– Ötven árnyalattal is – mormogja."
Az első rész kritikáját itt lehet olvasni.
Sztori: A trilógia 2. és 3. részében folytatódik Ana és Christian
Az első rész közepesre értékeltem és talán egy kicsit optimista voltam a továbbiakat illetően, hisz többeknek is jobban tetszett a folytatás.
Én nem értek egyet velük, a sötét egyszerűen unalmas volt, a szabadság meg az én ízlésemnek túl szirupos.
A két részt egyben kritizálom, némi spoiler elkerülhetetlen volt:
Történet: 5/1,5
Alig-alig történik valami, amikor azt gondoltam, végre lesz egy kis izgalom, bűntény, nyomozás úgy egyáltalán VALAMI, az el lett intézve pár mondatban és kész. Mintha az írónő nem is akart volna tényleges cselekményt írni, bár szerintem inkább csak nem tudott, mert a fantáziája nem terjed ki többre, mint a szex-re, abból is csak a szoft-verzióra. De sajnos még ebben a témában sem alkot érdemlegeset. Mert hiába van fantázia, ha nincs meg hozzá az írói tehetség.
Egyszerűen nem értem miért kellett ebből írni egy trilógiát. Egy könyvben, 400 oldalban le lehetett volna tudni az egészet és akkor lehetett volna belőle egy jó kis romantikus-erotikus sztori, azoknak akik ilyesmire vágynak.
A 2. rész olyan unalmas volt, hogy alig vártam, hogy a végére érjek, a szexjeleneteken csak átfutott a szemem és haladtam tovább. A 3. rész vége meg egyszerűen maga a tömény cukormáz, amitől én rögtön kiütést kapok és inkább meg sem eszem.
Az agyamra ment a sok klisés romantikus elképzelés, miszerint: a szerelem mindent legyőz, igazi családapát varázsol egy igazán elb....tt emberből is. A főhősnő mindig minden körülmények között gyönyörű és nedves és egy aktus alatt háromszor van orgazmusa.. A férfiú hímtagja mindig készen áll óránként minimum háromszor. stb...
Csak erre építeni 3 könyvet.....áááááá, vegye és olvassa akinek ez kell. Nekem nem.
Mielőtt bárki is nekem támadna nem győzöm hangsúlyozni szeretem az ilyen típusú könyveket, de még az általam imádott, de sokak által agyonszidott Anita Blake könyvekben is van legalább némi cselekmény, ha mégsem (18 rész közül 1-1-ben megbocsátható) akkor legalább imádni való férfi karakter (nem is egy).
Ha már nincs történet legalább lett volna egy jól megformált, izgalmas, titokzatos szereplő. De nem, még ez sem adatott meg. A feszültséget generáló "gonosz" szereplők is csak papírmasé figurák. A mellékszereplők annyira jellegtelenek, hogy szót sem érdemelnek.
Ana-t még kedveltem is az első részben, de a folytatásokban elérte, hogy utáljam. Ennyire buta, tehetetlen, féltékenykedő ostoba teremtés mint ő nem is érdemel mást, mint ezt a felfújt hólyag Szürkét. Ha neki az jó, hogy minden reggel úgy ébred, hogy azt fürkészi remegő gyomorral, hogy hites ura éppen melyik bal lábával ébredt fel és ehhez igazítja egész viselkedését és mondandóját, az megérdemli a sorsát. Ami persze nem az, amit az írónő megpróbál elhitetni velünk. Hanem inkább egy idegszanatórium szürke kis szobája sejlik fel a szemem előtt.
Az egész Mr Szürkénél lett a legjobban elrontva. Egy olyan férfi aki évekig erőszakos szexben lelte örömét, idegenkedett az érintéstől, nem volt alkalmas normális emberi kapcsolatra az nem, hangsúlyozom NEM lesz öt perc alatt boldog férj, majd újabb öt perc múlva családapa! Az ő karakterfejlődése hihetetlen és minden valóságot nélkülöz. Lehet akármilyen jóképű és gazdag egy ilyen irányításmániás pasitól minden ép eszű nő azonnal menekülne.
Stílus: 5/1
Szentséges basszantyú, szent szar, és belső istennő a három kifejezés amit soha, semmilyen körülmények között nem akarok még egyszer hallani vagy olvasni. A pici pöttyön még gondolkodom.
Az időben való ugra-bugra nem tett jót a 3. résznek, ha ezt újításnak szánta James nem jól sült el. A végén a három novella meg mi a csuda volt?
Sajnos a fordítás és a korrektúra (ha volt egyáltalán) ugyanolyan rossz, mint az elsőnél.
Értékelésem: 5/1,5
Nagy-nagy jó indulattal 1,5. Ha nem lenne ekkora hype körülötte és nem akartam volna minden áron megérteni ezt a nagy rajongást akkor a 2. rész közepénél abbahagytam volna.
Ez a trilógia nem a szürke, hanem a rózsaszín ötven árnyalata!
Sajnos nem sikerült megfejtenem a sikerét.
Ez a trilógia max. azoknak tetszhet akik évente 3 könyvet olvasnak. Így aztán még nem találkoztak érdekesen, izgalmasan, szépen és igényesen esetleg viccesen megírt erotikus-romantikus történetekkel.
Azoknak ajánlom, akik most kezdik a szoft-pornó könyvekkel való ismerkedést és rongyosra olvasták már a kedvenc Romana vagy Júlia füzetecskéjüket.
Személy szerint sajnálom az időt amit erre a trilógiára pazaroltam!
