Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Kiadó: Könyvmolyképző 2015
Műfaj: kosztümös romantikus

Könyvmolypárbaj 10. könyvének választottam az eredeti A listáról. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla a moly-on így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.
Szeretem az 18oo-as években játszódó romantikus történeteket, de nagyon kritikus is vagyok velük szemben.
Sajnos nem vagyok elégedett ezzel a regénnyel sem, mivel alig történik benne valami.
Adott egy lány és egy férfi, akik találkoznak, félreértik egymást, ami miatt nem jönnek össze már az első öt percben, de mindvégig nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége kettőjük flörtölésének. Néha ennyi is elég egy jó könyvhöz, ha az remek stílusban, sziporkázóan, hangulatosan van megírva, olyan karakterekkel akikkel azonnal együtt érzünk, esetleg rögtön beleszeretünk. Ez most csak félig-meddig sikerült.

A hangulatteremtés elég jó, könnyen elképzelhető az a világ amit az írónő elénk szeretne tárni. A főszereplőlányt nagyon megkedveltem, az önbizalomhiánnyal párosult makacsság mindig jó kombináció, különösen ha némi szeleburdisággal is párosul. Sajnos Philip figurája nem lett igazán ütős, kettőjük szópárbaja is csak egy ideig működött, aztán az is átment erőltetettbe és egy idő után már unalmasba.
Az egészre a kellemes és kedves jelző a leginkább jellemző, rövidsége miatt elég hamar elolvasható, könnyedén kikapcsol a 21. század rémes valójából. Így aztán tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra. Viszont nem hoz semmi újdonságot, izgalmat, a már jól ismert klisékre épít. Végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam valahol.

Értékelésem:
Történet: 10/6
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/7

Összesítve: 10/7 Ajánlom a romantikus irodalom kedvelőinek, egy könnyed kikapcsolódásra. 

Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Kiadó: Cicero 2010

műfaj: ifjúsági, sulis, dráma

Ez volt az első olvasásom Lauren Olivertől, megkockáztatom, hogy lehet egyben az utolsó is, ugyanis nem igazán nyerte el a tetszésemet ezzel a könyvével. 

Azt azért hozzátenném, hogy bár az elmúlt években faltam az ifjúsági könyveket, ebben az évben valahogy nem megy ez a műfaj. 

Számomra nehezen indult be, nyögvenyelős olvasás volt, valahogy nem feküdt nekem az írónő stílusa. Nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam volna ilyen könyvet, amiben egy nap ismétlődik folyamatosan, de természetesen filmben már többet is láttam. (Idétlen időkig az alap, de ott van pl. a Holnap határa) 

Az ötlet remek, hatalmas lehetőséget ad a karakterfejlődésre, arra, hogy jelen esetben a főszereplőlány rájöjjön mit rontott el, és azt, hogyan tegye rendbe. 

Lauren Oliver

Szépen, lassan bontakoznak ki csak a régi titkok és események, amik az elkerülhetetlen vég felé vezetnek. Egy rakás kellemetlen dolog derül ki Samről és barátnőiről, amivel neki és az olvasónak is nehéz szembenéznie. Az a baj, hogy nekem egy pillanatig sem volt szimpatikus egyik szereplő sem (talán Kent a kivétel) hiába próbált az írónő olyan pillanatokat is belecsempészni Sam életébe ami jó színben tünteti fel (különösen a húgával eltöltött napra gondolok), nem írta felül nálam az elkövetett szemétségeit, nem is beszélve a kurvának öltözök napról. Így aztán nem kavart fel bennem különösebb érzelmeket a regény, nem izgultam Samért.  A vége miatt meg kimondottan dühös vagyok, szerintem eléggé hatásvadász és egy cseppet sem logikus.

Értékelésem:

Történet: 10/8

Karakterek: 10/6

Stílus: 10/5

Összesítve: 10/6 ezt is egy kihagyott ziccernek érzem, hisz jó az alapötlet, de rémesen hatásvadász a megvalósítás, a karakterfejlődés ami alap egy ilyen témájú könyvnél elég gyengécskén sikerült. Jó tudom, ez egy ifjúsági könyv, pont azért kap ennyi pontot, egyébként még kettőt sem érne meg. 

