Leiner Laura - Bábel

"Csupán egy gondolat zakatolt a fejemben szüntelen. Mégpedig, hogy a VIP-emelvényen állva mosolygok, Anthony Kiedis felnéz rám, kacsint egyet, én izgalmamban elhányom magam, ő ezt undorítóan romantikusnak tartja, és go to Hálivúd!"

Sztori: A 17 éves Zsófi, barátaival a nyár végét egy zenei fesztiválon tölti, a Bábelfeszten. Alig várja az 5. napot, amikor kedvenc bandája a Red Hot Chili Peppers lép fel. A lánynak komoly tervei vannak az énekessel Anthony Kiedis-el. Addig is a kis csapat számtalan kalandot él meg a sokféle embert, programot, zenét felvonultató Bábel Fesztiválon. És, hogy mi történik Zsófival és Anthony-val? :)

Mivel nagyon szerettem Laura gimis sorozatát, nem volt kérdés, hogy mit kap a húgom a születésnapjára. Nos, szerintem megérte az árát. Mindketten remekül szórakoztunk.

Igyekeztem Spoiler mentesen írni.

Történet: 5/5
Soha nem voltam a Szigeten vagy egyéb más ilyen rendezvényen. Ha eszembe jut a sátorozás, a higiénia (főleg a WC) hiánya, az embertömeg,  nincs az a kedvenc banda ami rá venne egy ilyen fesztivál meglátogatására. Persze most már öreg is vagyok hozzá, de tizenéves koromban sem hiszem, hogy bevállaltam volna. Igaz a társaságom inkább diszkóba járós volt, így igazából fel sem merült soha a téma. Bár egy Guns 'n Roses koncert miatt azért lehet, hogy feladtam volna a kényelmet.
Szóval nekem, aki csak a híradásokból látott ilyen helyet, nagyon visszaadta a történet, hogy milyen is lehet egy ilyen buli. Pont olyan, mint elképzeltem. Vagyis számomra egy cseppet sem csábító. :) De olvasni róla rendkívül szórakoztató és teljesen megfiatalító volt.
Rájöttem, hogy ezért szeretem annyira Laura történeteit. Amíg olvasom én is tizenévesnek képzelem magamat és újraélem vagy megélem azokat a dolgokat amiket annyi idősen én is megéltem vagy éppen elmulasztottam. Viszont ha lenne tizenéves gyerekem akkor is más tanulsággal zárnám a könyv olvasását. :)))

Az első 20 oldal nagyon idegesített. Nehezen vettem fel a stílust és már az elején is idegesített Zsófi. Aztán úgy a 35. oldal körül már nevettem az 50 oldalnál meg már hangosan vihogtam (pedig ezt úgy utálom mikor a tesóm csinálja :P) és ez ki is tartott a végéig. Alig bírtam letenni és a háromnegyedénél már sajnáltam, hogy mindjárt vége.
Jóval életszagúbb egyébként az egész mint az SZJ gimi. A szerelmi szál pedig nagyon-nagyon tetszett. Végre minden úgy történt ahogy annak történnie kellett. A megfelelő pasi a megfelelő lány mellett.

Karakterek: 5/5
Zsófi: nem igazán csíptem, de azért a végére már megszerettem. Ő sokkal inkább hasonlít a Remek Lindájára, mint Renire. Csak nem olyan buta és önző, viszont nagyon gyerekes és túl sokat beszél. Én nem keresném a társaságát. Azért a híres ember iránti imádatában emlékeztet a 12-14 éves Ananiila-ra csak én Slash fan voltam, meg James Hetfield, meg .... (itt legalább 10-15 név). :)
A szekuritisokkal való kalandjait imádtam. :D
Napsi: na őt biztos utálnám. De itt a könyvben kedveltem. Még kislány, aki csak minimálisan van tisztában a külseje adta előnyökkel. Remélhetőleg ha felnő rájön micsoda kinccsel rendelkezik. (igenis a mai világban ezt ki kell használni!)
Szasza: kiszúrtam már magamnak kb. a házasság kötésnél. Tudtam én, hogy... Hahahaha engem nem lehet félrevezetni! Nekem jobban bejön, mint Cortez!
Abdul: ki a fene az az Atesz??? Egyébként jó srác, én is imádom a koktélokat! Bár a piperkőc pasikat annyira nem.
Hipó: na ő a leginkább elrugaszkodott karakter, az ilyen ne menjen emberek közé! Bár ha jobban belegondolok fedeztem fel némi hasonlóságot közte és jómagam közt. Juj. :(
Boldi: az ilyenek és köztem azt szeretem ha bolygónyi távolság van. Lehet, hogy ezért is nem vágyom az ilyen bulis helyekre? Olvasni róla viszont vicces és élvezetes.
Kolos: én nem értem az ő humorát, unszimpi. De kellett a sztoriba az tény.
Punk: na ő az akit szintén csak messziről tanulmányoznék, mint valami különleges állatfajt. :) A végére azért vele kapcsolatban vártam volna valami nagy poént.
Biztonságiak: alap esetben fel lennék háborodva, hogy miért egy 160 centis kislányt inzultálnak mindig, de hát Zsófi az Zsófi. Szóval.
Az olasz: si.
Chewbacca pólós srác: Marghahhghh!

