Justin Cronin: A szabadulás

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…"

Kiadó: Cartaphius 2010
Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus thriller

A szabadulás trilógia első része.

Régóta várólistás volt ez a könyv nálam, de mindig elrettentett a terjedelme (800 oldal) egészen eddig, amikor is vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem. A fülszöveg alapján zombiszerű apokalipszist képzeltem el, és mivel egy kislány a főszereplő úgy gondoltam mindez a már jól ismert ifjúsági regények szokásos stílusában lesz megírva. Hát ennél jobban nem is tévedhettem volna.

Két ismérve van nálam egy jó könyvnek:
1. nem akarom, hogy vége legyen. Húzom-halasztom a végén, hogy minél tovább tartson.
2. elolvasás után nem tudok más könyvet a kezembe venni, mert egyszerűen úgy érzem semmi nem érhet a nyomába, folyton csak gondolkodom rajta, be-be ugrik egy-egy kép.
Ez egy ilyen könyv.

Justin Cronin

A cím magyar fordítását nem teljesen értem, eredetileg a The Passege, vagyis Az átjárás, de még inkább Az átkelés jobban kifejezte volna könyv mondandóját. 
A fent olvasható fülszöveg úgy nagyjából a könyv harmadát meséli el. Ez a része a regénynek elég lassú folyású, tele információval és mély - néha bizony feleslegesnek tűnő - karakterábrázolással. 
A 100 évvel később játszódó részek a kolóniával és az onnan induló történésekkel viszont tele vannak cselekménnyel és izgalommal, ez a letehetetlen része a könyvnek. 
A szabadulás ugyan első része egy sorozatnak, de már ebből a részből is lehetett volna trilógiát írni. Így ugyanis egy nagyon tömény olvasnivalót kaptunk, ami szerintem sokak gyomrát megülte, láttam az értékelésekben, hogy sokan unalmasnak tartották, amit moindjuk én nem értek, mert engem minden betűje lekötött.

Van ebben a történetben minden ami egy jó posztapokaliptikus regénybe kell: egy félresikerült kísérlet eredményeképp egy  járvány, amit persze az USA szabadít a világra, zombi helyett vámpírszerű lények, majdnem kihalt emberiség, fogyó készletek, remény fellobbanása egy fiatal lány alakjában, győztes csata egy soha nem múló háborúban, ami talán elhozza a szabadulást, de nem mindenki számára. 
Tudom, számtalan könyv íródott már ezekkel a sémákkal, de szerintem ha egy író leül és egy igazán jó disztópiát akar írni, akkor annak ilyennek kell lenni, mint A szabadulás. 
Nincs szerelmi háromszög, sőt a romantika minimálisra van visszafogva, amikor valami idillikus képet vázol fel az író az biztos, hogy a következő oldalon már vége is a nyugalomnak. Soha nem tudod mire számíthatsz, hisz a szereplők is eléggé hullanak. (ne kedvelj meg senkit)
Szokatlan volt számomra, hogy egyik szereplőbe sem tudtam beleszeretni, valahogy egyikük sem került közel hozzám, amit akár írói bakinak is felróhatnák, de Cronin valahogy mégis elérte nálam azt, hogy egyes emberek túlélése helyett az egész emberiség miatt izguljak. Rengeteg a szereplő, néhányukról sok mindent megtudunk, másokról viszont szinte semmit, előbukkannak, eltűnnek, hogy majd több száz oldal után ismét feltűnjenek. (vagy nem)

Hullámzó a történet és a stílus is, olyan mintha több apró történetből állna össze az egész. De két részre mindenképpen szétvehető: Az eleje, vagyis amiről a fülszöveg szól,  road-movie hangulatot idézett fel bennem jófajta krimik stílusjegyeivel, kicsit lassú elbeszéléssel. A második részben,  a 100 évvel később játszódó jelenetekben voltak horror-thriller részek amik leginkább Dean R. Koontz műveit juttatták eszembe (Babcock-álomképek, számomra ezek voltak a legkevésbé tetszetős részek). De az tény, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet, gyakran vettem észre magamon, hogy ökölbe szorított kezekkel olvasok már-már sebeket okozva magamnak a hosszú körmeimmel.
Persze az ember elgondolkodik olyanokon is, hogy 100 év múlva tényleg lesznek konzervek amik még ehetőek? Autók, mozdonyok, fegyverek stb. kis bütykölgetés után beindulnak? Szerintem ezen kár is elmélkedni, el kell fogadni, hogy Cronin világában így van és kész.

Egy rendkívül izgalmas utazás volt ez a pár nap, amíg elmerültem ebben a könyvben.
Amikor bezártam, volt bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de elfogadtam, hogy a többi a fantáziámra van bízva. Felmentem a moly-ra, hogy értékeljek és akkor láttam, hogy van folytatása. Egyrészről örültem, mert így legalább tudom mi lesz a következő olvasmányom, másrészt viszont félek, mert a folytatások nem mindig méltóak az első részhez. Remélem tévedek, csak akkor meg az lesz a bajom, hogy a harmadik rész még nem jelent meg.

Elég régen tervben van egy film, még Ridley Scott-ot is hírbe hozták vele, de nem igazán találtam róla semmit, hogyan áll a dolog. Én nézném az biztos, már olvasás közben is eszembe jutott milyen remek sorozatot lehetne forgatni belőle. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam.
Nem ifjúsági, nem könnyed női olvasnivaló, hanem egy összeszedett, lenyűgöző utazás egy pokoli jövőben, amiben nem szeretnénk élni. 
Biztos, hogy még újra fogom olvasni, sőt saját példányt is szeretnék belőle!

2. rész: A tizenkettek
Már megjelent magyarul.
3. rész: The City of Mirrors 2016-ra ígérte az író. 


A folytatásról pár szó:

A tizenkettek: 10/9

A reményem, hogy méltó lesz a folytatás az első részhez végül is beteljesült. 
Meglepett a történet folytatása, nem számítottam arra, hogy visszaugrunk az időben a nulladik évre, de tetszett és jó megoldásnak találtam, hisz így a karakterek fejlődése érthetőbb lett. Viszont az időben való ugrálás, illetve az új karakterek bevonása bennem óriási káoszt okozott. Végleg elvesztem a történetben, mivel számomra követhetetlen lett a sok szereplő, a névmemóriám nulla, így amikor az író bedobott egy nevet, amin illet volna megdöbbenni én inkább csak értetlenkedtem, mert már elfelejtettem, hogy kapcsolódik a sztoriba. Amit nem szerettem a könyvben – de ez az én személyes ízlésem miatt van – az a misztikus szál. Fogalmam sincs Wolgast megint, hogy került a sztoriba, meg ezek az állandó álmok és fejben történő beszélgetések sem a kedvenceim. De ennyi az összes negatívum amit elmondhatok. 
Most már kerültek hozzám közel szereplők is, persze el is hullott belőlük pár, voltak szívmelengető pillanatok és véres, pusztító képek. 
Persze megint maradtak megválaszolatlan kérdések, és sajnos a folytatásra még várni kell. Egy biztos a 3. rész előtt újra kell olvasni ezt a szövevényes történetet.

Összefoglaló - 2015. július

Júliusban elolvasott könyvek száma: 18. Azt hiszem ezzel rekordot döntöttem. Volt benne sok krimi, egy egész sorozat (legalábbis ami magyarul megjelent belőle), erotikus könyv, romantikus, fantasy, ifjúsági és még egy klasszikus is.
A nagy melegben még sorozatokat sem néztem, a munka mellett csak az olvasáshoz volt energiám.
Maratoni hosszúságú bejegyzés következik!

James Lear: A hátsó bejárat 10/7
Agatha Christie, húzódj félre! Kemény szex és botrány találkozik e ragyogóan szellemes krimiben.
Egy tengerparti falu, egy angol kúria, gazdag különcök családja és ugyanolyan sajátos szolgáik, egy elszánt detektív – minden összetevő együtt van egy kellemes, Agatha Christie-stílusú krimihez. De várjunk csak – Edward „Mitch” Mitchell nem Hercule Poirot, és A hátsó bejárat nem Az Ackroyd-gyilkosság. Mitch jóképű, huszonkét éves pasas, aki sosem hagyja, hogy a nyomozás egy pikáns randevú útjába álljon, akár a helyi rendőrséggel, akár a sajtóval, akár iskolai pajtásával és atlétatársával, Boy Morgannel dolgozik együtt, aki Watson szerepét játssza mellette, amikor éppen nem azzal vannak elfoglalva, hogy lefeküdjenek egymással. Amikor Reg Walworthot holtan találják egy szekrényben, Sir James Eagle azonnal letartóztattatja szolgáját, Weekset a gyilkosságért. Mitch éles szeme azonban kézenfekvőbb lehetőségeket lát: a biszexuális sofőrt, Hibbertet, a fenségesen perverz Leonard Eagle-t, az eltűnt nemesi sarjat, Rexet, a szadista zsarut, Kenningtont, sőt magát Sir James Eagle-t is. Zsarolás, rendőri korrupció, kémlelőlyukak és titkos átjárók szédítő hálózata, vízisportok s a hátsó lépcsőkön és mindenütt megállás nélkül zajló orgia jellemzi e fontos, új tehetség égbekiáltóan kemény krimijét.
Műfaj: erotikus-meleg krimi
Kiadó: Ulpius 2014
Ez volt az első homo-pornókönyv amit olvastam. Alapból nem szeretem az olyan sztorikat, melyekben a szexjelenetekhez találnak ki egy semmirevaló történetet, és nem a történetbe szőnek bele erotikát. Sajnos ez is az előbbiek szerint készült, volt némi kis nyomozgatás, de minden csak azt szolgálta, hogy főhősünk minél több pasival keveredjen intim helyzetbe.
Viszont a könyv humora valamennyire mégis eladta az egészet, így eléggé hamar végeztem is vele.
Persze azért azt megjegyezném, hogy nem árt nyitottnak lenni ehhez a sztorihoz. Homofóbok messziről kerüljék!

Jill Mansell: Nem zörög a haraszt 10/7 
Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem?
Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte.
Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?
Műfaj: romantikus
Kiadó: Kulinária 2015
 Nem az én esetem ez a típusú romantikus, de kölcsönbe kaptam és ha már itt volt akkor elkezdtem. Nem volt rossz, jó volt a humora, bírtam a szereplőket is.
Igazi strandkönyv, bár én nem ott olvastam. Egyedül a Stella-szálat nem értem, nem illett bele az amúgy könnyed cselekménybe.
Jópofa olvasmány volt, szerintem ha kezembe akad olvasok még Mansell-től.

M.C.Beaton: 1. Hamish Macbeth és a nagy lazacfogás  10/7
Amikor a legyezőhorgász-tanfolyamhoz csatlakozik egy munkáspárti főrend özvegye, Lady Jane Winters, aki mellesleg vitriolos tollú bulvárújságíró, rögtön felborzolódnak a kedélyek. Éles nyelve és nyers modora nem kíméli Hamish Macbethet, a helyi rendőrt sem, ám az még neki sem fordul meg a fejében, hogy valaki örökre el fogja hallgattatni a tolakodó hölgyet. Miután Lady Jane holttestét kihorgásszák a folyóból, Hamish a gyönyörű Priscilla Halburton-Smythe segítségével próbálja felkutatni a gyilkost. Ehhez először is az áldozat életét kell felgöngyölíteni. A rengeteg gyanúsítottat nem könnyű szóra bírni, a szószátyár áldozat viszont sajnos már nem beszél. Hamish tudja, hogy a titkok veszélyesek, a tudás hatalommal jár, és a gyilkosok rendszerint ismét lecsapnak…
Az Agatha Raisin-könyvek népszerű írónőjének Hamish Macbeth-sorozata olyannyira sikeres, hogy turisták özönlenek Észak-Skóciába, ahogyan régen Sherlock Holmes „szülővárosába”. Eddig 28 kötet jelent meg, és a regényekből a BBC televíziós sorozatot készített, amelyben Robert Carlyle személyesítette meg Hamisht.
Műfaj: hamisítatlan brit krimi
Kiadó: Ulpius 2013
Előfordul, hogy hiába nézegetem a várólistámon, polcomon vagy Kindlémen olvasásra váró könyveket, valahogy nincs kedvem egyikhez sem. (több, mint 100 könyvről van szó)
Ilyenkor szoktam végső elkeseredésemben M.C Beaton: Agatha Raisin sorozatától várni a megváltást. Annak ellenére, hogy egy közepes minőségű írásról van szó, mindig szívesen olvasom ennek a lehetetlen nőszemélynek a kalandjait.
Ezúttal azonban léptem egy merészet és nem Agatha-t vettem elő hanem egy másik Beaton sorozatot, Hamish Macbeth-et. Nem csalódtam.
Skóciában játszódik a történet egy fura, nem éppen férfiideál főszereplővel.
Hozza azt a hangulatot és (közepes) színvonalat mint az Raisin sorozat.
Könnyen olvasható, érdekes figurákkal és egy könnyed nyomozással fűszerezett történet. Semmi extra.
Robert Carlyle a tökéletesen anti Hamish Macbeth, legalábbis ami a kinézetét illeti. Nem csoda, hogy csak 3 évadot, összesen 20 részt élt meg a sorozat.

M.C.Beaton: 2. Hamish Macbeth és az eljegyzési vendég 10/8
A langaléta Macbeth őrmester első ránézésre kissé bambának tűnik, ám helyén van az esze és szíve. Mindkettőre szüksége is van, amikor újabb bűntény történik békés skót-felföldi falujában, pontosabban abban a kastélyban, ahol éppen Priscilla eljegyzését tartják. Az őrmester titokban már régóta szerelmes a lányba, de amikor az egyik vendéget -egy jóképű nőcsábászt- holtan találnak, a falusi rendőrt érzelmei nem akadályozzák meg abban, hogy elfogulatlan nyomozásba fogjon. A tettes felderítése azonban nem könnyű feladat, sokan haragudtak a „szépfiúra”. Ki tehette? Melyik megbántott, megcsalt, félrevezetett hölgy? Vagy egy még jobban megbántott, felszarvazott férj? A helyzet csak bonyolódik, amikor az egyik vendég magár vállalja a gyilkosságot.
Macbeth őrmester ezúttal is remekel, és a bűntett megoldása mindenki számára meglepetést tartogat.
Ulpius 2013, krimi
Függő lettem? Hamish Macbeth függő.
Alighogy befejeztem a 2. részt, már kerestem is a következőt, pedig három másik könyvvel is félbe voltam.
Pedig nem valami nagy szám ám ez a könyv, csak most valahogy jólesett.
A krimi része egyáltalán nem érdekel, teljesen hidegen hagy ki a gyilkos, és hogy hogyan nyomozza ki a főhős. Igazából Beaton szerintem csapnivaló krimiíró.
De a hangulatot amit megteremt a könyveiben azt nagyon bírom. Szeretek olvasni Hamish és Priscilla kapcsolatáról, remélem a következő részekben lesz valami előrelépés az ügyben.

