2014 év összegzése olvasmányaimról

2014-ben 107 könyvet olvastam el, 12-vel többet mint előző évben. Egy könyvet hagytam félbe és mindössze három újraolvasásom volt.
A 107 könyvből 21-et írt magyar író, ezzel sajnos nem jött össze az előzetesen megfogadott 25%.
A férfi-nő írók aránya: 30 - 77, a 28%-kal teljesítettem a saját elvárásomat. Ifjúságit még mindig túl sokat olvasok és sajnos tavaly egyetlen klasszikust sem olvastam.

10 pontot kapott könyvek, vagyis 2014-ben a kedvenceim:
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! (YA-romantikus)
On Sai: Scar (sci-fi)
Emma Donoghue: A szoba (dráma)
Robert Galbraith: Kakukkszó (krimi)

Kedvenc újonnan felfedezett sorozatok:
Peter James: Roy Grace sorozata (krimi)
Lois Lowry: Az emlékek őre (disztópia)
Michael J Sullivan:  Riyria krónikák (fantasy)

Kellemes meglepetés:
Tavi Kata: Nyitótánc (YA-sulis)
Leiner Laura: Késtél (YA)
Andy Weir: A marsi (sci-fi)

Legnagyobb csalódás:
Laurell K Hamilton: Isteni vétkek

Legrosszabb könyv:
J Sterling: The Perfect Game- A hibátlan játék

Kedvenc új szereplők:
Chester/Scar
Cormoran Strike/Kakukkszó
Mark Watney/A marsi

Kedvenc újonnan felfedezett írók, ráadásul mindegyik magyar!
On Sai
Tavi Kata
Anita Gayn

2015-re megfogadom, hogy:
- legalább 80 könyvet elolvasok
- teljesítve a bevállalt kihívásokat legalább 10 klasszikust magamévá teszek
- megpróbálok legalább 25 %-ban magyar íróktól olvasni


Jó olvasást mindenkinek 2015-re!

Összefoglaló - 2014. december

2014 Győr-Széchenyi tér

Vége az ünnepeknek, jöhetnek a dolgos hétköznapok és a felszedett pluszkilók leadása.
A rengeteg jövés-menés és ünneplés miatt nem igazán volt időm olvasni, az egész éves listákat figyelembe véve szerény számnak tűnik a 7.

Olvasmányaim: 7 könyv

Brandon Sanderson: Acélszív 10/8

Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

E z az a könyv amivel meg lehetne szerettetni az olvasást egy tizenéves sráccal, főleg ha képregényrajongó!
Sanderson legnagyobb erőssége az általa teremtett képzeletbeli világ, és az olvasmányos, könnyen emészthető stílus. Gyengesége a karakterábrázolás. Legalábbis az eddig általam olvasott könyveiben ez így volt.
Ebben a történetében is sajátos az Idolok által uralt jövőkép, jól átgondolt és viszonylag jól felépített, de azért éppen csak annyit fed fel ami egy első részben elég. Az írás most is olvasmányos, de nekem a humora nem mindig jött át.
A karakterek, nos igen ez még mindig nem az igazi. David bár 20 éves sokat megélt srác, néha bizony úgy viselkedik mintha 13 éves kiskamasz lenne. És ettől lesz a könyvnek YA hangulata, talán nem véletlenül, hisz ez most az uralkodó műfaj.
Nem csodálom, hogy érdekli halivúdot a történet, mert én olvasás közben szinte láttam magam előtt a filmet, ugyebár most ezek a képregény(szerű) adaptációk nagyon menők, ez a könyv pedig szenzációs alapanyag.
Akik szeretik Pittacus Lore sorozatát azoknak ez a könyv is kötelező!
Szóval összességében jó volt és biztos vevő leszek a folytatásokra is, de nekem ha Sanderson akkor inkább az Elantris.

