Carola Dunn - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

"Még a varratott tweedszoknya és kék gyapjúpulóver sem rejtette el az alakját, ahogy ott masírozott. Nem volt kövér, de nem is az a felül pózna, alul léc típus, amire a fiatal nők mostanság törekednek. Az ölelnivaló volt a kifejezés, amely eszébe jutott, amikor belépett a kék szalonba. Ölelgetnivaló az aranybarna hajától, a kerek arcától és rajta a vonzó anyajegytől - az ilyen szépségpöttyöt a tizennyolcadik században "üzenetközvetítő" névvel illették - egészen a csinos bokájáig, melyen divatos, drapp harisnya feszült."

Sztori:
Daisy egy vagyontalan nemesi családból származó fiatal lány aki, hogy függetlenségét bizonyítsa újságírói munkát vállal. Első megbízatása Wentwaterék kastélyába vezeti, ahol egy gyilkosság történik. Az áldozat Stephen Astwick sokak ellenszenvét kivívta faragatlan viselkedésével, így gyanúsítottakból nincs hiány.
A Scotland Yard-tól kirendelt Alec Fletcher felügyelő segédjévé fogadja Daisyt, akinek sikerül is kinyomoznia, hogy mit történt a kastélyban. 

Ez a kötet a Daisy Dalrymple sorozat első kötete. A sorozatból 2013-ban jelent meg a 21. rész angolul. Magyarul eddig 3. rész jelent meg.
1. Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
2. Daisy és a téli kert rejtélye
3. Daisy és a megmérgezett díva

Az unokatesómnak keresgéltem ajándékot, amikor felkeltette kíváncsiságomat ez a különlegesen szép borító. Amikor pedig láttam, hogy e könyvet párhuzamba állítják az Agatha Raisin sztorikkal - amiket én nagyon kedvelek -  nem volt kérdés, hogy ez lesz a megfelelő ajándék, amit aztán kölcsönkérhetek.


A történet Angliában, az 1920-as években, a rémes bubifrizurák korában játszódik. Ellentétben a 19. századdal, itt már kicsit elnézőbbek azon hölgyekkel akik tehetősebb rokonaikon való élősködés helyett, inkább a függetlenséget és vele a munkát választják. Daisy, a főhősnő talpraesett hölgy. Első szerelmét fiatalon elveszítette, azóta - bár udvarlója akad - mégis inkább a magányos, de szabad életet választotta. Regényíró szeretne lenni, de egyenlőre riportokat ír egy újságba. Így keveredik a Wantwater család kastélyába és egy bűnügy kellős közepébe.
A történet maga igazi kis limonádé, ami azonban  kicsit nehezen indul be, és túl sok a szereplő is, én legalábbis az elején folyton kevertem őket. Ráadásul a végén a gyilkosság megoldása nem túl bonyolult, kissé csalódást keltő.

Carola Dunn

Az írónő részletesen bemutatja a 20-as évek világát, a ruhákat, a szokásokat, a társadalmi osztályok különbözőségét és ellentétét, ezzel egy nagyon jó hangulatot adva a történetnek, és egy-két szimpatikus karaktert is felvonultat Daisy, Alec és Philip személyében. De sajnos azt kell mondjam, ezzel minden pozitívumot megemlítettem.
A többi szereplő kidolgozatlan, és ezért nem értettem Daisiy hozzáállását sem egyes karakterekhez.
Számomra túl sok volt az ismétlés a könyvben, a nyomozás sem állt másból, mint hogy újra és újra kikérdezték a szereplőket, ehhez képest mégis váratlan és esetlen volt a megoldás. Nem az a fajta krimi, ami alatt az izgalomtól lerágnám a körmömet.
Amit nagyon-nagyon hiányolok a könyvből az a humor. A helyzet adott volt egy kis iróniára, de az írónő mégsem élt vele. Ami nagyon idegesített, az az állandó öreglányozás volt, ami lehet, hogy korhű kifejezés, de valahogy nekem mégsem illet bele az egész könyv hangulatába.

