Könnyek csorognak az arcán. Szörnyű zokogás tör fel a torkából, az ajkai remegnek. Felemeli az ásót, és lesújt vele a földre. Az ásó szíve úgy hatol a talajba, mint penge a húsba.
Tizennyolc éves vagyok, és ez a legélénkebb emlékem az apámról – ahogy áll az erdőben azzal az ásóval. Nem tudja, hogy figyelem. Egy fa mögül leskelődöm, miközben ás. Dühösen csinálja, mintha a talaj felmérgesítette volna, és így akarna elégtételt venni."
Fülszöveg: Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra…
Régen rákerült a várólistámra ez a könyv, de ezidáig nem volt kedvem a krimikhez, pedig tizenéves koromban a kedvenc műfajom volt. Ideje volt hát, hogy ismét felfedezzem e műfaj új gyöngyszemeit. Harlan Coben-t választottam és milyen jól tettem!
Történet: 5/4
Amikor elolvastam az első sorokat (fenti idézet) azonnal tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Berántott ez a pár mondat. Annyira érzékletesen írta le a leselkedő fiú és az elszánt apa képét, hogy azonnal megjelentek a képkockák a fejemben. Minden van ebben a sztoriban ami kell egy bűnügyi történetbe. Kis misztikum, titkokkal teli múlt, nyomozás, egy kis tárgyalótermi összecsapás, némi akció és egy icipici romantika. A cselekmény több szálon fut, de legtöbbször a főhős szemszögéből láthatjuk az eseményeket.
Hogy akkor miért nem 5 pontos? Kizárólag a vége miatt. Egy nagyon jól felépített, izgalmas, érdekfeszítő történet volt egészen az utolsó előtti oldalakig, de ott mintha kipukkant volna a lufi. Nagyon hirtelen zárult le mind a fő-mind a mellékszál, ezzel egy kis csalódást okozva nekem. Aztán az utolsó oldal a zárósorokkal ismét visszahozta azt a hangulatot amelyet az első sorokkal indított el az író.
Karakterek: 5/4,5
Paul figurája remekül lett megírva. A lelkiismeret-furdalás végigkíséri egész életét, hisz hibáztatja magát nővére elvesztése miatt. Karrierjét is ez mozgatja, ügyészként próbál kiállni azok mellett is akiknek nincs senkijük, hisz mindenki megérdemli az igazságot, akkor is ha az áldozat egy prosti, az elkövető pedig gazdag úri gyerek. Miközben a szakmájában rámenős, talpraesett, a magánéletben meglehetősen elveszett ember. Nagyon jó fel lett építve a karaktere.
Muse figurája tetszett még nagyon, a kizárólag munkájának élő harmincas nő akár unalmas, sőt szánalomra méltó is lehetne, de ő nem az. Igaz csak egy mellékfigura, de sokkal szimpatikusabb mint a főszereplőnő Lucy. Az ő jelleme is kiválóan van felépítve, de csak sokára értjük meg miért viselkedik úgy ahogy.
Harlan Coben |
Imádtam olvasni. Nagyon olvasmányos, könnyed írás, olyan ami érzelmeket vált ki, képeket idéz fel az emberben. Lebilincselő, néha komor, máskor humoros. Szerintem Coben nagyon jó író, remélem ezt az állításomat majd alátámasztja más könyve is.
Összesítve: 5/4
Hiába a kiváló írás, a jó karakterek és a nagyon jól induló történet, sajnos nálam elmaradt a csattanó, és ezért kénytelen vagyok levonni egy pontot. Pedig a könyv háromnegyedéig azt éreztem, hogy kedvencelni fogom a moly-on. Fáj a szívem az egy pont miatt, mert amúgy nagyon lelkes vagyok. Éppen ezért nemsokára belekezdek egy másik Coben könyvbe.
Mindenkinek ajánlom Az erdőt, azoknak is akik nem szeretik a krimiket. (Talán ők nem lesznek olyan kritikusak. De aki Agatha Christie-n nőtt fel, mint én annak vannak elvárásai)