2014. ápr. 30.

Fejős Éva - Bangkok, tranzit

"… a keresők jutalma, hogy néha rátalálnak valamire, persze nem arra, amit keresnek, de talán valami érdekesebbre, izgalmasabbra, sejtelmesebbre…"

Sztori:
6 ember utazik a fülledt hangulatú Bangkokba. Mindegyikük kereső. Céljaik és okaik különbözőek, ahogy ők maguk is más-más démonnal küzdenek. Vajon megtalálják amit keresnek? Bangkok csak egy állomás lesz egy jobb, szebb jövő felé?

Moly-adatlap

Sok rosszat hallottam Fejős Éva regényírói munkásságáról (valószínű ő is bekerült a "divat pfujolni " kategóriába) így aztán nem terveztem könyveinek olvasását, egészen addig, amíg tavaly nyáron a névnapomra a húgom meg nem lepett ezzel a könyvvel. Majdnem egy évig pihent a polcomon, míg rávettem magam az elolvasására, mivel arra számítottam, hogy valamilyen szinglis, romantikus, csacskaság lesz. Ehhez képes  pozitívan csalódtam, bár sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.


Maga az alapsztori tetszik. 6 különböző ember érkezik az európai ember számára egzotikusan idegen Bangkokba, és néhányuk útja keresztezi is egymást. Mindegyikük élete valamiért kisiklott, érzik, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy boldog életet éljenek. Mindannyian keresnek valamit, ők maguk sem tudják, hogy mi az. Úgy gondolják Thaiföldön magukra találhatnak. Számukra Bangkok egy tranzit, csak egy állomás, a múlt és a jövő között. 

Fejős Éva
Általában szeretem ha több szálon fut a cselekmény, sok szereplővel, de ebben a könyvben ez nem működik. Sajnos kb. a könyv egyharmadáig fogalmam sem volt, hogy ki-kicsoda. Amikor végre el tudtam már mélyülni a történetben, hirtelen minden olyan kiszámíthatóvá vált, túl sok lett a véletlen találkozás, ami összehozta az embereket. A köny felénél lehetett sejteni mindegyik szereplő útkeresésének a végét. Semmi meglepetés nem ért és nagyon kurtán-furcsán ért véget a könyv. Kerestem is, hogy biztos van folytatás, de csak az egyik szereplő történetét folytatta Éva, az Éjszaka Bangkokban című kisregényében.
Érződik, hogy az írónő ismeri az ottani életet, a várost, az ételeket, körülményeket. Én legalábbis elhittem neki, amit arról a világról és a benne élő emberekről leírt. Ez az egyik pozitívuma a történetnek
A könyv hangulata kicsit szomorkás, de a vége pozitív kicsengésű. Várakozásaimmal ellentétben nem egy habkönnyű limonádé, igaz sajnos ki is hagyta a lehetőséget amit az alapkoncepció ígért.

Mindössze két szereplő életébe kapunk bővebb betekintést, a többiek csak lógnak a levegőben, szinte minden előjáték nélkül kerülnek Bangkokba, és csak pár mondatból értesülünk utazásuk okairól, ezt is csak fokozatosan adagolva. Már jócskán zajlottak az események mire rájöttem, hogy melyik névhez, melyik karakter és történet kapcsolódik. És ez nem a rossz névmemóriám miatt van, hanem mert kidolgozatlanságuk miatt nem különülnek el markánsan a szereplők, különösen a férfiak. Egyébként szimpatizálni nem igazán tudtam velük, valahogy mindenkiben volt valami idegesítő. Teri flashback-jei bár valóban elmélyítették a karaktert, de engem különösen idegesítettek, mintha egy másik regényből olvastam volna párhuzamosan részeket, egyszerűen nem illeszkedett bele a történet egészébe, hisz Teri/Helennek igazából a jelenben csak mellékszerep jutott. Anne és Paul  oka és viselkedése volt számomra a leghihetőbb, bár Paul azért elmehetett volna egy dokihoz, mielőtt felszámolja egész életét. Lian története megérne egy külön könyvet, most nagyon el lett vágva ez a sztori pedig volt benne potenciál. David nálam teljesen elvágta magát a gyerekprosti dologgal, hiába próbálta jóvátenni. Még ha nekem nem is jött be Anne és férje sztorija megértem, hogy ennek lett folytatása, hisz nekik még nagyon  sok problémát kell leküzdeniük.