Spoiler!

Hatásvadász alatt azt értem, hogy nem írt happy-endet az írónő, annak ellenére, hogy semmi nem indokolta az ellenkezőjét, hisz még csak nem is Sam volt a leggenyóbb és sikerült is valahogy rendbe tenni a dolgait, akkor meg miért nincs meg a jutalma érte? 

Duncan Shelley - Az elme gyilkosai

Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gita tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben – és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?

„Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeretnénk, ha így lenne – de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi is résztvevői vagyunk ennek a játszmának.” (Nemere István)

Kunoichi trilógia első része, további részek:

2. A téboly katonái

3. A végső háború

Kiadó: Media Nox 2000-ben

Műfaj: összeesküvés elméletes akció-krimi.

Olvastam már Shelley-től A Paktum trilógiát, amit nagyon kedveltem, mindegyik rész 9 pontot kapott tőlem és a 2015-ös év kedvenc sorozatai közé tartozott nálam. Így aztán biztosra mentem amikor ezt a könyvet választottam a könyvmolypárbaj következő olvasmányául.

Szeretem az összeesküvés elméleteket, szeretek rajtuk agyalni, gondolkodni, na meg egy jót röhögni a legképtelenebb állításokon. De azért mindig bennem van a kisördög, hogy bármekkora képtelenség is egy-egy elképzelés, mi van ha mégis igaz. 

Ennek a könyvnek az olvasása közben is folyamatosan azt éreztem, hogy az az elképzelés amit az író felvázolt tulajdonképpen egy lehetséges lenyomata is lehet a valós világunknak, hisz sokan hiszik azt, hogy egy szűk réteg uralja a világunkat.

Amin nálam azonban megbukik a dolog, az pont a hármak személye. Igaz, hogy ez még csak az első könyv és lehet, hogy a másik két rész árnyalja majd a képet, de most úgy érzem, hogy túl keveset tudunk róluk ahhoz, hogy elfogadható legyen a mindenen és mindenki feletti uralmuk. (igaz, az már kiderült, hogy nem ők vannak a piramis csúcsán)

A Paktum trilógiához hasonlóan ez a könyv is nehezen kezdődött számomra, nem igazán akartam ráérezni az ízére.  De e rövid döccenők után beszippantott a történet és élvezettel olvastam.

Két részre lehet osztani a könyvet, a fő cselekményben van egy szereplőnk Andan, aki bujdosásra kényszerül, egy ninja-klán segítségével, miközben egy könyvben próbálja leleplezni az őt üldözőket. A másik rész maga a könyv, ami az olvasó elé tárja, hogyan manipulálja az emberiséget egy szűk réteg. Így aztán szól egy kicsit a hatalomról, a politikáról, a gazdaságról, vallásokról stb.

Az alapsztori pörög, tele akcióval, kalanddal, érdekes történésekkel. A könyv a könyvben elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor túlságosan tankönyves és kioktató. (én jókat vitatkoztam magamban az íróval, mert gyakran nem értettem egyet vele) 

2000-ben jelent meg a könyv (még II. János Pál a pápa), így aktuálpolitika nincs benne, mégis érzek egyezést a mai világunkkal, a magyar valósággal, ami nem véletlen, hisz Shelley magyar író.

A karakterek sajnos nem eléggé hihetőek, a jók szépek, a rosszak már-már nem is emberiek külsőleg sem (lehet, hogy nem véletlen?). Mindegyik oldal százszámra gyilkolja az embereket a szerintük jó ügy érdekében. Ez így volt a Paktumban is, így engem már nem ért váratlanul.

Az első rész nem zár le semmit, azonnali folytatásért kiált. (szerencsére beszereztem, de előtte sajnos másik könyv esedékes).

Történet: 10/9

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/8

Értékelésem: 10/8 remek olvasmány különösen az összeesküvés elmélet híveinek. Nem kell túl komolyan venni! Kezeljük fenntartással a benne olvasottakat!

 Persze az is lehet, hogy az író bennfentes...

Carol McCleary - A gyilkosság alkímiája

Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Kiadó: K.u.K 2012
Műfaj: alternatív történelmi  krimi

Szó szerint szembe jött velem ez a könyv, vagy inkább én mentem vele szemben, amikor megláttam egy autós felszereléseket áruló bolt (!) állványán több másik könyvel együtt potom 500 forintért. Mivel a borítója gyönyörű volt és emlékeztem rá, hogy rajta van a várólistámon, így nem haboztam meg is vettem.
Pedig ekkor már gyanakodhattam volna. 

Szerintem mindent elmond az a tény, hogy 4 hónap alatt sikerült kiolvasnom, de bevallom, még így sem olvastam el minden sorát. 
Hihetetlenül unalmas volt annak ellenére, hogy sok esemény volt benne, rengeteg szereplővel. 
A fogalmazás (fordítás?) ugyanis annyira körülményes és bonyolult, hogy egyszerűen nem tudtam belefeledkezni a történetbe. Csak a könyvmolypárbaj miatt olvastam el. 
A főszereplő néha annyira idióta, máskor meg igazán talpraesett, mintha skizofrén lenne szegény. 
A felvonultatott híres emberek meg mind idegesítő alakok a könyvben. 
Pedig a fülszöveg annyira ígéretes, egy női főhős a 19 század végén, mint oknyomozó riporter szerintem nagyon jó ötlet, nem is beszélve a híres emberek bevonását a sztoriba.
Számomra mégsem működött, túl sok volt benne az információ, ami inkább egy tankönyvbe való lett volna.

Carol McCleary

Arról nem is szólva, hogy annyira miniatűr betűkkel volt a könyv nyomtatva, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy inkább letöltöm e-ben, vagy beszerzek egy nagyítót. 
Pocsék volt, nem ajánlom senkinek, bár látom a molyon fellelhető értékelésekből, hogy ennyire mint én, még nem szenvedett vele senki.

Történet: 10/2

Karakterek: 10/3

Stílus: 10/1

Értékelésem: 10/2

Szép borító ide vagy oda szívesen megszabadulnék tőle, lehet jelentkezni érte. 

Összefoglaló - 2016. június

Mindjárt vége a nyárnak, de én még csak a júniusi olvasási élményeimmel jövök. Nem megy az írás már jó ideje. :(
Hat könyv a havi termés, ebből öt fantasy és egy ifjúsági könyv magyar női írótól. (na ki lehet az?)

Folytattam az Éjangyal trilógiát, és befejeztem több évi késedelem után a Riyria krónikákat is.

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén
Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?
Éjangyal trilógia 2. része
Kiadó: Könyvmolyképző 2011
Műfaj: high fantasy
Az első résznél még csodálkoztam a kiadón, de ennél már értem, hogy miért a Könyvmolyképző adta ki ezt a sorozatot. Általában nincs bajom a romantikus szállal (sőt), csak ebben a történetben ez a fajta huzavona Kylar és Elene között teljesen felesleges és ezáltal borzasztón idegesítő. Márpedig a könyv első harmada ezzel megy el, és bizony fontolgattam a félbehagyást, csakis Logan és a vele történtek miatt adtam esélyt. 
Sajnos a karakterek többsége még mindig lóg levegőben, nincsen komoly hátterük, magyarázat a viselkedésükre. (ez különösen igaz Vi-re) 
Értékelésem: 10/6
Jó, sőt kiváló is lehetne ez a sorozat, ha csak a történetet vesszük alapul, de sokkal összeszedettebben kellett volna megírni. 