Stílus: 5/5

Először nem értettem mi ez itt az első (valójában 7.) oldalon. Na ná, hogy nem, mert nincs okos telefonom. (na jó megörököltem a tesómét úgy két hete, de nem használtam még sms-re) Őskövület vagyok belátom. Aztán persze nagyon tetszettek ezek a megoldások, csakúgy mint a blog.
Ez a könyv ugyanis most nem egy napló, mint az SZJG, hanem egy blog, amit Zsófi kezdett még RHCP fan oldalként, most viszont a Bábeli élményekről számol be benne. Néha fura volt, hogy nincs kép de olyan részletesen le volt írva, hogy mit is kellene látnom, hogy el tudtam képzelni.
Az lenne csak fantasztikus ha lenne egy oldal, ahol tényleg lennének ilyen képek, na meg a könyvben felsorolt RHCP számok feltöltött videói. Támogatnám az interaktív olvasást, és biztos jobban is ösztönözne arra, hogy megtanuljam használni a telómat. :)
Egyébként maga a stílus igazi leinerlaurás. Határozott a fejlődés, különösen a Remek-hez vagy a gimi első két részéhez viszonyítva.
Továbbra is a vicces helyzetek és a gyakran eltúlzott, de komikus karakterek jellemzik a könyvet. Csak most ehhez társult egy remek történet is, amiben nincsenek ismétlések és unásig ismert helyzetek.

Összegezve: 5/5
Megint úgy érzem, hogy fiatalodtam legalább 15 évet, és ezért nagy nagy köszönet ezért a remek kis könyvért.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szerették az SZJG gimit! Nekem nem volt olyan érzetem, mintha Reni és osztálya ment volna a fesztre. Szerintem sikerült új karaktereket és új környezetet kitalálni, megtartva azokat a jegyeket is amiket annyira szerettünk az előző könyvekben.

UPDATE
Túl vagyok az újraolvasáson. Most is nagyon tetszett, így ezennel kedvenc könyvé avatom!

Jean M. Auel - A Barlangi Medve népe

2011-es kiadás

"– Miért parancsolhatnak nekünk a férfiak? – fakadt ki keserűen Ayla. – Mennyiben jobbak az asszonyoknál? Hiszen még gyereket szülni se tudnak!"

Történet: Harmincezer évvel ezelőtt egy földrengés elpusztítja az öt éves kislány Ayla otthonát. Egyedül vándorol a rengetegben, míg rá nem talál egy neandervölgyiekből álló kis csapat. A szőke, kék szemű kislány jobban nem is különbözhetne a jobbára kézjelekkel kommunikáló tömzsi, csupa szőr, hatalmas fejű emberektől. A törzs befogadja a lányt. Ahogy cseperedik egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nemcsak külsőségekben különbözik a barlangi medve népétől. 

A Barlangi Medve népe, Jean M. Auel  ifjúsági regénysorozatának: A Föld gyermekeinek első része.
A sorozat magyarul megjelent kötetei:
1. A Barlangi Medve népe
2. A lovak völgye
3. A mamutvadászok
4. Átkelés a rónaságon
Még két rész vár fordításra és kiadásra magyarul:
5. The Shelters of Stone
6. The Land of Painted Caves

Valami teljesen mást akartam olvasni, mint amiket mostanában szoktam, így választottam ki a "könyvtárból" ennek a sorozatnak az első kötetét. Olvastam már hasonló könyvet ebben a témában, így érdeklődve vártam milyen új ismereteket tud nyújtani e történet.

Történet: 5/4,5
Nem sokat cicózott az írónő, rögtön az első oldalon megadta a könyv alaphangulatát. Rendkívül pörgően és érzékletesen kezdte a történetet. Szinte filmszerűen peregtek le előttem az események. Nem csoda, hogy felrémlett bennem egy egy réges-régen látott film, amiről aztán kiderítettem, hogy ennek a könyvnek a feldolgozása.
Adott egy közösség amibe belecsöppen egy másként kinéző, másként gondolkodó ember. Van aki elfogadja, sőt megszereti, van aki gyanakodva figyeli és van aki szinte első pillantásra meggyűlöli.Ugye milyen ismerős, aktuális téma? A csavar, hogy mindez az őskorban játszódik. Ayla a homo sapiens vagyis a modern ember vonásait mutatja. Egyenes végtagokkal jár, képes a nevetésre, sírásra, beszédhang kiadására. Ezek viszont a Barlangi Medve népének szokatlanok dolgok.

jelenet a filmből

Egy kis háttér:
Egyes történészek szerint a neandervölgyi ember és a homo sapiens egyidejűleg is éltek Európa és Közel-kelet egyes területein. Egészen addig míg kb. ie. 28.000-ben a neandervölgyiek kihaltak.
Vadásztak és gyűjtögettek, ismerték a dárdát, a tűzet. 20-30 fős csoportokban elsősorban barlangokban éltek. Hatalmas viták vannak a világ tudósai között, hogy vajon a kétféle emberfaj milyen kapcsolatban állt egymással, mi vezetett a neandervölgyiek hirtelen eltűnéséhez, hisz úgy tűnik sokkal nagyobb agyuk volt, mint kortársaiknak. Erre a problémára ad egyfajta választ Auel e sorozatában.

