Robert Galbraith - Kakukkszó

"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Sztori:  
A híres-hírhedt gyönyörű modell Lula Landry egy fagyos téli éjszakán leesik lakásának erkélyéről. A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet. Bátyja, John szerint a lányt meggyilkolták. Megbízza a magánhekust Cormoran Strike-ot vizsgálja ki az ügyet, találja meg húga gyilkosát.
Strike, egy háborús veterán, akinek élete éppen romokban hever. Hitelezők üldözik, halálos fenyegetéseket kap, és ráadásul véget ér kapcsolata a szépséges Charlotte-tal.
Az új ügy hoz némi anyagi biztonságot, és az új titkárnő Robin személyében egy használható, talpraesett társat.

Aki esetleg nem tudná annak elárulom: Robert Galbraith egy írói álnév, mely alatt a világ leghíresebb kortárs írónője J.K. Rowling bújik meg. 

Rowling előző felnőttkönyve az Átmeneti üresedés nagyon magasra tette a mércét, de úgy érzem a Kakukkszó megugrotta azt.
Mostanában nagyon kevés krimit olvasok, inkább skandináv íróktól. Ez a könyv a klasszikus hagyományokat követi nem a borongós, thrillerszerű fordulatok jellemzik.

Történet: 10/9
Történik egy haláleset, megbízzák Strike-ot a magánhekust, elindul a nyomozás, megismerjük a lehetséges elkövetőket, majd meglesz a tettes. Minek is kell ehhez 520 oldal? Nos igazából nem kellene, de Rowling nagyon elmerül a részletekben. Mindent és mindenkit kiveséz, nagyon részletgazdagon és kidolgozottan. Nemcsak az ügy és szereplői kerülnek reflektorfénybe, hanem Cormoran Strike és titkárnője Robin is. A nyomozás aprólékos, néha egy-egy utalás van csak arra, hol is tart a magánhekus éppen a nyomok követésében. Így aztán engem teljesen be tudott vinni a zavarosba és fogalmam sem volt arról ki is az elkövető, csak utólag nyert értelmet egy-két mozzanat.
Azért van némi hiányérzetem, de az nem az üggyel hanem Strike életével kapcsolatos. De mivel ez egy sorozat így nyilván kapok még választ a kérdéseimre a következő részekben, hisz nem lehet mindent már az elsőben leleplezni.
A történet során elmerülünk a hírességek, gazdagok cseppet sem örömteli, de mégis irigyelt világába. A paparazzók által kergetett sztárokról nyilván az írónő is tud egy-két dolgot, aminek most jó hasznát vette.

Karakterek: 10/10
Cormoran Strike, jól jegyezzétek meg ezt a nevet, mert éppen olyan ikonikus figura lesz, mint Sherlock vagy Poirot. Olyan részletes a karakterábrázolása, hogy szinte kilép a könyv lapjaiból. Nemcsak el tudom őt képzelni hús-vér alakjában, de szinte a szagát is érzem. Hatalmas, mackós, csupa szőr, féllábú, sok-sok defekttel, vagyis csöppet sem egy idealizált figura. Okos és rátermett, de sebezhető és súlyos terheket cipelő 35 éves férfi. Nem igazán divatos karakter, nekem mégis azonnal kedvenc lett. A múltja olyan titokzatos, hogy bőven szolgáltat még témát a következő részekre is.
Méltó társa a kicsit még kiforratlan, fiatal Robin, aki máris olyan erényeket mutat fel, mellyel méltó segédje lesz a magánnyomozónak. Vőlegénye a legirritálóbb figura az egész könyvben, pedig éppen, hogy csak meg van említve.
A legutolsó, cseppet sem fontos szereplő is olyan részletes leírást kap, hogy egy megfilmesítésnél a szereplőválogatónak elég könnyű dolga lenne kiválasztani az alkatilag megfelelő színészt az adott figurára.

Stílus: 10/10
Utólag persze bele lehet magyarázni, hogy hol lehet felfedezni a könyvben Rowling sajátos írói eszközeit, de szerintem nem olyan egyértelműek a jelek, mint az Átmeneti üresedésben. Ennek oka legfőképpen az, hogy most hiányzik az igazán sajátos rowlingi humor, vagy legalábbis csak ízelítőt kapunk belőle. 
Bár maga a krimi stílusa klasszikus, a nyelvezete nagyon is mai. Bátran használ az írónő szlengeket, tájszólást, káromkodást. Alig van párbeszéd, viszont annál több az igazán részletekbe menő aprólékos leírás. Emiatt sokan biztos unalmasnak fogják találni, nekem üdítő változatosságot jelentett a mai modern, főleg ifjúsági könyvekhez képest. Igazi brit hangulata van.

Kiadás:
2014 GABO
"Könyvtári" könyvben olvastam, de be fogok szerezni magamnak egy példányt, mert ezt még többször el kell olvasni.
A fordítás remek, a borító csodás. 


Értékelésem: 10/10
Rowling a krimi műfajában is bizonyított. Személy szerint alig várom, hogy olvashassam Cormoran Strike következő nyomozásának történetét. 
Nagyon lassú a tempó! Csordogáló történettel, rengeteg leírással, és hihetetlenül elmélyült karakterábrázolásokkal. Nincs akció és izgalom is kevés, de ennek ellenére letehetetlen.
Csak azért nem kedvenc nálam, mert hiányzott a jellegzetes rowlingi humor. (kis ízelítő van csak belőle pl. a fenti idézetben)

Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 1 - Kelet oroszlánja

"Hiába lesz valakiből tökéletes lovag; hiába tudja, hogy neki nem szabad szerelmesnek lennie. Azt már a szív dönti el, amit azonban nem az ember irányít. A szív magáé Istené, ő pedig önálló akarattal ruházta fel. A szív valójában sokkal bölcsebb az észnél, és egyedül ő tudja, mit akar. Időnként pedig felülkerekedik a tulajdonosán, legyőzi az észt, és kis időre bár, de képessé válik arra, hogy irányítsa a döntéseinket. Ilyenkor cselekszünk helyesen. Ilyenkor teszünk jót."