Brent Weeks: Túl az árnyakon
Azért küzdj, hogy győzz. Ne azért, hogy ne veszíts. Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást? Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai és talán az ellenségei életét. Egy istennő életére tör. Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád? A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon.
Éjangyal trilógia 3. része
Kiadó: Könyvmolyképző
Műfaj: high fantasy
Nem bírtam ráhangolódni. Annyira kesze-kusza volt a történet, hogy a végére sem állt össze nekem. Mondjuk valószínű, hogy egyszerűen csak annyira untam, hogy alig vártam a végét, és a figyelmem lankadt. 
Nagyon ínséges időknek kell bekövetkeznie, hogy elolvassam a nulladik történetet ezek után. 
Összességében ez nem az én sorozatom, számomra csak közepes minőségű, rengeteg innen-onnan lopott ötlettel. A romantikus szál alaposan megfeküdte a gyomromat, ennyi szüzet egy rakáson és ennyi nyavalygást én nem várnék egy férfi írótól. 
Értékelésem: 10/5
Pedig az első rész még ígéretes volt, de ha egyszer nincs ötlet akkor kár erőlködni.
Van egy 0. rész is A tökéletes árnyék címmel, de ezek után én kihagyom.

Leiner Laura: Nélküled
Bexi 4. része
Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?
Kiadó: L&L 2016
Műfaj: ifjúsági
A 3. rész értékelésénél ezt írtam: úgy látszik sosem növök ki a tini-könyvekből. 
De. 
Legalábbis mostanában már nem fogyasztom akkora számban őket, mint régen. 
Az elmúlt hónapokban csak fantasyt olvastam, kicsit el is fáradtam a sok elképzelt világ eseményeibe, így nagy elánnal vetettem bele magam ebbe a történetbe és sokáig jól is szórakoztam. Ahogy aztán lenni szokott egy idő után iszonyatosan el kezdett bosszantani a két főszereplő lehetetlen viselkedése. Beki és az ő mindenkinél, mindent jobban tudó magatartása kiakasztó. Nagy Márk meg, még mindig egy p@cs. 
Biztos megvan Laura fejében a tökéletes fiú, aki gyönyörű, kedves, vicces, jó barát és szerető, meg minden ami még kell ahhoz, hogy ideális legyen. Csak éppen ezt nem igazán közli az olvasóval. Mert mit is látunk Márkból? Azt, hogy baromira jól néz ki, manipulatív, egoista és végtelenül önző, és néha vicces. Ezeket támasztja alá a viselkedése. A feltételezhető jó tulajdonságai nem igazán derülnek ki a cselekedeteiből, csak abból, hogy valaki azt mondta, vagy ő azt mondta. De ezzel már Corteznél is bajom volt, a mai napig nem értem mi olyan csodás abban a fiúban. 
Pedig ha valaki, akkor én aztán tudom értékelni a titokzatos karaktereket, képes vagyok egy félmondat, egy elejtett megjegyzés miatt „beleszeretni” egy szereplőbe. 
Sajnos megint ott tartunk, hogy két fiú között őrlődik Beki és egyik sem egy főnyeremény, de ez már volt és kicsit uncsi. 
A többi rész viszont tetszett (Aszádék, Körte stb.) és természetesen kíváncsian várom az új kalandokat. (kivéve Beki és a két-három fiú közti eseményeket, az nem érdekel)
Értékelésem: 10/8

Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Riyria krónikák 4. rész
A Riyria egyik fele, Hadrian Blackwater Novron elveszett örökösének felkutatására indul. Egykori társa életét féltve, Royce Melborn ismét csatlakozik hozzá egy utolsó küldetésre, így együtt szállnak tengerre. A sikerre egyetlen esélyük, ha szembeszállnak a kíméletlen Merrick Mariusszal, a mesterbűnözővel, aki barátból Royce legádázabb ellenségévé vált. Útjuk csapdák és árulás ingoványos vidékén át vezet, és Hadrian arra kényszerül, hogy szembenézzen rég eltemetett múltjával.
Kiadó: 2014 Fumax
Műfaj: fantasy
Két évvel ezelőtt olvastam az előző részt, emlékeim már eléggé megkoptak, de túl sok az olvasatlan könyv és kevés az idő, egy újraolvasás szóba sem jöhetett. 
Hadrianék szála nem igazán tetszett, nem vagyok oda a kalózos-tengerészes sztorikért, bár az emberevős törzsi hókuszpókuszos még rosszabb volt. 
A két lány szála érdekesebb volt, de igen csak érződött ezen a részen, hogy átmenet egy nagyobb szabású történés előtt. 
Értékelésem: 10/7

Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Riyria krónikák 5. rész
Az Új Birodalom olyan ceremóniával készül megünnepelni a Nemzetelvűek felett aratott győzelmét, ami örökre emlékezetes marad. A Télvíz-ünnepre időzítik a császárnő kézfogóját, no meg Degan Gaunt és a Melengári Boszorkány nyilvános kivégzését. Terveik szerint Modina ezt követően végzetes balesetet szenved majd, így az új császár ülhet a birodalom trónjára. Micsoda gyönyörű nap lesz az! Csak egy a bökkenő: Royce és Hadrian közben megtalálták a rég elveszett örököst.
Kiadó: Fumax 2014
Műfaj: fantasy
Most nagyon mérges lennék, ha nem tudnék nyúlni a polcra a következő kötetért. Az a befejezés, vagy mi a csuda… 
Minden volt ebben, ami tetszik a középkori világra emlékeztető fantasykben (ez a kedvencem a műfajon belül), vagyis lovagi torna, ármány és szerelem, titkok és árulások. 
Nagyon eseménydús kötet volt, pár óra alatt kiolvastam volna, ha nincs a foci EB. (az azért elsőbbséget élvezett, meg sajnos a meló is) 
Nekem egy dolog nem tetszett, Royce és Gwen szerelme valahogy nem jön be és emiatt a velük történtek sem. 
Mindenesetre Royce húzása a végén szerintem olyannyira durva volt, hogy nekem megbocsáthatatlan. Majd kiderül Hadriannak is az e. Várom.
Értékelésem: 10/9

A hónap könyve:

Michael J. Sullivan: Percepliquis- Az elveszett város
Riyria krónikák 6. rész
„Láttam nagy utazás. Tízen mennek. A nő, akinél a fény, ő vezet. Az út a föld gyomrába és kétségbeesésbe visz. A holtak hangja vezérli léptedet. Visszamész időben. Háromezer éves háború kezdődik újra. A hideg börtönébe zár világot, halál fenyeget embereket, és neked döntést kell hoznod…!” Ímígyen jósolta Fan Irlanu, az Oudorro falu tenkin látóasszonya. A Riyria története ezzel elérkezett a befejezéséhez. A Trónbitorlókban tetten ért két tolvaj összes sorsfordító kalandja ehhez a pillanathoz vezetett el. Háromezer év múltán itt az idő, hogy Novron Örököse végre beteljesítse sorsát.
Kiadó: Fumax 2015
műfaj: fantasy
Remek zárórész volt, kellően kalandos és olvasmányos. 10/9 
Ha az egész sorozatot nézem, akkor 10/8. Elég hullámzó volt számomra, de egy ilyen hosszú sorozattól nem is lehet elvárni, hogy minden rész kiválóan teljesítsen. 
Annak idején az első részt a tesóm kapta ajándékba, de neki nem jött be, így lenyúltam és a többi részt már magamnak szereztem be. Nem bántam meg, biztos vagyok benne, hogy pár év múlva újra előveszem és egyben is elolvasom a 6 részt. Közben engem beelőzve azért a tesóm is elolvasta, sőt apukám is, aki amúgy nem bírja a fantasyt. 
Nekem pont az ilyen fantasyk a zsánereim. Középkori hangulat némi mágiával egy-két fura szerzettel. 
Ha mindenképpen bele akarok kötni akkor két dolgot tudnék kiemelni: 
az egyik, a nem túl eredeti történet, hisz lássuk be, szinte mindent olvastunk már más könyvekben. De legalább jól van elmesélve. A másik, amit nagyobb gondnak érzek, a kissé egysíkú karakterek. Oké nekem ez a mániám, nem tehetek róla, de Hadrianon és Aristan kívül a többiek nem kaptak kellő hátteret, támogatást a szerzőtől. Valahogy a kezdetektől volt távolságtartás köztem és Royce között, nem tudtam beleszeretni. A többi mellékszereplő nem győzött meg, ha valaki meghalt nem hagyott nyomot bennem, a legnagyobb gond a folyton változó rossz oldallal volt, már szinte nem is emlékszem rájuk, annyira semmilyenek voltak (talán Saldur a kivétel). Mivel nem volt kellőképpen megtámogatva a jó és rossz oldal, így a katarzis is elmaradt az összecsapásuknál. Ettől lett volna 10 pontos a sorozat. De nem fanyalgok tovább, hisz jól szórakoztam olvasás közben, a könyvek jól mutatnak a polcon, a borítók gyönyörűek. (csak nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg: sajnos néha találkoztam értelmetlen mondatokkal, amiket simán ki lehetett volna szűrni) Ajánlom a műfaj kedvelőinek. És nem! Nem akarok előzményt, meg spin-off-ot! Új történetet, új szereplőkkel kedves Michael J. Sullivan.

