The 100 - sorozatajánló

The 100
Műfaj: poszt-apokaliptikus dráma, ifjúsági sci-fi
CW produkció
Szereplők:
Eliza Taylor (Clarke Griffin)
Bobby Morley (Bellamy Blake)
Marie Avgeropoulos (Octavia Blake)
Thomas McDonell (Finn Collins)
Isaiah Washington ( Jaha kancellár)
Henry Ian Cusick (Marcus Kane)
Paige Turco (Abigail Griffin)

Sztori:
A történet kezdete előtt 97 évvel, a Földön egy nukleáris háború véget vetett az életnek. A pár ezer ember aki megmenekült  egy Bárkának nevezett űrállomáson él. Szigorú szabályok határolják be életüket. Minden párnak csak egy gyermeke lehet, és a legkisebb bűnért is halál jár a nagykorúság után. Készleteik és energiájuk azonban így is fogytán van, így 100 fiatalkorú bűnözőt küldenek a Földre, hogy felmérjék a terepet, vajon élhető e már a bolygó. 

Nagyon szeretem a sci-fit, különösen a poszt-apokaliptikus jövőben játszódót. Nem igazán kényeztetnek el ilyen sorozatokkal a tv-adók, így aztán meg kell becsülni ha nagy ritkán feltűnik egy ilyen témájú show. Elég hamar felfigyeltem erre a sorozatra, de megvártam amíg berendelték a 2. évadot is belőle és akkor kezdtem bele.

A történet két szálon fut. Kisebb arányban az űrben az idősebb szereplőkkel, nagyobb arányban a Földön a fiatalokkal.
A Bárkán maradtak súlyos gondokkal küzdenek, alig van hátra pár hónap és elfogy az oxigén. Jaha kancellárnak nehéz döntéseket kell hozni, keményen kézbe kell tartania a dolgokat. Sok titkot őriz amit nem mer megosztani az emberekkel. Arról is csak páran tudnak, hogy idő előtt útnak indították a 100 fiatalt, azzal a feladattal, hogy derítsék ki, milyen állapotok vannak a Földön.
Míg a bárkán a felnőtt, tapasztalt színészek kellő rutinnal megteremtették a feszültséget, drámát, addig fiatal társaik csak csetlenek-botlanak még a sorozatok világában. Sajnos nem igazán van köztük igazi színész, aki karizmájával bármit is el tudna hitetni velem. Eliza Taylor-nak még talán elhiszem, hogy van esze és ezáltal lehet belőle jó vezető, de Bobby Morley kiállása kevés nekem. Arról nem is beszélve, hogy míg a fiúknak jut három eye-candy csaj is, addig mi lányok nem vagyunk elkényeztetve e téren. A szépfiúnak jelölt Finn-t játszó Thomas McDonell engem egy jóllakott óvodásra emlékeztet. Jó pasi csak az 5. részben jelenik meg a Lincoln-t játszó Ricky Whitte személyében ( a tesómmal mi őt szavaztuk meg a legjobbnak) csak sajnos ő nem főszereplő. Nem is értem a CW-t, hisz más általam nézett sorozataiban tobzódnak a szépfiúk.

Mivel színészileg ez a gárda nem túl erős, így a karaktereket sem igazán tudtam megszeretni. Tök mindegy volt számomra, hogy élnek vagy halnak. Alig, hogy leérnek a Földre megkezdődik a legyek ura. A hatalmi harcok mellett azonban jó CW sorozathoz méltón a szerelem is azonnal kivirágzik.
Mondjuk ez egy kicsit megmosolyogtató, hisz az életükért kell küzdeniük, mert persze a Föld nem lakatlan (azt hiszem ez nem számít spoilernek), de mégis képesek szereplőink pár nap alatt halálosan nagy szerelembe esni. Ettől néha vertem a fejem a falba, meg persze még sok máson is amit logikátlannak tartottam.
Minden hibája ellenére azonban mégis jól szórakoztam az első évad 13 részén. A felépített világ és a feszültséggel, izgalmakkal teli történések miatt megbocsátottam a gyengébb karaktereket. A látványvilág tűrhető nem igazán vettem észre gagyi megoldást.
Az évad természetesen hatalmas cliffhanger-rel ér véget, de legalább van miért várni a 2. évadot.

Értékelésem: 10/7
Jó nyári dara lehet a Falling Skies mellett.

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=_heev_hF1nc

Frissítés:
A második évad még jobb! (talán az első részt leszámítva)

Összefoglaló - 2014 május

A május számomra egyenlő: munka, munka, munka. Agyilag már teljesen leépültem.
Azért esténként jutott idő szórakozásra is.

Olvasmányaim: 12 könyv

1. Victoria Clayton - Hol késel, hercegem? 10/8
A szerelem útjai kifürkészhetetlenek…
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?
Hiába a könyvmolyképzős kiadás és a romantikus cím, ez nem egy habkönnyű mese, sokkal több annál.
Rettentően angol, mind a karaktereiben, a világában és még a stílusában is. A sorok között is kell olvasni. Igaz akkor nem lesz meglepetés a vége, ami sokakat megbotránkoztatott, pedig odafigyeléssel elég hamar ki lehetett találni.
Az elejét kimondottan utáltam, különösen Marigold rendkívül idegesítő természete miatt. Attól kezdve, hogy hazaért viszont már nem eresztett a történet. Hamar rájöttem, hogy sok minden a lány mentségére szolgál és azért viselkedik úgy ahogy, mert senkitől nem látott jó példát, hisz rendkívül behatárolt, szűk világban élte eddig életét (otthon-balett). Mondjuk amikor szó szerint értette azt, hogy menjen egyenest a körforgalomba az már kicsit sok(k) volt.
Néha olyan érzésem volt, mintha nem a 80-as években jártunk volna, hanem inkább Downton Abbey egy másik változata elevenedett volna meg.
Nagyon furcsák, vagy inkább túl britek a karakterek és az egymással való kapcsolataik. Erről meg Rowling könyve jutott eszembe az Átmeneti üresedés. Jó kis társadalmi fricska ez, amely nagyon sok kényes témát feszeget, mint pl. a társadalmi előítéletek, homoszexualitás, erkölcsi kérdések.
Szóval aki egy tipikus romantikus, könnyed szórakozásra vágyik az ne válassza ezt a könyvet.
Nekem nagyon emlékezetes olvasmány volt, olyan amire több hét múlva is emlékezni fogok, ellentétben a többi hasonló kiadású könyvvel. Persze a 10 ponttól azért messze van, mert ahhoz túl terjengős, de egy 8 pontot tőlem megérdemel.

2. Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan - Mi történt Peuban 10/1
Magnus Bane kalandjai
Jó oka van, hogy Magnus Bane személye nem kívánatos Peruban. Kövesd Bane dél-amerikai kalandjait, amint régi ismerősünk bajba sodorja boszorkánymester társait, Ragnor Fellt és Catarina Losst, megismerkedik számos hangszerrel (amelyeken borzasztóan játszik), valamint számos tánccal (amelyeket borzasztóan jár), majd magára haragítja házigazdáit, amikor valami kimondhatatlant tesz a Nazca-vonalakkal.
Az egy pont is csak Magnus Bane miatt van, de nem a könyvbéli hanem inkább a filmbéli Magnus miatt. (nagyon tetszik a srác aki játssza, ez van na…:D)
Mindig megfogadom, hogy nem veszek a kezembe több CC könyvet, nekem egyáltalán nem jönnek be az írásai. De ez olyan rövid volt, gondoltam annyi nem árthat. Tévedtem.
Hogy ez mekkora se füle se farka semmiség volt!
Magnus karaktere volt az egyetlen ok amiért az eredeti sorozatból három részt végigszenvedtem, de ő sem volt elég indok a többi részre. Nem tudom, hogy akarok e még egyáltalán olvasni róla.
Talán ha más írná és nem CC….

3. Rachel Ward - A menekülés- Számok 1.  10/7
Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve. Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt. London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. 
Nem olvastam fülszöveget, és valamiért az rémlett nekem, hogy ez egy urban fantasy. Tévedtem de nagyot, hisz valójában ismét egy nehéz sorsú lány szerelem általi megváltásáról olvashattam, némi sci-fi elemmel és a road movie-kra emlékeztető jegyekkel fűszerezve. Nem is csúszott túl könnyen a könyv első fele. Kicsit sok volt nekem ez a műfaji kesze-kuszaság, nem is beszélve a túl egyszerű fogalmazásról és az elég sok helyen megjelenő logikátlanságról. A főszereplő lányt egyszerűen csak ostoba libának becézgettem, és Spider sem lopta be magát a szívembe. Szóval ha nagyon kivesézném részletesen a könyvet akkor félek nem kapna tőlem 5 pontnál többet a 10-ből. A könyv második fele és különösen a vége azonban elérte nálam, hogy meghatódjak (sőt bőgjek) és mivel ezt nálam nem sok könyv éri el ezért jogos a 7 pont.

4. Dustin Thomason - 12.21  10/7
http://ananiila.blogspot.hu/2014/05/dustin-thomason-1221.html

5. M.C. Beaton - Agatha Raisin és a tenyérbemászó turista 10/8
Agatha Raisin otthagyja álmos cotswoldi faluját, Carselyt, hogy üldözőbe vegye a szerelmet – és egy gyilkosra bukkan. Miután faképnél hagyták az oltár előtt, követi menekülő vőlegényét, James Laceyt Észak-Ciprusra, ahol ahelyett, hogy élveznék az eltervezett nászutat, egy diszkóban tanúi lesznek egy tenyérbe mászó turista meggyilkolásának. Ármány és gyilkosságok sorozata veszi körül a valószínűtlen párost, s Agatha most sem hazudtolja meg kotnyeles természetét: szívós nyomozásba fog…
A könyv elején azt gondoltam kárára fog válni a történetnek, hogy a helyszín nem a vidéki Anglia, hanem Ciprus. De most már belátom kellett ez a friss levegőváltozás a sorozatnak, hisz Carsely és környékéről már minden bokrot ismerünk.
Ezúttal meglehetősen részletesen megismerhettem Ciprust, ami olyan jól sikerült, hogy kedvem támadt elutazni oda. (de legalábbis képeket nézegetni róla a neten)
Agatha hozta a tőle elvárt formát, színesítette a történetet Charles megjelenése is, aki egy szintén tipikus angol figura (vagyis rettentően fura). James-el való huzavona is jót tett a sztorinak.
A gyilkosság és a nyomozás persze most is eléggé fapados, de nem is ez az erőssége ennek a sorozatnak.
Érdekes, hogy ennek a résznek van a legrosszabb értékelése a moly-on, én meg erre adtam a legtöbb csillagot az eddig olvasott 6 rész közül.
Továbbra is guilty pleasure nálam.

6.-7. újraolvasás: Kiera Cass - A párválasztó, Az elit 
http://ananiila.blogspot.hu/2013/12/kiera-cass-parvalaszto.html 
http://ananiila.blogspot.hu/2014/01/kiera-cass-az-elit.html 

8. Kiera Cass - Az igazi 10/9
http://ananiila.blogspot.hu/2014/05/kiera-cass-az-igazi.html

9. Darynda Jones - Első sírhant 10/7
Charley Davidson nyomozónő már 5 évesen beszélt a halottakkal. Sőt, az is megesett, hogy a halottak kértek tőle egy-egy apró szívességet, mint például igazságszolgáltatást a gyilkosaiknak. Charley azonban nagy árat fizet a képességéért, álmában ugyanis egy titokzatos idegen akarja megkaparintani magának a testét.. 
Egész jó kis bevezető rész volt, de annyira nem ragadott meg, hogy most azonnal rohanjak a boltba megvenni a folytatást.
Anita Blake és Cassandra Palmer ötvözete Charly figurája. Nekem tetszik ez a karakter, a két szóba jöhető pasi is ígéretes. A nyomozások, a lány előélete, családi-baráti viszonyai kicsit túl lettek bonyolítva. Túl sok infót zsúfolt ebbe az első könyvbe az írónő.
A humor volt a másik dolog, ami nekem nehezen csúszott az elején, de aztán ráéreztem, valószínű hangulat kérdése hogyan veszi az olvasó a poénokat.
Nagyon tetszettek a póló-feliratok.

10. Lois Lowry - Az emlékek őre 10/9
A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonsa előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Olyan sok dísztópiát olvastam már, hogy azt gondoltam engem már nem lehet meglepni, sokkolni meg végképp. Kicsit unom is már ezt a sok képtelen társadalmat amit megalkotnak mostanában az írók, a többségük elképzelhetetlen számomra.
És mégis, ez a túlságosan is rövid könyvecske érzelmek és gondoltatok egész sorát indította el bennem. Legfőképpen a felnőtté válás ami eszembe jutott róla, talán nem véletlenül, hisz a 12 éves Jonas-nak nagyon hirtelen kellett felelősséget vállalnia.
Iszonyú az a világ amiben a fiú él, mintha nem is emberek hanem robotok lennének a szereplők. A legmegdöbbentőbb számomra a színtelenség volt és az elbocsátás, amiről persze végig tudtam, hogy mit takar, de a szembesülés vele nagyon kemény pontja volt a könyvnek.
Tudom, hogy ez egy sorozat, de mégis nagyon rövid volt ez a bevezető rész. Túlságosan Jonas-ra koncentrált, nagyon keveset tudtam meg a világról és az emberekről. Csak remélni tudom, hogy választ kapok a rengeteg kérdésre, ami felmerült bennem olvasás közben.
Az írónő meg nagyon tudja, hogyan befolyásolja az érző szívű olvasót. (Gabriel)
Megnéztem a trailer-t a könyvből készült filmről, de még csak nyomokban sem emlékeztetett arra amit én elképzeltem.

11. Lois Lowry - Valahol, messze 10/9
A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében. A regényt Az Év Legjobb Könyve díjjal tüntette ki az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal.
Az emlékek őre 2. része
Természetesen jó szokásomhoz híven nem olvastam fülszöveget, így aztán vártam mikor futnak össze a szálak az első rész félbehagyott történetével. Na azt aztán várhattam. Sebaj. Csodálatosan megírt, lassan folydogáló történetet olvashattam egy testi-fogyatékos lány kálváriájáról egy kegyetlen világban.
Ez a világ is könyörtelen, de legalább nem gépies. Itt az emberek állati énje ami néha előkerült, de voltak az embereknek érzései, nem éreztem olyan ridegnek mint Jonas világát.
A dísztópia kicsit elment a fantasy felé. Nekem tetszett.

12. Lois Lowry - Hírvivő 10/8
Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igai nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkodni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkre. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határát hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet…
Az emlékek őre 3. része
Egy ponttal kevésbé tetszett, mint az első kettő rész. De így is pillanatok alatt végeztem vele, hihetetlenül olvastatja magát ez a sorozat.
Egy újabb világ tárult fel ismét, ami nagyon is élhető. Viszont felbukkant a történetben valamiféle mágia amely már teljesen elvitte ezt a részt a fantasy felé és ez volt az ami nekem annyira nem tetszett. Az erdő és a benne megjelenő gonosz, ami veszélyezteti a vándorlók életét, nekem olyan elcsépeltnek tűnik, engem annyira nem ragadott meg. Arról nem is beszélve, hogy megint nem kaptam válaszokat. Viszont legalább összeértek a szálak és így még inkább kíváncsi vagyok a folytatásra. (majd júniusban)

A hónap könyve:
Az emlékek őre

TV, Sorozatok:

Befejeződött az Arrow 2. évad, ami egy nagyszerű kezdés után kicsit laposan végződött, persze lehet hogy csak ráuntam.
A Vampire Diaries és Originals kettősből nekem egyértelműen az utóbbi a nyerő, köszönhetően a Klaus Elijah párosnak.
Az új felfedezettem a The 100, ami egy túlélős sci-fi. Az első hat részt egy nap alatt néztem meg és leszámítva egy-két logikátlan jelenetet, amely a CW sorozatok sajátossága nekem bejött. Azóta hetente nézem, most ez a kedvenc a Trónok harca után, amit még csak megközelíteni sem lehet, annyira jó ez a 4. évad.

Színház:
Befejeződött a színházszezon is (Győri színház). Májusra két előadás is jutott. A Mágnás Miskáról írtam részletes bejegyzést itt a blogon. A másik előadás az Uri Muri volt, amit megnéztem. Aki látta mindenki unalmasnak találta, na ehhez képest én egy másodpercig nem találtam annak, sőt szerintem az évad egyik legjobb előadása volt. Szórakoztatóan elgondolkodtató, vicces és megbotránkoztató, látványos és mégis egyszerű. 10/8
Már meg is vettem a bérletet a jövőévre.

Mozi, film:
Prisoner-Fogságban 10/5
Sokan dicsérték, de szerintem a skandináv hangulatot csak nyomokban felvillantó filmecske volt, már szinte el is felejtettem.
X- man - Az eljövendő múlt napjai 10/7
Igazi popcorn mozi. Nagyon látványos és szórakoztató volt, sok nagyszerű színésszel. De. Nincs egy hete, hogy láttam, de már csak bizonyos részletekre és Fassbender acélos tekintetére emlékszem belőle.
Egyébként kimondottan utálom a szuperhős filmeket ez az egyetlen ilyen típusú sorozat aminek minden részét láttam.

Zenajánlóm:
OneRepublic - Love Runs out

Kiera Cass - Az igazi

"Ám azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem holmi tündérmese. Tudom, hogy járnak majd ránk nehezebb idők, lesznek bonyolult időszakaink. Tudom, hogy nem történik majd minden úgy, ahogy szeretnénk, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt az életet mi választottuk. Nem lesz tökéletes, legalábbis nem állandóan.
Az nem a „boldogan éltek, míg…”
Ez annál sokkal, de sokkal több."

Sztori:
Itt az idő, hogy végre korona kerüljön a még versenyben maradt 4 lány egyikének a fejére. Vajon Maxon herceg Americát választja? Vagy a lány örökös hezitálásával végleg elriasztja a fiút? Na és Aspen? Az ő sorsa hogyan alakul? Mire készülnek a lázadók? Lesz happy-end?

Előző részek:
Első rész: A párválasztó
Második rész: Az elit

Moly-adatlap

Jóval hamarabb kezembe vehettem a harmadik részt, mint azt előzetesen lehetett várni. Nagyon örültem neki, mert kedveltem az első két részt. Nem csalódtam, remek lezárást kapott ez a trilógia.

Történet: 10/9
A történet az elején ott folytatódott ahol az előző rész véget ért, vagyis rengeteg nyavalygással America részéről. Kicsit meg is ijedtem, de szerencsére korai volt az elkeseredés, mert ugyan végig ott volt a bizonytalanság, az örökös vívódás a lány részéről, de legalább a politikai események is szépen bele lettek szőve a történetbe. Nem mondom, hogy nem téptem a hajam (és nem csak képletesen) amikor America sorra tette fel magának a gyötrő kérdéseit immáron századszor, de találtam jó pár pozitív dolgot is a cselekményben. És mielőtt mindent beborított volna a rózsaszín csillámfelhő, történt egy bizonyos haláleset, amin nagyon ledöbbentem, nem is szólva az azt követő eseményekről.  A bátor húzásokat amiket úgy hiányoltam a második részből, most csak sikerült meglépni. Kellettek ezek a veszteségek, hogy a végén aztán mégis meg legyünk elégedve a lezárással, megkapjuk kötelező adagunkat a tündérmeséből.
A lázadók sajnos nem kaptak túl nagy szerepet, különösen a déliek. Kicsit kapkodó lett ennek a vonalnak a történetvezetése. Talán azért mert nem volt egy olyan ember sem, aki arcot adott volna az ellenségnek. Kellett volna ide is egy Snow elnök (Éhezők viadala) akit lehetett volna utálni. Ezt a szerepet végül is a király kapta meg.
Tulajdonképpen megelégedéssel tettem le a könyvet, valami hasonló befejezést vártam. Méltó lezárása a trilógiának.

Karakterek: 10/8
Nem America vívódása miatt vonok le egy pontot, mert azt még meg is értem, még ha eléggé idegtépő is tud lenni, inkább Maxon miatt. Én szerettem volna őt a tökéletes királyfi képében látni a végéig. Megértem, hogy ő is bizonytalan volt, egyrészt tapasztalatlansága miatt, másrészt a szeszélyes lány miatt, de szerettem volna ha végig kitart America mellett. Sokszor haragudtam rá. Aztán a leveleivel mindent jóvá tett, szerettem őket olvasni.
Aspen számomra mindig is semleges volt, ezen ez a rész sem változtatott. Számomra ő ebben a történetben a felesleges tényező, mindössze egy konfliktusforrás.
A megmaradt négy lány végre kapott igazi karaktert, különösen Celeste jelleme fejlődött, végre meg lehetett őket különböztetni. Bevallom én Kriss-t kimondottan utáltam.
A király rendkívül ellenszenves, de lássuk be nagyon kellett a sztoriba, ő vált az igazi ellenséggé és nemcsak America ellenségévé, de a legfőbb megtisztulás, újjáalakulás legnagyobb ellenzőjévé is.
Ami a királynőt illeti számomra nem derült ki mitől olyan méltó a címére, ha még azt sem vette észre, hogy fia mennyit szenved az apja kegyetlensége miatt.

Stílus: 10/9
A legnagyobb erőssége a sorozatnak, hogy képes úgy beszippantani, hogy az ember egy ültő helyében kiolvassa. Határozott fejlődést érzek az első kötethez képest az írónő stílusában. Még mindig egyszerűen fogalmaz, de nagyon szép gondolatokkal fűszerezte történetét. E/1-ben íródott.

Kiadás:
2014 Gabo kiadó
Gyönyörűséges a borító, talán a legszebb a három közül.

Műfaj: romantikus dísztópia

Értékelésem: 10/9
Alapesetben egyáltalán nem nekem való ez a sorozat, hisz túl romantikus, túl csillámporos, túl rózsaszín, túl nyavalygós. Viszont, mint minden dísztópia magába rejti a sötétséget is ami árnyalja egy kicsit ezt a mesét. Valószínű, hogy emiatt és a hihetetlenül olvasmányos stílus miatt tudta mégis belopni magát a szívembe.
Elsősorban hölgyeknek ajánlom és azoknak akik szeretnék felfedezni magukban a hercegnőt!

A kiadótól ígéret van arra, hogy kiadja a novellákat is.  The Prince és The Guard címmel jelentek meg angolul. Eléggé beszédesek a címek, könnyen kitalálható kik állnak a középpontban.
És azt is olvastam, hogy esetleg tv-sorozat készülhet a trilógiából a CW csatorna gondozásában. Én nézném.

Dustin Thomason - 12.21

"Egyesek azt állították, hogy az óceánok kiöntenek, földrengések szakítják fel a törésvonalakat, a mágneses sarkok pedig helyet cserélnek. Néhányan úgy vélték, a világ visszatér egy korábbi állapotába, és eltűnnek a felesleges műszaki eszközök. Megint mások azt hitték, hogy beköszönt az emberiség "ötödik korszaka", és elpusztul a teljes "negyedik faj", mindenki aki most a Földön él."