M.C. Beaton: 3. Hamish Macbeth és a kannibál homárok 10/8
Hamish Macbeth, a langaléta őrmester újra színre lép. Legnagyobb sajnálatára ezúttal nem szeretett Lochdubh-jában és viszonzatlanul imádott Priscillája közelében, hanem egy másik skót kisvárosban, Cnothanban, ahová az ottani rendőr helyettesítésére hívja a kötelesség. Az új hely nem lopja be magát a szívébe – itt nem kedvelik az idegeneket. Az angolokat aztán végképp nem. Ezért is lesz közellenség Mr. Mainwaring, aki nemrégiben érkezett Cnothanba, és rövid idő alatt számos ellenséget szerzett magának. Így aztán nem csoda, hogy amikor egy homárokkal teli medencében egy csontig lecsupaszított holttestet találnak, az áldozatban mindenki Mainwaringet véli felfedezni. Valóban ő-e a felismerhetetlen hulla? De ki a sok ellensége közül az elkövető? A homártenyésztő Jamie Ross vagy az alkoholista Sandy Carmichael? Jenny Lovelace, a festőnő? Mi a helyzet a lelkésszel és a feleségével? Mindenkinek oka volt gyűlölni az említett urat. Közben színre lép Blair főfelügyelő, aki sosem volt híres sem az eszéről, sem arról, hogy kedvelné Hamisht. Közben két újabb haláleset is történik, és az őrmesternek mintegy titokban kell nyomoznia – ezúttal is sikerrel. A bugyutának kinéző, ámde zseniális Hamish Macbeth újra lerántja a leplet minden titokról.
Ulpius 2013, krimi.
Hú, nagyon hamar végeztem vele. Bírom Beaton karaktereit, mindig ellenszenvesnek látszó alakoknak írja le főhőseit (legalábbis Agatha és Hamish ilyen), de aztán fokozatosan megtudjuk, hogy rémes külsejük és tulajdonságaik mellett azért számos erényük is van.

M.C.Beaton: 4. Hamish Macbeth és a tökéletes oldalborda 10/8
Az álmos észak-skóciai faluban, Lochdubh-ban immár két hete süt a nap, ami nagy szó a borongós, esős nyárhoz szokott felföldieknek. Hamish Macbeth, a helybéli rendőr is roppantul élvezi komótos, eseménytelen júliusi életét. Ám új emberek költöznek a faluba: Trixie Thomas, az eszményi háziasszony, és gyámoltalan férje, Paul. Trixi térül-fordul, s máris fölbolydul a falu. A hitvesek megszállottan tökéletesek akarnak lenni, a férjeket viszont az őrületbe kergetik, és valakit – tán többeket is? – gyilkosságba… Hamish a maga találékony módján lát hozzá az eset kibogozásához, és ezúttal nem csak az önelégült Blair felügyelőt kell kicseleznie, hanem örök szerelme, Priscilla milliomos londoni lovagját is.
Ulpius 2013, krimi.
Ez is hozta a színvonalat, mely ugyan nem 5 csillagos, de nekem elég.
Talán ez volt eddig a legérdekesebb rész, de Hamish és Priscilla kapcsolata kezd kiborító lenni.

M.C. Beaton: 5. Hamish Macbeth és a rosszéletű nagynéni 10/6
 „Van még élet a vén csajban!” – rikkantja a gazdag nagynéni, akit egy gáláns kézcsók ráz fel szerelmi bánatából, amely elől a Skót Felföld legtávolabbi, álmos falujáig menekült, zsírpárnák és tweed alá rejtve valódi énjét. Három hónappal később, Maggie Baird ismét a régi formáját hozó, gyönyörű bombanő. Meghívja lochdubh-i házába négy, hajdani szeretőjét, hogy férjet válasszon öreg napjaira.
Amikor Maggie kocsija lángba borul, öten gyanúsíthatók az előre megfontolt gyilkosság elkövetésével: a négy férfi valamint a félszeg unokahúg, akit a rosszéletű nagynéni ki akart semmizni. Hamish Macbethnek ezúttal duplán kell latba vetnie kivételesen jó szimatát és emberismeretét, ugyanis első számú gyanúsítottját hamarosan átvágott torokkal találják… 
Ulpius 2014, krimi.
Egyértelműen ez eddig a leggyengébb rész a sorozatban.
Talán azért, mert kb. a könyv felénél történik csak a gyilkosság, addig a szereplők bemutatásán, karaktereik felépítésén van a hangsúly. Olyannyira, hogy Hamish is háttérbe szorul. Szerintem ez kár volt, mert sem Maggie sem penészvirág unokahúga nem érdemelt ennyi szót.
Persze az is lehet, hogy egy kicsit elteltem ezzel a sorozattal, de a végén olyan irányt vettek a dolgok ami miatt muszáj volt azonnal belekezdeni a következő részbe.