L.I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Fülszöveg:

Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…

– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.

Kiadó: Móra 2012

Műfaj: ifjúsági, iskolás

Ismét egy könyv, ami ezer éve porosodott a polcomon arra várva, hogy kézbe vegyem. Ennek oka az, hogy meg voltam arról győződve, hogy L.I. Lázár név egy férfit takar. Azért is szereztem be, mert kíváncsi voltam, hogy egy férfi író hogyan látja a magyar ifjúságot.  Aztán kiderült, hogy az írói álnév alatt Lázár Ildikó bujkál, én meg csalódottan feltettem a könyvet a polcra, mert nem akartam egy újabb SZJG-t olvasni. 

Mondjuk ebből a szempontból aztán pozitív csalódás ért, mert egyáltalán nem olyan, nekem inkább a Holt költők társasága jutott eszembe. Nem röhögtem hangosan, nem maszatoltam el a szempillafestéket sírás miatt, de mégis jó érzéssel tettem vissza a könyvet a helyére, igaz maradt bennem egy kis hiányérzet, ami mindenképpen folytatásért kiált. 

Pedig az első oldalak nem bűvöltek el, nagyon szájbarágósnak éreztem, a párbeszédeket meg nagyon erőltetettnek. Így nem beszélnek emberek egymással, főleg nem a gimisek. Szinte mindegyik srác művelt és intelligens, óriási lexikális tudással. Olyannak tűnnek nekem, mint azok az elsősök akik úgy mennek suliba, hogy már tudnak írni-olvasni és unják az egészet, a tanítónéni meg nem tudja lekötni őket. De ebben a történetben a lázadó kamaszok kapnak egy igazi tanítót, akit persze ki akarnak csinálni. Olyan tanárral sajnos én nem találkoztam soha, mint Anna, bárcsak lenne egy ilyen "nevelő" minden iskolában. Ez a könyv sem tartozik a hiteles, valós gimis életet bemutató regények közé, túl sok(féle) probléma üti fel a fejét, túl kevés idő alatt, túl kicsi közösségben. Hitetlenül csóváltam a fejem olvasás közben, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem már az emlékeim is kopottak a középiskoláról. Lehet, hogy manapság tényleg vannak ilyen diákok? És tanárok? És apák?

Azért egy idő után sikerült beleszoknom ebbe a környezetbe, elvonatkoztattam a saját emlékeimtől és szerintem a történet is levetette az "oktató" jellegét, amikor ez megtörtént, akkor már jól tudtam szórakozni, meg tudtam szeretni a karaktereket (Preator a szívem csücske). Észre sem vettem és pár óra alatt el is olvastam az egészet, és már most biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. 

Történet: 10/8 annyira nem eredeti, hogy tízest érdemeljen, de úgy tud szórakoztatni, hogy tanít is. Lehetne belőle ajánlott olvasmány a kortárs magyar irodalom keretein belül.

Karakterek: 10/8 Preator, Krisz jól sikerült karakterek, de a másik két srácnak még a neve sem jut eszembe. Anna és Lille szintén szimpatikus, bár egy ilyen okos lány, mint Lille nem értem miért nem akadt fenn azon, hogy ajándékot kapott a címére(!) a titkos hódolótól, aki elméletileg nem ismeri a lányt. (ez a rész különösen zavart)

Stílus: 10/9 igényes fogalmazás, jóleső humorral fűszerezve. Végre egy író akinek van szókincse és használja is, de nem próbál meg erőlködve trendi lenni. 