Történet: 10/5
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Kiadás: 2014 Ulpius
Ahogy már említetten nekem nagyon bejön a borítója.

Értékelésem: 10/6
Első könyvnek elmegy, eléggé olvasmányos, de a történet maga kidolgozatlan és eléggé lagymatag.
A folytatásoktól sokkal többet várok.
Agatha Raisin történetekhez csak annyi a hasonlósága, hogy itt is női nyomozó van, de egyenlőre humorában és karaktereiben nálam veri Agatha Daisiy-t.

Andrew Nicoll - Valdez

"Valdez úr olyan elegáns mondatokat tudott írni, akár egy hattyú, csakhogy az ő mondatai olyanok voltak, mint a reneszánsz hercegeknek felszolgált hattyúk: hattyú libával töltve, az kappannal töltve, az csirkével, az jércével, az fogollyal, az meg pacsirtával, egyik rétek a másik után, egyik a másikában, felfedezésre várva, és az egész úgy néz ki, mint egy hattyú. Amikor mások szavait olvasta, amikor mások szavait hallgatta, az ő szavaikban is ezekre a rétegekre számított. Néha nem volt bennük ilyesmi."

Fülszöveg:
Luciano Hernando Valdez mindössze néhány hónappal a történtek után már szinte képtelen volt elhinni, hogy valaha is embert ölt.
Ciano Valdez ünnepelt író. Nem egyszerűen regényeket, hanem olyan bámulatos nívójú műveket alkot, hogy szűkebb dél-amerikai hazájában és szerte a világon is nemzedéke legjelesebb képviselőjeként ismert. Tanít az egyetemen, luxuskörülmények között él, ha kedve szottyan, bármelyik nőt az ágyába viheti, éli a hírességek víg életét.
Ám két dolog egyszer csak fenekestül felfordítja az életét. Alkotói válságba kerül, életműve soron következő darabjához csupán annyit bír kiizzadni magából, hogy „a randa sárga macska átvágott az úttesten”, és megismerkedik Caterinával. Ő jelenti a megoldást mindenre. Fiatal, gyönyörű, tehetséges és – ami a fő – még ír is. Abbéli meggyőződésében, hogy a lány majd feloldja az ő szellemi blokkját, és hozzásegíti a sikerhez, Ciano egyszeriben azon kapja magát, hogy bolondul ezért a csodálatos lányért.
Legalábbis addig, amíg meg nem öli.

Két éve cseréltem el ezt a könyvet az Interjú a vámpírral című Anne Rice regénnyel, és azóta várt a sorára.

Nagyon furcsa olvasmány ez, bennem meglehetősen ellentmondásos érzelmeket váltott ki. A fülszöveg alapján mindenesetre nem azt vártam amit kaptam. Hiába vallja be Valdez már az elején, hogy megölt egy lányt, mégsem egy nyomozásról, vagy egy a tettét elkenni igyekvő emberről szól a történet. A sztori alapja egy nyúlfarknyi kis szösszenet, valójában csak egy aprócska novellának való, Nicoll mégis egy 380 oldalas könyvet kerekített köréje.
Adott egy szörnyű háttér, amiről mindössze annyit lehet tudni, hogy egy diktatúra alatt élő dél-amerikai ország adja az alapját (bevallom engem zavart, hogy nem tudtam hol és mikor játszódik) ahol bárkit elhurcolhatnak ha úgy gondolják, hogy nézetei nem felelnek meg az aktuálpolitikának. Ebben a szörnyű valóságban szinte lubickolva, minden földi jóban éldegél az ünnepelt és elismert író, a negyvenes Valdez. Meglehetősen felszínes férfi, kétlem, hogy magán kívül valaha is érdekelte más is, nincsenek barátai, csak ismerősei, még saját anyjával is eléggé formális és rideg a viszonya. De amikor felbukkan az életében a fiatal egyetemista Caterina, egy pillanatra mintha megváltozna ez a magának való ember. Ennyi idősen azonban már nehéz az átalakulás, és az események drámai fordulatot vesznek.  Nem árulom el mi az indítéka Valdeznek a gyilkosságra, akit érdekel olvassa el, mindenesetre nagyon is illik abba a portréba amit Nicoll oly érzékletesen megfestett e karakteréről.

