja volt számomra.


Tv:
Foci VB. Egyetlen meccset sem néztem meg elejétől a végéig, de követem az eredményeket. Még nem tudom kinek drukkolok, majd kialakul. 

Film:
Hobbit 2. része került sorra. Fogalmam sincs már miről szólt. Juj. Arra emlékszem, hogy volt benne Legolas és Kate a Lost-ból. :)

Blog:
Sajnos nem nagyon száll meg az ihlet mostanában, így nagyon kevés bejegyzés született júniusban. Remélem kilábalok az olvasási és írási válságból is hamarosan.

Jó nyaralást kívánok kedves olvasók!
Egy kis vérpezsdítő muzsika:
Ed Sheeran-Sing  https://www.youtube.com/watch?v=tlYcUqEPN58

The Walking Dead - sorozatajánló

The Walking Dead
Műfaj: horror, zombis-apokaliptikus
A sorozat története egy képregényen alapul.

AMC produkció
Szereplők:
Andrew Lincoln (Rick Grimes)
Chandler Riggs (Carl Grimes)
Jon Bernthal (Shane)
Sarah Wayne Callies (Lori Grimes)
Steven Yeun (Glenn)
Norman Reedus (Daryl)
Laurie Holden (Andrea)

Sztori:
Rick Grimes seriff, egy lövöldözés során megsérül és kómába kerül. Felébredve egy teljesen más világ fogadja, mint amihez szokott. A kórházat és az utcákat is elárasztották a sétáló halottak. A seriff reménykedik, hogy rátalál eltűnt feleségére és fiára. Útja Atlantába viszi ahol találkozik pár túlélővel...

I.e még a VHS korszakban nagyon népszerűek voltak a zombis filmek, adták-vették az osztálytársaim egymás között a suliban. Én is belenéztem egy-kettőbe, többnyire tekerve, akkor lettem mindmáig tartó ellensége az összes zombis filmnek.
Aztán már nem emlékszem miért, de elmentem moziba megnézni az Eleven testeket, utána meg a Z-zombiháborút és ezek megindítottak a lejtőn.
2014.06.15-én vasárnap semmi dolgom nem lévén nézegetni kezdtem, hogy milyen sorozatba kezdjek bele és megakadt a szemem a The Walking Dead első szinkronizált részén. Gondoltam miért is ne, belenézek aztán meglátjuk. Aznap 9 részt néztem meg és 10 nappal később végeztem a 4. évad utolsó részével. Így csak a 24 tudott bedarálni 10 évvel ezelőtt. Most aztán várhatom 2014.10.12-ét, vagyis az 5. évad első részét.

Nem akarok senkit félrevezetni, igen, vannak benne undorító részek. Rengetek zombigyilkolás, harapás, belezés, széttört fejek stb. vagyis csupa olyan dolog ami miatt nem szeretem ezeket a filmeket.
Viszont van mellette egy erős történet, erős karakterekkel, jól kitalált és megvalósított világgal. Olyan szereplőkkel akikért lehet szurkolni és szorítani. Elég széles a skála, mindenféle embertípus előkerül, érdekes látni ki, hogyan éli meg ezt a kegyetlenül megváltozott világot. Ebben rejlik a sorozat ereje tulajdonképpen nagyon erős dráma, szórakoztató akcióval. Egy idő után a zombik áradata csak egy zavaró tényező lesz, hisz az igazi harc az emberek közt zajlik.

Spoiler mentes zóna!!!