Értékekésem: 10/8

Egy kicsit kihagyott ziccernek érzem ezt a történetet. Túl rövid és összecsapott, ahhoz, hogy igazán kultikus, kiemelkedő legyen. Kellett volna még gyomlálni, ültetgetni, rendezgetni azokat a kavicsokat. 

Ezek ellenére is várom a folytatást. (ha lesz egyáltalán) Lesz? Ha nem az sem baj, van fantáziám, tovább tudom gondolni. (csakis happy end-el)

Összefoglaló - 2016. május

Folytattam az előző hónapban megkezdett fantasy mániámat. Ezúttal mindössze négy könyvet sikerült elolvasnom.
Természetesen mindegyik könyv egy-egy sorozat része. Magyar írótól nem olvastam, 1 nő és kettő férfi a nemek szerinti elosztás.

A hónap könyve:

Anthony Ryan: A vér éneke
Hollóárnyék trilógia első része.
Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.
A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.
Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.
Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?
Műfaj: fantasy, high fantasy
Kiadó: Fumax 2014
A könyv első fele tulajdonképpen egy ifjúsági fantasy, mely egy kölyök férfivá érését meséli el. Ez a rész szinte tökéletes volt, alig bírtam letenni annyira tetszett. 
Amikor Vaelin felnőtt és bekerült a „gépezetbe” a politikai intrikák, harcok, háborúk világába, egy kissé megcsappant az olvasási kedvem. De ez egyéni ízlés kérdése, mert maga a történet továbbra sem lett unalmas – ami lássuk be óriási erény egy ilyen hosszú könyvnél – csak én nem bírom ha rátelepszik a sztorira a politikai cselszövés, nem is beszélve a rengetek harci leírásról. Van benne romantikus szál, de ez nem egy női fantasy. 
A főszereplő egy meglehetősen higgadt, kicsit távolságtartóan viselkedő, de mégis szimpatikus figura. Rendtársai is figyelemreméltó, jól megformált karakterek. 
Ami miatt nem kap 10 pontot ez a könyv, az a világfelépítés, túl középkori, némi vallási felhanggal és egy kis mágiával, nekem túl klisés. Értékelésem: 10/9
Azoknak akik most ismerkednének meg ezzel a könyvvel azt tudom ajánlani, hogy figyeljenek az apró részletekre, mert az író sok mindent elárul, aminek lehet, hogy csak 200 oldal múlva lesz jelentősége, ugyanakkor tévútra is visz egy-egy elejtett megjegyzéssel.

Anthony Ryan: A várúr
Hollóárnyék trilógia 2. része
Hazatérése után Vaelint, az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet. Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes. A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.
Műfaj: fantasy, high fantasy
Kiadó: Fumax 2015
Szerettem olvasni, jó volt. De. 
Az első rész az igazi nagy fantasykhez mérhetően is színvonalas volt, a jól felépített karakter központúságával és a jól megszőtt, bár eléggé lassú történetével. 
Ez a rész viszont csak egy a sok jó, de nem kiváló színvonalú könyvek között. Más kategória. 

Két bajom volt vele, az egyik a rengetek mellékszereplő, akiket képtelen voltam megjegyezni, nem is tudtam kötődni hozzájuk, így sorsuk (haláluk) nem tett rám mély benyomást. 
A másik problémámat nehéz megfogalmazni, de talán úgy írnám le leginkább, hogy nem tapadt a történet. 
Volt úgy, hogy két napig nem tudtam olvasni és amikor újra kezembe vettem, fogalmam sem volt, hogy éppen hol tartok, kivel mi van. A 4(5) szálon futó cselekmény is megnehezítette a dolgot, bár én kimondottan szeretem a több szálas sztorikat. Na ennyit a hibákról. 
Amúgy ahogy már írtam élveztem a történetet, érdekes volt, hogy míg az első rész szinte teljesen férfi központú volt, most két hölgy is saját fejezeteket kapott, mégsem fordult át a cselekmény romantikus giccsbe (ezért szeretem jobban a férfi fantasy írókat). 
A történet nemhogy nem lassú, de valósággal száguld, rengeteg minden történik a 4 főszereplővel, miközben végig tudtam, hogy hosszú vándorlásuk egy felé viszi őket. 
Leginkább Frentis életének alakulását követtem a legnagyobb érdeklődéssel, de az új szereplő Reva is hozott frissességet a könyvbe. 
Értékelésem: 10/8 Annak ellenére, hogy más a színvonala ennek a résznek, mégsem tudok 8 pontnál rosszabbat adni rá (talán inkább az első részt kellene felpontoznom). 
Kíváncsian várom a folytatást. (júliusnál lesz)