Bár nincs a könyvben sem romantika, sem jóképű, dögös pasi, mégis ez egy inkább lányoknak való regény. A főhősnő küzdelme, az őt ért sérelmek, már-már szappanopera szerű történések nem hiszem, hogy a komoly férfi olvasókat el tudnák úgy bűvölni, ahogy velem, az érző szívű, túl nagy igazságérzettel rendelkező nővel tették.
Jó egyensúlyban adagolja az írónő a tudományos ismereteket (szerszám készítés, gyógynövények, mindennapi élet) és a cselekményt továbbvivő izgalmakat.
Az, hogy mennyire felelnek meg a könyvben leírtak a valóságnak fogalmam sincs. De az biztos, hogy az író óriási háttéranyagot dolgozhatott fel.
Nagyon jó volt elmerülni az akkori szokásokban, hitben, gondolkodásmódban, de ami miatt nem kap maximális pontot a történet, hogy néhány helyen túlírt és sok az ismétlés is.

1998-as kiadás

Karakterek: 5/5
Új kedvenc női karakterem született Ayla személyében. Nagyon erős és bátor, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes nő. Hatalmas lelkierővel rendelkezik. Nagyon drukkoltam neki, szinte vele együtt lélegeztem. A főbb mellékszereplők is jól megformált szereplői a könyvnek. Kedvencem az igazságos vezér Brun. És természetesen nemcsak Ayla gyűlöli az undok, gonosz Broud-ot. A törzs többi tagját néha kevertem, jó lett volna "hozzájuk' valamilyen családfa
Nagyon jól meg van jelenítve a kétféle embertípus különbözősége: külsőségekben, beszédben, gondolkodásmódban.

Stílus: 5/4,5
Rendkívül aprólékosan kidolgozott világot épített fel Auel. Rövid, tömör mondatokkal tette pergővé az eseményeket ott ahol kellett. Ugyanakkor rendkívül érzékletes leírásokat alkalmazott. Teljesen bele tudtam képzelni magam az őskori világba, szinte együtt éltem a szereplőkkel.
Nem tudom, hogy a fordítás hibája e, de néha voltak zavaró szavak, amik úgy éreztem nem illenek egy őskorban játszódó történethez.

Kiadás:
1998-ban Magyar Könyvklub által kiadott regényt olvastam, de 2011-ben az Ulpius is megjelentette a könyvet. Ugyanazokkal a fordítókkal. 

Összesítve: 5/4,5
Visszahozta az olvasási kedvemet.
13 éves kortól ajánlom minden korosztálynak. Az első résznek van egyfajta lezárása, de engem annyira érdekelt Ayla sorsának alakulása, hogy rögtön belekezdtem a következő részbe. 


"A törzs tagjai nem tettek különbséget múlt és jövő közt. Nem töprengtek azon, mit hoz a holnap, ezért nem is változtattak életükön. Minden tudásuk a múltban gyökerezett: szokatlan helyzetben mindig úgy cselekedtek, ahogy hasonló esetben valamelyik ősük. (…)
De minél több emlék raktározódott el megnyúlt agyukban, annál nehezebben változtattak a dolgokon. Nem maradt hely az új ötletek számára." 

Csapongó gondolatok 1.

Fogalmam sincs, hogy állandó olvasóim vajon mennyire követik bejegyzéseimet, hisz a kommunikáció ezen a blogon eléggé egyoldalú. Akárhogy is van, lelkiismeret furdalásom van ha nem írok legalább 4-5 bejegyzést egy hónapban. Sajnos jelenleg mentegetőznöm kell előttetek a kevés és talán kissé visszafogott bejegyzések miatt. Az előző két hónapban olvasási rekordokat döntögettem, hisz két hónap alatt 24 könyvet olvastam, ami inkább egy féléves átlagnak felelne meg. Bejegyzés ezekről az olvasmányokról viszont nem nagyon született. (csak pár sor a havi összefoglalókban) Ennek okai még számomra sem teljesen ismertek. Jelenleg pedig már nem csak írási, de olvasási válságról is beszélhetek.

Általában kétféle bejegyzés szokott megszületni a könyvekről. Az egyik a lelkes, amikor nagyon tetszett egy könyv, és másoknak is nagyon szeretném ajánlani. Ilyenkor kielemezve bátorítom olvasóimat, hogy ők is legyenek részesei annak az örömnek amit az adott könyv nyújtott nekem. A másik fajta bejegyzés általában a muszáj kategória, amikor pl. a Könyvmolypárbaj-ban bevállalt, de nem igazán tetszett olvasmányról írok kicsit visszavett hangnemben.
Az én blogomon nincs negatív olvasmányélményről külön bejegyzés, maximum az összefoglalóban írok pár mondatot, akkor is próbálva olyan szavakat használni amivel nem sértem más érzéseit. Hisz ami nekem gagyi, unalmas, érdektelen az másnak lehet, hogy a szíve csücske. Hisz nem vagyunk egyformák, más a korunk az érdeklődésünk, a világnézetünk, "csupán" egy dolog köt össze minket az olvasás szeretete.
Néhány esetben született már olyan hozzászólás ami próbált belekötni a véleményembe, de ezek hangneme is mindig a "még belefér" kategóriába esett. Néha próbáltam győzködni a kedves (általában névtelen) hozzászólót, néha nem is reagáltam, mert nem is igazán értettem mi a hozzászólása lényege.
Ezek soha nem fajultak el. Soha nem volt szükség moderálni vagy ne adj isten kitiltani valakit a blogomról. Igaz csak 11 állandó tagom van és a két év alatt is csupán 30.000 látogatóról tudok beszámolni.
Nem úgy mint a Moly.hu-n.