Valdez és az ő egyáltalán nem szerethető jelleme annyira uralja az egész történetet, hogy a többi szereplő csak asszisztálni tud mellette. Pedig Nicoll nagy gondot fordított a mellékszereplők jellemének leírására is.
Ami biztos, hogy az író hihetetlenül jó megfigyelő, és megfigyeléseit, tapasztalatait, érzéseit olyan módon tudja leírni, hogy az már a szépirodalom határait feszegeti. Csodálatos stílusa van Andrew Nicollnak.
Viszont éppen ettől az aprólékos mindenre kiterjedő ábrázolás miatt, nekem néha félre kellett tennem a könyvet, kicsit megpihenni és valami kis limonádét olvasni.
Nem volt igazi feszültség, izgalom ebben a történetben - azért a végén meghatódtam - de olyan érdekes karaktert és hangulatot teremtett az író, hogy megelégedéssel tettem vissza a polcra a könyvet. És most már kíváncsi vagyok Nicoll más írásaira is.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/10*

Kiadás:
2012.Gabo
Nem túl fantáziadús a borító, de egyébként színvonalas kiadás.
Az eredeti cím: The love and death of Caterina

Műfaj: regény  (elég nehéz ennél jobban behatárolni)

Értékelésem: 10/8
Csodálatosan megírt történet. Olyan aprólékos leírásokkal amikben könnyen elveszhet az ember.
Olyanoknak ajánlom akik szeretik a lassú történetvezetést és az érdekes, de cseppet sem szerethető  karaktereket. 

Összefoglaló - 2014. augusztus

2 azaz kettő bejegyzés született egész augusztusban. Ennek egyetlen oka van, hogy egyszerűen nem találom a szavakat mostanában. Eddig sem voltam egy írófenomén, de most  minden ihlet kiszállt belőlem. Pedig lett volna miről írnom.

Olvasmányaim: 7 könyv

1. Peter James: Jól áll nekik a halál 10/6
Roy Grace sorozat 2. rész
Veszélyes dolog egy vonaton talált CD-t csak úgy hazavinni, és kíváncsiságból belenézni…
A fiatal üzletember, Roy ezt teszi, és nem érti, miért törlődött le a laptopjáról minden adat… Hamarosan kiderül, hogy ez még csak a kezdet: tettével halálos veszélyt szabadított magára és egész családjára.
Egy előfizetők számára készült filmfelvételen valódi, véres gyilkosság látható: egy meztelen, gyönyörű nőt brutálisan megkéselnek. Roy később fenyegető e-mailt kap egy névtelen feladótól: ha ő vagy a felesége szól a rendőrségnek a felvételről, az ő haláluk is hamarosan "adásba kerül"… 
Ez nem volt olyan jó, mint az első rész. Túl sok volt az egymás mellett futó szál és sajnos egyik sem volt túl izgalmas. Nagyjából a felétől indult csak be a történet és nem hozott nagy fordulatokat sem. Időben szinte rögtön a Kegyetlen tréfa után játszódik, de természetesen teljesen új ügy van a középpontban.
Roy Grace és kis csapata, valamint James olvasmányos stílusa továbbra is nyerő nálam, úgyhogy folytattam is a következő résszel.