Ha minden szál jól ki lett volna dolgozva még kb. 200 oldalon akkor ebből akár egy jó könyv is születhetett volna. Így csak azt tudom elmondani, hogy az előzetes várakozásaimat ugyan felülmúlta, de így is csak egy közepes alkotás lett. Ezek után nem érzem azt, hogy további Fejős könyvekkel kellene próbálkoznom.

Történet: 10/6
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/5

Kiadás:  2013 Ulpius
Ez a borító csak az előítéleteimet táplálta.

Műfaj: kortárs magyar regény

Értékelésem: 10/6
Túlságosan hatni akar az olvasó érzelmeire, de mégis tipikus esete a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka mondásnak.
Jó alapötlethez egy kiforratlan kidolgozás társul.
Egyszer el lehet olvasni. Én strandra nem ajánlom, mert ahhoz túl kusza a történetvezetés. Inkább egy esős, nyugodt napon olvassátok. 




2014. ápr. 21.

Veronica Mars - A Film

2004-től 2007-ig négy évad  64 részén keresztül az amerikai UPN csatorna adta le a tininyomozó Veronica Mars történetét. Hazánkban a Viasat vállalta be 2007-ben kicsit össze-vissza, folyamatosan ismételve ezt a remek sorozatot. Én nem is bírtam kivárni, amíg a magyar tv-csatorna eljut az utolsó évadig, inkább feliratosan darálva néztem meg.  Az egyik legnagyobb kedvencem ma is, mindenkinek csak ajánlani tudom, különösen azoknak akik szeretik a vicces  tinifilmeket egy cserfes nyomozólánnyal a főszerepben.

A Sorozat: 10/10
1.évad: forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Veronica_Mars
A sorozat egy gimnazista lányról, Veronica Marsról szól, aki egy fiktív dél-kaliforniai városban, Neptune-ban él. Veronica átlagos tinédzser, a megyei seriff, Keith Mars lánya, egy nap azonban fenekestül felfordul az élete; meggyilkolják legjobb barátnőjét, Lilly Kane-t, Keith pedig nem mást vádol a gyilkossággal, mint Lilly apját, a multimilliárdos üzletember, szoftveróriás Jake Kane-t. Neptune városa hirtelen reflektorfénybe kerül; mivel Keith egy köztiszteletben álló családapát vádol a gyilkossággal, ez kiváltja a helyiek rosszallását, mindenki Keith ellen fordul, az események pedig a Mars-családot is tönkreteszik. Minden megváltozik, Keith elveszti a soron következő seriff-választást, Veronica anyja, Lianne pedig alkoholistává válik, s lelép otthonról. Veronica többé már nem tartozik a város gazdag gyermekeinek csapatához (a 90909-es körzetben lakó befolyásos szülők gyermekei), ezért szabadidejében inkább apjának segít új nyomozóirodájában, és közben igyekszik rájönni, hogy valójában ki is ölte meg Lillyt.

Főszereplők:
Veronica Mars - Kristen Bell
Logan Echolls - Jason Dhering
Keith Mars -  Enrico Colantoni
Továbbá: Tina Majorino, Chris Lowell, Percy Daggs III, Francis Capra, Amanda Seyfried,
Producer: Rob Thomas

Hogy miért most ajánlom e sorozatot? Mert 7 évvel a befejezés után idén kijött egy mozifilm, ami 9 évvel játszódik a a sorozat befejező része után. Annak idején nagy rajongótáborra tett szert a show, de sajnos a nézettsége nem volt elég a műsoron tartásra, így a 4. évad után befejezték a forgatást. Az igazi nagy fanok azonban nem nyugodtak bele és belenyúltak saját zsebükbe. Több mint 5 millió dollárt hoztak össze egy filmre. Rob Thomas és a szereplők mindegyike igencsak jófej volt, rábólintottak a folytatásra, melynek eredménye idén márciusban eljutott néhány szerencsés moziba. Hogy-hogy nem a mai nap pedig az én DVD-lejátszómba.

A film 10/8
Veronica immáron 28 éves, és a jóképű, jófiú, megbízható főiskolai szerelmével Piz-zel él együtt. Első komoly állására készül egy nagymenő new yorki ügyvédi irodába, amikor jön a hír, hogy régi osztálytársnőjét, aki időközben nagymenő popsztár lett, megölték. Na és kit gyanúsítanak a gyilkossággal? Naná, hogy Logant, a charme-os, ámde megbízhatatlan, bajkeverő, rossz fiút.