Viszonylag a "dráma" elejétől nyomon követem az eseményeket. Természetemből fakadóan óvatosan egyik fél mellé sem állva figyeltem, középen állva a kereszttűzben, kissé értetlenül. Az öt kizárt emberből mindössze 1 személy szerepelt az ismerőseim között a többiekről nem tudtam/tudok semmit. Én is kaptam már figyelmeztetést a moly-on, amitől öt percig pufogtam, aztán elismertem, hogy jogos volt. Ebben az esetben Nima kizárását túlkapásnak tartanám, ha csak és kizárólag amiatt a szerencsétlen hozzászólása miatt történt volna. De azt nem tudom mik voltak az előzmények, amik miatt állítólag már kapott figyelmeztetést (ez most egy hét után sem derült ki számomra). Még a blogján megjelent bejegyzés ellen sincs kifogásom. Emberek vagyunk ki kell adni a gőzt, valószínű én is a blogomon tettem volna ezt. Ami azonban a hozzászólásokban megjelent azok nagy részével nem tudok azonosulni. Különösen az egyik hozzászóló megjegyzései mardosták meg az én lelkemet, mivel nagyon is magamra vettem.
Egyszerű felhasználója vagyok a moly-nak, immáron két éve. Nincs olyan nap, hogy rá ne kattintanák, nem használnám adatbázisát. Felvittem pár idézetet, jelölöm az olvasmányaimat és véleményt mondok róluk. Igyekszem nem írni minden hülyeségről karcot (kezdetben a lelkesedés engem is elragadott), csak olyasmiről amit úgy gondolok, hogy a figyelőim érdeklődésére számot tarthat. Soha nem jelentettem senkit a moderátoroknál, igaz soha eszembe sem jutott ilyesmi. Sokakat töröltem vagy szűrtem már, akik agyamra mentek. Ici-pici véleményeltéréseket sikeresen legyűrtem valódi konfliktus nélkül. Személyesen mindössze egy embert ismerek (tesóm), nem járok találkozókra, talán 10 emberrel folytattam privát levelezést, azok is könyvekkel kapcsolatosak voltak.
Szerintem teljesen átlagos moly vagyok. Egyesek szerint egy birka, aki egy agymosó szektához csatlakozott. Bizony, amikor ezt olvastam tettem egy lépést középről a moly irányába. Ha az én blogomról és olvasóimról írna így valaki, azt én is kitiltanám!
Sajnos végképp megzavarodtam azonban Imma majd Bence semmitmondó bejegyzésétől és a hozzászólások törlésétől. Különösen Imma: "Ha nem tetszik el lehet innen menni" megnyilvánulása okozott bennem egy törést. Ismét vissza egy lépéssel középre. Egyre inkább úgy tűnt mások még nálam is tragikusabbat ítélték meg a moly kommunikációját, így egyre több ismerősöm a kilépéssel kacérkodott.
Jelenleg már fogalmam sincs hol tart ez a háború. A moly két főembere hallgat, a kizártakat meg nem figyelem. A köpködésben, gyűlöletkeltésben egy békés birka nem vesz részt. Így aztán továbbra is ott állok kissé értetlenül középen. Kedvemet vesztettem. Remélem csak átmenetileg. Biztos, hogy nem távozom a molytól, de most nincs is kedvem építően használni azt.
107 ismerősöm van, vajon mennyi marad?

Ez az eset még jobban ráébresztett arra, hogy mennyire fontos a kommunikáció és, hogy mekkora felelősséget vállaltam ennek a blognak az elindításával. Voltak nagy szabású terveim a bloggal, de most meggondoltam magam.
Szeretném úgy folytatni ahogy elkezdtem. Lelkesen és szabadon, de ízlésesen. Csak így kicsiben.
Ugye velem tartotok?

Összefoglaló - 2013. augusztus

Füred (saját kép)

Az ember azt hinné, hogy a téli hónapok alkalmasabbak az olvasásra, de nálam úgy látszik fordítva van. Bár a múlthavi 14 olvasást nem sikerült megismételni (szerintem soha nem is fogom) azért a most olvasott 10 könyv is szép teljesítmény. Különösen annak fényében, hogy a nyaralás alatt egy sort sem olvastam.

Olvasmányaim:
A könyvek fülszövegei a moly oldalán elérhetők!

1. Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el 5/4,5
Tetszenek azok a történetek, melyekben egy sötét titkot rejtegető lány némán segítségért kiált. Kell hozzá egy hangulat, nem mindig lennék befogadó erre a témára és annak ilyen különös feldolgozására.
Ezek a rövid, tárgyilagos, érzelemmentes mondatok melyek jellemzik e könyvet az elején nagyon idegesítettek. Értem, hogy miért ezt a kifejezésmódot alkalmazza az író, de nekem túlságosan távolságtartó volt. Nem tudtam azonosulni a főszereplővel. Sokkal jobban tetszett, mint a Jégviráglányok, de B.T. Hanika Soha senkinek című könyve jobban megérintett.
Megtudtam, hogy Speak címmel készült film is a könyvből Kristen Stewart főszereplésével, a napokban azt is műsorra tűzöm. :)

2. Tammara Webber: Easy-Egyszeregy 5/3,5
Nagyon sok benne a klisé, így aztán előre tudni, hogy mi fog történni. Olyan mintha már olvastam vagy láttam volna ezt a történetet. Szerintem a tini tv-sorozatok jó ötletekkel szolgáltak az írónak. DE!
Mégis nagyon olvastatta magát, igazi könnyű olvasmány volt.
Az különösen tetszett, hogy ez már nem az első szerelemről szól a főszereplők 20 év körüli főiskolások. Végig lekötött és érdekelt, hogy alakul a főhősnő sorsa még akkor is ha semmi de semmi meglepetéssel nem szolgált a történet. Egyszer, egynek jó volt.

3.  M.C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó (4. rész) 5/3
Ez a rész nem tetszett igazán. De nem adom fel, a szerelmi szál különös alakulása miatt biztos folytatom.

4. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn 5/3,5
Talán az a baj, hogy túl sok dísztópiás regényt olvastam már, amik között akadt zombis is. Meglehetősen sok olvasmányom eszembe jutott a nem is kicsi hasonlóság miatt. Biztos Fanni is olvasott ezekből párat, és nyilván hatást is gyakorolt rá. Éppen ezért egy csillag levonás a nem túl eredeti történetért. Egy fél meg a kicsit sok szerelmi nyűglődésért. Pippa-Ruben váltás sokszor idegesített a többi viszont nagyon jó ötlet volt. Nagyon olvastatta magát, kiszámítható, de mégis szórakoztató, érzelmeket kiváltó cselekmény, érdekes mellékszereplőkkel. Kellemes olvasmány, jól megírva egy elsőkönyves írótól. Határozottan pozitív csalódás volt számomra ez a könyv. Igazából a második felére már megadnám a 4 csillagot is.
Kicsit több eredetiséget, egy nagyon erős férfikaraktert várok a következő résztől (számomra Ruben nem az igazi)

5. Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje 5/3,5
Az alapötlet nagyon tetszett. Gondolok itt a párhuzamos mesélésre Cathy és Catherine életéről. De aztán pont ez lett a gyengéje a könyvnek. Az eleje nekem unalmas volt, megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. Utána egy darabig izgalmasan alakultak a dolgok, de aztán Catherine meséjének olyan kurta-furcsán lett vége és maradt Cathy, aki számomra túlságosan hihetetlen karakterfejlődésen ment át túl rövid idő alatt. Lee karaktere is még magyarázatra szorulna.
Amikor az egyik szál érdekes volt a másik unalmas és vontatott és fordítva. Nem volt, vagy csak ritkán egyensúly a két történet között.
Egyébként egyszeri olvasásra tökéletes. Kellőképpen borzongató és elgondolkodtató. A lélektani krimik kedvelőinek kötelező darab.

6. Harlan Coben: Az ördög játszótere 5/3,5
Szokásos Coben mű. A történet a benne lévő csavarokkal kárpótolja az embert a kissé egysíkú karakterek miatt. Nem ez volt a legjobb könyve, de kár lett volna kihagyni.

7. Samantha Young: Dublin Street 5/3,5
Elolvastam a fülszöveget és nagyon ismerősnek tűnt, ami el is vette a kedvemet. De aztán láttam, hogy nem Uplius kiadás és a történet Skóciában játszódik. Emiatt adtam egy esélyt.
Az eleje nagyon tetszett. Jó a stílus, kellően problémásak, titokzatosak, de mégis szimpatikusak a szereplők. Viszont attól kezdve, hogy a páros összejött az egész könyv unalomba fulladt. Annyira klisés, az egész tele álproblémákkal, alig vártam, hogy vége legyen. Ráadásul úgy is tudja mindenki mi lesz a vége az ilyen sztoriknak. Pedig maga az alapötlet, Joss múltja és az amiatt hordozott sebek ennél jóval mélyebb történetet is magában hordoztak.
Így olyan érzésem volt mintha egy túlírt Júliát olvastam volna amit akár az Ulpius is kiadhatott volna. Kár.

8. Liptai Claudia: Az álomnő 5/2,5
Egy darabig tetszett, de aztán elkezdett idegesíteni. A történet maga kidolgozatlan pedig az alapötlet egész jó. A főhősnő viszont maga a borzalom. Kicsit sok a szóismétlés és néha nyakatekertek a mondatok.
Strandra tökéletes, hamar kiolvasható.

9. Julie Garwood: Szívtipró 5/2,5
Egész jó karakterek (főleg Noah) egy közepes krimiszál és nekem túl sok szerelmi nyűglődés. Amolyan egynek elmegy, de nem biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásokra is.

10. Stephanie Perkins: Anna és a francia csók 5/4
Aranyos könyv. Kedves történet, szimpatikus szereplők, könnyed és olvasmányos. Igazi tizenéveseknek való romantikus 21. századi lányregény.
Nekem a vége felé már sok volt a nyűglődés azért nem maximális pont. De nagyon ajánlom a Szent Johanna gimit kedvelő olvasóknak.

Sorozatok:
Véget ért a Falling Skies  3. évad. Nagy várakozásaim voltak, amit nem sikerült maradéktalanul teljesítenie ennek az évadnak. A közepe felé volt egy-két unalmasabb rész, de jó sci-fi sorozatok híján még mindig ez az ami legjobban megközelíti az általam elvárt szintet.
Szintén vége a True Blood 6. szezonjának. Rettenetesen untam az első részeket, sőt igazán csak az utolsó 4 rész jött be. Többször is felmerült bennem, hogy mi a fenének nézem. Bárcsak kiírnák már Billt és kapna sokkal nagyobb szerepet Eric (nem lesz így). Azért jövőre is tuti nézős lesz, hisz úgy néz ki a 7. évad lesz az utolsó. Remélem jó lezárást kap. 

Számomra új sorozatba is belekezdtem a tesóm ajánlására, címe: Lost girl. Ez egy kanadai sorozat ismeretlen színészekkel, kicsit B kategóriás fílinggel. Mégis ajánlom mindenkinek aki szerette pl. a Buffy-t. A főszereplő lány egy szukkubusz, aki belecsöppen a "szörnyek" világába és amolyan magánnyomozóként próbál érvényesülni a számára is ismeretlen világban. Segíti ebben egy nagyszájú gót lány és egy bizonyos alkalmakkor kissé szőrössé váló férfiú.

TV:
Még tartott az uborkaszezon augusztusban, de 20-án volt egy nagy tv-s esemény mégpedig az Alföldi féle István a király bemutatója. Csak félig láttam, nem azért mert addig nem tetszett, hanem mert nagyon fáradt voltam és túl sok volt a reklám. Addig amíg láttam volt ami tetszett és volt ami nem. Nekem tetszett, hogy aktualizálva lett, az is hogy Feke Palit leszámítva színészek játszották, még akkor is ha az ének így nem volt annyira erős. Viszont nem igazán állt össze egésszé. Volt ami nagyon szájbarágós lett és volt amit nem értettem. Mindenképpen megnézem elejétől a végéig hátha akkor kitisztul minden.

Film:
Elysium-ra mint ígéretes sci-fi-re muszáj volt elmenni moziba. De nekem sajnos csalódást okozott. Kritikám itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2013/08/elysium-zart-vilag-film.html

Nyaralás:
Muszáj megemlíteni az idei nyaralásaimat. A hónap elején Füreden töltöttünk pár napot és sajnos mi is elkaptuk a kalici vírust amiről olyan mélyen hallgatott a média. Mint később megtudtam szinte az egész északi majd a déli parton is végigsöpört elrontva sokak idei nyaralását. Én azért még mindig imádom a Balatont és különösen Füredet.
A hónap végi kirándulásos nyaralásom jobban sikerült. Gyömrőn volt a szállásunk a tó partján. Sajnos az idő nem kedvezett a fürdőzésnek, de annál jobb volt kirándulásra. A helyi nevezetességek után Budapest felé vettük az irányt. Életemben először ültem a Libegőn, jártam a János-hegyen, felültem a városnéző buszra és keresztül kasul bejártam a fővárost, hajóztam is. Ismét megállapítottam, hogy milyen csodálatos a fővárosunk, bár a forgalom az rettenetes, nem véletlen, hogy soha nem vezetnék ott.

És ezzel vége is a nyárnak, jöhet a kedvenc hónapom, remélhetőleg több bejegyzéssel.

Zeneajánlóm: Caramel: Jelenés
http://www.youtube.com/watch?v=-pCwneXnqLw

Megjelenés: Leiner Laura-Bábel

Leiner Laura legújabb könyve 2013. augusztus 29-én jelenik meg. A boltokban valószínűleg az azt követő héten lesz elérhető.
Az 520 oldalas kötet ára: 2990,-Ft.

Fülszöveg:

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora. Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója

Megjelenési party és dedikálás:

Részlet a könyvből:
http://leinerlaura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=137%3Ababel&catid=4%3Akonyveim&Itemid=6

Elysium-Zárt világ - Film

A jövő 2150 körül: A Föld túlnépesedett, mocskos és veszélyes hely. A gazdagok már rég elhagyták és egy űrben keringő építményen élnek gondtalanul. A hely neve Elysium. Los Angelesben él Max, aki egy nap munkahelyi baleset következményeként sugárfertőzést szenved. Öt napja van hátra. Egyetlen esélye az életben maradásra Elysium. Az illegális bevándorlók ellen azonban keményen fellép Rhodes miniszter és számkivetett csapata.

Pár hónapja olvastam a film szinopszisát ami felkeltette az érdeklődésemet, amikor pedig megláttam a trailer-t nem volt kérdés, hogy ez a film nézős lesz. Állandó mozis partnerem a tesóm is igent mondott rá, így már első nap megvettük a jegyeket.
Óriási meglepetésre a mozi félig megtelt, úgy látszik a sci-fikre mégis van igény.