Sztori:
Miután a  kereszteseket kiűzik a Szentföldről,  Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra.  Magához veszi elárvult unokaöccsét, Attilát akiből templomos lovagot kíván faragni. A fiú azonban vágyik a szabad életre, főleg miután megtapasztalja a szerelmet is mikor megismerkedik Ágnessel. A templomosoknak azonban sok mindenről le kell mondaniuk, a szerelemről is.

Bíró Szabolcs, szlovákiai magyar író, aki fiatal kora ellenére már több kiadott könyvvel dicsekedhet. Ez volt az első könyv amit olvastam tőle, kicsit felemás érzéseim vannak e könyvével kapcsolatban.

Édesapámnak vettem a könyvet ajándékba, de neki sajnos nem tetszett. Ezek után sokáig halogattam az olvasását, de végül is a könyvmolypárbaj kihívásra nagy merészen beneveztem.

Bíró Szabolcs

Szinte oldalszámra pontosan a könyv feléig rettenetesen untam a történetet. Egyáltalán nem érdekelt Attila személye, sorsa, cselekedetei. Több mint egy hónapig tartott ennek a 200 oldalnak az elolvasása, ezalatt 12 másik könyvet olvastam ki. A második 200 oldalt viszont 3 nap alatt felfaltam.
Ennek nem teljesen az író az oka, hanem az én ízlésem. Az eleje egy fiúgyerek kiképzéséről szólt, ami engem teljesen hidegen hagyott. Talán ha 13 éves fiú lennék akkor jobban betalált volna. A másik dolog, hogy sajnos egyik szereplő sem lopta be magát a szívembe. Talán a végén Caroberto csillantott meg valami olyasmit amit elvárok egy férfikaraktertől. Vilmost kimondottan ellenszenvesnek találtam, Ágnesnél nem értettem mi az ami annyira vonzza benne a fiút. Attilának is eléggé ellentmondásos a személyisége, a pökhendisége kimondottan taszító volt.
Aztán ahogy haladt előre a történet és nőtt fel Attila, kezdett egyre jobban érdekelni a sorsa. A szerelmi szálon nagyon jókat mosolyogtam, itt egyértelműen lejött, hogy férfi írta a könyvet. Csak ők tudnak ilyen józan észt is majdnem teljesen elsöprő, első látásra szerelemről írni, amikor a férfi semmit és senkit nem vesz észre az imádott nőn kívül. A női írók ezt mindig túlgondolják, hezitálnak, bonyodalmakat keltenek a szerelmesek között. Persze van itt is akadály, de egyszerű és világos a kialakult helyzet.
Nagyon szeretem a történelmet, de az agyam egy szita, szinte minden áthullik rajta, így a kicsit megmásított és a függelékben megmagyarázott történelem nekem fel sem tűnt. Ez a korszak nem is a kedvencem (1300), és ez a könyv sem szerettette meg velem. Érződik, hogy az író hatalmas forrásanyagot dolgozott fel és adta meg így a történelmi hátteret könyvének.
A végére már annyira megtetszett az egész, hogy valószínű elolvasom a második részt is, ami gondolom egyenes folytatása ennek a félbehagyott első résznek.
Amiben nagyon erős a könyv az a stílus. Szabolcs igényesen ír, szépen fogalmaz, leszámítva egy-két párbeszédet ami nem illett a középkori hangulathoz.


A cím a templomosok jelmondatának egy része, a teljes szöveg így hangzik:  Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam! ('Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!')

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/8

Kiadás: 
Ulpius 2012
Nagyon színvonalas a borító, tetszett az Utószó és a jegyzetek is. 

Műfaj: történelmi regény

Értékelésem: 10/7
Nálam Gárdonyi az alap, ha történelmi regényekről van szó. Szabolcs nagyon fiatal (26 éves), még akár fel is érhet közös kedvencünkhöz. A tehetsége egyértelműen megvan hozzá. Megértem azokat akik imádják ezt a könyvet, nálam is csak a témaválasztással van gond.

Gaura Ágnes - Lángmarta örökség

" …neked tényleg mindegy, melyik testrészeddel gondolkodsz, a farkadban is kábé annyi virgonc agysejt van, mint a szürkeállományodban. Nekem viszont elég neuron működik az agyamban ahhoz, hogy még az általatok gerjesztett problémákat is elemezzék és menedzseljék, így nincs szükségem arra, hogy más testrészemmel is gondolkodjak – magyaráztam a férfiak és nők közötti egyik alapvető különbséget.
– Ezt az elméletet bizonyára a fallosz-irigység szülte – jegyezte meg Attila lebiggyesztett ajakkal.
– Nem túl valószínű – feleltem, mivel fallosz-irigység nem létezik. Azt az elméletet a fallosz-büszkeség szülte."

Borbíró Bori sorozat 4. része.
Előző részről itt írtam.

Sztori:
Weinhauser nagyi hagyatéka nem csak szellemi  kihívások elé állítja Borit, az egyiptomi hieroglifákkal írt szöveg ugyanis óriási veszélybe sodorja a lányt. Felbukkan egy ősi boszorkányszövetség, egy Ajtony nevű vámpír, és a Hajós dinasztia képviseletében Jakab. Ők mind az örökséget akarják. Miközben folyik a harc és a taktika a felek között, Géza is meglepetéssel szolgál.

Moly-adatlap

Az előző rész okozott némi csalódást, így kicsit féltem vajon miként alakul a történet. Szerintem Ágnes olvasta az előző részekhez megfogalmazott kritikáimat és most az én ízlésem szerint írta meg a sztorit.
Na persze, ez csak vicc volt, de tény, hogy sokkal jobban tetszett ez a történet, mint az előző két rész.

A továbbiak olvasása csak az előző részek ismeretében ajánlott!