A film egyértelműen a rajongóknak szól, nem hiszem, hogy önállóan megállná a helyét.
Mindenki feltűnik benne akit az évadok során nem nyírtak ki. És milyen meglepő, sorra kerül egy 10 éves osztálytalálkozóra is. Nagyon feszes a tempó, egy pillanatig sem ül le a cselekmény, hisz most legalább 3 résznyi történetet próbáltak másfél órába belesűríteni.
Nekem bejött. Imádtam újra látni ezeket a figurákat, nosztalgikus élmény volt. Természetesen a lányokon látszik az idő múlása, Kristen-en is rajta maradt még pár kiló a szülése után, bezzeg a pasik semmit nem változtak, bár Jason nekem nagyon soványnak tűnt.
A sorozat legnagyobb erőssége mindig is Veronica karaktere és a szellemes beszólásai voltak, illetve a közte és apja közötti kapcsolat, ezek a dolgok működnek a filmen is. És végül is a rajongóknak ez a lényeg nem? Még egy érdekes cameóra is futotta a szegényes költségvetésből: James Franco ugrott be egy kis szerepre önmagát játszva.
A harmadik évadtól kialakult Logan vagy Piz tábor igényeit is kiszolgálta a történet, egy meglehetősen érdekes véggel, amivel aztán senki sem lehet igazán elégedett, bár talán.....
Piz továbbra is jófiú és jóképű, de lássuk be eléggé unalmas egy ilyen lánynak, mint V. Természetesen jómagam a Logan tábort erősítem, még akkor is ha eléggé fura a fickó. Vagy talán pont azért? :)
Szóval bőven van még a folytatásra lehetőség, akár egy újabb évad sorozatra is. Én nézném.

2014. ápr. 16.

"Ez volt életem legszebb pillanata" - Blogajánló

Rég jelentkeztem már napi szösszenet rovattal, de most találtam egy nagyon érdekes olvasnivalót, amit ajánlani szeretnék.

A blog címe: Szomorú

Nem fűznék hozzá kommentárt csak olvassátok!

http://szomoru.webnode.hu/blog/

2014. ápr. 5.

Összefoglaló - 2014. március

"Az ősz korán reggel érkezik, a tavasz egy téli nap végén." (Elizabeth Bowen)

12 könyvel eléggé sűrű márciust zártam. Előnyben a magyar írók 8 könyvvel.

Márciusi olvasmányaim:

1. Tavi Kata: Nyitótánc 10/9
Lelkendezésem e tinikönyvről itt olvasható

2. On Sai: Scar 10/10
Egy fantasztikus sci-fi egy magyar írónő tollából. Itt írtam róla.

3. Leiner Laura: Akkor szakítsunk 10/7
Kicsit csalódás volt ez a könyv, értékelésem: http://ananiila.blogspot.hu/2014/03/leiner-laura-akkor-szakitsunk.html

4. Delphine De Vigan: No és Én 10/8
Egy hajléktalan lány és az őt befogadó koraérett 13 éves Lou története.
Nagyon nyomasztó hangulatú könyv. Csodásan van megírva, a könyv minden oldalán van olyan mondat amit kimásolnék az idézetekbe.
Engem az egész egy hatalmas viharra emlékeztetett. Lehetett érezni a történet során ahogy egyre sűrűsödik a levegő, sötétül el az ég. A felhők közül néha még ki-ki kacsint a nap, de végül ha csak ideig-órákig is de elveszti a csatát. A vihar rombol, és pusztít, sokak élete örökké megváltozik, hisz elmúltával jön a rendrakás az újjáépítés. Ebben a történetben nem annak az élete változik akitől várnánk, viszont mindenki másé igen. Szeretem ha egy történet hagy a képzelőerőnek is teret, de most ez a vég nekem nem hozott megnyugvást.

5. Karen Chance: Megérint a sötétség 10/5
Cassandra Palmer sorozat első része. Urban-fantasy vámpírokkal, boszorkányokkal és még legalább 10 féle fura lénnyel.
Nekem ez az eseménydús, pergő történet elég sok helyen unalmas volt, kínlódtam is vele rendesen. Az elején azt gondoltam, hogy összekevertem a részeket és ez biztos nem az első rész, mert minden magyarázat, bevezetés nélkül már hipp-hopp benne is voltam a történet sűrűjében. Nem értettem a világ felépítését, nem tudtam számon tartani a rengeteg figurát. Nagyon kapkodónak éreztem az egész sztorit. Úgy a háromnegyedénél kezdtem csak el élvezni az olvasást, ez viszont elég volt arra, hogy folytassam a sorozatot.