Szóval az alaptörténet tetszett, a szereplők személye már megosztott, mivel nem vagyok nagy Matt Damon fan (Max), de mentségére legyen mondva most mindent megtett a sikerért, nem rajta múlt, hogy ebből a filmből nem lesz maradandó alkotás. Jodie Fostert (Rhodes), mint színésznőt kedvelem, de ebben a filmben ezt a szerepet egy B kategóriás színésznő is eljátszhatta volna. Volt kb. 2X5 perc nagy jelenete, és ennyi. De legalább bitang jól nézett ki. (51 évesen, természetes kinézettel, jó hajjal respect előtte).  William Fichtner-nek (Carlyle) sem volt más dolga mint villogtatni a jeges tekintetét.  Említésre méltó még Sharlto Copley, aki Krueger szerepében egy kellően kemény és ellenszenves rossz fiút testesített meg.
A rendező: Neil Blomkamp a mindenki által agyondicsért Distric 9-el tette le névjegyét.
Szóval szinte minden adott volt, hogy egy fantasztikus filmnek legyünk részesei, de ez sajnos nem sikerült.
Amikor megkérdezik tőlem, hogy jó volt e a film nem tudom rávágni, hogy igen, inkább azt mondanám, hogy érdekes.
Végig olyan érzésem volt, mintha ez a film egy nagy sikerű bestseller könyv megfilmesítése lett volna. (amikből ugyebár mindig kihagynak valami fontos dolgot, szereplőt stb) Szerintem ugyanis nagyon sok a homályos, lyukas folt a sztoriban. Nekem nem állt össze ez a film egy egésszé. Vagy túl sokat vágtak ki belőle vagy eleve nem volt átgondolt a forgatókönyv sem. Rengeteg kérdés merült fel bennem amire nem kaptam választ.

A kialakult világkép gyakorlatilag két mondatban lett elmondva. Adott egy helyzet aminek bekövetkeztéről és fennmaradásáról szinte semmi infónk nincs. Amit tudunk, hogy a gazdagok és hatalmasok már térben is elkülönülnek a szegény és nyomorgó néptől, robotokkal felügyelve ezt az alantas világot, miközben keményen védik saját területüket. Az Elysiumon lakókról semmit nem tudunk meg azon kívül, hogy ott mindenki gazdag és egészséges. A Földön, de legalábbis LA-ben pedig csak mexikóiak és árván maradt amerikaiak laknak a film szerint. (jól van jól van értem én a társadalomkritikát).

A főhős Max életéből is csak fel-felvillantak képek, de azok nem voltak elegendők ahhoz, hogy érzelmileg megérintsenek. Így aztán különösebben nem is érdekelt, hogy mi lesz a sorsa, pedig jó esetben a végén minimum egy könnycseppnek meg kellett volna jelennie a szemem sarkában. Pedig a készítők bevetették még a gyerek trükköt is.
Érzelmekre úgy látszik nem volt idő a sok és meglehetősen véres akciójelenetek között. Én vidáman nézek ilyesmiket még a kukoricaevésben sem gátolnak meg, de a tesóm párszor elfordult. Azt hiszem ő még nálam is kevésbé élvezte. Nem voltak benne jó pasik, semmi gyengédség vagy érzelem, de még egy jó poén sem. Igaz jó nők sem voltak benne, viszont volt akció, high-tech fegyverek és jó sok paradicsomszósz.
Kérdéseim: Elysium lakói tudják mi folyik a Földön? Az illegális bevándorlók azonnal találnak gyógyító ágyat, honnan tudják hol keressék? Honnan van pénzük befizetni az utat? Miért koszos és igénytelen mindenki, még ha szegény is? Miért kellett ez a fémakármi Max-re, és a pólót miért nem vették le róla? Halálos betegen, egy hasi szúrás után, hogy tudott még talpra állni? (na jó ez csak költői kérdés volt, hisz ő egy hős)
Amire még igazán kíváncsi lennék az a vége utáni állapotok megváltozása. Ezért is érzem azt, hogy ez a film egy trilógia középső része, aminek muszáj hogy legyen egy előzmény filmje és egy utózöngéje, mert így magában nem áll meg.

Összegezve: 5/2,5
Ez nem egy intelligensen és okosan felépített történet, mint a Distric 9, ez egy mindent összetörő, zúzó, gyilkolászó akciófilm egy poszt apokaliptikus világban.

Összefoglaló - 2013. július

Rekordot döntöttem! 14 azaz tizennégy könyvet olvastam el júliusban. Valószínű az időjárás, a pocsék tv-műsor és a kevesebb munka lehet az ok. Na meg, hogy minden más szórakozást mellőztem.
Ráadásul ennyi jó osztályzatot még nem adtam egy hónapban sem. Ebben a hőségben kicsit meglágyult az agyam szívem.

Olvasmányaim: 14 könyv

1. Ta-mia Sansa: A menekülés éve 5/5
 Itt írtam róla, a megjegyzésekben pedig Sansa hozzászólását is olvashatjátok!

2-3. Raana Raas: Időcsodák 1-2 5/4,5
Az első rész újraolvasás volt, hogy képben legyek a 2. résznél. Mit is mondhatnék, nagy kedvencem a Csodaidők sorozat és az Időcsodák sem marad el tőle. Bár most a 2. rész nem kapott tőlem 5 pontot. A molyos értékelésem itt olvasható, a hozzászólásokban Eta is reflektált. http://moly.hu/ertekelesek/1228216

4. M.C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite 5/3
Erről is írtam: íme

5. Lincoln Child: Örvénylő mélység 5/2,5
"Se nem jó se nem rossz, két hónap és már semmire sem fogok belőle emlékezni. Egy nyári napra elég volt."
Ezt írtam a molyos értékelésemben, de tévedtem mert már most sem emlékszem rá. (25 nap telt el)
Akik szerették a Gömb-öt azoknak ez is tetszeni fog, hisz ebben is a tenger mélyén találnak egy titokzatos objektumot és a körül megy a sztori.