2. Peter James: A bosszú játéka 10/8
Roy Grace sorozat 3. rész
Grace felügyelő újból nyomoz! Ezúttal egy brutális gyilkosság felderítésével bízzák meg, amely a kezdetben egyértelműnek tűnő tények ellenére egyre bonyolultabbá válik. Azon az éjszakán, amikor Katie Bishopot vadállati kegyetlenséggel megölték brightoni otthonában, Brian, a férj, hatvan mérfölddel odébb mélyen aludt londoni lakásában. A férj előző este egy hivatalos vacsorán vett részt, és hiába ő az első számú gyanúsított, mégsem lehetett elég ideje Brightonba menni még aznap éjjel, megölni a feleségét, visszaautózni Londonba, majd másnap reggel újból Brightonba vezetni, hogy lejátsszon egy golfmérkőzést. Legalábbis első pillantásra úgy tűnik, nem lehetett egyszerre két helyen. De az egymás után felszínre kerülő bizonyítékok új megvilágításba helyezik az ügyet. Valaki más bőrébe bújt, vagy csak nagyon ügyes hazudozó? Miközben Grace felügyelő egyre mélyebbre ás, az addig biztosnak tűnő dolgokról is bebizonyosodik, hogy valójában nem is olyan biztosak.
Jobb volt mint a 2. rész, de az elsőt nem múlja felül. Ismét sok szálon futnak az események, szinte mindegyik érdekes és izgalmas volt. Ami annyira nem tetszik az az, hogy egyes később lényegtelennek tűnő dolgok túlzottan nagy kifejtést kapnak, míg más később lényegesnek számító szálakat elsunnyog a kedves író. De most legalább nem természetfeletti segítséggel oldódott meg az ügy, mert az bennem mindig azt az érzetet keltette, hogy Jamesnek elfogytak az ötletei.
A könyv felétől már tudtam a megoldást, de ez nem vont le sokat az izgalmakból, mert érdekes volt végigkövetni azt, hogy a nyomozók, hogy jutnak el a gyilkosság megoldásáig.
Amit külön szeretek ebben a sorozatban, hogy a főszereplő nyomozó életébe is kapunk bepillantást, sőt izgulhatunk is érte és szeretteiért. Ez az átívelő szál a sorozatban, amellett, hogy minden rész egy új esetről szól. 

3. Peter James: Könnyű léptek 10/9 A HÓNAP KÖNYVE!
Roy Grace sorozat 4. rész
A New York-i ikertornyok összeomlása utáni percekben egy szemtanú, a csődbe ment brit „üzletember”, Ronnie Wilson ráébred élete nagy lehetőségére: a káoszban nyomtalanul eltűnhet, és új életet kezdhet. Hat évvel később az angliai Brightonban találnak egy női csontvázat a csatornában; Roy Grace főfelügyelő – akinek kilenc éve eltűnt a felesége – csapatával Amerikáig és Ausztráliáig jut a nyomozás során. Közben nem is sejtik, hogy a közelükben él egy rejtélyes nő, aki szintén el akar tűnni valamiért…
A hajmeresztően izgalmas történet során nemcsak a World Trade Center tragédiájának lehetünk tanúi, hanem az azt követő napok történéseinek csakúgy, mint a csalások és átverések gyilkosságokba torkolló folyamának. Gazdagodni vágyó cicababák, zavarosban halászó gazemberek, emberrablás, kínzás… Ezt a szövevényes hálót igyekszenek a brit nyomozók kibogozni. Ki nevet a végén: ki lép meg végül, és kinek a vagyonával – erről szól a játszma, no meg az életben maradásról… 
Mikor elkezdtem a sorozat 4. kötetét, vagyis ezt, azt gondoltam, hogy ez után pihentetni fogom Grace felügyelő kalandjait és inkább másba kezdek.
Na persze! Peter James áthúzta a számításaimat. Ez a rész ugyanis remekül sikerült, egy olyan utolsó mondattal ami azonnali folytatásra késztet.
Mindegyik szál izgalmas és érdekes volt, sokkal inkább kidolgozottabb és logikusabb volt mint az előző két kötetben. Az amerikai utazást ugyan feleslegesnek éreztem, de így legalább több szerephez jutottak a nyomozó kollégák.
Ami legjobban tetszik ebben a sorozatban, hogy bár Grace a főnök, de minden egyes nyomozás csapatmunka eredménye. A természetfölötti teljesen elfelejtve aminek szintén nagyon örülök. Amellett, hogy a mostani nyomozás nagyon érdekes volt, az átívelő szál, vagyis Grace eltűnt felesége ismét érdekes pillanatokkal szolgált. Nagyon kíváncsi vagyok mi sül ki ebből.
Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot aki szereti az érdekes és jól megírt krimiket, nem muszáj sorrendben olvasni, mindegyik könyv lezárja az adott ügyet, csak az átívelő szál okozhat kisebb bonyodalmat a nem sorrendben olvasónak, de az író elég sokat ismétel, így szerintem követhető az is.
Eddig az első és ez a rész tetszett a legjobban. 

4. Peter James: Utolsó esély 10/7
Roy Grace sorozat 5. rész
A tinédzser Caitlin élete olyan lehetne, mint bármely modellszépségű lányé, ha nem lenne súlyos májbeteg. Sürgős transzplantációra szorul, de túl hosszú a kórházi várólista, és nincs megfelelő donor. Anyja, Lynn úgy érzi, bármilyen törvényt hajlandó áthágni, hogy megmentse gyermeke életét: csalni, csábítani, de még talán ölni is képes volna… Ugyanekkor Brighton partjainál egy kotróhajó megcsonkított holttesteket hoz fel a tengerfenékről. A fiatal testek kívülről épek, éppen csak a létfontosságú, kincset érő szerveik hiányoznak. Az ügy felgöngyölítésére kijelölt népszerű Roy Grace főfelügyelő lassan kezd kigyógyulni az egy évtizede eltűnt felesége utáni gyászából, ám szakmailag élete legnehezebb feladata elé kerül: meg tudja-e menteni egy ártatlan gyermek életét? A torokszorítóan izgalmas nyomozás és hajsza során a méltán ünnepelt szerző elvezeti az olvasót a koldulásból, lopásból élő bukaresti csatornalakók közé, a német-román maffia csalásra, szexre és gyilkolásra épülő kegyetlen világába, és persze a tőle megszokott alapossággal, valósághű színekkel festi elénk a brit nyomozók, a vízi rendőrök, búvárok munkáját, hétköznapjait is.
Nem tudom ki, hogy van vele, de minél öregebb leszek annál jobban utálok betegségről, elmúlásról olvasni. Így aztán az orvosi krimiket is mellőzöm már jó ideje. Most azonban a Roy Grace sorozat 5. részének a cselekménye nem más, mint a szervkereskedelem. Ezt a témát pedig egy májbetegséggel küzdő fiatal lány és édesanyja megpróbáltatásain keresztül mutatja be az író. Szívesen kihagytam volna ezt a részt a témája miatt, főleg mivel az eleje eléggé unalmasan indult. Aztán persze ahogy szokott ennél a sorozatnál egy idő után beindult a történet, összeért a sok-sok szál, megkezdődött a versenyfutás.
Ez a rész is hozta a szokásos színvonalat, megfelelően adagolva a különféle rejtélyeket. Izgalmas volt és szomorú. És természetesen a végén mindenkiben felmerül a kérdés: egy anya meddig mehet el, hogy életben tartsa a gyermekét?

5. Jenny Han: A nyár amikor megszépültem 10/4

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
A stílus kissé kiforratlan, olyan mintha tényleg egy 16 éves írta volna. Az idősíkok örökös változása idegesítő.
A főszereplő lány eléggé bosszantó, a Conrad iránti mániáját sem értem, mert a könyvből nem jött át mitől is olyan ellenállhatatlan a srác. A karakterek túl egysíkúak.
Olyan se füle se farka történet, limonádénak nem eléggé olvasmányos, komolyabb tinidrámának meg nem elég drámai. Szóval nem tudom. Fogalmam sincs mi volt igazából a célja az írónőnek ezzel a mesével. Persze ez is egy sorozat nyilván a többi részre tartalékolt. Így viszont az első rész elég gyenge lett.
Nem hiszem, hogy a folytatásra kíváncsi vagyok. 

6. Dan Wells: Részben ember 10/8
Részlegesek első része.
Bejegyzésem a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2014/08/dan-wells-partials-reszben-ember.html

7. Paige Toon: Daisy nyomában 10/7
Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergeteges bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke – ám foglalt – Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis, a macsós brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű pasival is flörtölni…
Máskor más körülmények között, más hangulatban erre a könyvre maximum 2 pontot adtam volna.. Annyi minden idegesített benne, hogy oldalakon keresztül tudnám sorolni. A kedves írónő fantáziája közelít a nullához, viszont rendkívüli módon szeretheti a szappanoperákat. A könyv első felében semmi nem történik, csak van egy idegesítő lány aki beleszeret (bár szerintem ez inkább rajongás) a jófiú pilótába, miközben azért szemmel tartja a rossz fiút is, miközben utaznak versenyről versenyre. Aztán jön egy megdöbbentő fordulat és vele együtt a szappanopera. A stílus nagyon kiforratlan a férfi karakterek meg olyan semmilyenek, különösen Will, aki ennek ellenére hozzám közelebb áll, de talán csak azért mert ki nem állhatom a latin forma 1-es pilótákat. A borító valami tragikus, Daisy egyáltalán nem ilyen.
DE.
Akkor miért is a 7 pont? Mert minden hibája ellenére fogva tartott, olyannyira, hogy a másik két könyvet amit olvastam párhuzamosan, nem is vettem a kezembe. Imádom a Forma 1-et már kb. 20 éve és ugyan mostanság már nem vagyok fanatikus, de idén az, hogy kint lehettem a Hungaroringen megint meghozta a kedvem. Mondjuk a könyv elég nagyvonalúan kezeli a Forma 1 világát. Nem egy dokumentumregény az biztos. Könnyed kis szórakozás, a romantikus new adult kedvelőinek ajánlom.


Sorozatok:

True Blood 7. és egyben befejező évad.  Mit is mondjak amit még elbír a billentyűzet?
Enyhe spoiler!!!
Tragikusan unalmas, vontatott, túlságosan érzelgő, rossz, rossz, rossz. Túl sok Bill és Sookie, rettenetes színészi alakításokkal. Mit műveltek Alcide-dal? Mi volt ez az egész Tara-anyja vonal? Bill a nagy önfeláldozó. Na persze. A vége meg egy giccsparádé. De vége. Végre!
Jelentkezzen aki nem Eric- Pam páros, esetleg Lafayette vagy Jason miatt nézte. Ezeknek a szereplőknek kérnék egy spin-off-ot!
Az utolsó részben a tesóm végig azt várta mikor loccsan már Bill. Remélte, hogy az esküvőn történik meg az eset és beborít mindenkit. De még ezt sem adták meg nekünk. Ááááááá. Ideges leszek ha csak rágondolok.
Két nagyon jó jelenet volt: 1. Ginger és Eric hatalmas dugása 2. Eric az autóban. A többi értékelhetetlen.
Kár érte, nem így indult. 10/3

Belekezdtem az Outlanderbe, de eddig csak két részt láttam. Olvastam a könyvet, ezért is voltam kíváncsi rá. Nagyon lassú, sőt talán vontatott is. Viszont nagyon jó a hangulata és a két főszereplő nagyon el lett találva. Biztos, hogy folytatom tovább.

Vége az uborkaszezonnak és jön a kedvenc hónapom, szevasz szeptember.
Úgy búcsúzok ettől a nyártól, hogy nem volt rajtam fürdőruha. :( A Balatonnak a közelében sem jártam, pedig az minden évben egy állandó program. :( 
Dal ajánlóm mi is lenne más: 
Earth, Wind & Fire: September
https://www.youtube.com/watch?v=Gs069dndIYk