M.C.Beaton: 6. Hamish Macbeth és a gyilkos vakáció 10/7
Hamish Macbeth az önsajnálat szorításában senyved, úgy érzi, a halál mezsgyéjén jár. Értsd: komiszul megfázott. Priscilla egyik barátnője zökkenti ki pocsék hangulatából, amikor meghívja a Hebridákon lévő egészségfarmjára, a Vidám Vándorba. A trendi magazinok pszichoblabláját szajkózó, szexis Jane voltaképp azért viszi magával Hamisht, mert nemrégiben két gyanús baleset érte, és egy jósnő szerint valaki távolból az életére tör.
Furcsa, nem igazán vidám társaság tölti a karácsonyt a Vidám Vándorban, Jane féltékenykedő exférjét is beleértve. Mikor az egyik vendéget törött nyakkal találják a tengerparton, és a helyi illetékesek balesetnek nyilvánítják az esetet, Hamish fölhívja élete sorscsapását, Blair főfelügyelőt, aki fogcsikorgatva ugyan, de a széljárta szigetre repül – hátha mégis a legkevésbé kedvelt felföldi zsarujának van igaza, és csakugyan gyilkosság történt…
Ulpius 2014, krimi.
Nem igazán tudok újat írni, nagyjából ugyanaz a véleményem, mint az előző résznél.
Vagy én fáradtam bele a macbethi történetekbe vagy tényleg nem volt ez a két rész olyan jó, mint az előzőek.
Ezt most nem tudom eldönteni, talán majd a következő résznél megvilágosodok.

M.C.Beaton: 7 Hamish Macbeth és a pórul járt mókamester 10/8
Mekkora hatalom a pénz! Ha Andrew Trent szegény lett volna, a családja valószínűleg már réges-rég veszélyes őrültnek nyilváníttatja”, morfondírozik Hamish Macbeth, a vörös hajú, langaléta skót rendőr, amikor egy bizarr gyilkosság helyszínére hívják. Az áldozat: az idétlen tréfái miatt közutálatnak örvendő, dúsgazdag bébiételgyáros. A gyanúsítottak: a felföldi udvarházban összegyűlt összes pénzsóvár rokon, az öccse a piszkafa nejével, a két vénkisasszony lánya, az örökbe fogadott fia és annak menyasszonya, a Marilyn Monroe-t utánzó sorozatszínésznő, az atomfizikus unokaöcs és rózsaszín hajú kolléganője, továbbá a spanyol inas meg az erdőkerülő, akivel az öregúr megbocsáthatatlanul gonosz tréfát űzött.
Hamish ezúttal nem engedi át „ingyen” az ügy megoldásának dicsőségét Blairnek. Ebben a fekete humorral fűszerezett krimimben ő az, aki utoljára nevet…
Ulpius 2014, krimi.
Na végre! Ez jobb volt, mint az előző két rész, talán mert érdekesek voltak a szereplők. Hamish ismét hozta a formáját, a végén különösen tetszett, végre a sarkára állt.
Nagyon bírom a személyiségét, bár valószínűleg így papíron sokkal inkább szórakoztató az egyénisége, ha itt lakna a közelemben nem biztos, hogy rajonganék érte.

M.C.Beaton: 8 Hamish Macbeth és a torkos társkereső 10/8
Manapság nagyon nehéz randizni, Hamish” – magyarázza a langaléta felföldi rendőrnek élete hajdani szerelme, Priscilla Halburton-Smyth. A férfi ugyanis nem érti, miért fordul épeszű ember társkereső ügynökséghez. A kérdés egyébként azért vetődik fel benne, mert a Tommel-kastélyszálló legújabb vendégei, a Magányos Szívek Klubjának tagjai abból a célból utaztak Londonból a messzi skót Felföldre, hogy az ügynökség közvetítésével találják meg a párjukat.
A nyolc „szingli” közt van szürke virágbolt-tulajdonos, leányiskolai tanárnő, felkapaszkodni vágyó ifjú bróker, szende jogi titkárnő, gazdag playboy, középkorú áruházlánc-tulajdonos, idős államügyész és infantilis könyvkiadói alkalmazott egyaránt. Egyvalami közös bennük: mindannyian jól szituáltak. Maria Worth, a társkereső cég rátermett társtulajdonosa mindent ragyogóan megszervezett, ám egyvalamire nem számított: az üzlettársa megjelenésére. Peta Gore – aki gyönyörű unokahúgát is magával hozta az alkalomra – förtelmes étkezési szokásaival és kacérságával nem csupán a társaság gyűlöletét ébreszti fel, a sorsot is kihívja maga ellen…  
Ulpius 2014, krimi.
Jó volt.
Most akkor ennyi? Nem lesz több Hamish magyarul?
Megmondom őszintén nagyon jól szórakoztam ezen a sorozaton, kiváló kikapcsolódást nyújtott az elmúlt hetekben, szívesen olvasnám a folytatásokat is, de azon az áron amin az Ulpius kínálta ezeket a könyveket biztos, hogy nem fogom beszerezni.

Harlan Coben: Nincs több esély 10/8
Marc Seidman majdnem két hétig kómában fekszik, miután lelőtték a saját házában, és amikor magához tér, sokkoló hírekkel kell szembesülnie: feleségét agyonlőtték, hat hónapos kislányuk pedig nyomtalanul eltűnt. Marc a tanácstalan rendőrök arcát látva minél előbb ki akar jutni a kórházból, hogy felkutassa lányát. Fogalma sincs, ki lőhetett rá, és ki rabolhatta el a gyerekét, de mielőtt teljesen úrrá lenne rajta a pánik, váratlanul felhívja dúsgazdag apósa, és közli vele, hogy az emberrablók kétmillió dollárt követelnek a kislányért cserébe. Marc súlyos dilemma elé kerül: vagy követi az emberrablók utasításait, vagy lánya életét kockára téve értesíti a rendőrséget…
Jaffa 2014, krimi.
Tipikus Coben, minden erényével és hátrányával.
Cselekménydús, izgalmas és csavaros a történet, a karakterek viszont most is egydimenziósak, a főszereplő Marc tök ugyanolyan, mint az összes többi Coben által megformált férfi főszereplő.
Fél nap alatt felfaltam és megemésztettem.
Coben neve nekem most már garancia a 8 pontos krimire.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 10/9 HÓNAP KÖNYVE!
Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.
Alexandra 2014, sci-fi, klasszikus
 Valóban különleges könyv, nem tudom miért csak most került a kezembe. Azt sem értem ez miért nem kötelező olvasmány.
Az elején majdnem abbahagytam, nem igazán volt türelmem ahhoz a stílushoz.
Nagyon érdekes, elgondolkodtató, de ugyanakkor mindennapi kérdéseket vet fel ez a történet.
Mi a normális? Van olyan egyáltalán? Szerintem mindenkiben van valami olyan tulajdonság amire más azt mondja: ez nem normális. Könnyű különcnek mondani valakit és kiközösíteni, gúnyolódni rajta, kinevetni.
Még saját magunkkal sem vagyunk tisztában, honnan vesszük a bátorságot, hogy másokat megítéljünk.
Persze ennél sokkal többről szól ez a történet, de engem most leginkább ez a része fogott meg.
Na meg a vége, naná hogy bőgtem rajta.
Talán máskor, más hangulatban egy újraolvasásnál már nálam is 10 pontos lesz.

J. Goldenlane: Farkastestvér 10/8

Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.
Különösen, ha az ember fia lánynak születik. És persze lőnek is rá.
Meg egy csomó maffiózó csörtet a nyomában.
Máskor meg beleölik a fő keresztapa medencéjébe.
Amikor éppen fontos randija lenne!
Ráadásul még a bátyja is hazajön, és az istennek sem maradna nyugton, minek következtében rájuk szabadul a teljes emberi civilizáció, minden veszett baromságával együtt!
Vérfarkasnak lenni nem egyszerű.
Beholder 2002, urban-fantasy, krimi.
Az elején elfogott egy kis nosztalgikus érzés, mivel erősen emlékeztetett engem Christina és a könyv stílusa is a kezdeti Halkirálynő kötetekre, amiket imádtam.
Tetszett a természetfeletti-szál, a testvérek közi adok-kapok és természetesen Lui Vang is.
De.
Annyi minden történik és annyi szereplő van a könyvben, amiből minimum egy trilógiát ki lehetett volna hozni. Kicsit zűrzavaros emiatt az egész, többször is szüneteltettem az olvasását.
Úgy érzem kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy élvezni tudjam a könyv stílusát és ez nem mindig volt meg.
De.
Összességében mégis tetszett és ajánlom mindenkinek aki szerette pl. a régi Vavyan Fable, vagy a korai Anita Blake könyveket.
Szívesen elolvasnám a folytatását is. Remélem lesz egyszer…

Lauren Beukes: Zoo City 10/8
Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.
2012 Ad Astra, sci-fi/fantasy
 A moly-os értékelésekből azt szűrtem le, hogy sokan azt a hibás e-bookot olvasták amibe én is belekezdtem. Abból ugyanis hiányzik az utolsó 4-5 fejezet!!!!
A sztori érthetőségéhez viszont mindenképpen kellenek ezek a részek!
Különleges és érdekes ez a történet. Nekem az elején nem tetszett, mert túl sok és túl homályos volt az infó amit a világfelépítésről kaptam. Nehezen állt össze és sajnos gyakran unalmas is volt a sztori, de a végén azért felpörögtek az események és összeállt a kép.
Tulajdonképpen ez egy fantasy-világban játszódó nyomozós krimi, érdekes főszereplővel és különleges stílussal ötvözve.
Összességében nagyon egyedi még akkor is, ha ez az állat-ember kapcsolat már el lett lőve más könyvekben is.
Nagyon nagy odafigyelést igényel az olvasása, mert nincs túlmagyarázva semmi sem, lényeges dolgok felett siklik el az ember ha valami elvonja a figyelmét.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy hányan olvasták a befejezetlen változatot és emiatt pontozták le ezt a könyvet.

