Kitekintés a könyvek mögül 1.

Mivel a havi összefoglalókban ezentúl csak az olvasmányaimról fogok írni, nyitottam egy új témát a sorozatoknak, színháznak, filmeknek, tv-műsoroknak, mivel a véleményemet nem mindig tudom (nem is akarom) magamnak megtartani.

Tv:
Rising Star
Nemcsak azért mert győri vagyok, és ezáltal egy kicsit elfogult, de az egyetlen számomra említésre méltó énekes ebben a tehetségkutatóban Fehérvári Gábor Alfréd volt.
Egyedi, ezer közül is felismerhető hangszín jellemzi, ezt a -ha lehet hinni a tv2 marketingnek- teljesen amatőr, jó kiállású srácot. Nyilván van még mit tanulnia, ráadásul sokaknak nem tetszik a hangszíne - egyesek szerint nincs hangja, szerintem meg ezeknek az embereknek nincs füle - de egyedül ő az egyetlen akit igazán tehetségesnek tartok. Norbi tucat, Palmira bár túl fiatal talán egzotikus külseje miatt lehet esélye, néhány producernél, Sramek meg, hát ő nem az én ízlésvilágom, de megvan a varázsa azt elismerem.
A szavazási rendszer tetszett, műsorvezető, zsűri nem érdekelt, a tv2 többórás műsorai mindig untatnak, olvasás közben csak a produkciókat néztem és szavaztam. Többször húztam nemet, mint igent ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs már több énekes tehetség, aki az ilyen jellegű műsort el tudja adni.

A Dal
Tavaly imádtam, sokat hallgattam a műsorban megszólaló nótákat, írtam is az adásokról itt a blogon. Idén nem hozott annyira lázba, de azért előzetesen mind a 30 dalt meghallgattam és most is lett pár kedvenc. Tavaly számomra egyértelműen Kállay száma volt a legjobb, idén viszont nem tudok igazán állást foglalni egy dal mellett sem.

Akik egyáltalán nem tetszenek/ nem is akarom hallani soha többet:
Szűcs Gabi - egyetlen egy alkalommal sem bírtam végighallgatni, nagyon nem az én világom.
Boggie: íííszonyúúúúan unalmas, egy aprócska dallamot sem bírok belőle felidézni, pedig háromszor már minimum hallottam. Ráadásul nekem Boggie nagyon ellenszenves, a bordó műbőrruha meg nagyon rossz választás.
Pankastic: műfaji problémám van vele.
Tóth Vera: ez is rém unalmas, semmi egyediség nincs benne, Vera viszont nagyszerű.
New Lever Empire: a tavalyi daluk ezerszer jobb volt, ez egy tuc-tuc és más semmi. Pedig Zola hangszíne nagyon jó, kár hogy nem tud bánni vele.
Péter Barbara: nem is emlékszem rá, jellegtelen.
Fool Moon: acapella oké ez rispect, de még mindig cikinek tartom őket.
Keresztes Ildikó: ezzel a számmal kár volt égetnie magát. Unalmas, közhelyes, egytucat.
Chances: lagymatag, élőben katsztrófák voltak. 
Spoon: falra mászok ettől a zenétől, mégis úgy érzem működhet odakinnt.
Karmapolis: Műfaji gondom van vele.

Közepesre értékelem/ ráteszem a lejátszómra aztán majd eldöl a sorsuk:
Bogi: tavalyi dalát utáltam, ez jobban tetszik, a középdőntőben jobb volt, de még mindig nem értem miért nyomják minden évben ezt a lányt.
Gájer Bálint: nekem a swing valahogy a karácsonyi dalokkal/hangulattal függ össze, máskor annyira nem hallgatok ilyet. De Bálintot kedvelem.
Ív: nem az én zenei világom, és egyik élő-adásos produkciója sem tetszett, de a dalban találok fantáziát.
Oláh Gergő: élőben sokkal jobban énekli, mint a studiófelvételen. Nem tudom ez miért van.  A dallam tetszik, de a szöveg túl direkt.
Other Planet: ezt a zenei stílust szerintem nem értékelnék az Eurovízion, nagyon jó az énekes hangszíne, én eddig nem ismertem őket, egy kicsit monoton nekem.
Wolf Kati: nem rossz, de annyira nem jó, mint a Szerelem miért múlsz.
Mujahid Zoli: fiúbanda nóta.
Farkas-Jenser Balázs: kellemes szám, de semmi egyéb.
MDC: kocsiban jó hallgatni.
Szakács Gergő: élőben borzasztó volt, a hangulata tetszik, bár a szöveg gyenge.
Magyar Bori: furcsálltam, hogy nem jutott tovább, mert szerintem egész jó kis dal ez.
Leander Rising: zeneileg nekem  a legjobb, de a szöveg! Mi az hogy hajnalom éjjelén?
Dér Heni: ez is csak egy korrekt nóta, nincs benne több. Az a bőszoknyás előadás meg borzasztóan erőltetett volt.
Szécsi Saci és Böbe: még mindig nem igazán bírom a hangjukat -különösen élőben- de ezt a dalt nagyon megcsinálták.