Első évad: 10/9
Mindössze 6 részből áll.
Rick a kómából felébredve és szembesülve a helyzettel töretlenül hisz benne, hogy felesége és fia még élnek. Így a keresésükre indul. Útja során találkozik több túlélővel is akikkel hamarosan egy csapatot alkotva együtt próbálnak biztonságos helyet keresni maguknak.
Az egész egy road movie-hoz hasonlít leginkább.
Engem nagyon berántott ez az évad pár óra alatt végignéztem  hat részt, a végére már egészen megszoktam a zombikat is. (szinkronban kóborlók, de hívják őket járkálóknak, húsevőknek is, a zombi kifejezés az eredeti változatban sem hangzik el soha)

Második évad: 10/10
Ez az évad már 13 részből áll és egy fokkal jobb is mint az előző.
A fő szál, hogy a csoport egyik gyerek tagja Sophia elkeveredik a csapattól. Keresése során túlélőink egy farmra bukkannak, az ott élő emberek befogadják Rick-éket.
Talán ez az évad tetszett a legjobban. Bár sokak szerint leült a dolog azzal, hogy viszonylagosan biztonságos környezetre lelt a csapat. Lehet, hogy kevesebb lett az akció, de előtérbe kerültek az érzelmek, a konfliktusok.

Harmadik évad: 10/8.
16 részből áll, számomra ebben voltak a legbosszantóbb részek. Tudom, hogy sokan szeretik a kormányzó karakterét, nekem mégsem tetszett. Számomra David Morrissey nem volt elég ütős erre az egyébként jól kitalált karakterre. Ráadásul a leginkább irritáló szereplő Andrea, is túl sokat szerepelt ebben az évadban.
Ebben az évadban jelenik meg legjobban az ember embernek farkasa törvény. Az érzelmek, indulatok a tetőfokra hágnak és háború tör ki.

Negyedik évad: 10/9
Szintén 16 részes.
A még megmaradt túlélők szétszakadtak, nem tudják egymásról, hogy élnek e vagy meghaltak. De túl kell élniük és eljutniuk a Végállomásra.
Több szálon fut a cselekmény, van, hogy egy rész csak egy túlélőcsapatra koncentrál. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás.

Direkt nem árultam el a főbb történéseken kívül többet, mert ezzel az ajánlómmal azok figyelmét szeretném felkelteni akik hozzám hasonlóan irtóztak/irtóznak a zombi-filmektől. 
Higgyétek el nagyon érdemes belekezdeni ebbe a sorozatba! Csak aztán tudjátok is abbahagyni!

Nagyon színvonalas produkció, nem véletlen, hogy nem 22 részes, gondolom sokba kerül a látvány és a rengeteg szereplő/statiszta.
A szereplők viszonylag ismeretlen színészek, a Szökés nézőknek a Lorit játszó színésznő lehet ismerős, aki itt is iszonyúan idegesítő karaktert hoz.
Nincsenek benne jóképű, szexi fiúk, de még dögös csajok sem, viszont van tartalom és izgalom.
Az alkotók nem bánnak kesztyűs kézzel a főszereplőkkel sem, sokan nem élték túl a 4 évadot, viszont jöttek helyettük mások. Az én összes kedvencem él még, bár a legnagyobb kedvencemnek a képregények szerint már meg kellett volna halnia. Nos igen a képregények az nem az én műfajom, az első hat részbe belenéztem, de annyi elég volt. Viszont most el kezdtem olvasni A Kormányzó színre lép című könyvet, ami amolyan kiegészítése illetve inkább előzménye a 3. évad egyik szálának.

Négy dolog bosszantott csak a sorozat nézése közben:
1. Lori, úgy ahogy van az a nő egy borzalom, szerintem nem egyedül vagyok aki végig azt várta mikor nyírja már ki valaki. Ehhez nálam nagyban hozzátesz Callies, akit már a Szökésben sem bírtam.
2. A halálos betegségből, sérülésből nagyjából 2 nap alatt lábra áll mindenki. (legalábbis akit még nem akarnak kinyírni az alkotók)
3. Andrea, a harmadik évadban, amikor modelleket megszégyenítő riszálással jár kel, és flörtölget a kormányzóval, arcán azzal az undorító mosollyal.
4. a 3. évadra mindenki, még a gyerekek is tökéletesen tudnak célozni és fejbe lőni.

Minden más viszont tetszett. 
És remélem neked is fog, ha ezek után belekezdesz.