Az elején nem volt hosszú felvezető, rögtön elkapott a történet és vitt is magával. Gyerekkoromban imádtam Egyiptom  történelmét, azóta ugyan megkopott a varázs és a tudásom is, de jó volt egy kicsit elmerülni újra ebben a témában. Igaz már szinte vége volt a könyvnek mire megérkeztünk Egyiptomba, de én nem bántam, sőt. Az azelőtti történések sokkal jobban tetszettek, mint a sírkamrás jelenetek.
Imádtam, hogy Attila ismét a régi önmaga, vagy legalábbis majdnem hozza az első részben megismert bunkó, cinikus, titokzatos lényét. Bori és a közte folytatott párbeszédek a legjobb jelenetei a könyvnek. Remélem sokáig megmarad köztük a távolságtartó vibrálás, kár lenne elrontani egy románccal. Toporogjon csak egy helyben a kapcsolatuk, legyen jó sok előjáték, hogy aztán robbanhassanak majd úgy kb. a 7-8. részben. :) Addig sok-sok vihart és szócsatát!
Ami Gézát illeti nekem eddig túl színtelen volt, de most kapott egy rendkívül érdekes történetszálat ezzel az átalakulással, kíváncsian várom a folytatását. Remélem bekever még Bori életébe.
A másik meglepetés Fehérholló, akinek személyiségébe sokkal mélyebben beláthattunk, mint eddig. Egész megkedveltem a fickót.
Sajnos Béla és Koppány nem szerepel a részben épp csak meg vannak említve. Eric még mindig parkolópályán van, amolyan- na hozzuk be őt is egy-két jelenet erejéig nehogy elfelejtse az olvasó- szinten.

Erre a részre is jellemző, hogy a könyv 80 %-a párbeszédekből áll, de már nem zavart annyira, mint az előző résznél, mivel nem volt annyi magyarázó, már-már okoskodó a szöveg ami megtörte volna a dinamikát. Ágnes stílusa melynek jellemzője a könnyed, fiatalos, humoros párbeszédek még mindig levesz a lábamról. Nagyon olvasmányos és magával ragadó. Nekem sokkal pergőbb volt, mint az eddigi könyvek, egyszer sem kalandoztam el olvasás közben, pedig ez eddig mindegyik részél előfordult. 
Már nemcsak a húgom, de az unokatesóm is rajongója lett a sorozatnak.


Történet: 10/9
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Kiadás: Delta Vision 2014
Hétköznap kezdtem el amikor csak este tudok olvasni, de ezt a könyvet akkor képtelenség, mert olyan apró betűkkel van szedve, hogy megfáradt szemeim nem bírják. De sebaj mert a hétvégén ráértem.

Műfaj: urban fantasy

Értékelés: 10/9
Csak azért nem tíz, mert a sírkamrában történtek nem tetszettek és mert mondat közben van vége ennek a résznek. Nagyon várom a folytatást, remélem még idén!

Összefoglaló - 2014. június

9 könyvet olvastam ebben a hónapban, de egyik sem ihletett arra, hogy önálló bejegyzést írjak róla. Azért most pár mondatban összefoglalom őket, ahogy szoktam.

Olvasmányaim: 9 könyv

1. Lois Lowry: A fiú 10/9
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra!
Az emlékek őre befejező része.
Végre összeértek a szálak és minden értelmet nyert. Különös utazás volt ez a mesék világában. Egy kis dísztópia, egy kis fantasy, sok-sok mese mindez szerethető főhősökkel, csodásan megírva.
Nem tudok maximális pontot adni, mert számomra elmaradt a katarzis, de nagyon kedveltem ezt a sorozatot.
Nagyon tetszik ahogy Lowry ír, biztos, hogy olvasok majd mást is tőle.
Azért elég sokat loptak a mai dísztópiás könyveket írók ebből a sorozatból.

2. Maros Edit: Hűvosvölgyi suli 3. 10/7
Szerelmes kamaszként belevágni a nyárba… kell ennél több? Úgy tűnik, igen. Ugyanis számos tényező bezavarhat az idillbe: például egy gyanús telefoncsörgés, vagy egy még gyanúsabb fotó a Facebookon. Vagy egy félrepuszi. Vagy egy tévés tehetségkutató. Vagy egy váratlan külföldi kiküldetés. Kinek mi.
Az események sodrásában és a „mi az igazán fontos” eldöntésében a biztos kapaszkodót még mindig a barátnők jelentik, na és persze az ikertesó, aki ha kell, falaz, ha kell, vigasztal, ha pedig úgy adódik, akár a szigorú biztonsági őrrel is szembeszáll.
A HŰVÖSVÖLGYI SULI ikrei nem unatkoztak a nyáron. Miközben rájöttek, hogy a szerelem a „járás” fázisában is bonyolult dolog, olyasmikről is tapasztalatokat szereztek, mint például a showbiznisz, vagy az a fránya önbarnító.
Nem tudom eldönteni, hogy az én vételi egységem nem volt rendesen beállítva vagy ez a rész most tényleg nem volt olyan jó. Többször idegesített, mint ahányszor szórakoztatott.
Dóri egy csomó olyan tulajdonsággal rendelkezik amit én nagyon nehezen tolerálok és ez most nagyon zavart.
Egyébként még mindig aranyos és könnyen emészthető kis olvasmány.
Sokszor használom azt a kifejezést, hogy mondat közben van vége egy könyvnek, de itt és most ez tényleg így van!

3. Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya 10/7

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Ez az a műfaj amiben az átlagosnál kritikusabb vagyok. Elég magas a mérce nálam a kosztümös-romantika témakörben, hisz Jane Austen-on és az Elfújta a szélen szocializálódtam. Valahogy közelebb áll hozzám a szemérmesebb megfogalmazás, a visszafogottabb, titokzatosabb szereplők. Próbálkoztam már hasonló művekkel, de eddig csak az Outlander jött be (Julia Quinn sem, igaz eddig csak egy könyvével próbálkoztam), Ráadásul ez egy olyan sztori amit már legalább két tucatszor olvastam. Mostanában a YA kategóriában menő ez a rút, önbizalom hiányos kiskacsa, aki aztán dögös hattyúvá érik és megszerzi a legdögösebb pasit sztori.
Eléggé szórakoztató volt ahhoz, hogy 7 pontot megérjen nekem, egyszer olvasós kategória. A folytatásokra is vevő leszek, mert Nick sztorijára kíváncsi vagyok, ő nekem érdekesebbnek tűnik, mint Gabriel.

4. Jay Crownover: Rule 10/6

Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Megint egy olyan történet amit már százszor olvastam. De nem baj szeretem az ilyet. Ilyen esetben az, hogy a pontozás hogyan alakul azt a stílus és a karakterek döntik el, hisz a történet egyszerű, kiszámítható. Ebben a könyvben nem találtam semmi érdekeset az író stílusában, nem volt humoros, sem drámai, viszont könnyed volt és olvasmányos. A karakterek azok akik inkább levettek egy csillagot nálam. Shaw kicsit tesze-tosza bár szimpatikus lány. Rule viszont nem az én „rossz-fiúm” és nem csak a tetkók és piercingek miatt. Nem érzem a mélységet a karaktere mögött, engem nem ragadott meg.
Egyszer olvasós volt, és abban sem vagyok biztos, hogy érdekelnek a folytatások, ami nyilván Rule haverjairól vagy a tesójáról szól majd. Nem keltette fel egyik srác sem a kíváncsiságomat.

5. Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? 10/7
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
Borzasztó ez a cím, sőt elrettentő, de valahogy mégis bevonzott. Pedig JES egy másik könyve nem tetszett, viszont tartalmazott olyan biztató jeleket, hogy úgy éreztem kell még esélyt adnom neki.
Szerencsére a könyv lényege nem az amit a cím sugall, hanem sokkal inkább a felnőtté válás.
A 17 éves Hadley egy napjáról szól a könyv, nem túl cselekmény dús, van benne egy repülőút, egy esküvő, egy kis bolyongás Londonban és sok-sok visszaemlékezés. Valójában a lányban végbemenő változás ami a könyv fő témája. Ettől kissé komolyabb is, mint a többi tini-könyv.
Nagyon furcsa volt a stílus, de lehet, hogy csak azért mert nem E/1-ben íródott. Számomra kicsit tárgyilagos volt néhány helyen.
Olivert nagyon megkedveltem, szívesen találkoznék idősebb kiadásával egy repülőúton.
Hadley nagyon önző volt, de melyik 17 éves nem az? Csalódott a felnőttekben, széttört a kislányként felépített birodalma, ideje volt, hogy felnőjön, talált sikerült neki.
Nekem tetszett.

6. Monica Murphy: One Week Girlfriend- Heti csaj 10/4

Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.

Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…Én vagyok.

Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.

Mindörökké.
Nagyon komoly témát feszeget(ne), hihetetlenül felszínesen. Sajnos nem sok jót feltételezek a folytatásról sem ezek után.
A történet sablonos, még annál is elcsépeltebb, mint amit a cím és a borító alapján vártam. Mindkettő nagyon megtévesztő, én teljesen más sztorit vártam ezek alapján.
Ha valaki két lelki sérült emberről akar írni szerelmi történetet, az egy kicsit járjon utána a témának, de legalább jobb beleéléssel rendelkezzen.
Igazság szerint az elején még olvastatta magát, de a közepe táján már erősen húztam a számat, olyan volt az egész, mintha egy közepes képzelőerővel rendelkező amatőr írta volna. Ha ez egy önálló könyv lenne akkor 1 csillagot kapott volna tőlem, így a folytatás még megmentheti ezért bizalmam jeléül kap 4 pontot a 10-ből.

7. Sophie Hanna: Idegen arcocska 10/6
A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt, miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…
Az első egyharmad egy katasztrófa volt. Nem bánom a több szálon futó cselekményt, sőt, de ez az E/1 és E/3 közötti váltás kimondottan idegesítő volt. A történet kesze-kusza, érdektelen, sok idegesítő karakterrel, nagyon untam.
Aztán valahogy a negyedénél megváltozott, kezdett igazi hátborzongató krimivé válni az egész. Valahogy olvasmányosabb is lett, a karakterek is, ha nem is kedvelhetők, de legalább érdekesek lettek. A könyv második felét egy ültő helyemben olvastam ki annyira bevonzott.
De a vége….. Kiábrándító.
Így utólag azt mondom Simon és Charlie miatt érdemes volt elolvasni és lehet, hogy miattuk még folytatom ezt a sorozatot.

8. Joyce Carol Oates: Nemi erőszak 10/7

Egy döntés egyetlen másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik. Teena Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban.
Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.
Érdekes volt a témája miatt is, de a megfogalmazása volt az igazi különlegessége a könyvnek. Furcsa volt számomra, hogy az író végig Bethie-hez beszélt, mintha Ő lenne az olvasó. Egy biztos, nincs túlírva a sztori, mégsem érzem befejezetlennek. Ezekkel a csapongó, szinte hányaveti módon leírt nyers hangvételű mondatokkal tudott érzelmeket kelteni bennem. De maradandó nyoma nem maradt. Ezért csak 10/7.
De olvasnék még Oates-től.

9. Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya 10/6
A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak… 
Tetszett a főszereplő Beth karaktere, különösen az, hogy nem első bálozó fruska, hanem egy tapasztaltabb, nyitott nő. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus és az, hogy a kosztümös romantikába egy kis bűnügy is keveredett.
Nem tetszett, de legalább érdekes volt a férfi főszereplő jelleme.
Az eleje kimondottan bosszantott és túl soknak találtam az erotikus jeleneteket is.

A hónap könyve: A fiú

Sorozatok:

Vége a Trónok harca 4. évadnak. Brühühűűű. Az éved első fele remek volt, talán a legjobb az összes közül, de nekem az utolsó részek már nem annyira tetszettek. Jó mondjuk ez azt jelenti, hogy nem 9-10 pont, hanem csak 7-8. Imádtam a Véreb és Arya párosát és a könyvektől eltérően Oberyn is belopta magát a szívembe. Volt egy kis depim, hogy megint vége, de aztán elkezdtem a The Walking Dead-et és már el is felejtettem a Trónokat. Erről írtam ajánlót is íme:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/06/the-walking-dead-sorozatajanlo.html   
Június fénypontja volt számomra.


Tv:
Foci VB. Egyetlen meccset sem néztem meg elejétől a végéig, de követem az eredményeket. Még nem tudom kinek drukkolok, majd kialakul. 

Film:
Hobbit 2. része került sorra. Fogalmam sincs már miről szólt. Juj. Arra emlékszem, hogy volt benne Legolas és Kate a Lost-ból. :)

Blog:
Sajnos nem nagyon száll meg az ihlet mostanában, így nagyon kevés bejegyzés született júniusban. Remélem kilábalok az olvasási és írási válságból is hamarosan.