Az én döntőseim/amiket hallgatok:

5. Antal Timi: nekem ez egy Demi Lovato dal, kár, hogy élőben Timi nem bírta elénekelni. Ezt a rövidnadrágos cuccot sem kellene erőltetni a pipaszár lábaihoz. A szám viszont tetszik.
4. Éliás Gyula Jr feat. Fourtissimo: élőben nem tetszett egyik alkalommal sem, de a stúdiófelvételen nagyon hatásos.
3. Passed: kár, hogy 3 percesnek kell lenni a dalnak, mert a 2. perc után már kicsit unalmas, de számomra nagyon egyedi, újszerű és izgalmas. Májusig meg bőven tudna gyakorolni az énekeslány.
2. Szabó Ádám: amikor először hallottam egyáltalán nem tetszett, de amikor Ádám élőben énekelte, leesett az álam.  Fülbemászó dal, nagyon jó előadóval, aki még ráadásul cuki is. Szerintem a döntőbe bejutnánk vele Bécsben.
1. Proof Of Life: még az elődöntőben kiestek, nekem mégis ez a kedvenc dalom a 30-as felhozatalból. Egyetlen hibája van a rap-betét. Persze Bécsbe nem lenne jó.

Szerintem a 4 döntős: Wolf Kati, Szabó Ádám, Boogie, Passed lesz.
Bekeverhet Ív vagy a Spoon.
Én Ádámot küldeném, vagy a Spoont.

 Frissítés!!!!

Döntő után:
Kicsit csodálkozom a Passed mellőzését és Mujahid Zoli döntőbe jutását, de végül is az eredmény szempontjából mindegy.
Az ízlésem általában hasonló  közízléshez, de most nagyon nem értek egyet a végeredménnyel.
Egyszerűen nem értem miért lenne ez a dal jó az Eurovisiora. Unalmas, a téma szerintem egy ilyen bulin irritálóan komoly és közhelyes és HATÁSVADÁSZ, a lány sem jó énekes és a személyisége is ellenszenves,  én személy szerint csodálkoznék rajta ha a döntőbe bejutna. Viszont ha sok pacifista és álszent fog a tv előtt ülni akkor akár........de nem, egyszerűen nem hiszek ebben a dalban és kész. De hát ez csak egy ember véleménye és mivel magyar vagyok így nyilván nem leszek ellendrukker.

Eurovision után:
Nem szerettem meg a dalt az elmúlt hónapokban, az elődöntőben mégis szurkoltam a továbbjutásért. Ez sikerült és nagyjából ennyit is ért az egész. Szerintem 40-ből 20.-nak lenni nem is rossz.
Az én kedvencem a belga, svéd és meglepő módon a nulla pontos német volt.

Összefoglaló - 2015. január

10 könyv, 1 újraolvasás, 4 magyar írók műve, és 2 férfi író, vagyis inkább 3.
És tőlem szokatlan módon háromszor is kiosztottam a 10 pontot!


Tavi Kata: Nyitótánc 10/9
Újraolvasás volt a 2. rész előtt.
Első olvasáskor, ezt írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/03/tavi-kata-nyitotanc.html
Másodszorra is tetszett.

Tavi Kata: Ballépések 10/10
Sulijegyzetek 2. része
Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra.
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?
Jobb volt mint az első rész, így erre kénytelen vagyok megadni az öt csillagot még akkor is ha nem tökéletes. De a magyar írókkal amúgy is elnézőbb vagyok. Nagyon berántott, alig tudtam letenni, pedig igazából nem volt benne semmi különös. Ugyanazok a fordulatok, hisztik, tini-drámák, némi humorral és kedvelhető vagy éppen nagyon is idegesítő karakterekkel, mint az összes többi sulis mindennapokról szóló YA könyvekben. Egy kicsit talán hosszú is lett, kevesebbszer is lehetne büfébe menni vagy kiülni a lelátóra, főleg ha igazából nem történik semmi. Ráadásul Lillát nagyon utálnám ha osztálytársa lennék, de azt elismerem, hogy olvasni egy ilyen hisztis de mégis öntudatos csajról eléggé érdekes. Megvallom jobban tetszenek azok a YA könyvek amikben a 16 évesek még nem szexelnek, isznak és cigiznek mindennap, és még körüllengi őket egyfajta gyermeki báj és romantika. Ebből a szempontból is ez az én könyvem. Persze 17 évesen már több minden belefér, várom is hogyan alakul hőseink sorsa, remélem minél hamarabb olvashatom.

Maggie Stiefvater: A skorpió Vágta 10/10  A hónap könyve!

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
Úgy álltam neki, hogy a tesómnak nem tetszett, pedig ő régen lovagolt is, engem meg soha nem érdekeltek a lovak és így a velük kapcsolatos könyvek sem. Húztam is egy kicsit a szám, hogy ez vajon tényleg kell e nekem. Az eleje nem is tetszett, a harmadánál meg is kérdeztem a húgit, hogy vajon lesz e valami cselekmény is ebben a történetben vagy végig ilyen szenvedélymentes tőmondatokra számíthatok két rendkívül zárkózott ember szemszögéből? De aztán a könyv felénél azt vettem észre, hogy egyre jobban tetszik amit olvasok, kezdek izgulni a főszereplőkért és élvezem ezt a fura hangulatot ami árad ebből a sztoriból, és ami szerintem leginkább a skandináv krimik hangulatát idézi. Hisz ez a történet is egy szigeten játszódik, ahol könyörtelenek a körülmények, a megélhetés miatt a legtöbben lelépnek, a megmaradt lakosság között sok a testi vagy lelki sérült (nyilván nagy a belterjesség), csak itt nem egy megtervezett gyilkosság borzolja az embereket hanem a viadal, ami arra a pár napra felbolygatja az egyébként elég borús kis közösség életét. És ha beköszönt a november, beköszönt a halál is, ami ugyebár a skandináv krimikben is elkerülhetetlen. A különbség, hogy ebben a történetben nyomozás helyett inkább egy kis fantasy-szál van beépítve, mégpedig a tengeri lovak megjelenésével, ami számomra egy új ötlet, ilyesmiről még nem olvastam.
Szóval ez nem egy tipikus Könyvmolyképzős könyv, aki könnyed és cselekmény dús olvasmányra vágyik sok-sok romantikával annak nem ajánlom, hisz nagyon lassan folydogálnak az események, rengeteg a leírás, olyannyira részletes, hogy szinte láttam magam előtt Thisby-t, a tengeri lovakat és a két morózus, szótlan, de kitartó főhőst. Ami még nagyon tetszett benne az a szerelmi szál. Nincs bő lére eresztve a romantika, sőt, mindössze pár mondat az egész mégis tökéletesen érthető mi zajlik a két ember között.
Még nem olvastam Maggie Stiefvater-től, de ha a többi írása is ilyen akkor azonnal ide vele. 

J.M. Clements: Spartacus-kardok és hamvak 10/5
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/01/j-m-clements-spartacus-kardok-es-hamvak.html

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás 10/6
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Pozitívuma, hogy olvastatta magát, annak ellenére, hogy rettentően túlírt sztori. Néha nem tudtam, hogy röhögjek vagy inkább bosszankodjak egy-egy fordulaton, (inkább bosszankodtam) Ez nem egy reális sztori az biztos. A karakterek inkább idegesítőek: Abby egy buta tyúk, aki mindenből problémát gyárt, Trevis meg az a típusú rossz fiú akitől a hideg ráz, én félnék tőle. Ami tetszett az Mare és Abby barátsága.
Az az igazság, hogy a Háború és béke mellé kerestem egy könnyed csajos sztorit és ezt meg is találtam benne, úgyhogy nem panaszkodom. Az őrző pl. sokkal rosszabb volt.
Mindenesetre nem tudom akarom e ugyanezt a sztorit Trevis szemszögéből is.