6. J. R. Ward: Irigység 5/2,5
Az angyalos sorozat 3. része. Csak tudnám minek olvasom ezt a sorozatot. Túlírt, nem túl logikus történet, kidolgozatlan karakterek, sok erotikus jelent, igaz mindez Ward stílusában.

7-8. M.C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor 5/3,5 + A.R. és az elültetett kertész 5/3,5
Folytattam Agatha történetét két további résszel. Ráhangolódtam erre a sorozatra. Rövid, könnyed kis történetek egy fura, de szerethető főszereplővel, nem túl erős krimiszállal, de nagyon jó hangulattal.

9. David Safier: Pocsék karma 5/5
Nagyon bírtam ezt a kis szösszenetet. Véleményem.
Elérte, hogy lelkiismeret furdalásom legyen egy eltaposott hangya láttán. 

10. Bertrice Small: Szeretni minden időben 5/3
Néha szeretem a kosztümös- romantikus könyveket némi erotikával. De
Elég sok hiba van ebben a történetben pl. logikátlanság, kidolgozatlan karakterek, váratlan jellemfejlődések, nem éppen valósághű párbeszédek. Túlmagyarázós és túlírt az egész. De. Klasszak a helyszínek (Erzsébet udvara, Isztambul, Írország, Anglia) meglehetősen drámai, de ugyanakkor a végletekig romantikus. Nyílt és bátor szexjelenetekkel (bár egy kicsit lehetett volna kevesebb belőle) tűzdelt könnyed olvasmány volt.

11. Anna Gavalda: 35 kiló remény 5/5
Ez volt az első Gavalda könyv amit olvastam. Nekem nagyon tetszett, bár én inkább csak egy novellának mondanám nem pedig regénynek. Fogok olvasni tőle mást is. A történet egy problémás fiúról szól, aki hadilábon áll a tanulással és ezáltal a szüleivel is. Remek kézügyessége és imádott nagyapja azonban segítségére lehet.

12. Anthony E. Zuiker: 26-sötét kezdetek 5/4
A végén nagyon haragudtam, mert ez bizony lehetett volna 5 pontos is. Ahhoz az kellett volna, hogy olvasás közben mindig legyen mellettem internet, hogy meg tudjam nézni az egyes fejezetekhez kapcsolódó videókat. (persze angolul sem árt tudni) Mivel ez nekem nem volt adott, így azt éreztem, hogy lemaradok valamiről. Utólag bepótolva nem volt az igazi. Szóval ez az interaktív olvasás nem nekem való, de maga a történet nagyon bejött. Rettenetes, brutális krimi. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.

13. Kordos Szabolcs. Taxisvilág, Hungary 5/3,5
A hotelekről írt könyvét azért szerettem, mert szokatlanul szépen volt megírva, már-már irodalmian. Sajnos ennek itt nem volt nyoma. A téma feldolgozása korrekt, bár hiányoltam a vidéki városok taxisait. Szívesen olvastam volna, hogy megy ez az én kis városomban. A jó cím ez lenne: Taxisvilág, Budapest.

14. Beate Teresa Hanika: Soha senkinek 5/5
A családon belüli szexuális molesztálás témáját dolgozza fel a könyv. Nagyon tetszett a stílusa, a pokoli téma ellenére a könyv csodálatosan van megírva. Nehéz róla bármit is írni, én nem is vagyok rá képes, ezért nem írtam róla külön posztot. De mindenkinek ajánlom. Annak ellenére, hogy a főszereplő 14 éves ez bizony mégsem egy tipikus YA könyv. Pár óra alatt kiolvastam, de még mindig emésztem.

A hónap könyve:  Pocsék karma

Sorozatok, film, tv:
Semmiről nem tudok beszámolni, még azokat sem néztem amikkel félben vagyok. :(
Az egyetlen sorozat amit néznék az M1-en a Killing (Gyilkosság), de mindig elmarad valami sport miatt. :(

Sajnos a blogot is elhanyagoltam és a helyzet augusztusban romlani fog, mivel most voltam/megyek nyaralni. Ígérem ősztől újra beindul.
A Szent Johanna gimiről szóló bejegyzéseim legyőzhetetlenek, de nagy örömömre sokakat érdekelt a Holtodiglanról és A menekülés évéről írt véleményem.
Az Usa-ból az elmúlt hónapokban nagyon megnőtt a kattintgatások száma a blogomra. Rettentően kíváncsi lennék mi érdekelte őket.


A havi zeneajánlóm: Naughty Boy ft Sam Smith: La La La
 http://www.youtube.com/watch?v=3O1_3zBUKM8
A 21 hónapos keresztfiamnak az egyik kedvence mostanában. :)