– Nem különösebben.
– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak."
Fantasy női főhőssel, ez kell nekem -gondoltam. És neki is vágtam. Nem bántam meg, könnyed szórakozást nyújtott pár napra.
Sztori: Főhősnőnk Katsa egy garabonc. A garaboncok valamilyen különleges hasznos vagy éppen haszontalan képességekkel rendelkező felemás szemű emberek. Katsa rendkívüli tehetsége a harc. Még nem talált legyőzőre. Ezt király nagybátyja fel is használja, "vérebként" alkalmazva a lányt. Főhősünk gyűlöli is érte. De aztán megismerkedik egy szintén garabonc herceggel Pongorral, és addigi otthonától távol különféle kalandokba csöppenve ismeri meg igazi garabonciáját és válik a kamasz, önfejű kislányból felnőtt nővé.
Az eleje és a vége tetszett. A szereplők nagyon szimpatikusak, szerethetők. Sajnos a közepe táján volt pár rész ami nekem nem jött be. Az egyik, hogy túl sokáig tartott a vándorlás. Egy idő után unalmas, hogy éppen mennyit lovagoltak és miket vadásztak, de ezen még nem akadtam volna fenn. Ami nagyon nem tetszett az a romantikus füzetecskékhez hasonló "színvonalú" enyelgés és szenvedés a két főszereplő között. Már 17 éves korom óta nem olvastam ilyen füzeteket nem véletlenül. A romantikát kedvelőknek viszont nagyon tudom ajánlani. Talán pont emiatt a rész miatt hasonlítják ezt a könyvet az Alkonyathoz, mert én más hasonlóságot szerencsére nem vettem észre.
A könyv elsőkönyves író alkotása, ez egy kicsit érződik különösen a történetvezetésen. Eléggé kiszámítható a cselekmény. A gonosz karaktere sincs tökéletesen kidolgozva, a férfi főszereplő Pongor egy kicsit súlytalan, semmiképpen nem közelíti meg a tökéletes férfit számomra, Giddonról viszont szívesen olvastam volna többet.
Furcsák a nevek (Kesekék, Teafű király, Randa király) és a hét királyság elnevezése kimondottan bosszantott (Kelteföld, Észkafölde, Köztefölde stb).
A női főhős viszont szerintem jól sikerült, nagyon őrült a csaj, nagy benne a szabadságvágy és emiatt csak fokozatosan adja meg magát a szerelemnek. A másik kedvenc szereplőm a tízéves koraérett kislány Keserkék.
A könyv stílusa hamar magába szippantja az embert és könnyeddé teszi az olvasást.
A történet lezárt, de lesz folytatás bár ahogy az előzetesbe beleolvastam más szereplőkkel. Mindenesetre ha megjelenik én el fogom olvasni.
Négy pontot mindenképpen megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése