2012. jún. 29.

Lissa Price - Testbérlők

"Hosszú ideje nem voltam már boldog. Régen volt már az, hogy az élet szájfényből, zenehallgatásból, és butuska barátnőkből állt. Régen volt, hogy a legnagyobb aggodalmat az jelentette, írunk-e dolgozatot vagy elfelejtettem-e a házi feladatomat. Most már többre vágytam. Biztonságra, szabadságra és életre."

Sztori: Egy jövőbeni háborúban Amerika lakosságának nagy része kipusztult. Csak a 20 év alattiak és a szép korúak élték túl a vegyi fegyverek pusztítását. A technika lehetővé teszi, hogy az idősek fiatal testet béreljenek. A 16 éves Callie az utcán él öccsével, mindennapi harcban a vízért és élelemért. Végső elkeseredésében jelentkezik donornak. A belé ültetett chip azonban meghibásodik, felébred és a dúsgazdag testbérlője életét kezdi élni.


Ifjúsági dísztópia, aki nem vár mást, mint ami általában ennek a műfajnak a sajátossága az jól fog szórakozni.
Továbbra is nagy kedvencem ez a műfaj annak ellenére, hogy továbbra sem én vagyok a megcélzott korosztály és ennek megfelelően nyilván másként is viszonyulok hozzá.

                                                            Az írónő Lissa Price

Amiben mindenképpen kiemelkedik a többi hasonló stílusú könyvek közül, hogy nincsenek benne üres járatok, rögtön belevág a közepébe és egy percre sem enged a feszes tempóból. Nincs megállás, egymás után történnek az események, ettől aztán rendkívül olvasmányos a regény, akár egy délután is elolvasható.
Ugyanakkor ez az egyik legnagyobb negatívuma is. Nincs idő magyarázásra, leírásra, karakterizálásra.
A másik és legnagyobb negatívuma az, hogy a stílus meglehetősen egyszerű, a megfogalmazás (fordítás?) néhol bizony eléggé slendrián. Volt, hogy többször is el kellett olvasnom egy mondatot, mert elsőre nem állt össze a mondanivalója. Elütés is szép számmal akadt benne sajnos.

A világ felépítése nem teljes, sok mindenre nincs magyarázat, nehéz filmszerűen elképzelni, de ez azt kell mondjam  szinte már véd jele ezeknek a típusú regényeknek, és ebből a szempontból ez még nem is tartozik a rosszak közé.
A történet egyszerű, mondhatnám a szokásos: elnyomott, szegény lány küzd a megélhetésért a szabadságért. Aki szegény annak kilátástalan az élete, aki gazdag az viszont mindent megengedhet magának.
A csavar ebben a sztoriban a testbérlés, ami elég érdekes ugyanakkor meglehetősen elborzasztó.
Gondold el egy nap elalszol egy "kórházban" majd felébredsz napok, hetek vagy egy hónap után miközben a tested egy 100 éves használta mindenféle olyan dologra amit Te sem tennél meg. Elég betegesen hangzik ugye?






A női főszereplő Callie nagyon jól megírt karakter, erős, szívós, életrevaló, de nagyon is szerethető. Ez sajnos nem igaz az összes többi szereplőre. A szerelmi háromszög bár megjelenik nem túlzott, ebben a könyvben nincs "nyűglődés" a szerelmi vonalon, ezt mindenképpen értékeltem.
Blake figurája teljesen egy dimenziós figura semmi megragadó nincs benne, érthetetlen mivel kelti fel a lány érdeklődését. A többi szereplő is eléggé papírklisé, nincsenek túlbonyolítva, még a gonosz ellenfélről sem tudunk meg sokat. A cselekmény mindenek előtt.
A végén lévő dupla csavar első felét könnyen kitaláltam, szinte adta magát a dolog. A másodikkal kapcsolatban azonban eléggé zavarban vagyok, nem is igazán értem vagy ha mégis akkor az eléggé kiábrándító.

Elég sok negatívumot írtam, de félreértés ne essék, azért elég jól szórakoztam ezen a könyvön. Mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek, tökéletes kikapcsolódás egy hűvös szobában vagy a strandon.
Ne várjatok sokat és akkor nem fogtok csalódni.
(Lehet hogy nekem sem a Sárkányok tánca után kellett volna olvasnom, ami elég magasra tette a mércét, ha cselekményben nem is, de a fogalmazásban, stílusban mindenképp.)

Ó és igen, természetesen lesz folytatása a könyvnek, amit mindenképpen elolvasok, és remélem, hogy hasonlóan cselekmény dús, de kissé jobban megírt történet lesz.  

Értékelésem: 5/3,5

2012. jún. 26.

Top 10 könyvsorozat - 2. helyezett: Raana Raas - Csodaidők


" Emberek vagyunk mi mindannyian, még ha más nyelvet beszélünk is, más módon akarunk is boldogok lenni. "

 Raana Raas neve mögött egy magyar író Görgey Etelka rejtőzik, akit én Enahma néven fedeztem fel egy Harry Potter-el foglalkozó fórumon 2008-ban. 
Rögtön kíváncsi lettem, hogy miként fordulhatott elő, hogy az Animus kiadja egy addig teljesen ismeretlen fanfic író regényét.  (manapság bezzeg...)
Megvetettem a húgommal az első kötetet névnapomra, annak ellenére, hogy az Eta által írt Harry Potter-es fanfic nem igazán nyerte el tetszésem. Szerencsére a regény sokkal jobban sikerült és azóta a tesómmal együtt nagy rajongói vagyunk ennek a fantasztikus sci-fi családregénynek. 




A 4 részes sorozat elég mostoha körülményeket élt meg. A 3. és 4. részt már nem vállalta az Animus, így Eta magánkiadásban adta ki, bízva az addigi rajongókban. Sokat kellett várnunk, de megérte.
Már az első rész is profi munka, nyoma sincs az első kötetes szerzők gyengeségeinek.
Tökéletesen, precízen felépített világ, szerethető/utálható karakterek, óriási drámák, váratlan megrendítő halálesetek, gyűlölet, szeretet csupa-csupa érzelmeinkre ható pillanat jellemzi a könyveket. 
Az se rettenjen meg aki nem szereti a sci-fit, bár a történet az űrkorszakban (3920) játszódik, ahol a Föld csak egy, a lakott bolygók közül, ez a sorozat valójában inkább egy családregény.

" Aki egy életet megment, egy világot ment meg…"

 Az írónő azonkívül, hogy felépített egy lehetséges jövőt, megteremtett egy új nyelvet a nitan-t, ami a kaveni (niesi) közösségek nyelve. (A könyvek végén illetve a Csodaidők.hu-n található szótár, térkép és lexikon is, megkönnyítve az olvasók dolgát.)
A kaveniek úgynevezett nagy családokban élnek, több generáció (60-80 fő) lakik egy házban. Saját nyelvük és vallásuk van. Ruhájuk, ételük, felfogásuk teljesen más mint a "külsősöknek". Közöttük is az egyik legnagyobb hatalmú család a Raas, az események nagy részében ők állnak a középpontban. 
Természetesen vannak akik ezt nem veszik jó néven. Közbeszól a politika, a hatalmi harcok, kitör a háború.
Bár történetünk a jövőben játszódik, de a mai korra érvényes mondanivalót hordoz: rasszizmus,  vallási konfliktusok, terrorizmus, árulás család szerepe, egyének fontossága.

"Szólj, ha úgy érzed szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk." Bokra


3 karakter szemszögéből láthatjuk az eseményeket.
- Giin egy kaveni nagy tekintélyű, de kissé magányos politikai-vallási vezető úgynevezett safir.
- Judy egy "külsős" intézetben nevelkedő tizenéves lány, aki szinte csak rosszat hallott a kaveniekről, pedig hamarosan lehetősége lesz közelebbről is megszemlélnie ezt a különös világot.
- Yaan szintén tizenéves fiú, Giin unokaöccse, aki apja terrorját megelégelve saját kezébe veszi életét.



Hogy ne csak a fangirl szóljon belőlem el kell mondanom, hogy számomra kicsit nehezen indult a történet, kellett pár oldal mire felvettem a ritmust, beleéltem magam ebbe a világba. Kicsit sok volt nekem a politika, de nem annyira, hogy unalmas legyen.
A szereplőkkel is nehezen barátkoztam meg kivéve Giin-t aki nekem eleinte egy Pitont pótló figura volt, de aztán hamar eltűnt a hasonlóság. 
A könyvek többnyire óriási cliffhanger-el érnek véget, de a negyedik rész lezárja a történetet, még ha nem is teljesen úgy ahogy az ember elvárja.
És végre teljesül ebben a sorozatban amit én olyan sok regényben hiányolok, mégpedig a karakterek jellemábrázolása, fejlődése. A szereplők itt nagy változásokon mennek keresztül, fejlődésük meghatározó a cselekmények szempontjából. Lehet, hogy akit az elején gyűlöltünk a végén már megszeretjük, semmi sem fekete vagy fehér.
Míg le nem zárult a történet sok vitát váltott ki pár szereplő, momentum ugyanúgy ahogy a Harry Potter vagy a Trónok harca esetében. Volt idő megbeszélni, hisz az első kötet 2006-ban az utolsó 4. rész 2010-ben jelent meg. Az írónő partner volt a beszélgetésekben, rendszeresen tartja a kapcsolatot olvasóival a könyv weboldalán és a moly-on is.

