Egyrészről mert tetszett, másrészről mert elsőre csak kb. a 70%-át értettem meg. Miután egész éjjel erről álmodtam és másnap a melóban is csak ez a film foglalkoztatott, egyszerűen muszáj volt ismét megnézni.
Így aztán bátran ajánlom ezt a 2009-ben bemutatott azóta kult filmé vált nagyszerű alkotást.
2092-ben járunk, a 118 éves Nemo Nobody (Névtelen Senki) a világ legidősebb még halandó embere. Óriási média felhajtás van körülötte, hisz ő az utolsó ember aki meghal a Földön. Senki, még ő maga sem tudja kicsoda valójában. Halálos ágyán próbálja felidézni életét. Meséje azonban hamarosan zavarossá válik az őt hallgató újságíró számára, olyan mintha Mr Nobody legalább három életet élt volna. De melyik az igazi? Egyáltalán lehet hinni ennek az élettől éppen elbúcsúzó öregembernek?.
A film egy alapvető kérdést tesz fel: Mi történt volna ha? Vajon Nemo jó döntést hozott akkor, abban a pillanatban? A választása hogyan hatott életére? Jól élte az életét? Vajon eleget élt?
"Nem a haláltól félek, hanem attól, hogy nem éltem eleget."
Azt hiszem ezek azok a kérdések és gondolatok, amik mindenkit foglalkoztatnak életük egy bizonyos szakaszában.
Az író-rendező, a belga Jaco Van Dormael ugyanis nem egy szájbarágós, könnyen emészthető művet alkotott, amit még műfajilag behatárolni is nagyon nehéz. Romantikus és sci-fi elemeket felvonultató, európai mértékkel nagy költségvetésű, gyönyörűen fényképezett filmről van szó.
Elsőre az a szó jutott eszembe róla, hogy: fura.
A történet nem lineáris, időben, térben, sőt dimenziókban ugrál össze-vissza, néha olyan érzése van az embernek, hogy gyönyörűen fényképezett, már-már giccsbe hajló klipeket lát egymás után vetítve. És ez bizony nem könnyíti meg a néző dolgát.
Dormael 8 évig dolgozott ezen a filmen, aprólékosan kidolgozva minden részletet. A nézőtől óriási odafigyelés szükséges ahhoz, hogy elsőre megértse a film összes mondanivalóját, apró gegjeit, utalásait.
A 9 éves Nemo választás elé kerül szülei válásakor. Anyjával megy Kanadába vagy apjával (Rhys Ifans) marad Angliában vagy egyszerűen elfut a választás elől. És innentől kezdve megindul a mi lett volna ha, ezt vagy azt az életet választja, de még ez sem ilyen egyszerű, mert az egyes életein belül is van olyan pont ahol ismét választás elé kerül.
A megértést némileg segíti, hogy Nobody (Jared Leto) életei színekkel el vannak elkülönítve.
Kék: Elise (Sarah Polley), a depressziós feleség aki három gyereket szül Nemo-nak de még mindig fiatalkori szerelmét siratja.
Sárgás: Jean (Linh-Dan Pham), aki mellett a férfi gazdagon, de az unalomtól fuldokolva éli kilátástalan életét.
Piros: Anna (Diane Kruger) a szenvedélyes, igaz szerelem Nemo életében.
Fehér: a születése előtti részek és a 2092-ben játszódó rész.
Az író-rendező a film történetét így foglalta össze egy vele készült interjúban: "
"Az embernek felkínálkozó végtelen számú lehetőségről szól. Nincsenek jó vagy rossz döntések az életben. Egyszerűen csak minden döntés egy másik életet eredményez számodra. Ami valójában számít, az az, hogy élsz."
Sosem voltam nagy barátja az európai művészfilmeknek, vagy a kis költségvetésű kizárólag fesztiválokon bemutatott amerikai filmeknek, de azért mindig akad egy-két egész nézhető is köztük. (Amelie csodálatos élete, Juno, Forrás, Pillangó-hatás)
Mr. Nobody azonban számomra kiemelkedik ezek sorából, mind a mondanivalójával, mind a képi világával és a zenéivel. Ahogy a színek úgy a zenék és meghatározó elemei a történetnek. Felcsendül benne az örök kedvencem az Eurythmics-től a Sweet Dreams, Nena-tól a 99 lufi, a Mr Sandman, még a tőlem távol álló opera is elképesztő hatás vált ki az űrjelenetekben.
Amiről még nem ejtettem szót azok a színészek. A 9 és 15 éves Nemo-t játszó fiatal színészek is fantasztikusak, nem különben a lányok, különösen a 15 éves Annát játszó Juno Temple.
A felnőtt színészek is a tőlük elvárhatóan jó alakítást nyújtanak.
Bevallom én őt színészként nem igazán ismertem. A nagyon jóképű immáron 41 évesen is 23-nak kinéző Jared a 30 second to Mars nevű együttes énekeseként volt inkább ismerős számomra.
Eleinte furcsa volt családapaként látni a kölyökképével ebben a filmben, de nem mondom hogy nem volt hiteles. Amivel azonban engem levett a lábamról az az öreg Nemo volt. Bizony megnéztem a stáblistát a végén, hogy ezt a szerepet valóban ő játszotta e. A maszk az olyan amilyen, de a gesztusok és legfőképpen a hangja az egy igazi öregemberé volt. Zseniális és hátborzongató.
Ezentúl nem csak a zenéjét hallgatom, de a filmjeit is bepótolom az úrnak. Nem lesz nehéz mert a Mr. Nobody 2009-es befejezése után már nem is forgatott filmet. (turnézott)
Zseniális, fantasztikus, amellett hogy vizuálisan is elképesztő, komoly gondolatokat felvető alkotás.
De.
Ez egy olyan film amit vagy szeret valaki vagy utál. Ha valaki 15 perc után úgy gondolja ez neki túl zavaros, lassú, unalmas, művészies az sürgősen kapcsolja le, mert valószínűleg nincs jó hangulatban vagy még nincs életének olyan szakaszában amikor elég nyitottan be tudja fogadni a film mondanivalóját illetve annak képi megvalósítását. Felesleges próbálkozni, hisz a film 2 és fél órás, és 15 perc után sem lesz kevésbé zűrzavaros. Majd 10 év múlva vedd elő újra. Hátha....
Engem jó időben, jó helyen talált meg ez a film.
Trailer itt
Értékelésem: 5-ből ez bizony 6 pont. Sőt megkockáztatom, ez a legjobb film amit valaha láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése