2016. jan. 30.

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Fülszöveg:
Az emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes. Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti. 
Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…
Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el.
A térség című sorozat 1. része.
Műfaj: sci-fi, űropera
Kiadó: Fumax 2013


Nagyon régóta várt már a várólistámon ez a könyv, hogy olvasásra kerüljön. Általában két eset van nálam olyankor, vagy annyira betalál, hogy szidom magam miért vártam annyit, vagy pedig úgy vagyok vele, hogy nem véletlen, hogy parkolópályán volt olyan sokáig. Ezzel a könyvvel kapcsolatban azonban egyik megállapítás sem igaz. Nem lett kedvenc, de nem is bántam meg, hogy elolvastam.

Egy ideig tetszett a története - amit a fülszöveg elég jól összefoglal - és még a szereplőkkel sem volt különösebb bajom. A világfelépítés, a Föld-Öv-Mars konfliktus nagyon jól ki van találva, csak az a baj, hogy nem igazán lett kifejtve. (talán a következő részekben)
A vége viszont átment egy kicsit őrültebb horroros, irreális sztoriba, amit én kimondottan utálok. (de így értelmet nyer a Leviatán, mint cím, amit általában egy nagyméretű szörny szinonimájaként használnak az irodalomban)
De amit igazán nem kedveltem ebben a könyvben az a stílus ahogy meg lett írva. A könyv végén derült ki számomra, hogy James S. A, Corey egy olyan írói álnév ami két személyt takar (Daniel Abraham és Ty Franck) és ez kicsit talán magyarázatul szolgál arra, hogy nem teljesen egységes a szöveg.
Sajnos nem eléggé olvasmányos, érdekveszítő, izgalomban tartó, egyszerűen nem tudott bevonzani a szöveg az eseménydús történet ellenére sem. 
Ha történt egy haláleset vagy egy váratlan fordulat csak megvontam a vállam, semmilyen hatást nem gyakorolt rám ez az érzelemmentes, tárgyilagos és rendkívül részletes leírásokba bocsátkozó stílus. Száraz, azt hiszem ez a jó szó rá.
A könyv felénél tartottam amikor elkezdtem nézni a belőle készült sorozatot. (The Expanse)
Így már volt egy képem a világról amiben a történet játszódik, és voltak arcok is a szereplőkhöz, sőt egy olyan szálat is bevettek amiről a könyvben szó sem esett (lehet, hogy ezt a következő részekből vették előre) ez kellően felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy mégis végigrágtam magam a könyvön.
Ha igazságos akarok lenni akkor azt mondom, hogy azért a sorozat sem állja meg a helyét a könyv nélkül. Nekem így a kettő együtt adta meg az élményt. (igaz a sorozatból eddig csak 5 részt láttam, de volt amikor unatkoztam rajta, pont mint a könyvön)
A történet jó darabig két szálon fut, az egyikben Holden a kissé meggondolatlan, de jó szándékú srác a főszereplő, egy szimpi személyzettel és sok-sok kalanddal általában egy űrhajó fedélzetén. Érdekes volt látni, hogy a sorozat alkotói mennyire más figurát hoztak kis Amosból és Naomiból, megváltoztatva ezzel az egész csapat dinamikát a könyvbélihez viszonyítva. Nem volt rossz ötlet, mert a könyvbéli karakterek meglehetősen színtelenek.
A másik szálban pedig egy megfáradt, alkoholista (jaj de unom már ezt) zsaru nyomozását követhetjük a forrongó Öv béli Ceresen, aki fokozatosan egyre őrültebb lépésekre szánja el magát. A két szál természetesen összefut és bár innentől felgyorsulnak az események, de egyben eléggé furcsa horrorba mennek át.
A felvázolt világ és az emberek hozzáállása a kialakult helyzetekre több mint reális, tökéletesen elképzelhető és leírja a mostanra is érvényes viszonyokat. De ezeket a politikai-összeesküvő szálakat a tv sorozat sokkal jobban kibontja, a regény inkább megmarad az űropera jellegzetes elemeinél, sokkal inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt.
Annak ellenére, hogy néha túlírtnak és unalmasnak tartottam kellően felcsigázta az érdeklődésemet a következő részek iránt. Ha nem is rögtön, de egyszer majd folytatom. Addig is maradok a tv-sorozatnál.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Összesítve: 10/6
Kissé túlírt és lassú sci-fi, a műfaj rajongóinak azért kötelező.
Lehet, hogy ebben az esetben a filmet ajánlanám először.

2016. jan. 17.

2015 év összegzése olvasmányaimból

2015-ben: 44.500 oldalt olvastam el, ami 125 kiolvasott könyvet jelent. Ez 18 könyvvel több, mint előző évben. 4 könyvet viszont félbehagytam, de volt 3 újraolvasásom.
25 könyvet olvastam magyar íróktól, ami 20%-ot jelent, ezt még mindig kevesellem, viszont hála egy jó kis kihívásnak 15 szépirodalmi művet olvastam el, ami öttel több, mint amit bevállaltam.
45 férfi író 36 %-ot jelent, ami szintén több, mint amit elvártam erre az évre.




10 pontot kapott könyvek:
Tavi Kata: Ballépések (ifjúsági-sulis)
Maggie Stiefvater: A Skorpió vágta (fantasy)
Gárdonyi Géza: A hatalmas harmadik (szépirodalom)
Samantha Shannon: Csontszüret (sci-fi) - kedvenc
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! (szépirodalom) - kedvenc
Gillian Flynn: Sötét helyek (thriller) - kedvenc
Samantha Shannon: A Mímes rend (sci-fi)
Aldoux Huxley: Szép új világ (sci-fi)
Moskát Anita: Horgonyhely (sci.fi)

Kedvenc új sorozatok:
Samantha Shannon: Csontszüret (sci-fi)
Duncan Shelley: Paktum trilógia (sci-fi)
Justin Cronin: A szabadulás (sci-fi)
Hamish Macbeth (krimi)

Kellemes meglepetés:
Marissa Meyer: Cinder (sci-fi)
Anita Gayn: Sütilány (ifjúsági)
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (kosztümös-krimi)

Kedvenc újonnan felfedezett írók:
Moskát Anita
Mario Vargas Llosa
Samantha Shannon
Duncan Shelley

Kedvenc újonnan felfedezett karakterek:
Arcturus Mesarthim (Csontszüret)
John Luther (Luther-Vihar előtt)
Lucas Davenport (Lucas Davenport sorozat)
Hamish Macbeth (Hamish Macbeth sorozat)
Thani (Isteni balhé)

Legnagyobb csalódás:
Mihail Bulgakov: Mester és Margarita - engem nem fogott meg
Lev Tolsztoj: Háború és béke - nem bírtam végigolvasni annyira unalmas volt

Legrosszabb könyv, amit végigolvastam:
Lacey Weatherford: Bizsergés (ifjúsági romantikus) - egyáltalán nem is emlékszem rá

Legrosszabb könyv, amit végig sem bírtam olvasni:
C.J. Roberts: Fogoly a sötétben (erőszakos-erotikus) - ez akkora hülyeség, pedig sokan szeretik, de én nem értem miért.

2016-os elvárásaim:
- 100 elolvasott könyv
- 20 könyv magyar írótól
- 3 klasszikus
- 25 férfi író

Jó olvasást mindenkinek!

2016. jan. 9.

Összefoglaló 2015. december

Belehúztam az év végén, köszönhetően annak, hogy a rokonlátogatások ezen a karácsonyon viszonylag hamar lezajlottak és volt időm olvasni.
Ennek 9 elolvasott könyv lett az eredménye.
Egy kivételével, mind ifjúsági irodalom, igaz azon belül keverednek a műfajok.


Brandon Sanderson: Acélszív 10/8
ez egy újraolvasás volt, írtam róla bejegyzést, itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2015/12/brandon-sanderson-acelsziv.html

Brandon Sanderson: Tűzlény 10/8
Acélszív folytatása, hosszabban: http://ananiila.blogspot.hu/2015/12/brandon-sanderson-acelsziv.html

Katja Millay: The Sea of Tranquility- Nyugalom tengere 10/7 A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett. Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni. A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.
2014 Könyvmolyképző, műfaji besorolás: new adult, drámai romantikus
Meglepő, hogy 94%-on áll ez a könyv a molyon, legalább egy tucat hasonló témájú könyvet olvastam már és én nem érzem, hogy ez ennyire kiemelkedne közülük. 
Ráadásul ugye az alapprobléma az szokott lenni, hogy a szereplők nem beszélnek egymással, különösen ami a nagy titkot illeti, itt sincs másként, csak éppen az írónő úgy gondolta, hogy most ő ezt a problémát frappánsan megoldja azzal, hogy szereplőnket némává teszi. Ezt persze a könyv végéig nem tudta tartani, mert akkor sehová sem haladt volna a történet. 
Igazából sok bajom nem volt vele egészen a közepéig, amikor is egyszerűen unni kezdtem az egészet, alig vártam, hogy a végére érjek. Nastya személyisége nem lopta be magát a szívembe, a problémamegoldó képessége eléggé érdekes (és most nagyon finom voltam). Josh egyszerűen uncsi, még a haverja Drew az, aki figyelemre méltó, de sok volt már nekem ez a szenvedés, nem voltam befogadó hangulatban. 
Van a könyvnek egy egészen különleges hangulata, ami miatt valószínű még fogok olvasni Millay-től ha módom lesz rá.

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán 10/7
Szeress akkor is, ha fáj! Egy különös szerelmi háromszög különösen szép története.Alex úgy szeret valakit, mint az életét, számára nélküle nincsenek holnapok. De vajon bevallhatja ezt az érzést? Vagy minden tönkremegy? Mi ez az erős kapcsolat köztük? Szeretet, vagy valami más, valami több? Patrik keresi az útját az életben. Anyja halála és apja hideg távolságtartása mélyen megsebezte. Fél a szeretettől, és fél a szerelemtől, számára minden hatalmi játszma. De mi lesz vele, ha elveszíti azt, aki a legfontosabb? Ki a legfontosabb? Lilla bármit megtenne Patrik vonzalmáért. Harcol a fiúért, és úgy érzi, őt illeti. Ám Lilla Alex húga, aki mélyen szereti a bátyját is, és nem akarja elveszíteni. Lélegzetállítóan szép, szívbe markoló regény szerelemről, másságról és útkeresésről. Engedd be a szerelmet, és légy az, aki vagy!
2014 Könyvmolyképző, műfaji besorolás: magyar ifjúsági regény, drámai romantikus.
Örülök annak, hogy egyre több magyar író tűnik fel és ír a férfiszerelemről és pacsi a kiadóknak is, hogy már be merik vállalni az ilyen típusú könyveket. 
Katalin remekül ír, részletgazdagon tárja elénk három fiatal útkeresését, tulajdonképpen ez az egész nem más, mint egy szerelmes-romantikus könyv. 
Valós karaktereket teremtett, valós problémákkal, olyanokat akik itt élnek a szomszédunkban. Számomra mégis nagyon idegesítőek voltak és egy cseppet sem kedveltem meg őket. Nem bírom ha valaki direkt bántja a másikat, a szereplők közti kommunikáció illetve annak inkább hiánya rettentően bosszantott. 
Sokkal jobban kedveltem az E/3-ban írt részeket, mint a váltószemszögből íródottakat, úgy érzem ez nem adott pluszban a könyvhöz semmit. 
Sajnos az egész könyv hangulata nyomasztó, mintha mindig a novemberi köd lengné be az egészet, amin egy percig sem képes átsütni a nap. 
A legnagyobb bajom mégis a történettel volt, nekem egyszerűen unalmas volt. Nem voltak benne drámai csúcspontok, túl hétköznapi volt az egész még a kényes téma ellenére is, és a vége is kidolgozatlan. 
De mindenképpen olvastatnám, különösen a 17-23 korosztállyal, hátha megértik, hogy bár mindannyian mások vagyunk, végső sorban mégiscsak emberek.

Courtney Summers: This is not a test-Éles helyzet 10/5
Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?
2014 Könyvmolyképző, műfaji besorolás: ifjúsági zombis dráma
Nekem sok volt a zombiapokalipszis és a sérült, halálvágyó lány így együtt. 
Amikor néztem a Fear the walking dead-et, akkor sem értettem minek a drogos srác drámája bele, aki ennyire életképtelen az hulljon az első öt percben és kész. Most is így éreztem Sloan kapcsán. Mondom ezt úgy, hogy én még három percig sem bírnám, de az ember hősökről szeret olvasni és nem nyavalygó kis hülyékről. Nyilván az x. részben majd Sloan lesz mindenki megmentője, de legalábbis katnissi magasságokba írja az írónő a karakterfejlődését, de én azt már nem fogom megtudni, mert nem fogom elolvasni. Túl sok volt nekem ez a nyavalygás, kevés az akció és az értelmes tartalom. Megint adtam egy kis ellátmányt a mazochista énemnek. 

Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában 10/4
Smith gimi 3. része
Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.
2015 Móra, műfaji besorolás: ifjúsági romantikus
Karácsonyra vidám, egyszerű és könnyed olvasmányt akartam, így esett a választásom ismét egy LOL könyvre. 
Sajnos nem jót fogtam ki, eddig ez tetszett a legkevésbé az általam olvasott Bates könyvek közül. 
Teljesen lehetetlen volt a története és bár a lány főszereplőben voltak lehetőségek, a srác nagyon egydimenziós papírmasé figura lett. 
Bevallom gyorsolvasást tartottam a könyv második felétől, hogy minél előbb befejezhessem (ez nálam azt jelenti, hogy oldalanként két-három mondaton csak átfutnak szemeim, de nem igazán fogom fel). így is több időt pazaroltam rá, mint amennyit megérdemelt. 
Volt benne pár poén meg egy karakterfejlődés, ezért adok rá 4 pontot.

Marni Bates: itt a vége, lúzer véle! 10/7
Smith gimi 4. része
Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve… 
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés. 
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat. 
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból? 
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…

2015 Móra, műfaj: ifjúsági romantikus
Végre ismét végig értem egy sorozaton! 
Jópofa volt, hamar le is tudtam, mély nyomokat nem hagyott bennem. Tuti, hogy két nap múlva már nem fogok emlékezni belőle semmire. (és tényleg!)
De amikor olvastam szórakoztatott. 
A 3. történet közül Spencer és Isobel része tetszett a legjobban, róluk kellett volna többet írni.

Moskát Anita: Horgonyhely 10/10 - A hónap könyve!
Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét. 
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja. 
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

2015 Gabo, műfaj: fantasy
Hűha! Utoljára a Csodaidők olvasásánál éreztem hasonlót. 
Itt van egy fiatal magyar nő hatalmas nagy képzelőerővel, a sajátos és egyedi történetével, amit képes gyönyörűen megfogalmazva továbbadni olvasóinak. Tökéletes, nagy ívű fantasy, ami a nemzetközi piacon is megállná a helyét. 
Bábel fiai engem nem győztek meg teljesen, de a Horgonyhely igen. 
Lenyűgöző ez a világ, amit az írónő teremtett. Kegyetlen, brutális és rettentően nyomasztó emiatt a könyv hangulata is. Az első felét egy-ültő helyemben olvastam el, de utána csak apró részekben adagolva voltam képes olvasni. 
A karakterek egy csöppet sem szerethetőek, de ez érthető is abban a helyzetben amiben léteznek. A személyes ízlésemnek sok volt a mágia, de emiatt nem vonok le pontot, csak nem kedvencelem. 
A vége nagyon váratlanul fejeződik be, de így utólag nem bánom. 
Nagyon elgondolkodtató történet amellett, hogy szórakoztató. Olvassátok!

Barbara Constantine: Tom, kicsi Tom 10/8
Tom tizenegy éves és bizony nem ezüstkanállal a szájában született. Egy öreg, lepukkant lakókocsiban él az anyukájával, Joss-sal, aki inkább a nővére lehetne, hiszen még maga is csak huszonnégy éves. Nem is igazán viselkedik anyaként, esténként szeret sokáig szórakozni, hétvégéken pedig elutazni a barátaival, ezért Tom gyakran magára marad, kénytelen egyedül boldogulni. Hogy legyen mit ennie, a szomszédok kertjéből csen egy-egy répát, egy kis paradicsomot, krumplit. Mivel retteg attól, hogy fülön csípik és intézetbe dugják, gondosan eltüntet maga mögött minden nyomot, visszaülteti a kidöntött töveket. Egy este az egyik zöldségeskertben egy idős nénibe botlik, aki tehetetlenül fekszik a földön. Madelaine bizonyára meg is halt volna, ha nem téved arra a kisfiú. De mitévő legyen Tom, hiszen tilosban jár?
2013 Könyvmolyképző, műfaj: ifjúsági dráma
Aranyos történet volt, de ha mélységébe tekintünk akkor eléggé megrázó. 
Nehéz helyzetben élő emberekről szól, néha meghatóan szomorkás, máskor meg vidám. 
Végig azon drukkoltam ne szomorú vége legyen, végül elégedetten csuktam be és 
búcsúztattam el ezzel az olvasmánnyal a 2015-ös évet.