Jó nyaralást kívánok kedves olvasók!
Egy kis vérpezsdítő muzsika:
Ed Sheeran-Sing  https://www.youtube.com/watch?v=tlYcUqEPN58

The Walking Dead - sorozatajánló

The Walking Dead
Műfaj: horror, zombis-apokaliptikus
A sorozat története egy képregényen alapul.

AMC produkció
Szereplők:
Andrew Lincoln (Rick Grimes)
Chandler Riggs (Carl Grimes)
Jon Bernthal (Shane)
Sarah Wayne Callies (Lori Grimes)
Steven Yeun (Glenn)
Norman Reedus (Daryl)
Laurie Holden (Andrea)

Sztori:
Rick Grimes seriff, egy lövöldözés során megsérül és kómába kerül. Felébredve egy teljesen más világ fogadja, mint amihez szokott. A kórházat és az utcákat is elárasztották a sétáló halottak. A seriff reménykedik, hogy rátalál eltűnt feleségére és fiára. Útja Atlantába viszi ahol találkozik pár túlélővel...

I.e még a VHS korszakban nagyon népszerűek voltak a zombis filmek, adták-vették az osztálytársaim egymás között a suliban. Én is belenéztem egy-kettőbe, többnyire tekerve, akkor lettem mindmáig tartó ellensége az összes zombis filmnek.
Aztán már nem emlékszem miért, de elmentem moziba megnézni az Eleven testeket, utána meg a Z-zombiháborút és ezek megindítottak a lejtőn.
2014.06.15-én vasárnap semmi dolgom nem lévén nézegetni kezdtem, hogy milyen sorozatba kezdjek bele és megakadt a szemem a The Walking Dead első szinkronizált részén. Gondoltam miért is ne, belenézek aztán meglátjuk. Aznap 9 részt néztem meg és 10 nappal később végeztem a 4. évad utolsó részével. Így csak a 24 tudott bedarálni 10 évvel ezelőtt. Most aztán várhatom 2014.10.12-ét, vagyis az 5. évad első részét.

Nem akarok senkit félrevezetni, igen, vannak benne undorító részek. Rengetek zombigyilkolás, harapás, belezés, széttört fejek stb. vagyis csupa olyan dolog ami miatt nem szeretem ezeket a filmeket.
Viszont van mellette egy erős történet, erős karakterekkel, jól kitalált és megvalósított világgal. Olyan szereplőkkel akikért lehet szurkolni és szorítani. Elég széles a skála, mindenféle embertípus előkerül, érdekes látni ki, hogyan éli meg ezt a kegyetlenül megváltozott világot. Ebben rejlik a sorozat ereje tulajdonképpen nagyon erős dráma, szórakoztató akcióval. Egy idő után a zombik áradata csak egy zavaró tényező lesz, hisz az igazi harc az emberek közt zajlik.

Spoiler mentes zóna!!!

Első évad: 10/9
Mindössze 6 részből áll.
Rick a kómából felébredve és szembesülve a helyzettel töretlenül hisz benne, hogy felesége és fia még élnek. Így a keresésükre indul. Útja során találkozik több túlélővel is akikkel hamarosan egy csapatot alkotva együtt próbálnak biztonságos helyet keresni maguknak.
Az egész egy road movie-hoz hasonlít leginkább.
Engem nagyon berántott ez az évad pár óra alatt végignéztem  hat részt, a végére már egészen megszoktam a zombikat is. (szinkronban kóborlók, de hívják őket járkálóknak, húsevőknek is, a zombi kifejezés az eredeti változatban sem hangzik el soha)

Második évad: 10/10
Ez az évad már 13 részből áll és egy fokkal jobb is mint az előző.
A fő szál, hogy a csoport egyik gyerek tagja Sophia elkeveredik a csapattól. Keresése során túlélőink egy farmra bukkannak, az ott élő emberek befogadják Rick-éket.
Talán ez az évad tetszett a legjobban. Bár sokak szerint leült a dolog azzal, hogy viszonylagosan biztonságos környezetre lelt a csapat. Lehet, hogy kevesebb lett az akció, de előtérbe kerültek az érzelmek, a konfliktusok.

Harmadik évad: 10/8.
16 részből áll, számomra ebben voltak a legbosszantóbb részek. Tudom, hogy sokan szeretik a kormányzó karakterét, nekem mégsem tetszett. Számomra David Morrissey nem volt elég ütős erre az egyébként jól kitalált karakterre. Ráadásul a leginkább irritáló szereplő Andrea, is túl sokat szerepelt ebben az évadban.
Ebben az évadban jelenik meg legjobban az ember embernek farkasa törvény. Az érzelmek, indulatok a tetőfokra hágnak és háború tör ki.

Negyedik évad: 10/9
Szintén 16 részes.
A még megmaradt túlélők szétszakadtak, nem tudják egymásról, hogy élnek e vagy meghaltak. De túl kell élniük és eljutniuk a Végállomásra.
Több szálon fut a cselekmény, van, hogy egy rész csak egy túlélőcsapatra koncentrál. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás.

Direkt nem árultam el a főbb történéseken kívül többet, mert ezzel az ajánlómmal azok figyelmét szeretném felkelteni akik hozzám hasonlóan irtóztak/irtóznak a zombi-filmektől. 
Higgyétek el nagyon érdemes belekezdeni ebbe a sorozatba! Csak aztán tudjátok is abbahagyni!

Nagyon színvonalas produkció, nem véletlen, hogy nem 22 részes, gondolom sokba kerül a látvány és a rengeteg szereplő/statiszta.
A szereplők viszonylag ismeretlen színészek, a Szökés nézőknek a Lorit játszó színésznő lehet ismerős, aki itt is iszonyúan idegesítő karaktert hoz.
Nincsenek benne jóképű, szexi fiúk, de még dögös csajok sem, viszont van tartalom és izgalom.
Az alkotók nem bánnak kesztyűs kézzel a főszereplőkkel sem, sokan nem élték túl a 4 évadot, viszont jöttek helyettük mások. Az én összes kedvencem él még, bár a legnagyobb kedvencemnek a képregények szerint már meg kellett volna halnia. Nos igen a képregények az nem az én műfajom, az első hat részbe belenéztem, de annyi elég volt. Viszont most el kezdtem olvasni A Kormányzó színre lép című könyvet, ami amolyan kiegészítése illetve inkább előzménye a 3. évad egyik szálának.

Négy dolog bosszantott csak a sorozat nézése közben:
1. Lori, úgy ahogy van az a nő egy borzalom, szerintem nem egyedül vagyok aki végig azt várta mikor nyírja már ki valaki. Ehhez nálam nagyban hozzátesz Callies, akit már a Szökésben sem bírtam.
2. A halálos betegségből, sérülésből nagyjából 2 nap alatt lábra áll mindenki. (legalábbis akit még nem akarnak kinyírni az alkotók)
3. Andrea, a harmadik évadban, amikor modelleket megszégyenítő riszálással jár kel, és flörtölget a kormányzóval, arcán azzal az undorító mosollyal.
4. a 3. évadra mindenki, még a gyerekek is tökéletesen tudnak célozni és fejbe lőni.

Minden más viszont tetszett. 
És remélem neked is fog, ha ezek után belekezdesz.

The 100 - sorozatajánló

The 100
Műfaj: poszt-apokaliptikus dráma, ifjúsági sci-fi
CW produkció
Szereplők:
Eliza Taylor (Clarke Griffin)
Bobby Morley (Bellamy Blake)
Marie Avgeropoulos (Octavia Blake)
Thomas McDonell (Finn Collins)
Isaiah Washington ( Jaha kancellár)
Henry Ian Cusick (Marcus Kane)
Paige Turco (Abigail Griffin)

Sztori:
A történet kezdete előtt 97 évvel, a Földön egy nukleáris háború véget vetett az életnek. A pár ezer ember aki megmenekült  egy Bárkának nevezett űrállomáson él. Szigorú szabályok határolják be életüket. Minden párnak csak egy gyermeke lehet, és a legkisebb bűnért is halál jár a nagykorúság után. Készleteik és energiájuk azonban így is fogytán van, így 100 fiatalkorú bűnözőt küldenek a Földre, hogy felmérjék a terepet, vajon élhető e már a bolygó. 

Nagyon szeretem a sci-fit, különösen a poszt-apokaliptikus jövőben játszódót. Nem igazán kényeztetnek el ilyen sorozatokkal a tv-adók, így aztán meg kell becsülni ha nagy ritkán feltűnik egy ilyen témájú show. Elég hamar felfigyeltem erre a sorozatra, de megvártam amíg berendelték a 2. évadot is belőle és akkor kezdtem bele.

A történet két szálon fut. Kisebb arányban az űrben az idősebb szereplőkkel, nagyobb arányban a Földön a fiatalokkal.
A Bárkán maradtak súlyos gondokkal küzdenek, alig van hátra pár hónap és elfogy az oxigén. Jaha kancellárnak nehéz döntéseket kell hozni, keményen kézbe kell tartania a dolgokat. Sok titkot őriz amit nem mer megosztani az emberekkel. Arról is csak páran tudnak, hogy idő előtt útnak indították a 100 fiatalt, azzal a feladattal, hogy derítsék ki, milyen állapotok vannak a Földön.
Míg a bárkán a felnőtt, tapasztalt színészek kellő rutinnal megteremtették a feszültséget, drámát, addig fiatal társaik csak csetlenek-botlanak még a sorozatok világában. Sajnos nem igazán van köztük igazi színész, aki karizmájával bármit is el tudna hitetni velem. Eliza Taylor-nak még talán elhiszem, hogy van esze és ezáltal lehet belőle jó vezető, de Bobby Morley kiállása kevés nekem. Arról nem is beszélve, hogy míg a fiúknak jut három eye-candy csaj is, addig mi lányok nem vagyunk elkényeztetve e téren. A szépfiúnak jelölt Finn-t játszó Thomas McDonell engem egy jóllakott óvodásra emlékeztet. Jó pasi csak az 5. részben jelenik meg a Lincoln-t játszó Ricky Whitte személyében ( a tesómmal mi őt szavaztuk meg a legjobbnak) csak sajnos ő nem főszereplő. Nem is értem a CW-t, hisz más általam nézett sorozataiban tobzódnak a szépfiúk.

Mivel színészileg ez a gárda nem túl erős, így a karaktereket sem igazán tudtam megszeretni. Tök mindegy volt számomra, hogy élnek vagy halnak. Alig, hogy leérnek a Földre megkezdődik a legyek ura. A hatalmi harcok mellett azonban jó CW sorozathoz méltón a szerelem is azonnal kivirágzik.
Mondjuk ez egy kicsit megmosolyogtató, hisz az életükért kell küzdeniük, mert persze a Föld nem lakatlan (azt hiszem ez nem számít spoilernek), de mégis képesek szereplőink pár nap alatt halálosan nagy szerelembe esni. Ettől néha vertem a fejem a falba, meg persze még sok máson is amit logikátlannak tartottam.
Minden hibája ellenére azonban mégis jól szórakoztam az első évad 13 részén. A felépített világ és a feszültséggel, izgalmakkal teli történések miatt megbocsátottam a gyengébb karaktereket. A látványvilág tűrhető nem igazán vettem észre gagyi megoldást.
Az évad természetesen hatalmas cliffhanger-rel ér véget, de legalább van miért várni a 2. évadot.

Értékelésem: 10/7
Jó nyári dara lehet a Falling Skies mellett.

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_heev_hF1nc

Frissítés:
A második évad még jobb! (talán az első részt leszámítva)

Összefoglaló - 2014 május

A május számomra egyenlő: munka, munka, munka. Agyilag már teljesen leépültem.
Azért esténként jutott idő szórakozásra is.