A sorozat kötetei:



És egy újabb csavar a történetben a  2012-ben  megjelent  Időcsodák első kötete Elágazó utak alcímmel.
Az írónő eljátszott a gondolattal, hogy "mi lett volna ha" bizonyos események másként történtek volna, mint ahogy a Csodaidőkben.
Az első néhány fejezet szinte szóról szóra ugyanaz mint Az ogfák vörösében, egy bizonyos ponttól azonban megváltozik a cselekmény, hőseink másként döntenek megváltoztatva így a Csodaidőkben lejátszódó eseményeket.
Zseniális húzás ilyennel még nem találkoztam olvasmányaim során!!! 

Ami külön szimpatikus, hogy  Az ogfák vöröse és az Elágazó utak is ingyenesen letölthető az írónő honlapján, sőt az Időcsodák 2. része is fejezetről-fejezetre olvasható. (én megvárom egyben a kiadást, remélem lesz)

Minden rajongónak az a véleménye, ha Eta nem ide született volna, már világszerte ismert író lenne ezzel a tetralógiával.
Reményeim szerint ez a kis bejegyzés is hozzájárul ahhoz, hogy minél többen megismerjék és olvassák ezt a kiváló magyar sorozatot.
Vigyázat mert függőséget okoz!






2012. jún. 22.

Sorozatajánló - Falling Skies

 Frissítve!!!
A tavalyi nyár egyik sci-fi sorozata, amely kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra 10 részen keresztül.
Idén pedig folytatódik a 2. évaddal.

Sztori: A Földet idegen lények szállták meg, az emberiség szinte teljesen kipusztult, akik megmaradtak csapatokba szerveződve bujkálnak a földönkívüliek elől. Egy ilyen csapat tagja Tom Manson (Noah Wyle) a történelemtanár, aki feleségét elvesztve 3 fiát próbálja életben tartani. A középső fiút azonban az idegenek elrabolják...


Egy db. vámpír vagy vérállat sem található a sorozatban, viszont vannak benne ufók. Úgy gondoltam tavaly, hogy a True Blood mellett egy jó nyári kis csihi-puhi sorozat lesz, amolyan V utánpótlás.
Talán koncepcióból vagy költségvetési okokból de ez inkább egy családi dráma lett, nem pedig igazi sci-fi sorozat.


Voltak benne kicsit nyögvenyelős részek, de összességében pozitív a véleményem róla.
A történet nem a megszállással hanem annak következményeivel foglalkozik, amolyan poszt-apokaliptikus sorozat ez. Azt boncolgatja, hogy mi történhet az emberiséggel egy szinte mindent elpusztító idegen invázió után. 
Az ellenség a képen látható fura lény,  gyerekeket rabol és "átalakítja" őket a saját szolgálatába. Előlük a túlélésért küzdve menekül  a pár száz emberből álló kis csoport, melynek fókuszában a főszereplő tanár és kis családja áll.
Mint minden poszt-apokaliptikus filmbe kell a dráma, ezt szolgálja a gyermekeiért küzdő apa, a túlélésért, a mindennapi élelemért küzdő emberek harca.
Természetesen az ember nem bújik ki a bőréből és itt is ember embernek farkasa, mert ugyan miért is fogna össze mindenki egy közös ellenség ellen?
Kicsit sablonos, kiszámítható, sőt néhol még logikátlan is, egy kicsit hasonló a Jericho című sorozathoz, de annál szerintem jobb.


Sokaknak okozott csalódást mivel kevés az akció jelenet és sok a családi dráma, de nekem mivel nőből vagyok bejött.
Az alapötlet nagyon jó, mivel tv-s produkció így a megvalósítástól sem vártam sokat, és ezáltal nem is csalódtam, szerintem egész jó sikerült az idegen lények, űrhajók stb. filmre vitele.
 Noah Wyle hozza a formáját, én amúgy is kedvelem így elvoltam vele. Rajta kívül akit még megemlítenék Colin Cunningham, aki Pope szerepében zseniálisan hozza az őrült fickót.
A fiatal színészek azonban nem lopták bele magukat a szívembe. És igazi szívtipró szereplőt sem találtam, akiért rajonghatnának a női nézők. :)
Mindezek ellenére ajánlom mindenkinek, a második évad már elkezdődött szintén 10 részes lesz.
Sajnos magyar bemutatóról nem tudok, a felirattal vagy eredeti hanggal nézők ezúttal is előnyben. És a második évadban még John Locke (Terry O'Quinn) is feltűnik.

1. évados trailer

2. évados trailer

2. évad 5 része után még inkább ajánlom. Több az akció, de még mindig van dráma is és mintha a fiatal színészek is jobbnak tűnnének. Az idegenekkel is megtörtént némi kapcsolatfelvétel és határozottan halad előre a cselekmény. 

2012. jún. 18.

Brandon Sanderson - Elantris

"Elantris gyönyörű... volt. Az istenek városának, a
hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték...

lakói még nála is fényűzőbbek voltak: hajuk csillogóan fehér, bőrük mármár
fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város
maga. És bárki ilyenné válhatott. Saódnak nevezték, átalakulásnak.

