2016. aug. 24.

Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Kiadó: Cicero 2010
műfaj: ifjúsági, sulis, dráma

Ez volt az első olvasásom Lauren Olivertől, megkockáztatom, hogy lehet egyben az utolsó is, ugyanis nem igazán nyerte el a tetszésemet ezzel a könyvével. 
Azt azért hozzátenném, hogy bár az elmúlt években faltam az ifjúsági könyveket, ebben az évben valahogy nem megy ez a műfaj. 
Számomra nehezen indult be, nyögvenyelős olvasás volt, valahogy nem feküdt nekem az írónő stílusa. Nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam volna ilyen könyvet, amiben egy nap ismétlődik folyamatosan, de természetesen filmben már többet is láttam. (Idétlen időkig az alap, de ott van pl. a Holnap határa) 
Az ötlet remek, hatalmas lehetőséget ad a karakterfejlődésre, arra, hogy jelen esetben a főszereplőlány rájöjjön mit rontott el, és azt, hogyan tegye rendbe. 
Lauren Oliver
Szépen, lassan bontakoznak ki csak a régi titkok és események, amik az elkerülhetetlen vég felé vezetnek. Egy rakás kellemetlen dolog derül ki Samről és barátnőiről, amivel neki és az olvasónak is nehéz szembenéznie. Az a baj, hogy nekem egy pillanatig sem volt szimpatikus egyik szereplő sem (talán Kent a kivétel) hiába próbált az írónő olyan pillanatokat is belecsempészni Sam életébe ami jó színben tünteti fel (különösen a húgával eltöltött napra gondolok), nem írta felül nálam az elkövetett szemétségeit, nem is beszélve a kurvának öltözök napról. Így aztán nem kavart fel bennem különösebb érzelmeket a regény, nem izgultam Samért.  A vége miatt meg kimondottan dühös vagyok, szerintem eléggé hatásvadász és egy cseppet sem logikus.
Értékelésem:
Történet: 10/8
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/5
Összesítve: 10/6 ezt is egy kihagyott ziccernek érzem, hisz jó az alapötlet, de rémesen hatásvadász a megvalósítás, a karakterfejlődés ami alap egy ilyen témájú könyvnél elég gyengécskén sikerült. Jó tudom, ez egy ifjúsági könyv, pont azért kap ennyi pontot, egyébként még kettőt sem érne meg. 

Spoiler!
Hatásvadász alatt azt értem, hogy nem írt happy-endet az írónő, annak ellenére, hogy semmi nem indokolta az ellenkezőjét, hisz még csak nem is Sam volt a leggenyóbb és sikerült is valahogy rendbe tenni a dolgait, akkor meg miért nincs meg a jutalma érte? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése