Lilian H. AgiVega - Második Atlantisz - A Tízezer éves varázs

"- Én… nem lehetek… szerelmes! Én egy rosszfiú vagyok, apa! A rosszfiúk soha nem lesznek szerelmesek! Egyáltalán nem hinném, hogy az vagyok. Különben is, ha ennek az egésznek vége, ő szépen hazamegy Madárországba… vagy hova, hozzámegy ahhoz a bunkó Ricsihez, és… el kell felejtenem.

Sztori: Elel, barátjával Ricsivel és édesapjával Írországi nyaralásra utazik.  Belecsöppennek a sellők és a tündérek több ezer éves csatározásának közepébe. Miközben szerelmek szövődnek, feltárul a rég elsüllyedt Atlantisz minden titka.

Az idei könymolypárbajban bevállalt utolsó könyvem.
Amikor egy moly előrukkolt vele lecsaptam rá, pedig soha nem kedveltem a sellőket. Viszont különösen érdekelnek a moly-os írók könyvei, hisz AgiVega egy fiatal magyar írónő, így a téma ellenére kíváncsi voltam rá.  De amikor megjött a könyv még inkább csappant a lelkesedésem. Engem még úgy tanítottak irodalomtanáraim, hogy a hát szóval nem kezdünk mondatot. Könyvborítón látni ilyesmit meg még inkább kirívó. :(
A tízezer éves varázs egy trilógia első része. 
2. rész. Az elveszett tündérfalu
3. rész: A Bermuda királynője

Történet: 5/3
Továbbra sem bírom a sellőket. Valahogy ez a forma nálam nem funkcionál, én vámpírokon és farkasembereken szocializálódtam.:)  A tündérekkel is csak nem olyan rég barátkoztam meg. Ha félreteszem ellenérzéseimet, akkor azt tudom mondni, hogy az alapötlet egész jó. Én több kalandot szerettem volna és kevesebb szerelmi drámát. Tetszett, hogy több szálon futott a cselekmény, ettől pörgősebb lett az egész. Hullottak a mellékszereplők elég rendesen, ezzel csak az volt a baj, hogy semmi súlya nem volt a haláluknak. Mielőtt meghaltak épp csak meg lettek említve, az olvasóban semmilyen kötődés nem alakulhatott ki irántuk.

Karakterek: 5/1
Ez a legnagyobb gyengéje a könyvnek. A főszereplők közül az egyetlen szerethető karakter Aengus, aki egy méter magas, vörös hajú tündérfiú. A többi fiú mind gyönyörű, viszont arrogáns, bunkó, idióta. Van ugyan némi személyiségfejlődés náluk, de ettől nem változott meg a véleményem róluk. A női szereplők is inkább idegesítőek, mint szimpatikusak. Pedig egy főleg nőknek írott YA fantasyban elengedhetetlen legalább egy "jó pasi". Aki nagyon nem tetszett az Azaész. Egy igazi s.gfej.

Stílus: 5/3
Ami nagyon tetszett az a humor. Néha érződött, hogy ez egy elsőkönyves író műve, de annyira nem volt

zavaró.

Kiadás: 
Aba kiadó 2010-es kiadása. Szeretem a kék színt, így nekem bejönne a borító a hát-tal kezdődő mondat nélkül. Ami nem tetszik, hogy a belső margó nagyon kicsi, valósággal szét kellett lapítani a könyvet, hogy olvasni tudjam. Viszont nem esett szét, pedig én már kb. a harmadik olvasója voltam.

Összegezve: 5/2,5
Megértem azokat akik lelkesednek a könyvért, annak ellenére, hogy nekem nem jött be. Én sajnos nem érzek késztetést a folytatások elolvasására, de más történetet (amiben nincsenek sellők) szívesen olvasnék AgiVega-tól.