Olvasmányaim: 12 könyv

1. Victoria Clayton - Hol késel, hercegem? 10/8
A szerelem útjai kifürkészhetetlenek…
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?
Hiába a könyvmolyképzős kiadás és a romantikus cím, ez nem egy habkönnyű mese, sokkal több annál.
Rettentően angol, mind a karaktereiben, a világában és még a stílusában is. A sorok között is kell olvasni. Igaz akkor nem lesz meglepetés a vége, ami sokakat megbotránkoztatott, pedig odafigyeléssel elég hamar ki lehetett találni.
Az elejét kimondottan utáltam, különösen Marigold rendkívül idegesítő természete miatt. Attól kezdve, hogy hazaért viszont már nem eresztett a történet. Hamar rájöttem, hogy sok minden a lány mentségére szolgál és azért viselkedik úgy ahogy, mert senkitől nem látott jó példát, hisz rendkívül behatárolt, szűk világban élte eddig életét (otthon-balett). Mondjuk amikor szó szerint értette azt, hogy menjen egyenest a körforgalomba az már kicsit sok(k) volt.
Néha olyan érzésem volt, mintha nem a 80-as években jártunk volna, hanem inkább Downton Abbey egy másik változata elevenedett volna meg.
Nagyon furcsák, vagy inkább túl britek a karakterek és az egymással való kapcsolataik. Erről meg Rowling könyve jutott eszembe az Átmeneti üresedés. Jó kis társadalmi fricska ez, amely nagyon sok kényes témát feszeget, mint pl. a társadalmi előítéletek, homoszexualitás, erkölcsi kérdések.
Szóval aki egy tipikus romantikus, könnyed szórakozásra vágyik az ne válassza ezt a könyvet.
Nekem nagyon emlékezetes olvasmány volt, olyan amire több hét múlva is emlékezni fogok, ellentétben a többi hasonló kiadású könyvvel. Persze a 10 ponttól azért messze van, mert ahhoz túl terjengős, de egy 8 pontot tőlem megérdemel.

2. Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan - Mi történt Peuban 10/1
Magnus Bane kalandjai
Jó oka van, hogy Magnus Bane személye nem kívánatos Peruban. Kövesd Bane dél-amerikai kalandjait, amint régi ismerősünk bajba sodorja boszorkánymester társait, Ragnor Fellt és Catarina Losst, megismerkedik számos hangszerrel (amelyeken borzasztóan játszik), valamint számos tánccal (amelyeket borzasztóan jár), majd magára haragítja házigazdáit, amikor valami kimondhatatlant tesz a Nazca-vonalakkal.
Az egy pont is csak Magnus Bane miatt van, de nem a könyvbéli hanem inkább a filmbéli Magnus miatt. (nagyon tetszik a srác aki játssza, ez van na…:D)
Mindig megfogadom, hogy nem veszek a kezembe több CC könyvet, nekem egyáltalán nem jönnek be az írásai. De ez olyan rövid volt, gondoltam annyi nem árthat. Tévedtem.
Hogy ez mekkora se füle se farka semmiség volt!
Magnus karaktere volt az egyetlen ok amiért az eredeti sorozatból három részt végigszenvedtem, de ő sem volt elég indok a többi részre. Nem tudom, hogy akarok e még egyáltalán olvasni róla.
Talán ha más írná és nem CC….

3. Rachel Ward - A menekülés- Számok 1.  10/7
Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve. Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt. London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. 
Nem olvastam fülszöveget, és valamiért az rémlett nekem, hogy ez egy urban fantasy. Tévedtem de nagyot, hisz valójában ismét egy nehéz sorsú lány szerelem általi megváltásáról olvashattam, némi sci-fi elemmel és a road movie-kra emlékeztető jegyekkel fűszerezve. Nem is csúszott túl könnyen a könyv első fele. Kicsit sok volt nekem ez a műfaji kesze-kuszaság, nem is beszélve a túl egyszerű fogalmazásról és az elég sok helyen megjelenő logikátlanságról. A főszereplő lányt egyszerűen csak ostoba libának becézgettem, és Spider sem lopta be magát a szívembe. Szóval ha nagyon kivesézném részletesen a könyvet akkor félek nem kapna tőlem 5 pontnál többet a 10-ből. A könyv második fele és különösen a vége azonban elérte nálam, hogy meghatódjak (sőt bőgjek) és mivel ezt nálam nem sok könyv éri el ezért jogos a 7 pont.

4. Dustin Thomason - 12.21  10/7
http://ananiila.blogspot.hu/2014/05/dustin-thomason-1221.html

5. M.C. Beaton - Agatha Raisin és a tenyérbemászó turista 10/8
Agatha Raisin otthagyja álmos cotswoldi faluját, Carselyt, hogy üldözőbe vegye a szerelmet – és egy gyilkosra bukkan. Miután faképnél hagyták az oltár előtt, követi menekülő vőlegényét, James Laceyt Észak-Ciprusra, ahol ahelyett, hogy élveznék az eltervezett nászutat, egy diszkóban tanúi lesznek egy tenyérbe mászó turista meggyilkolásának. Ármány és gyilkosságok sorozata veszi körül a valószínűtlen párost, s Agatha most sem hazudtolja meg kotnyeles természetét: szívós nyomozásba fog…
A könyv elején azt gondoltam kárára fog válni a történetnek, hogy a helyszín nem a vidéki Anglia, hanem Ciprus. De most már belátom kellett ez a friss levegőváltozás a sorozatnak, hisz Carsely és környékéről már minden bokrot ismerünk.
Ezúttal meglehetősen részletesen megismerhettem Ciprust, ami olyan jól sikerült, hogy kedvem támadt elutazni oda. (de legalábbis képeket nézegetni róla a neten)
Agatha hozta a tőle elvárt formát, színesítette a történetet Charles megjelenése is, aki egy szintén tipikus angol figura (vagyis rettentően fura). James-el való huzavona is jót tett a sztorinak.
A gyilkosság és a nyomozás persze most is eléggé fapados, de nem is ez az erőssége ennek a sorozatnak.
Érdekes, hogy ennek a résznek van a legrosszabb értékelése a moly-on, én meg erre adtam a legtöbb csillagot az eddig olvasott 6 rész közül.
Továbbra is guilty pleasure nálam.