A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért majd újrakezdődött; maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol
boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget."


Sztori: 10 éve, hogy vége lett Elantris virágzásának, a város azóta az enyészeté és az oda bezárt élőhalottaké. Raóden herceg egy reggel arra ébred, hogy őt is elérte a saód. Mozog, beszél, gondolkodik, pedig valójában halott. Ahogy mindenkit akit elért az átváltozás őt is bezárják Elantris falai közé. Menyasszonya Saréné mit sem tudva vőlegénye "haláláról" megérkezik a menyegzőre. A szókimondó, karakán hercegkisasszonynak, aki érdekházasságra készült a herceggel egy közös ellenség elleni összefogás reményében  nem marad sok ideje a búslakodásra. Szembe találja magát az ország nyomorúságos állapotával és az ellenséggel a fjorderek küldöttével Hrathen-nel. Miközben ő szövetségeseivel próbálja megmenteni az országot, Raóden az "életéért küzd" Elantris falai között.

Sanderson egy másik művét a Ködszerzet-et már éltettem  a blogomon itt és itt, most az első nyomtatásban megjelent regényét vettem elő az Elantrist.
Egy kicsit féltem, mert az első könyv általában nem sikerül olyan jól mint a már tapasztalt több minden megélt író sokadik könyve, de azt kell mondjam itt szó sincs erről.
Az Elantris legalább olyan jó, ha nem jobb mint a Ködszerzet. 

"– Nincs szívverésem – ébredt rá a tényre.
Galladon úgy nézett rá, mint aki óriási ostobaságot mondott az előbb.
– Szule, halott vagy. Kolo?" 



Adódik az összehasonlítás a Ködszerzettel: teljesen más a két világ amiben a történet játszódik és más a mágia is, amit a szereplők felhasználnak céljaik eléréséhez. Amiben hasonló, hogy mindkét műben jelen van egy erős női karakter és a fennálló rend elleni harc adja a történet alapját.
Minden megtalálható benne ami egy jó fantasy-hoz szükséges: mágia, kaland, politikai-vallási csatározások, romantika, szimpatikus főhősök.
Nagyon jól átgondolta Sanderson a könyv világát, szereplőit, motivációit és nagyon jól sikerült a felépítés is. Nincsenek üresjáratok és elakadt, félresiklott szálak amit kifogásoltam a Ködszerzetben. Valószínűleg több ideje lehetett ezzel a témával foglalkozni, mert sokkal inkább tervezettebbnek tűnik.
Három szálon indul el a történet Raóden, Seréné és Hrathen nézőpontjából ismerkedhetünk meg az eseményekkel. Mindhárom karakter jól van felépítve végre a férfi főszereplő Raóden sem egy tesze-tosza elkényeztetett úri fiú, hanem egy művelt, cselekedni vágyó, furfangos nemes. Seréné meg nagyon szimpatikus igazi mai nő, aki a férfiak által uralt világban is átveszi a vezető szerepet. Hrathen aki itt a gonoszt, a rosszfiút, az ellenséget testesíti meg, szintén jóval árnyaltabb figura mint a fantasy-k megszokott gonosza.
Amivel továbbra is bajom van az a mellékszereplők kidolgozatlansága, Sanderson ad is meg nem is infókat ezekről az emberekről valahogy nem tudom megfogni az ő figurájukat, pedig nagyon érdekes karakterek is vannak köztük (pl. Dilaf, Galladon, Lukel)
Nincsenek nagy csatározások csak kisebb harcok, inkább a politikai intrikák állnak középpontban, de ezek sem unalmasak mert inkább a cselszövésen van a hangsúly. Hogy ki hogyan ejti át a másikat.  Mint minden jó fantasy ez is sok hasonlóságot mutat a múlt vagy éppen a jelen történelmével. (vallási háborúk, gyűlöletkeltés) Mindezt azonban nem szájbarágósan hanem könnyedén, élvezetesen, jó humorral teszi.





 Az első oldalakon kicsit megijedtem, mert hatalmas mennyiségű idegen kifejezést öntött rám az író és csak kapkodtam a fejem a fura szavak és nevek olvastán. Miután megtanultam, hogy mi is a saód, aón, szeón stb. már bele is feledkeztem a történetbe és csak olvastam és olvastam nézegetve, hogy mennyi van hátra és drukkolva, hogy még ne legyen vége. (Nekem is kell egy szeón!)
Ez egy olyan történet, ami valósággal üvölt a megfilmesítésért, bár az elantrisiek kicsit zombis külsejét azért nem biztos, hogy szívesen nézném. De Elantris omladozó falait vagy éppen visszaemlékezésekben a virágzó várost és különleges lakóit el tudom képzelni egy hasonló sorozatban mint amilyen a Trónok harca.