M.C. Beaton: 1 Miss Pym és a menekülő menyasszony 10/7
Miss Hannah Pym munkaadója halála után ötezer fontot örököl. A vénkisasszony felmondja házvezetőnői állását, és úgy dönt, postakocsin utazva kalandot keres a vidéki Angliában. De a kalandot nem is kell keresnie, az hamar rátalál Miss Pymre, Miss Emily Freemantle képében: az ibolyakék szemű, elkényeztetett szépség egy kiélt arisztokrata elől menekül, akihez a szülei akarják hozzákényszeríteni.
Amikor a lány jóképű jegyese is felszáll a postakocsijukra, Miss Pym biztosra veszi, hogy Emily elhamarkodottan akar kiugrani ebből az előkelő partiból. Így amint az utasok megszállnak egy fogadóban, Miss Pym hozzálát a fiatalok összeboronálásához, és bár Lord Ranger Harley fennen hangoztatja, hogy sosem venne el egy hálátlan leányzót, Miss Pym úgy gyanítja, hogy meghitt környezetben, némi háztartási munka segítségével, minden romantikus bonyodalom megoldódik.  
2014 Ulpius, kosztümös krimi.
Aranyos és kedves kosztümös történet, némi kis bűnüggyel.
Miss Pym nem olyan megosztó személyiség, mint Agatha vagy Hamish, így könnyebb megkedvelni, viszont olyan mély nyomot sem hagy az emberben, mint az előző két címszereplő.
Könnyed szórakozást nyújt, ne várj mást és akkor nem csalódsz.
Nálam nem lett akkora szerelem, de azért majd elolvasom a többi részt is.

Linwood Barcley: Búcsú nélkül 10/9
Egy reggel, amelyet soha nem fog elfelejteni, a kamasz Cynthia Bigge nehezen ébred. Irtózatos fejfájás gyötri, amely csak még hasogatóbb lesz, amikor eszébe jut, hogy a szüleivel történt tegnap esti veszekedésnek ma reggel biztos lesz folytatása. De minden nyugodt és csendes. Az egész ház üres, sehol egy lélek. Az apja, az anyja és a bátyja sincs otthon. Először csak furcsának találja a dolgot, de később egyre inkább elfogja a félelem. Majd egyszer csak rádöbben, hogy a családja eltűnt…
Huszonöt évvel később a rejtély még mindig nem oldódott meg. Cynthia fejében még mindig rajzanak a megválaszolatlan kérdések. Meggyilkolták őket? Vagy csak egyszerűen elmentek? De akkor miért hagyták őt magára?
Az asszony tudja, hogy le kell zárnia a múltat, hogy teljes életet élhessen. Ezért beleegyezik, hogy dokumentumfilmet forgassanak az esetről, hátha jelentkezik valaki, aki válaszolni tud a kérdéseire.
Először semmi eredmény. Azután egyik rejtélyes dolog történik a másik után. Egy telefonhívás. Egy levél. Egy különös jelentőségű tárgy.
Hamarosan úgy érzi, hogy annál rosszabbat nem tehetett volna, mint hogy felkavarja a múltat…  
2010 General Press, krimi.
Brutál ahogy indult a sztori, fogalmam sem volt, hogy mit gondoljak. Nem tudtam milyen irányba megy majd a történet: a Holtodiglanhoz hasonlóan egy családi dráma sül ki belőle, vagy inkább egy sima nyomozós lesz.
Nos egyik sem igazából, hisz a családi dráma pont annyi benne amennyi kell, hogy előre vigye a szálakat, és nem is klasszikus nyomozós, hisz végül a férj lesz a főszereplő aki megpróbálja kibogozni a szálakat. Nincs benne agyafúrt, kiégett vagy éppen szexi nyomozó, a karakterek sincsenek tökéletesen megformálva, viszont legalább nem folytatásos.
Remek, fordulatos, olvasmányos írás, rendkívül szórakoztató és még izgalmas is, annak ellenére, hogy a könyv felénél tudtam, hogy mi az alapszituáció ami beindította az eseményeket, és a könyv végi fordulatra is számítottam. De aki már annyi krimit olvasott mint én, annak sok újat nem tudnak már írni, így ezt nem is rovom fel hibaként, hisz ahogy meg volt írva az bőven kárpótolt.
Szerintem remek olvasmány volt, olyannyira, hogy már keresem is a következő könyvet Linwood Barclay-tól.

Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? 10/6
Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…
2015 Móra, ifjúsági romantikus
Nem igazán tudok semmit írni erről a könyvről, csak magamat ismételném.
Tipikus LOL könyv:utáljuk egymást-szeretjük egymást-félreértés miatt megint utáljuk egymást – happy end.
Váltott szemszög és egy „péklapáttal ütném” női főszereplő.
Nekem tini könyvhöz képest túl sok volt a szexuális feszültség, pláne ahhoz képest, hogy a beteljesülésről meg semmi nem volt.
Olvasható, könnyed szórakozást nyújtó kis szösszenet.
A legérdekesebb szereplő Eddie volt, ha vele kapcsolatos a folytatás akkor arra vevő leszek.

John Sandford: Soha ne ölj 10/8
Lucas Davenport sorozat első része.
"– Hogyan választja ki az áldozatait?
Elle vállat vont.
– Lehet, hogy teljesen ötletszerűen. Talán telefonkönyvből. De az a legvalószínűbb, hogy miután látta őket. És akár tudatában van, akár nem, feltehetőleg van egy típus, amelyik az esete…
– Ezek a nők alacsonyak és feketék – mondta Davenport. – Fekete haj, fekete szemek. Az egyik mexikói származású…
– Ilyesmire gondolok. Szóval, ha találkozik egy ilyen típusú nővel, az valahogy rögzül az agyában. Köré építi fel az ábrándképeit, amelyek aztán rögeszmévé válnak. Végül elindul a nő után… és elkapja. A fantáziaképei vezérlik.
– És mennyi időbe telik neki, míg kiválaszt egy nőt? Lehet, hogy csak egy pillanat műve?
– Lehet. De valószínűbb, hogy valamilyen személyes kontaktus kell hozzá. Egy futó közelség, egy beszélgetés… Bizonyára az is belejátszik, hogy az illető nő könnyű vagy nehéz prédának látszik. Ne feledd, hogy ez az ember esetleg nagyon intelligens. Végül azonban mégis kicsúszik a kezéből az irányítás. A nő rögzül az agyában, és többé nem tud szabadulni tőle. És az se őtőle…"
1991 JLX, krimi
Most krimis korszakomat élem, ez a műfaj az ami le tud kötni. Szerencsémre sikerült jól választani, igazán minőségi és szórakoztató könyveket olvashattam mostanában.
Ez a könyv is remek, igazán olvasmányos ugyanakkor egyedi is ebben a műfajban.
Tetszik benne az, hogy az olvasó teljesen képben van, vagyis ismeri az elkövetőt is és a nyomozót is. És mivel a nyomozó szimpatikus, a gyilkos pedig nem, ezért a szurkolás adott.
Lucas Davenport már most kedvencemmé vált. Végre nem egy depressziós, alkoholista csak a szakmájának élő, elvált, kiégett figura (bár persze azokban is van potenciál), hanem egy világi férfi, aki Porshe-vel jár dolgozni, falja a nőket, okos és ravasz, bár naiv is tud lenni, vagyis egy rendkívül összetett és érdekes figura.
Engem az sem zavart, hogy még nincsenek mobiltelefonok, DNS meg egyéb technikai megoldások, ezek nélkül is élt a sztori.
Két dolog miatt nem tudom 5 csillagra értékelni ezt a könyvet.
Egyrészt a gyilkos karaktere szerintem nem volt teljesen kidolgozva, és a végén Lucas túl gyorsan elintézte az egészet.
Másrészt a fordítás. Nagyon furcsa kifejezések, néha értelmetlen mondatok is voltak a könyvben. Valószínűnek tartom, hogy az amerikai szlenggel nem volt jóban a fordító. Kár érte.
Mindezek ellenére meggyőzött ennek a sorozatnak az első része, már kezdem is a másodikat, bár egy kicsit elrettent, hogy jelenleg 22 rész van meg belőle magyarul. Ha nagyon rákattanok akkor a nyár végi és az őszi olvasnivalóim meg is vannak. :)

Egy könyvet félbehagytam mert nem bírtam elolvasni:

C.J.Roberts: Fogoly a sötétben 10/1
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.
2014 Könyvmolyképző, erotikus
Végig azt vártam mikor jelenik már meg Liam Neeson és
menti meg a lánytnyír ki mindenkit, és hoz megváltást számomra.
Csak a feléig bírtam elolvasni, onnantól csak bele-beleolvastam, egyszerűen nem ment. Amellett, hogy unalmas volt, hisz szinte semmi nem történt benne, még iszonyúan bosszantó is volt.
Ez egy irtó beteg könyv, ami nem lenne baj, elvégre bírom a thrillereket, az erotikát is, de ez olyan kiszámíthatóan unalmas. A karakterek meg nevetségesek, egy pszichomókus biztos szétcincálná az egészet. Még, hogy Stocholm-szindróma, azért mindent nem lehet ezzel magyarázni kedves C.J.
Ez a könyv romantikus besorolást kapott? Van akinek ez romantikus?