6.-7. újraolvasás: Kiera Cass - A párválasztó, Az elit 
http://ananiila.blogspot.hu/2013/12/kiera-cass-parvalaszto.html 
http://ananiila.blogspot.hu/2014/01/kiera-cass-az-elit.html 

8. Kiera Cass - Az igazi 10/9
http://ananiila.blogspot.hu/2014/05/kiera-cass-az-igazi.html

9. Darynda Jones - Első sírhant 10/7
Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. 
Egész jó kis bevezető rész volt, de annyira nem ragadott meg, hogy most azonnal rohanjak a boltba megvenni a folytatást.
Anita Blake és Cassandra Palmer ötvözete Charly figurája. Nekem tetszik ez a karakter, a két szóba jöhető pasi is ígéretes. A nyomozások, a lány előélete, családi-baráti viszonyai kicsit túl lettek bonyolítva. Túl sok infót zsúfolt ebbe az első könyvbe az írónő.
A humor volt a másik dolog, ami nekem nehezen csúszott az elején, de aztán ráéreztem, valószínű hangulat kérdése hogyan veszi az olvasó a poénokat.
Nagyon tetszettek a póló-feliratok.

10. Lois Lowry - Az emlékek őre 10/9
A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonsa előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Olyan sok dísztópiát olvastam már, hogy azt gondoltam engem már nem lehet meglepni, sokkolni meg végképp. Kicsit unom is már ezt a sok képtelen társadalmat amit megalkotnak mostanában az írók, a többségük elképzelhetetlen számomra.
És mégis, ez a túlságosan is rövid könyvecske érzelmek és gondoltatok egész sorát indította el bennem. Legfőképpen a felnőtté válás ami eszembe jutott róla, talán nem véletlenül, hisz a 12 éves Jonas-nak nagyon hirtelen kellett felelősséget vállalnia.
Iszonyú az a világ amiben a fiú él, mintha nem is emberek hanem robotok lennének a szereplők. A legmegdöbbentőbb számomra a színtelenség volt és az elbocsátás, amiről persze végig tudtam, hogy mit takar, de a szembesülés vele nagyon kemény pontja volt a könyvnek.
Tudom, hogy ez egy sorozat, de mégis nagyon rövid volt ez a bevezető rész. Túlságosan Jonas-ra koncentrált, nagyon keveset tudtam meg a világról és az emberekről. Csak remélni tudom, hogy választ kapok a rengeteg kérdésre, ami felmerült bennem olvasás közben.
Az írónő meg nagyon tudja, hogyan befolyásolja az érző szívű olvasót. (Gabriel)
Megnéztem a trailer-t a könyvből készült filmről, de még csak nyomokban sem emlékeztetett arra amit én elképzeltem.

11. Lois Lowry - Valahol, messze 10/9
A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében. A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.
Az emlékek őre 2. része
Természetesen jó szokásomhoz híven nem olvastam fülszöveget, így aztán vártam mikor futnak össze a szálak az első rész félbehagyott történetével. Na azt aztán várhattam. Sebaj. Csodálatosan megírt, lassan folydogáló történetet olvashattam egy testi-fogyatékos lány kálváriájáról egy kegyetlen világban.
Ez a világ is könyörtelen, de legalább nem gépies. Itt az emberek állati énje ami néha előkerült, de voltak az embereknek érzései, nem éreztem olyan ridegnek mint Jonas világát.
A dísztópia kicsit elment a fantasy felé. Nekem tetszett.

12. Lois Lowry - Hírvivő 10/8
Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igai nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkodni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkre. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határát hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet…
Az emlékek őre 3. része
Egy ponttal kevésbé tetszett, mint az első kettő rész. De így is pillanatok alatt végeztem vele, hihetetlenül olvastatja magát ez a sorozat.
Egy újabb világ tárult fel ismét, ami nagyon is élhető. Viszont felbukkant a történetben valamiféle mágia amely már teljesen elvitte ezt a részt a fantasy felé és ez volt az ami nekem annyira nem tetszett. Az erdő és a benne megjelenő gonosz, ami veszélyezteti a vándorlók életét, nekem olyan elcsépeltnek tűnik, engem annyira nem ragadott meg. Arról nem is beszélve, hogy megint nem kaptam válaszokat. Viszont legalább összeértek a szálak és így még inkább kíváncsi vagyok a folytatásra. (majd júniusban)

A hónap könyve:
Az emlékek őre

TV, Sorozatok:

Befejeződött az Arrow 2. évad, ami egy nagyszerű kezdés után kicsit laposan végződött, persze lehet hogy csak ráuntam.
A Vampire Diaries és Originals kettősből nekem egyértelműen az utóbbi a nyerő, köszönhetően a Klaus Elijah párosnak.
Az új felfedezettem a The 100, ami egy túlélős sci-fi. Az első hat részt egy nap alatt néztem meg és leszámítva egy-két logikátlan jelenetet, amely a CW sorozatok sajátossága nekem bejött. Azóta hetente nézem, most ez a kedvenc a Trónok harca után, amit még csak megközelíteni sem lehet, annyira jó ez a 4. évad.

Színház:
Befejeződött a színházszezon is (Győri színház). Májusra két előadás is jutott. A Mágnás Miskáról írtam részletes bejegyzést itt a blogon. A másik előadás az Uri Muri volt, amit megnéztem. Aki látta mindenki unalmasnak találta, na ehhez képest én egy másodpercig nem találtam annak, sőt szerintem az évad egyik legjobb előadása volt. Szórakoztatóan elgondolkodtató, vicces és megbotránkoztató, látványos és mégis egyszerű. 10/8
Már meg is vettem a bérletet a jövőévre.

Mozi, film:
Prisoner-Fogságban 10/5
Sokan dicsérték, de szerintem a skandináv hangulatot csak nyomokban felvillantó filmecske volt, már szinte el is felejtettem.
X- man - Az eljövendő múlt napjai 10/7
Igazi popcorn mozi. Nagyon látványos és szórakoztató volt, sok nagyszerű színésszel. De. Nincs egy hete, hogy láttam, de már csak bizonyos részletekre és Fassbender acélos tekintetére emlékszem belőle.
Egyébként kimondottan utálom a szuperhős filmeket ez az egyetlen ilyen típusú sorozat aminek minden részét láttam.

Zenajánlóm:
OneRepublic - Love Runs out