A történet lezárt, de természetesen az elégedett olvasó követeli a folytatást. Ha hinni lehet Sanderson terveinek lehet is benne reménykedni.
Mindenkinek ajánlom aki szereti a jó minőségű fantasy-t, amiben ugyan nem repkednek sárkányok nem varázsolnak gonosz boszorkányok, nincsenek hatalmas mágiával rendelkező varázslók, de a rendkívül eredeti és magával ragadó világával elröpíti az olvasót egy izgalmas, kalandos és csodálatos helyre, ahol együtt izgulhatunk a főszereplőkkel. Koló?!

Értékelésem: 5/5

2012. jún. 14.

Top 10 könyvsorozat - 3. helyezett: J.K. Rowling - Harry Potter

"Nos, itt volnánk, fiacskám. Kilences vágány és a tízes vágány. A te vágányodnak valahol a kettő között kellene lennie, de úgy tűnik, még nem építették meg."

És igen! Végre elértem a dobogós helyezettekig, a bronzérmet nálam ezúttal a HP sorozat kötetei érdemelték ki. Azért írom azt, hogy ezúttal, mert lehet ha két hónap múlva folytatom a listát már más lenne a sorrend.

Ugyan mit írhatnék erről a sorozatról? Mindenki ismeri, ha valaki nem olvasta az biztos látta filmen. Csak a fantasy műfajt teljesen elutasítók és a magukat nagyon komolyan vevők kérik ki maguknak, és jelentik ki büszkén, hogy nem olvasták és nem is láttak belőle még 5 percet sem. Na persze, hiszi a piszi. Véleménye persze mindenkinek van róla.

" Az embernek soha nem lehet elég zoknija."



Bőven a húszas éveimet tapostam amikor a könyvtárban kutatva ráleltem az első részre a Harry Potter és a bölcsek kövé-re. Ez olyan 2000 körül lehetett, amikor már hazánkban is nagy rajongótáborral rendelkezett az addig megjelent 3 rész és már megkezdték az első rész megfilmesítését.
Úgy gondoltam ami ennyi embernek tetszik az csakis jó lehet.
Bevallom az első oldalak elolvasása után nagyot csalódtam. Olyan amatőr "íze" volt az egésznek, az egyetlen értékelhető szereplő számomra már akkor is a titokzatos Piton professzor volt.
Ráadásul a tesóm kiröhögött, hogy ilyen öreg fejjel képes vagyok gyerekkönyvet olvasni. Aztán persze egyszer csak azt vettem észre, hogy ő is bújja a könyveket és a polcon szép sorban elkezdenek sorakozni a kötetek.
Észrevétlenül szippantott be ez a varázslatos világ, a különleges figuráival. Emlékszem a 4. rész elolvasása után milyen nehéz volt várni a következő kötet megjelenéséig. Először fordult elő, hogy komolyan azon gondolkodtunk meg kellene tanulni tisztességesen angolul, persze túl lusták voltunk hozzá. Én mindig kivártam a hivatalos fordítást, de a húgom türelmetlen volt és elolvasta a rajongók által lefordított változatot. Mentségére mondom, hogy soha nem árult el semmit én pedig direkt nem is olvastam semmi HP-vel kapcsolatos hírt a neten, hogy bele ne fussak spoiler-be. Ma már nem is tudom, hogy történhetett de sikerült, és így minden váratlan esemény meglepetésként ért.

"Piton óráján zűrzavart kelteni – ez körülbelül annyira volt veszélytelen dolog, mint szemen bökdösni egy alvó sárkányt."


Miben rejlik a HP könyvek sikere? Ezt biztos nem én fogom megfejteni.
Adott egy nehéz sorsú, elnyomott, magányos kisfiú akivel hirtelen valami váratlan dolog történik, kiragadják a nyomorúságos kis életéből és egy varázslatos világban találja magát, ahol hősként ünnepelik, fantasztikus kalandokba keveredik és még barátokra is lel. Ugyan melyik tizenéves fiatal nem vágyik erre?
Rowling jó érzékkel nyúlt a témához, egyszerűen, közérthetően fogalmazva meg, hogy mindenki lehet különleges.
Valóban nem talált fel semmi egyedit, sok minden visszaköszön amit máshol már olvashattunk, arról nem is beszélve, hogy egy csomó ellentmondás van a könyvekben. Egy ideig még alá is húztam ceruzával ezeket aztán elszégyelltem magam, hogy rongálom a könyveimet.
A jó és a rossz harca örök érvényű és hálás téma, lehetőséget adva rá, hogy az olvasó szurkoljon a jónak és teljes szívből gyűlölje a rosszat. (jó esetben)
A kedvenc szereplőm Ron, akinek imádom az esetlenségét és a humorát, és Piton akiben mindig hittem, még akkor is amikor..... (tudjátok)
Hogy aztán ebben mennyire játszott közre a színészek alakítása az már az idő homályába vész.
A kedvenc részeim sorrend nélkül: 3. HP - és az azkabani fogoly , 4. HP - és a tűz serlege, 6. HP - és a félvér herceg
Amit nem annyira szeretek: 2. HP - és a titkok kamrája,
5. HP - és a főnix rendje

"-Avada Kedavra!
-Capitulatus!"




Úgy gondolom az internet elterjedésének is óriási szerepe volt, hogy hazánkban is ilyen hisztériát hozott J.K.R sorozata. Amikor elolvastam az utolsó részt, ma már hihetetlen számomra, de iszonyú erős ürességet éreztem, egyszerűen nem akartam mást olvasni. Elkezdtem kutatni a neten mindenféle Hp-s hír után és ekkor bukkantam a fanfic-re mint műfajra.
 Ez 2008-ban volt amikor ez a műfaj virágkorát élte, csak én addig nem tudtam róla. Rengeteg jó és rossz fanfic-et olvastam és még egy-vagy kettő slash-t is. (és így bukkantam rá egy fanfic íróra, akinek azóta megjelent sorozata szintén dobogós nálam, na ki lehet az?)
Természetesen láttam az összes filmet, talán egyet nem moziban, de a többire képes voltam jegyért sorban állni. Igen vállalom, pedig bőven elmúltam már 30 amikor ezeket a filmeket bemutatták.
Mindig is az volt a véleményem, hogy egy film soha nem lehet olyan jó mint a könyv (kivételek azért akadnak, pl. Parfüm) és ez így van a HP esetében is.
Nagy kérdés számomra, hogy akik nem olvasták a könyveket mit érthetnek meg a filmekből. Szerintem egyetlen pozitívuma a moziknak, hogy zseniális angol színészeket ismerhettünk meg.
Óriási vágyam azt hiszem nem csak nekem, hogy egyszer úgy 10 év múlva a BBC forgasson egy sorozatot, melyben 6 rész dolgozzon fel egy könyvet és a felnőtt szereplőket korban a könyvbeli figurákhoz hasonló korú színész játssza. (Bármennyire is imádom Alan Rickman-t azért az utolsó részekben már igen öregecske volt.)

"Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek."


Az utolsó rész 7. HP - és a halál ereklyéi elég hullámzó befejezést hozott. Voltak részek amiket kimondottan untam, de a végső befejezés a peronos jelenet nekem elnyerte tetszésem. Albus Perselus megmelengette jégszívemet.
Rengeteg dolgot tudnék még írni, részletesen elemezve az egyes részeket, a filmeket, de nem teszem. Az a hisztéria ami ezt a sorozatot jellemezte önmagáért beszél.
Csak remélni tudom, hogy generációk hosszú sorának okoz akkora örömöt, mint nekünk akik tízen- vagy huszonévesen ismerkedtünk meg Harry Potter világával. 

Nem tudom mikor fogom ismét elővenni ezeket a könyveket, talán 50 évesen ismét elolvasom és vagy jól kiröhögöm magam, hogy egykoron miért is rajongtam vagy rábólintok, hogy igen ez a nő(Rowling) tudott valamit.
Gyorsan változik a világ, a HP óta már túl vagyunk egy Alkonyat hisztérián, most az Éhezők viadala és Trónok harca a rajongás tárgya.
 Lehet hogy 20 év múlva már csak a könyvtárak eldugott sarkaiban találkozunk egy-egy Harry Potter kötettel?
Nem hiszem.


2012. jún. 6.

Kazuo Ishiguro - Ne engedj el

"...a Madame valóban félt tőlünk. De úgy, ahogy mondjuk a pókoktól fél az ember. Erre nem voltunk felkészülve. Az meg sem fordult a fejünkben, milyen érzés lesz, ha ilyennek látnak bennünket, ha pókok leszünk."

Sztori: Kathy felnőtt nőként emlékezik vissza és meséli el a különös titkokat rejtő életét.
A világtól elzártan egy magániskolában nőtt fel barátaival Ruth-szal és Tommy-val. Vajon mi az a titok ami meghatározza egész életüket?  Miben különböznek a többi embertől? Ezekre és még sok, mindenkit érdeklő nagy igazságokra ad választ a Napok romjai népszerű szerzője Kazuo Ishiguro Ne engedj el című regényében.

A könyv nyomán film is készült, sajnos még nem sikerült megnéznem, de a könyv elolvasása után nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült filmre vinni ezt a fura történetet.

Olvasás közben csak úgy cikáztak a gondolataim, amiket persze nem írtam fel, és így utólag elég nehéz összeszedni a benyomásaimat.
Sajnos valahol valamikor sikerült elspoilereznem  magamnak a sztori lényegét, és ez rányomta bélyegét az olvasás élvezetére.
Így, hogy már az elejétől tudtam, hogy kik és mi okból élnek Hailsham-ben nem volt nagy meglepődés és többek között emiatt sem vagyok teljesen megelégedve ezzel a könyvvel.