Lacey Weatherford: Crush-Bizsergés 10/3

Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.
Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a 81. oldalon (e-ben) megvilágosodtam és rájöttem Hunter nagy titkára, már nem is érdekelt az egész. Egyszerűen nem bírom az ilyen típusú történeteket. Előre láttam már minden konfliktust, fordulatot, de azért megkínozva magamat csak azért is végigolvastam, hátha legalább a karakterek hozzátesznek valamit. De nem.
A szereplők olyan szinten felületesnek vannak megírva, hogy egy felfújt lufiról is összetettebb jellemzést tudnék írni. Cami annyira buta és felszínes, hogy semmit nem vesz észre a közvetlen környezetében sem, de az tudjuk, hogy szép vörös haja van amin gyönyörűen csillog a fény és ami annyira elbűvöli Huntert.
Nagyon kiakadtam, bocsi inkább abba is hagyom, mielőtt…….
Ez nem a jól sikerült KK kiadások közé tartozik.

Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek 10/7
„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?
Segítség Youtube sztár lettem sorozat 3. része.
Tipikusan az a könyv aminek már a felénél elfelejtettem, hogy mi történt az elején, pedig egy nap alatt kiolvastam. Aranyos volt, olvasmányos és végre egy kedvelhető főhősnő is volt benne, viszont a fiú főszereplővel nem voltam megelégedve valahogy az ő portréja hiányos.
Nem mondanám , hogy az előző könyvekből sokra emlékszem és biztos vagyok benne, hogy mire megjelenik a következő rész ebből sem fogok szinte semmire. De azért jól éreztem magam olvasás közben. 

Pierrot-Gábor Endre: Az ördög köve 10/9
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/02/pierrot-gabor-endre-az-ordog-kove.html

Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik 10/10
Részlet a regényből: „Az állomáson sokáig kellett várnom. A hófuvás mindenfelől késleltette a vonatokat. Délben jelentette a portás, hogy a debreceni vonat csak estére várható, a kassai meg csak éjfél felé. – No, hálistennek! – káromkodik az egyik utas, – ismét erősödhetünk a türelem erkölcsében.”
Egyszerűen imádom ahogy Gárdonyi ír, nem véletlenül a kedvenc íróim egyike. Az egyszerű dolgokat is olyan szépen tudja elénk tárni.
Ismerve életét nem csodálkozom a hölgyekhez és a házassághoz való kapcsolatán, jókat nevettem egy-két nőkkel kapcsolatos megnyilvánulásán. Ez a kis regénye is erről szól, a férfiról aki azt gondolja képes nő nélkül élni, hisz megtapasztalta már a házasság rossz oldalát, de amikor belép az életébe a földre szált angyal Mariska képében, mégis át kell, hogy értékelje véleményét a szerelemmel kapcsolatban. Külön öröm számomra, hogy végre egy férfi szemszögéből olvashattam egy szerelmi történetet. Nagyon emberi az egész történet. Már az első sorok beszippantottak, kár hogy ilyen kis rövid lett. 

Richelle Mead: Vámpírakadémia 10/7
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Ez megint egy olyan sorozat amivel késtem pár évet. Régebben biztos sokkal jobban tetszett volna, most csak egynek érzem a sok YA fantasy között. Még abban sem vagyok biztos, hogy folytatom. De legalább csökkent a várólistám. 
Megnéztem a filmet is. A rajongót csalódását megértem, de szerintem egész korrekt kis film lett belőle, vasárnap délutáni kis szösszenetnek elmegy.


Kedvenc idézetem ebben a hónapban:

A szerelem nem egyéb, mint vérkeringés zavarodása. A zavarodás oka meg : a fajfenntartó erő követelődzése.
(Gárdonyi Géza)

Pierrot-Gábor Endre - Az ördög köve

Fülszöveg:

Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…

Jonathan Hunt kalandok 2. része.

Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.

Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény

Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.

Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.

Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :)  Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt  a harmadik könyvnek.

A harmadik rész Magister M címet kapta és  színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9

Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.