K.M. Moning - Álom és valóság - Tündérkrónikák 2.

"– Hogyan várhatja el, hogy mindent elmondjak, amikor maga soha nem mond el semmit? Semmit sem tudok magáról!
– Én vagyok az, aki állandóan megmenti az életét. Ez nem mond magának semmit?
– Megmenti, de miért? Mert szüksége van rám. Mert ki akar használni.
– Mi másért menteném meg? Mert kedvelem? Jobb hasznosnak lenni, mint szeretve. A szeretet érzelem. Az érzelmek… – Felemelte a kezét, és erősen ökölbe szorította. – .. .olyanok, mintha vizet tartana a kezében. Ha kinyitja a markát, nincs benne semmi. Jobb fegyvernek lenni, mint nőnek."

 Az első rész értékelését itt olvashatod.

Sztori: Alig pár hete, hogy Mac Dublinba érkezett, hogy kinyomozza nővére halálának körülményeit, elkapja gyilkosát és bosszút álljon.  Rá kellett azonban döbbennie, hogy semmi sem az aminek látszik, még ő maga sem egy hétköznapi lány. Felfedezte shide-látó lépességét és  a körülötte lévő világ sötét oldalát. Megismerkedett jó pár szörnnyel, gengszterrel, gonosz tündérrel. Nem egyet magára haragított, de szerencséjére mindig ott van Jericho Barrons, hogy kisegítse szorult helyzetéből. Amikor pedig a titokzatos férfi nem elérhető, megjelenik V'lane az ellenállhatatlan tündérherceg, hogy tovább bonyolítsa Mac amúgy is eseménydús, veszélyekkel teli életét. Tovább folyik a kutatás az SZT-k és a hajsza a Sinsar dubh után.

Dublin

Az eredeti fülszöveg szerintem nagyon félrevezető ennél a könyvnél. Már rég nem a gyilkos utáni nyomozás a legfőbb dolog Mac életében, és Barrons-nak sem kell megmentenie a lányt a szextündér halálos öleléséből.
Nekem is nehéz így utólag visszagondolni, hogy miről is szólt ez a rész, de azért igyekszem nem ferdíteni, bár az előző résznél kaptam megfeddést, hogy a gyilkos személye állítólag nem derült ki, csak Mac hiszi, hogy igen (na meg én) úgyhogy utólag ezt javítottam. 

Az első résznél még fanyalogtam sok mindenen, ez azonban már megközelítette a tökéletest. Nem volt benne unalmas rész, csak úgy pörögtek az események. Ugyan még mindig sok benne az ismétlés, (nem engedi az írónő elfelejtetni velünk Mac rózsaszín énjét) de így is csak úgy faltam az oldalakat. Sajnáltam, hogy nem volt több időm/energiám egyhuzamban kiolvasni. Mindenesetre mikor elolvastam az utolsó sort már vettem is le a következő részt a polcról.

Értékelésem:
Történet: tovább fokozódott az izgalom, nőtt a rejtélyek száma. Amolyan átvezető rész volt ez, tele mellékszálakkal, amik során jobban megismerhettük ezt a különleges világot és a benne létező fura lényeket. De még most is tele van titkokkal ez a világ, csak remélni tudom, hogy elég lesz a következő három rész a kibogozásukra. 5/4
Karakterek: Mac napról-napra jobb harcos lett és kevesebbet is nyavalygott. Barrons világába ugyan nagyobb betekintést nyertünk, de ezzel is csak a titkai száma növekedett. Még mindig arrogáns, de nagyon szexi a maga rossz-fiús módján.
Nagy kedvencem V'lane a tündér, bár kegyetlen módszerei vannak és az emberek egy szinten vannak nála az állatokkal, mégis tetszik ahogy megpróbálja becserkészni Mac-et. A hangulatváltozásai miatt bekövetkezett természeti változások (pl. hóesés) a kedvenc részeim a könyvekben. És hát ő is nagyon dögös, kár hogy keveset szerepelt. Nagyon érdekel a Barrons-V'lane ellentét oka.
Danival a shide-látó kislánnyal még nem sikerült megbarátkoznom, pedig jó lesz ha jóban leszek vele, mert az ő karaktere kapott egy spin-off-ot aminek első része az USA-ban már meg is jelent.10/5
Stílus: a második részre már megszoktam a kiszólásokat az olvasókhoz, igaz kevesebb is volt belőle. A humor még mindig zseniális. Nagyon olvasmányos, mégsem felszínes írás. Komoly gondolatokkal teli, de mégis könnyed és fiatalos. 10/5
Kiadás: továbbra is szép.
Emlékezetes jelenet: a barlangi, ami során sajnos végig az az érzésem volt, mintha ezt már olvastam volna más könyvben is. Tisztára Anita Blake érzésem volt, de ha már lopás legalább jótól sikerült. :)
Nemcsak emiatt, de van egy olyan érzésem, hogy Moning, Hamilton rajongó lehet. Engem a stílusa is emlékeztet rá. 

Összefoglalva: 5/4,5 csak így tovább!