A titkot igyekszem nem felfedni, és úgy írni a bejegyzést, de azért mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább!!!



 A műfaji meghatározása a könyvnek elég nehéz, mivel egy elég sötét jövőképet vetít elénk talán a dísztópiához hasonlít leginkább, de nyelvezetében inkább a klasszikus irodalomhoz áll közelebb.
Amit legelőször furcsállottam az az hogy férfi író női főhőst választ, aki ráadásul E/1-ben meséli történetét. Nem sok ilyennel találkozik az ember olvasmányai során, talán nem is véletlenül. Ebben a könyvben azonban előnyére szolgált a történetnek, hogy az író egy nő lelkébe "költözött". Így lett Kathy meglehetősen sivár, eléggé érzelemmentes, kissé leegyszerűsített karakter. Társai Ruth és Tommy is kellőképpen "fura" figura. Amikor azonban az olvasó számára kiderül a titok (kb. a könyv harmadánál) érthetővé válik az író szándéka.

Ami leginkább nem tetszett a történetben, hogy egy csomó dolgot elhallgat, nem fejt ki, sőt talán még nem is utal rá. Elsősorban a "kinti világ" érdekelt volna, a "rendes" emberek véleménye, hozzáállása Kathy-hez és társaihoz. Semmilyen háttéinfót nem kapunk az ügyben hogyan jutott idáig az emberiség. Milyen morális kérdések vetődtek fel, és azokat, hogy sikerült így félresöpörni.
Elég lassan csordogálnak az események, sokszor elveszett a részletekben az író. Különösen zavart az, hogy többször utal a főhős arra, hogy bizonyos dolgokra már nem emlékszik ennyi év távlatából, aztán pár sorral arrébb meg részletekbe menően ír apró egyáltalán nem fontos dolgokról.Van ilyen, de itt túl sokszor előfordul.

A dísztópiás regények kötelező eleme: a lázadás az uralkodó rendszer ellen, itt teljesen elmarad. A főhősöket a teljes beletörődés jellemzi, szinte semmilyen lépést nem tesznek meg szabadságuk elnyerésére.
Majdnem úgy viselkednek mint a robotok, de csak majdnem, mert azért vannak érzelmeik (Tommy dühkitörései), ők is megpróbálnak belekapaszkodni a legapróbb dolgokba (vásáron szerzett értéktelen semmiségek), élvezni a  szerelmet, barátságot. De mégsem sikerül "normális" életet élniük, képtelenek változtatni azon ami elkerülhetetlen.
Ugye milyen ismerősen hangzik???

És itt megint előjön az, hogy az író miért tartja az olvasót ennyire tudatlanságban? Direkt az olvasó képzeletére hagyva a háttér megalkotását vagy mert ő maga sem építette fel ezt a világot teljes egészében? Nekem nagyon hiányoztak ezek az információk olvasás közben is, de főleg most, hogy visszagondolok a történetre.
 Így viszont szinte végig fenntartotta a sejtelmes, titokzatos érzést és lehet, hogy ez volt a szándéka Kazuo-nak.

Bevallom engem nagyon megrémisztett és nagyon elkeserített ez a világ. Ugyanis ez egy nagyon is lehetséges és pokolian félelmetes jövőképet tár elénk.
Olyan etikai, morális kérdéseket vet fel ami nagyon is időszerű a mi világunkban.


Nem állítom, hogy nagyon unatkoztam volna olvasás közben, de annyira nem is szórakoztatott mint vártam a kiváló kritikák után.
Mivel összességében a mérleg nyelve inkább a tetszett irányba billent mindenképpen el fogom olvasni a Napok romjait is, amit régebben már láttam filmen.

Értékelésem: 5/3

2012. jún. 5.

Összefoglaló - 2012. május

Ahogy az elmúlt hónapban ismét a 6-os a bűvös szám, ennyi könyvet olvastam el. Ráadásul a fele magyar író tollából származó történet.


Könyvek:

Diana Rowland: A démon jele
A véleményem a könyvről itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/diana-rowland-demon-jele.html

Kleinheinz Csilla: Ólomerdő
Kritikám: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/kleinheincz-csilla-olomerdo.html
Mindenképpen ez a havi kedvenc.


Steven Saylor: Róma
Írásom a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/steven-saylor-roma.html

Steiner Kristóf: Lélekbonbon
Értékelésem a molyon: 5/3,5
Mindenízű drazsé volt ez a bonbon. Volt ami ízlett és volt ami nem.
Tetszettek a gondolatai, az ahogy papírra vetette még jobban. Szívesen olvasnék egy regényt tőle.