Sztori:
Egy ősi maja prófécia megjövendölte a világ végét, amely 2012. december 21-én jön el…
Közép-Amerika dzsungelében egy kincsvadász felbecsülhetetlen értékű kódexre bukkan egy ősi maja város romjai között. Az USA-ba csempészi 2012 decemberében.
Nemsokkal később egy fertőzés üti fel fejét Los Angelesben, amely elkezd terjedni megállíthatatlanul. Az egész világ száguld a jövendölésekben leírt végitélet felé.
Az egyetlen remény az emberiség számára, ha megfejtik a kódex titkát. 

Moly-adatlap 

 
Ezt a könyvet is ajándékba kaptam még tavaly, és sokáig pihent a polcomon, most a Könyvmoly-párbaj kihívására kezdtem el olvasni. Szeretem az összeesküvés-elméleteket, a történelmet, viszont nem szeretem az orvosi krimiket, így egy kicsit felemás érzéssel kezdtem neki a könyvnek.

Az eleje nem is csúszott igazán, mivel túl sok volt az infó, amikre ilyen mélységében nem igazán voltam kíváncsi. Érdekes volt a prion betegségről olvasni és a maja-kultúrába bepillantani, de nekem egy kicsit tankönyv íze volt az egésznek.
Érződött a könyvön, hogy az író rengeteget foglalkozott a témával és amit talált azt igyekezett is mind beleszőni a történetébe, ettől valahogy nem volt elég olvasmányos, gördülékeny, könnyed. 
Akkor kezdett el érdekes lenni amikor a kódex fordítása elkezdődött és megismerhettük a maják kultúrájának pusztulását. Legalábbis amit az író elképzelt, hisz ahogy ő maga is írta semmilyen bizonyítéka nincs arra amit könyvében a pusztulás okaként felhozott.

Számomra semmilyen élvezetet nem vett el az olvasástól az a tény, hogy már rég túl vagyunk 2012.12.21.-én és érezhetően nem sok minden történt akkor és azóta. Attól még kalandos fordulatokat hozott a történet, bár nem izgultam rajta túl sokat, ennek oka pedig az volt, hogy a karakterek meglehetősen egydimenziósra sikeredtek. Nem is nyerte el szimpátiámat egyikük sem, szinte mindegy volt számomra, hogy élnek e vagy halnak, ettől aztán nem éltem együtt a történettel.
Úgy éreztem, hogy  az író nagyobb figyelmet fordított az egyébként kiváló alapötlete tudományos alátámasztásának, mint a történet kidolgozásának. A szereplők csak úgy jöttek-mentek, nulla jellemábrázolással és minimális háttérinfóval.
Kár érte mert szenzációsan jó könyvet lehetett volna írni ebből az ötletből. Így csak egy szimplán jó könyv lett.

Dustin Thomason

Történet: 10/8
Karakterek: 10/4
Stílus:10/8
 
Kiadás: Ulpius 2012
Tetszetős borító, értékelendő tartalommal.

Műfaj: orvosi-végítélet kalandregény

Értékelésem: 10/7
Tipikus egyszer olvasós könyv volt. Nem bántam meg, hogy elolvastam és bátran ajánlom azoknak akik szeretik az ilyen típusú történeteket.

Eurovision 2014

Miután a magyar kiválasztóval részletesen foglalkoztam a blogon, így úgy érzem nem mehetek el szó nélkül az idei Eurovision döntő mellett sem.

Gratulálok Kállay-Saunders Andrásnak az igencsak előkelő 5. helyezésért!

Volt egy jó dal, egy jó kiállású, remek énekes, és tessék meg is lett az eredménye. Ennél többet a jogosan szidott pontozási rendszer miatt képtelenség elérni. Talán ha András nem vette volna vissza a kardigánt, akkor egy-két extra pont még befutott volna.

Ha a világ meghallja azt a szót, hogy Eurovision dalfesztivál, egy szórakoztató, néhol nagyon vicces, de mindenképpen kedves és látványos show-ra számít, amit nem kell komolyan venni. Évek óta nincs olyan nyertes aki valódi világsztárrá vált volna, talán a tavalyelőtti Loreen dalát és a 2010-es Lena által előadott Satellite-t játszották a rádiók, de ennyi,  túl nagy profitálás nemzetközi szinten nem jutott az előadóknak.

Ehhez képest mi van nálunk? Mi persze ezt is túl komolyan vesszük. Azok akik bátran hangoztatják, hogy őket nem érdekli ez az egész, még ők is képesek azt a megjegyzést beszúrni, hogy Kállay nem is magyar, sőt magyarverő, meg különben is ez a szám tök szar, lassú és a témája sem illik a fesztiválra. (jelezném: a győztes dalt is lehet emiatt fikázni) Olyan érzésem van, mint a focival kapcsolatban, vagyis minden magyar ért ehhez is.
Csámcsoghatnak a nem értek hozzá, nem néztem, de kommentálom típusú emberkék, a nyertes személye napokig tartó anyagot szolgáltatott nekik.

Ami a győztest Conchita Wurst-ot illeti, remekül csinálta. Jól kitalálta magát, választott egy sokatmondó nevet (Wust=kolbász) és mivel úgy gondolta az, hogy beöltözik nőnek (nem transzi, ha minden igaz) a mai világban már nem eléggé érdekes így megalkotta a szakállas nőt. Én nagyon nyitott és elfogadó személyiség vagyok, de még én is kaptam egy 20 másodperces sokkot amikor megláttam a tv-ben. Nem értettem és igazából most sem értem  minek kellett a szakáll, amit ráadásul egy sminkes varázsolt a művésznő képére. Szerintem a dal, az ének, a transzveszti (?) mivolta elég lett volna a győzelemre, felesleges ráadás volt a szakállas nő eljátszása, ami a későbbiekben inkább a hátrányává fog válni. Mindenesetre érdekes, hogy egyesek mire nem képesek a hírnévért. Mert azért ne legyünk naivak ez nem az elfogadásról, hanem a hírnév hajszolásáról, a szavazó országok szempontjából meg a buliról és kicsit a képmutatásról szólt.
Engem a szakállnál egy idő után jobban zavart, hogy a kameraállás miatt gyakorlatilag leláttam a gyomráig.

4 olyan dal volt amit szívesen hallgatnák a rádióban, meglepő módon mindegyik benne van az első ötben. Úgy látszik nagyon mainstream az ízlésem. A svéd kimaradt, nekem túl erőltetett, érződik rajta, hogy nagyot akartak alkotni.

Sorrend nélkül:
-Ausztria: Conchita Wurst https://www.youtube.com/watch?v=ToqNa0rqUtY
James Bond film főcímdal. Tetszik ez a lassú, de kiválóan építkező, nagy erővel és drámaisággal ható dal. Jó az énekes is, szakáll nélkül még jobb lenne.
-Örményország: Aram Mp3 https://www.youtube.com/watch?v=ChkJpnOgIwQ
Az eleje már-már unalmas, túl balladai, de a felénél bejönnek először a vonósok és utána jön egy robbanás a zene felpörög és hihetetlenül erőteljes dallá változik. Egy fokkal, de jobbnak érzem Kállay dalánál.
-Magyarország: Kállay-Saunders András https://www.youtube.com/watch?v=71oOTdHfULY
Nekem eleve bejön ez a dal, de tény, hogy a nagyszínpadi előadás, az ottani technika még rátettek egy lapáttal.
-Hollandia: The Common Linnets https://www.youtube.com/watch?v=bWe8PRsW4T0
Fülbemászó dal, kicsit elüt a többitől a countrys hangzásával.


A döntő végeredménye - Mo-i szavazás eredménye

1.  Ausztria 290 - 2.
2.  Hollandia 238 - 1.
 3.  Svédország 218 - 3.
4.  Örményország 174 -  4.
5.  Magyarország 143
6.  Ukrajna 113 - 9.
7.  Oroszország 89
8.  Norvégia 88
9.  Dánia 74
10.  Spanyolország 74
11.  Románia 72
11.  Finnország 72 - 5.
13.  Svájc 64 -  10.
14.  Lengyelország 62 - 8.
15.  Izland 58 - 6.
16.  Fehéroroszország 43
17.  Egyesült Királyság 40
18.  Németország 39
19.  Montenegró 37 - köszi a 12 pontot!!!
20.  Görögország 35
21.  Olaszország 33
22.  Azerbajdzsán 33
23.  Málta 32
24.  San Marino 14 - 7.
25.  Szlovénia 9
26.  Franciaország 2

Színházi élmény - Mágnás Miska

Helyszín: Győri nemzeti Színház
Mágnás Miska operett 2 részben
Rendező: Molnár László

Szereplők:
Mágnás Miska: Vincze Gábor Péter
Marcsa: Mózes Anita
Baracs István: Fejszés Attila
Rolla: Mahó Andrea
Nagymama: Mézes Violetta
továbbá: Járai Máté, Nagy Balázs, Krasznai Tamás, Töreki Zsuzsa, Rupnik Károly, Maszlay István, Mohácsi Attila

Történet:
Baracs Pista, az egyszerű származású mérnök egy vásári mulatságban megismerkedik a paraszti  álruhában mulatozó Rolla grófkisasszonnyal. A lány apja egy estélyt ad, hogy rábeszélje a fiatal mérnököt arra, hogy az épülő vasút a kastélyuk mellett haladjon el. Pista nem hagyja magát, így kegyvesztett lesz a grófnál. Az estélyen felismeri Rollát és rájön, hogy nem egy egyszerű parasztlányba szeretett bele. Leckéztetésül ráveszi a lovász Miskát, hogy adja ki magát grófnak az úri társaság előtt. 

Ami azt illeti az operett sem az én műfajom, van már vagy 10 éve, hogy utoljára láttam e műfaj egy darabját, és ha agyonütnek sem jut eszembe, hogy az mi volt. De most talán megindult valami nálam, köszönhető ennek az előadásnak.
Mivel nem igazán tudom milyen műfaji sajátosságoknak kell megfelelni egy ilyen előadásnak így csak a saját érzéseimre hagyatkozok.  
Nagyon szórakoztató volt, rengeteget nevettem rajta. Elég jó arányban vannak a prózai és zenés részek, és bár az ilyen típusú muzsika nem az esetem, most még ez is jólesett. A színészek nagy része, különösen a főszereplők remekül lettek kiválasztva, lubickoltak a szerepeikben. Csodás hangok, remek alakítás jellemezte a darabot. Külön kiemelném Fejszés Attilát, aki az egyik kedvenc énekes-színészem a győriek közül, csodás hangja van és remek a színpadi megjelenése is. Tesómmal csak úgy emlegetjük, hogy Bornemissza Gergely, mivel elsőként az Egri csillagokban láttuk őt.  Ha negatívumot kellene kiemelnem akkor Pixi és Mixi vagyis Járai és Nagy alakítását húznám le egy kicsit, ők az első felvonásban túlripacskodták a szerepüket, olyannyira, hogy szinte teljesen elvonták a figyelmet a valódi főszereplőkről. Engem ez egy kicsit idegesített, de vagy megszoktam vagy a későbbiekben visszavettek, mert utána már nem zavart. A másik nagy meglepetés Mézes Violetta volt számomra, aki lubickolt a nagymama szerepében.

Forrás

Ahogy néztem a darabot rájöttem, hogy nekem ismerős a történet. Valószínűleg valamikor ezer éve láttam az 1949-ben készült filmet. A színpadi megvalósítás kicsit zanzásított, néha olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy-két jelenet. Maga a történet persze nem túl bonyolult, kissé idealizált és sarkított, de úgy gondolom ez kell ehhez a műfajhoz.
A színpadkép nagyon tetszett, kellően színes és praktikus volt. Nagyon tetszettek a jelmezek, különösen a hölgyek báli ruhái. Csillogott villogott minden.

Remek este volt számomra, ezentúl nem zárkózom el ettől a műfajtól (sem).

Történet: 5/4
Színészek: 5/4
Színpadkép: 5/5
Összesítve: 5/4  Minden operettrajongónak bátran ajánlom, és azoknak is akik csak most szeretnének ismerkedni ezzel a könnyed, szórakoztató műfajjal!

Összefoglaló - 2014. április

Mivel a munkám jóval nagyobb odafigyelést igényel ezekben a hónapokban, így olvasmányaimban,  sorozat és filmnézős szokásaimban a könnyedebb stílust részesítettem előnyben.
Némelyik olyan könnyedre sikerült, hogy semmi nyomot nem hagyott bennem, így most nagy bajban vagyok az értékelésekkor.

Olvasmányaim: 12 könyv

1. Sarah Dessen: Figyelj rám 10/7
Annabel egy gyönyörű 17 éves lány, aki azonban súlyos gondokkal küzd. Elege van mindenből, nem akar modellkedni, nincsenek barátai mióta legjobb barátnője ellene fordult, így magányos az iskolában és otthon is. Szülei inkább anorexiás nővérére fókuszálnak. Nem találja helyét a világban. Aztán megismerkedik a különc Owennel, aki ráveszi, hogy változtasson életén. Vajon képes rá Annabel?
Nagyon rafináltan vannak az ilyen típusú könyvek megírva. 99 %-ban az olvasó tudja, hogy mire számítson, hisz szinte mindig ugyanaz a forgatókönyv. Vagyis adott egy középiskolás lány egy nemrég megélt traumával, amit senkinek nem tud elmondani, sem feldolgozni, aztán megjelenik a FIÚ……
Mégis ott van az az 1 % ami miatt mégis leküzdhetetlen vágyat érzünk, hogy csak olvassunk és olvassunk.
Nekem már a sokadik ilyen, vagy hasonló témájú könyvem ez. Pont ezért már nem nyűgözött le, nem hökkentett meg, sajnos nagyon kevéssé érintett meg. Ez a könyv tele van nagy általánosításokkal  és valahogy a kellő feszültség is elmaradt. Ráadásul Owen nem lett a szívem csücske (az a fiú egy UFO) pedig elengedhetetlen követelmény egy tökéletes srác ezekbe a történetekbe. Szóval ez a könyv sem váltja meg a világot, de egyszer olvasható. (ifjúsági)

2. Swati Avasthi: Ököl/Jog 10/7
A tizenhat éves Jace Witherspoon apja keze által átrendezett arccal régen látott testvére küszöbéhez ér 3,84 dollárral és egy titokkal. Megpróbál tovább lépni, új barátokat, új iskolát és új munkát találni, de hiába minden, ha nem képes elfelejteni, amit maga mögött hagyott. Édesanyját még mindig markában tartja az apja. És volt barátnője egy titkot őriz – ki tudja meddig. 
Ebben a könyvben a végkifejlet kevésbé rózsaszínmázas, mint a többi hasonló témájúban amiket eddig olvastam. Ettől kicsit élet-közelibb. Érdekes volt az is, hogy a főszereplő fiú, és nem a szokásos szép leány.
Mégis, nekem valami hiányzott, de az is lehet, hogy nem voltam a megfelelő hangulatban. Vagy csak elteltem már ezzel a témával. (ifjúsági)

3. Michael J. Sullivan - Az elfek tornya-Avempartha 10/8
Ryria krónikák 2. része (első részről a kritikám itt olvasható)
Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…
Túl nagyok voltak az elvárásaim, de végül is mindenhol azt olvastam, hogy jobb mint az első rész és ez az utóbbi évek legsikeresebb fantasy-ja. Nem tudom.
Tény, hogy amíg eljutottam a 140. oldalig 4 másik könyvet kiolvastam. Aztán ahogy az mostanában történni szokott velem: ráéreztem az ízére és onnantól kezdve nem volt megállás, faltam a lapokat. Amint becsuktam a 2. részt már nyitottam is ki a 3-at.
Szóval mégiscsak jó volt ez. (fantasy)

4. Michael J. Sullivan - Birodalom születik 10/7
Ryria krónikák 3. része.
Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.
A három rész közül ez tetszett a legkevésbé. Én jobban szerettem amikor a két főszeplőn volt a hangsúly én nem a politikán. Értem én, hogy kell egy nagyszabású terv ami előreviszi az eseményeket, de valahogy az előző két rész kalandosabb, humorosabb, olvasmányosabb volt.
Azért félreértés ne essék a 10/7 az nálam jó értékelésnek számít, és biztos hogy a folytatásokra is vevő vagyok. (fantasy)

5. Marni Bates - Segítség, Youtube-sztár lettem! 10/7
Mackenzie igazi lúzer. Ám a békés névtelenségnek vége, amikor hátizsákjával véletlenül padlóra küldi az egyik izomagyú focistát, sőt egy hisztirohammal kombinált újraélesztést is bemutat a fél suli előtt… A kínos jelenetről készített videó azonnal fölkerül a YouTube-ra, és több millió kommentelő, meg persze az egész gimi Mackenzie-n röhög. De amikor egy népszerű rockbanda klipet készít a felvételről, a lány egy csapásra sztár lesz. 
Aranyos, kedves, cuki kis könyv volt, amit pár óra alatt elolvas az ember és rögtön el is felejti. Bennem legalábbis nem hagyott maradandó nyomot. Kissé felszínes és kidolgozatlan, ráadásul az alap-szitu is elég hihetetlen, bár a mai világban minden megtörténhet. (ifjúsági)

6. Marni Bates - Rocksztárt kaptam karácsonyra 10/6

Holly előre tudta, hogy nincs az a hatalmas óceánjáró, ahol nyugiban átvészelheti a családi karácsonyt. Mert hiába a képeslapra kívánkozó táj, ha ott van két szörnyeteg unokatestvére, akik mindjárt első este kiutálják a közös kabinból. A tengeribeteg Holly így kénytelen beosonni egy vadidegen fürdőszobába, ahonnan kilépve két dologgal néz farkasszemet: a világ legdögösebb pasijával és egy paprikaspray-vel. Kár, hogy ez utóbbit a magát Nicknek nevező srác nem fél használni…
Amikor később Holly elhagyná a kabint, legnagyobb megdöbbenésére sikoltozó tinicsajok állják útját. Mert Nick valójában Dominic Wyatt, az őrülten népszerû ReadySet dobosa.
Érdekes, ez a könyv sokaknak jobban tetszett a moly-os értékelések szerint, mint a Youtube-os, de én úgy látszik már megint fordítva működök. Nick egy csöppet sem lopta be magát a szívembe és maga a történet is gyengécske. Viszont olvasmányos és néha egész szórakoztató, így megér nekem 6 pontot a 10-ből. (ifjúsági)

7. Heidi McLaughlin - Forever My Girl - örökké a csajom 10/4

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok. Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…Most hazafelé tartok.Tíz év telt el.
Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…
Szinte minden szempontból gyenge írás. Júlia-Romana színvonal túlságosan elnyújtva. Folytatás olvasása kizárva. (new adult)

8. Alyson Noel - Lúzerek és bálkirálynők 10/6
Stréberek, pedálgépek, elsőbálozók, focisták – te hová illesz a sorban? Új lánynak lenni durva – kérdezd Rio Jonest! A New York-i jövevénynek fogalma sincs, hogyan illeszkedjen be a puccos, új magániskolába Dél-Kaliforniában. 
Amikor ilyen könyveket olvasok összeteszem két kezem és elrebegek egy hálaimát, hogy nem az Usa-ban kellett középiskolába járnom. Hihetetlen ez a karsztrendszer ami még azt is beszabályozza, hogy ki hol eheti meg az ebédjét, ahol ha csak egy kicsit is kilógsz a sorból már lúzer vagy és vége az életednek. Igaz itthon meg a tanároktól és a tanóráktól volt gyomorgörcsöm, de legalább a többiek nem keserítették az életemet. Nem tudom melyik a jobb, de így olvasva ez nagyon rémisztő.
Egyébként meglep a 68%-os értékelés a moly-on, mert semmivel sem találtam rosszabbnak mint sok 90% körülire értékelt tinikönyvet. Mondjuk az igaz, hogy a főszereplő lányt péklapáttal ütöttem volna párszor annyira idegesített, de az belefért. Olvasható, 1 napos könyvecske, de semmi extra. Viszont a fordítással voltak problémáim. (ifjúsági)

9. Sarah Dessen - Tökéletes 10/6
Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.
Sarah Dessen ebben a könyvében is egy lelkileg sérült fiatal lány életébe nyújt bepillantást. A stílusa miatt kicsit talán komolyabbak a könyvei, mint a hasonló témákat feldolgozó pályatársainak. De nekem mégsem tudja belopni magát a szívembe. Valahogy nem tud olyan figurákat teremteni akik meg tudnának érinteni, és ezzel már oda is a hatás. Kár érte, mert a téma jó és érdekes. (ifjúsági)

10. J. Sterling - The Perfect Game - A hibátlan játszma 10/1

Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Eredetiség legapróbb szikrája sincs meg ebben a történetben. A fülszöveg sokkal többet ígér, mint amit aztán a könyv feltár. Teljesen kiszámítható és kellőképpen idegesítő a történet és a szereplők is. Ha 12 éves lennék akkor még talán tudtam volna élvezni, de most úgy érzem néhány agysejtem belehalt az olvasásba. (new adult)

11. Jennifer E. Smith - Milyen is a boldogság? 10/5
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Aztán a fiúnak épp a lány városában akad dolga....
 Az eleje nagyon jól indult, de attól kezdve, hogy megtörtént a személyes kapcsolatfelvétel már a nagy semmi lett ragozva hosszú-hosszú oldalakon keresztül. Untam. (ifjúsági)

12. Fejős Éva - Bangkok, tranzit 10/6
Bejegyzésem: http://ananiila.blogspot.hu/2014/04/fejos-eva-bangkok-tranzit.html


Tv, sorozatok:

GAME OF THRONES 4. évad, csak így csupa nagybetűvel. Eddig nagyon szuper az évad, az első három rész szenzációs volt, egyszerűen imádom. 10/10
Befejeztem a True Detective című sorit, nekem annyira nem tetszett, mint amennyire előzetesen vártam a hatalmas hype miatt.  Különös hangulatú alkotás két remek színésszel, de valahogy nekem mégsem. 10/6

Film:

Coming Out: annak idején kihagytam a moziban, nem is baj. Aranyos, szórakoztató film, de a mondanivalója botrányos, hisz rettentően félrevezető és csak a melegellenesek megrögzött véleményét táplálja. 10/6
Veronica Mars: itt írtam róla. A sorozat rajongóinak kötelező. 10/8
Tökéletes hang: nagyon jókat hallottam erről a filmről, na ahhoz képest botrányosan rossz volt. 10/2

Zeneajánlóm:
Shakira: Empire https://www.youtube.com/watch?v=QapfTGTXbxc
Olyan ez a dal, mintha Alanis Morissette-nek írták volna.