6. Karen Chance: Árnyak vonzásában 10/6
Cassandra Plamer sorozat 2. része.
Egy ponttal mindenképpen jobb, mint az első rész, de nekem még mindig nagyon sűrű. Túl sok az ismeretanyag amit le akar tuszkolni a torkomon erről a különféle szerzetektől nyüzsgő világról. Túl sok az esemény, túl sok a szereplő, az egész egyszerűen TÚL SOK.
Kedvelem a szereplők többségét, talán majd egyszer miattuk folytatom ezt a sorozatot.

7. Jamie McGuire: Az őrző 10/4
Urban-fantasy, melyben angyalok a főszereplők. 
Nagyon jó a borítója és kellően sejtelmes, érdeklődést felkeltő a könyv fülszövege.
Na most, ehhez képest a tartalom valami teljesen más.
Egy csöppnyi misztikus ködbe burkolt szerelmi nyűglődés története. Tudjátok az a típus amikor már az 5. oldalon összejöhetne a két főhős, de szándékosan önmaguknak okozva akadályokat ez mégiscsak az utolsó oldalon következik be.
Nincs ezzel semmi baj, jómagam is kedvelem az ilyen történeteket, ha:
- jól van megírva. Ez nincs. Néha olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy-egy mondat a párbeszédekből, számomra tök értelmetlenek voltak.
- Ha szimpatikus a női főhős és dögös, szexis a férfi. Na itt egyik sem áll fenn. Nina kb. egy 12 éves érzelmi szintjén van. Jared meg nekem nem túl férfias. A YA könyvekkel szokott olyan gondom lenni, hogy 14-15 évesek úgy viselkednek mint 18-20 éves társaik, na itt pont fordítva gondolom.
- Ha az akadályok amik felmerülnek a két szerelmes között hihetőek. Na itt aztán van probléma rendesen. Tök logikátlan ennek a két embernek az egész kapcsolata. 

8. Anita Gayn: 50 dal amit rád pazaroltam 10/8
Ismét egy kedves történet Anitától. Tini-romantika a szomszédlányról. Nekem kicsit sok volt a főszereplő lány, aki percenkét esett bele mindig más Mangini fiúba. Még jó, hogy csak hárman vannak. Nico volt a favoritom. :)

9. Anita Gayn: Amiről szó sem esett 10/8
Nagyon furcsa, de amikor olvastam sokkal jobban tetszett, mint az 50 dal, most mégis sokkal nehezebb felidéznem, hogy mi történt ebben a könyvben. Jómódú, népszerű lány és a homályos múltú rossz-fiú esete.

10. Anita Gayn: Démoni titkok 10/8
Véleményem: http://ananiila.blogspot.hu/2014/03/anita-gayn-demoni-titkok.html

11. Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 1. 10/9
Sokaknak SZJG utánzat, nekem nem.
Úgy a 10. oldalon tartottam amikor azt éreztem, hogy ezt talán mégsem kellene erőltetnem, túlságosan gyerekes nekem. Aztán valahogy mégis ráéreztem az ízére és két nap alatt ki is olvastam a két részt, pedig csak loptam az időt az olvasásra. Valószínűleg azért szeretem annyira ezeket a tinikönyveket, mert felidézik a réges-régen elmúlt fiatalságomat. Ráadásul Dórit még közel is érzem magamhoz, talán mert én is halak vagyok, vagyis örök álmodozó. Nagyon szórakoztató, igazán kedves történet.


12. Marosi Edit: Hűvösvölgyi suli 2. 10/8
Egy-két óra alatt kivégeztem. Cuki volt ez a rész is

TV, sorozatok:

Elkezdtem nézni a True Detective (magyar címe: A törtvény nevében) című 8 részes sorozatot. A két főszereplő: Matthew McConaughey, Woody Harrelson. Négy részig jutottam az alapján nem igazán varázsolt el, bár tény, hogy egy nagyon különleges hangulatú nyomozós történet két fantasztikus színészi alakítással. Nekem kicsit lassú, de mindenképpen be fogom fejezni.

Film:

Voltam moziban, megnéztem a Beavatott-at (10/6). Nem adott maradandó élményt, igaz én a könyvet sem szerettem. Sajnos a főszereplő páros szerintem nagyon nem illik össze, és a film sem adott magyarázatot arra, hogyan tudott egy ilyen karsztokba elkülönített társadalom fennmaradni. 
Itthon néztem a Felhőatlaszt (10/7). Furcsa film volt, valahogy az az érzésem ebből sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni. Nem kaptam kedvet a könyv elolvasásához. 

Színház:

Nem írtam külön bejegyzést, de voltam színházban is. Láttam a Győri Balett előadásában A Szentivánéji álmot 10/8. Szeretem a balettet, de nem értek hozzá, így kritikát sem tudok írni róla. Nekem tetszett, a színpadkép lenyűgöző volt. 
Az Illatszertár 10/6 egy romantikus karácsonyi történet. Amolyan egynek elmegy előadás volt, maradandó élményt nem nyújtott. Ellentétben a Hajmeresztővel 10/10, mely a kamara színház évek óta futó interaktív előadása. Egy gyilkosság története, melynek kinyomozásában a nézők is aktívan részt vehetnek, ezzel improvizálásra ösztönözve a színészeket. Remek volt. Erről még fogok írni külön bejegyzést.
Aztán voltam operán is, egy igazi klasszikust néztünk a Rigolettót 10/7. Egyáltalán nem szeretem a zenés műfajt, de ez egész jó volt, sajnos pont a címszerepet játszó színésszel voltak problémáink hangban és színészi játékban is. 

Zeneajánló helyett húsvéti locsolóversekkel jövök áprilisra:

Kicsiknek:

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.


Nagyoknak:

Én verset nem tudok, 
Azt mondjanak a kicsik.
Én csak azért jöttem,

Hogy igyak egy kicsit. 

2014. ápr. 2.

"Írj meg/Nézz meg/Olvass el/Tégy meg mindent, ami akarsz, mielőtt meghalsz" - bloginterjú Anita Gayn-nel

Anita Gayn egy fiatal magyar írónő, akit alig pár hónapja fedeztem fel magamnak amikor kezembe került első magánkiadásban megjelent könyve a Senkinek sem kellesz. Pillanatok alatt beleszerettem történeteibe, karaktereibe és stílusába, és ezzel nem vagyok egyedül, hisz 49 olvasó is kedvenc könyvének jelölte. Ugyanakkor rengeteg kérdés merült fel bennem a titokzatos Anitával és könyveivel kapcsolatban, ezért e-mailen keresztül kapcsolatba léptem vele, melynek eredménye ez az interjú lett.

Mesélj néhány dolgot magadról. Mi az életfilozófiád?
Huszonéves kétkutyás szingli lány vagyok, akinek lételeme az írás. Jelenleg egy közösségi házban dolgozom, szerencsére a munkám mellett jut időm írni, ami a hobbijaim egyike. Emellett még szeretek olvasni, kutyázni és sorozatokat nézni. Még nem igazán gondolkodtam el az életfilózófiámon, de akkor legyen ez: Írj meg/Nézz meg/Olvass el/Tégy meg mindent, ami akarsz, mielőtt meghalsz. Ez most elég jól hangzik számomra. 

Ki a kedvenc íród? Műfajod, könyved?
Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert sok kedvencem van kezdve Dickenstől és Jane Austentól egészen J. K. Rowlingon, George R. R. Martinon át egészen On Sai-ig (aki a legújabb nagy kedvencem), szerintem naphosszat sorolhatnám. Ugyanígy a műfajokat is: YA, fantasy, horror, történelmi romantikus, krimi... végül is minden jöhet, tényleg szeretek olvasni. Kedvenc könyvem nincsen, nem tudnék csak egyet választani. 

Mikor és miért kezdtél el írással foglalkozni?
Amikor megtanultam írni, már elkezdtem történetekkel foglalkozni, de azok nem voltak komoly dolgok, mondjuk csak pár sor meg egy általam rajzolt kép. Később fokozatosan elkezdtem többet írni, de soha, semmit nem fejeztem be, amíg fel nem nőttem és elhatároztam, hogy egy sztorit mindenképpen megírok elejétől a végéig. Onnantól nem volt megállás, azóta írok. Hogy miért? Mindig is voltak történetek a fejemben, ezeknek valahogy ki kellett jönni.

Témáidat hogyan választod ki? Mi a munkamódszered? Mi inspirál?
Általában nem választok, párhuzamosan írok történeteket, például jelenleg egy átlagos YA-sztorit, közben egy fantasy befejezését és épp erősen gondolkodom egy sci-fis disztópián. Ezenkívül nagyjából tíz történet van a fejemben, amit csak le kéne írnom. Sajnos nem vagyok annyira rendezett, hogy legyen munkarendszerem. Általában leülök a laptop elé és csapongok ide-oda attól függően épp mihez van kedvem.
Inspiráció minden hatás, ami csak ér, legyen az magánéletbeli történés, egy jó könyv vagy egy fantasztikus film, de sokszor elég egy buszon hallott beszélgetés részlete, vagy az egyik álmom. A könyv általában magát írja, kialakítja a saját szereplőit, a saját részleteit én általában csak abban vagyok biztos, hogy milyen nagy dolgok történnek majd meg. A kis mellékszálak általában a karakterek jelleméből adódnak, illetve mivel mindenkinek van saját élete, hobbija, családja, és nem állhatnak egy helyben, miközben mondjuk a két főszereplő éli világát, muszáj azt is egyenesbe hozni.

Írásaid a Merengőn, a saját blogodon olvashatóak. Próbáltál kiadót keresni írásaidnak? 
Igen, évekig próbáltam. Nem igazán jött össze korábban. Az Underground kiadót egy kedves barátnőm találta nekem, és mivel tetszett, amit ajánlottak, sikerült könyv formába önteni a Démoni titkokat, amit félelmetesen jó érzés volt a kezembe venni. Úgy tervezem, hogy a következő résznél is igénybe veszem a segítségüket, mert minden simán és könnyedén ment velük. Még ha magánkiadásról is van szó, nagyon hálás vagyok a munkájukért.

Senkinek sem kellesz folytatásainak kiadásán nem gondolkodtál el?
Gondolkodtam rajta, de eléggé túlléptem már ezen a sorozatomon, bár most, hogy az „új generáció” könyvein ötletelek (ezek a Knight gyerekek lennének, akik időközben eléggé felnőttek) eszembe jutott, hogy jó lenne kezdeni velük valamit. 

Ahogy már említetted nemrég jelent meg szintén magánkiadásban a Démoni titkok, mely egy trilógia első része és ellentétben korábbi írásaiddal ez egy fantasy regény. Honnan jött az ötlet?
Megálmodtam egy jelenetet a második kötetből, amihez ki kellett dolgoznom egy olyan világot, amiben ez megtörténhet. Ez lett a Démoni titkok.

És az emberek-démonok keresztezése milyen inspirációból született?
Nagyon sok horrorfilmet nézek, ezekben folyton előfordul ilyen „démoni megszállás” dolog, hát innen.

Ez az egy testben két lélek dolog elég összetett probléma utána olvastál a témának?
Nem igazán merültem bele a pszichológiai részletekbe, mert mégsem skizofrénia, inkább csak úgy írtam, ahogy elképzeltem az egészet különféle szituációkban.

A következő rész mikorra várható?
Az írása folyamatban van, de igazából elég lassan megy, mert folyton újabb és újabb ötletek kínoznak, amik sokkal jobban kívánják, hogy megírjam őket. De belátható idén belül szeretném befejezni.

Te csinálod a szerkesztést is, vagy van mögötted egy kialakult team?
Hm, ha azt szerkesztésnek lehet nevezni, akkor igen, én csinálom. Nincs igazi team, csak két kedves barátnő, de ők nem a szerkesztésben segítenek, inkább véleményezik a problémásabb részeket, minden más az én művem. Tudom, jó lenne átnézetni egy igazi szerkesztővel, de nem ismerek egyet sem.

Esetleg előolvasásra lehet jelentkezni? :)
Persze, bárki kapcsolatba léphet velem, de az illetőt halálra szekálnám a kérdéseimmel, néha még kérdőíveim is vannak, nem tudom, mennyire vagyok ezekkel a rigolyákkal elviselhető. Különben jelenleg nincs is mit előolvasni, maguk alá temetnek a félig, háromnegyedik kész kéziratok.


Köszönöm az interjúban való közreműködését húgomnak, ieszti-nek, aki szintén rajongó. És kívánom Anitának, hogy felfigyeljen tehetségére egy nagy kiadó és kikerüljenek a fiókból azok a félig, háromnegyedik kész kéziratok és gyönyörű kiadásban felkerülhessenek minden olvasni szerető ember polcára.

Anita Gayn írásainak blogja: http://anitagayn.blogspot.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/AnitaGayn?ref=stream