Benina: A boszorka fénye
értékelésem a molyon: 5/2
Meglepően igényes a fogalmazás, de ha nem kihívásra olvasom félbehagytam volna. Végig Alkonyat utánérzésem volt, mivel Claire egy az egyben Bella, és abban sem történik semmi.
Unalmas volt alig vártam, hogy kivégezzem. Azt hiszem egy időre befejeztem a pöttyös könyveket kétlem hogy ennek a folytatását elolvasom, de a stílus miatt mást (pörgősebb sztorit) szívesen olvasnék Benina-tól.

Nalini Singh: Angyali szárnyalás
értékelésem a molyon: 5/3
Jó volt, de semmi különös, hamar el fogom felejteni. Ez egyébként Singh angyalos sorozatához kapcsolódó novellás kötet. 4 történet szerepel benne.

Sorozatok:

Egyértelműen a Trónok harca uralta ezt a hónapot nálam, a 9. rész szenzációs volt. Tervezek egy külön írást róla, de előbb újranézem. :)
Még mindig lelkesen kelek hétköznap negyed 6-kor az Onedin család miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd.
A tv-ben nézett sorozatok közül mindenképpen meg kell említenem még a Férjem védelmében és az Erica világa című Universal Channel-en futó sorikat, mindkettő nagyon tetszik, de sajnos nem minden részt sikerül megnéznem, de nem aggódom mert ez a csatorna úgyis sokat ismétel, így előbb-utóbb belefutok a kihagyott részekbe is.
Ugyanígy vagyok az Agymenőkkel és a Beverly Hills-el is, ha elkapok egy részt oké, de ha kimarad az sem baj. 
A Vámpírnaplók lement, elég jól indult ez az évad, de a végére fokozatosan laposodott. Kicsit untam már így a vége felé, azt hiszem végképp kiöregedtem a műfajból. :(
Awake és Gyilkos elmék nézése még folyamatban.


Filmek:

Mozinak még a környékén sem jártam, láttam azért a Tetovált lány amerikai változatát. Korrekt kis film volt, de szerintem a svéd is volt ennyire jó.
Az idő krónikája című filmről sok jót hallottam, nos azt kell mondjam nekem egyáltalán nem jött be, unalmas, semmitmondó, klisés filmecske.

TV:

Éden Hotel: a végkifejlet nem volt olyan izgalmas mint tavaly, de lehet azért nem éreztem annak mert idén nem drukkoltam senkinek. Nekem egyébként tetszett ez az évad, elég érdekes figurák voltak benne.
Megasztár: győzött a papírforma, Gigi zenei ízlése nagyon távol áll tőlem, de elismerem a kvalitásait, különösen annak fényében hogy a lányka mindössze 15 éves. Azért én Andinak drukkoltam. Az meg hogy az év férfi hangja Talán Attila az egyszerűen nevetséges. Balázsnak kellett volna a hármasba bejutnia.
Csillag születik: bár a döntő már júniusra esett nem tolom át a következő összefoglalómra. Elég sok produkció kimaradt nekem, pl. a döntőben a két énekes első előadása (nem is tervezem megnézni) de amit a párosokban előadtak az nem volt meggyőző. XXL túl nagy teret adott a kosaras srácoknak, Jánost egyszerűen leénekelte Tabáni, Jenni jó énekelt de a partnere lehúzta a közös számukat, igaz a közepe felé már tetszett. Ismét egy igazi anti-sztár nyerte a tehetségkutatót, akivel az RTL sok mindent nem tud kezdeni, de náluk ez már tendencia.
Euróvízió:  az rendben van, hogy nem szavaztak a magyarokra politikai meg ilyen-olyan okokból, de az ausztráloknál, ahol felvételről leadták a műsort és megszavaztatták a népet a Compact Disco utolsó (!!!) helyen végzett. Ott is utálnak minket? Szerintem jó volt az együttes. A svéd dal hallgatása közben nekem mindig az ugrik be, hogy ez egy tökéletes szám lenne Rihanna-nak, valahogy mindig az ő hangját képzelem hozzá. Nem rossz,de nem az én ízlésem. Oké mondjuk az egész fesztivál nem az, de én mégis bírom. Az orosz mamik megvolt? Te jó ég!
A gyanú árnyékában: ahhoz képest, hogy elsőre képtelen ötletlen tartottam egész bejött. Nem láttam minden részt, de nagyon meglepődtem néha milyen jó alakítások vannak benne. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy tényleg mindenki amatőr volt e. Mindenesetre a témák érdekesek voltak, még ha a feldolgozás néha döcögött is.

Blog:

5 bejegyzést írtam, sajnos a melóm miatt nem is ígérek többet a közeljövőre, ezt tartani sem lesz könnyű. :(
811-en kattintottak ebben a hónapban és a Démon jele volt a legolvasottabb havi írásom. 
Még mindig gyakran keresnek rajtam Klaus fanfic-et, és Muri Enikőt,  nagyon érdekli a népeket a haja a melle a pornóvideója (?). Sok szépfiút is kerestek a blogomon, félek nem tudom kielégíteni az igényeket. :D


Jó nyarat mindenkinek!