Erika Johansen: Tear királynője

Tear királynóje sorozat 1. része A tizenkilenc éves Kelsea Glynn pontosan olyan, mint a többi hasonló korú lány: engedetlen, meg van győződve a saját igazáról és mindig mindent jobban tud az idősebbeknél. De tőlük eltérően ő éppen egy királyságot készül megörökölni: egy királyságot, ami korrupt, romlott és veszélyes. Vagy a legrettegettebb uralkodójává válik, vagy már az első héten orgyilkosok áldozata lesz – minden rajta múlik, és azon, hogy milyen döntéseket képes meghozni. Erika Johansen regénye klasszikus fantasy elemekből építkezik, de nem szégyell sokszor kegyetlen és erőszakos lenni: a Tear királynője egy fiatal lány történetét meséli el, aki sokáig volt kénytelen száműzetésben élni, hogy végül hűséges testőreivel visszatérjen, és elvegye, ami jogosan jár neki. Fekete mágiával, rejtélyekkel és akciódús jelenetekkel teli történet, amire már Hollywood is lecsapott: várhatóan Emma Watson lesz a készülő film főszereplője és egyben producere is.

Műfaj: fantasy, high fantasy, ifjúsági

Kiadó: Agave 2015

Ez az a tipikus „jólesett” kategória. Szerettem olvasni, sőt a feléig faltam az oldalakat, kedveltem Kelsea-t és a többi szereplőt is, a felépített világ is tetszett. Középkori fantasy világ mágiával, amiről azonban kiderül, hogy a jövőben játszódik, valamilyen még nem körvonalazódott apokaliptikus esemény után. A főszereplő egy karakán csajszi, egyenlőre szinte nulla a romantikus vonal a sztoriban, de azért vannak figyelemre méltó férfi karakterek is. 
Értékelésem: 10/8 mert hiányzik a fűszer a történetből. 
De mindenképpen vevő vagyok a folytatásra.

Brent Weeks: Az árnyak útján

Éjangyal trilógia 1. része

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze.
Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni.
De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.

Műfaj: fantasy, high fantasy

Kiadó: Könyvmolyképző 2010

Az év eleji krimi korszak után, most fantasy korszakomat élem. Csak és kizárólag ez a műfaj köt le, ebből is a high és dark fantasy. 
Csináltam egy áttekintést itt a moly-on arról, hogy milyen könyveket érdemes beszerezni ebben a kategóriában, így aztán nem véletlen, hogy az értékeléseim is többnyire pozitívak, hisz sok moly (többnyire) nem tévedhet. 
Bár van 0. történet is ehhez a sorozathoz, direkt nem azzal kezdtem, bevallom én nem bírom az utólag megírt előzményköteteket, sem pedig a kiegészítő novellákat (ahogy elnézem ennek most óriási divatja van a magyar szerzők körében is), talán majd sorra kerül ha elolvasom az összes részt. 
Jó kis történet volt, érdekes szereplőkkel, egy kemény világgal, amely azonban bennem nem állt még össze egésszé. Kicsit hézagos a világfelépítés, de nyilván kell valami a többi részbe is.
Rengeteg az akciójelenet, különösen a vége felé, nekem már túl sok is volt, főleg hogy rengeteg mágia is volt benne, ami ilyen mennyiségben számomra már nem élvezhető. 
A sok csűrcsavar, hazugság és a fordulat a végén (Roth) engem már lefárasztott, de mindezek ellenére örülök, hogy megvan a 2. rész is és folytathatom tovább. 
Érdekes módon nem Kylar sorsa izgat jobban, hanem Logané.  Értékelésem: 10/8