Andy Weir: A marsi 10/9
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
A könyv fele nyugodtan íródhatott volna valamiféle kódírással v. kínaiul, mert kb. annyit is értettem belőle. De ez az én hibám, mivel a reáltárgyak és én sosem voltunk kompatibilisek, így aztán a rengeteg (sajnos tényleg sok) tudományos magyarázatot egyáltalán nem értettem. Ennek ellenére faltam a sorokat, nagyon kíváncsi voltam mi lesz a főszereplővel, soha nem kívántam ennyire, hogy pozitív legyen a történet vége.
Ez aztán igazi sci-fi csemege az vitathatatlan. Egy olyan sci-fi ami vegyíti a dráma és a kalandregény legnemesebb jellemzőit, kiegészítve a rendkívül szimpatikus Markkal. Ami miatt levonok fél csillagot (nem a sok tudomány miatt) az, hogy kevés volt nekem az az információ amit az emberekről és elsősorban a főszereplőről megtudtam. Nyilván ő a naplójában inkább a marsi életére koncentrált, de lehetett volna legalább egy kitekintő a családjával ami egy kicsit jobban megvilágítja a hátterét, a múltját. Úgy érzem Weir a karaktereit kicsit slendriánul kezelte.
Viszont ezzel a viszonylag kevés információval is elérte, hogy új kedvenc szereplőt avattam Mark Watney személyében, egyszerűen hihetetlen a hozzáállása a vele történtekhez. Csodálom őt, még akkor is ha csak kitalált figura
És Matt Damon fogja játszani a filmben, jaj :((( (de csak mert Tom Hanks már kiöregedett a szerepből :D)

Andreas Esschbach: A Jézus-videó 10/8
Írásom róla: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/andreas-eschbach-jezus-video.html

On Sai: Scar 10/10-kedvenc
Ez egy újraolvasás volt, a véleményemet róla itt olvasható.

On Sai: Lucy 10/10-kedvenc  A hónap könyve!

Scar folytatása, erről is írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/on-sai-lucy.html

Margit Sandemo: Varázslat 10/7
Jéghegyek népe sorozat első része.
lja Arngrimsdatter alig 17 éves, amikor 1581-ben a pestis egész családját elragadja. Kiéhezve, átfagyva, két árván maradt kisgyermekkel – egy kétéves kislánnyal és egy csecsemővel – a Trondheim városa mellett gyújtott máglya felé tart, ahol a járvány áldozatait égetik. Életének e válságos pillanatában találkozik egy titokzatos férfival a Jéghegyek Népéből, aki segít rajta és a gyermekeken. A férfi külseje félelmet keltő, ugyanakkor egész lényéből furcsa vonzóerő árad… 
Megértem azokat akik rajongói e könyvnek (sorozatnak), bájos és romantikus, ugyanakkor kalandos és könyörtelen történések váltják egymást. Igazi lányregény, de nekem mégis kevés. Vannak részek amik kidolgozottak, szép leírásokkal, aztán vannak részek amik minden előzmény nélkül csak úgy lógnak a semmiben. A minden átmenet nélküli érzelmek változása is eléggé zavaró. A szereplőket kedveltem, drukkoltam nekik és kíváncsi vagyok a további sorsukra is. Így valamikor biztos folytatom majd a második résszel.

Kody Keplinger: The Duff - A pótkerék 10/8

DUFF = Designated Ugly Fat Friend
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Semmi eredetiség nincs ebben a történetben, minden sorát olvastam már több száz másik könyvben. Elég ha csak Hamupipőkére és a királyfira gondolunk.
Nem egy túlbonyolított sztori, a szereplők is a szokásos ismerősök a klisés amcsi könyvekből. Szerintem Keplinger túl sok tinifilmet nézett, élen a Csaj nem jár egyedül című remekművel.
És mégis. Valami miatt működik a dolog, hisz képes volt berántani. Talán pont az egyszerűsége miatt, a humora és Bianca karaktere miatt. Jól szórakoztam olvasás közben. Pár éve mindenkinek lepke verdesett a gyomrában, most minden csaj a szemét forgatja a Ya könyvekben. A baj az, hogy valahányszor ezt olvastam ingerem támadt a szemforgatásra és most mintha éreznék némi izomlázat a szemem környékén.
Gondolom a következő részek a két másik lányról szólnak majd, egy olvasójuk már lesz.
Megnéztem a film trailerét amit állítólag ebből a könyvből forgattak. Mindenesetre jó alaposan átírhatták, mert sok hasonlóságot nem fedeztem fel, de azért kíváncsi vagyok rá, már csak R. Amell miatt is.

Színház:

Figaró házassága - avagy egy nap szenvedély 10/7
Főszereplők: Járai Máté és Csankó Zoltán
Bármilyen furcsa ez egy színmű volt, kedvenc helyemen a győri Kisfaludy teremben. Itt vannak mindig az évad legjobb előadásai. Lehet, hogy ez az év kivétel lesz, mert bár tetszett ez az előadás is, de csak amolyan egyszer jó volt érzést keltett bennem. Eléggé modern feldolgozás volt, különösen a jelmezek voltak nagyon furák (tényleg olyan tökfödők voltak rajtuk mint a képen). Egy héttel előtte néztem meg A windsori víg nőket amiben szintén Csankó játszott és a két darabnak kis változtatásokkal ugyan de szinte ugyanaz a története. Nem volt szerencsés egy évadra ilyen hasonló sztorikat választani. Nekem a víg nők jobban tetszettek.

Sorozatok:

Utolértem magam az összes nézős sorozatomban: The Vampire diaries 6 évada határozottan jobb, mint az előző kettő, viszont a The Originals 2 évad egyáltalán nem jön be, kizárólag Klaus és Elijah karaktere miatt nézem.
The Walking Dead  legújabb évada sem tetszik annyira, mint az előzőek, de lehet csak azért mert ezt hetiben nézem, míg az előzőeket egyben néztem meg 10 nap alatt. De reménykedek a jó folytatásban.
Szintén zombis sorozat a Z Nation, melynek 13 rész után meg is volt a fináléja. Nem annyira drámai és nagyszabású, mint a TWD, de elég kellemes kis sorozat.
Arrow már nem varázsol el nagyon és nekem nem tetszett a Flash-sel való közös szál sem, főleg mert a Flash-t egyáltalán nem szeretem, nekem az túl gyerekes, abba is hagytam négy rész után. Viszont az Arrow  félévad finálé, még akkor is ha tudom, hogy nem úgy van az ahogy látszik... nagyot ütött.
The 100 félévad fináléja is bővelkedett meglepetésekben, itt nem várom, hogy visszatérjen a kinyírt szereplő. Egész jó eddig ez a 2. évad, sőt talán ez a legjobb most az összes általam nézett sorozat közül.

Film:

Egy csomó filmem van amit nézhetnék, de csak kettőre támadt kedvem.
Pompeii, főszerepben John Snow-val, vagyis Kit Haringtonnal. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen elcsépelt témát csak akkor kellene elővenni újra, ha van valami új ötlet amit be lehet az ismert sztoriba építeni. De nem, ez is csak a szokásos klisés történet, amikor a fiú és a lány egy nap alatt végzetesen egymásba szeret és aztán menekül a kitörő vulkán elől. Bejglitől elduguló emésztéssel, megfáradva az ünnepektől ideális kikapcsolódás, hogy aztán gyorsan el is felejtsd az egészet. 10/4

A másik film egy könyv feldolgozása, amit olvastam is. Az emlékek őre könyvben tetszett, de filmen nem igazán. Viszont a tesómnak aki nem olvasta a könyvet a film tetszett. Igazából nem mondhatnám, hogy rossz feldolgozás lett, csak engem nem tudott megérinteni. 10/5

On Sai: Lucy

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Szivárgó sötétség 2. része.
Első részről a bejegyzésem itt olvasható.

Kiadó: Könyvmolyképző 2014
Műfaj: sci-fi, fantasy

Szereplők:
Lucy: ellentmondásokkal teli mentál, aki mégis emberi érzelmeket kezd mutatni.
Don: a lázadó mentál, aki látszólag sokkal emberibb, mint a többi fajtársa.
Scar: a keresztény árva lány, akit felkarol a trónörökös és titkos ügynöknek képez ki.
Artúr: Scarral együtt nőtt fel egy keresztény világban, most mégis hitét vesztett, aki ha kell kalózokkal üzletel, hogy megépítsen egy űrbázist.
Chester: a nagy manipulátor, vajon milyen titkokat rejt még?

Olyannyira tetszett az első rész, hogy kedvenccé avattam, így nem volt kérdés, hogy a második résznek is a polcomon a helye. Egy gyors Scar újraolvasás után bele is vetettem magam a Lucy történéseibe, de sajnos elég hamar rádöbbentem, hogy ez a rész..... túl rövid lett. Én még olvastam volna tovább.  A végére lapozva viszont ért egy kellemes meglepetés, hisz az olvasói véleményeknél megtaláltam a sajátomat. Szívmelengető érzés volt.

Szerintem életének bizonyos szakaszán mindenkit foglalkoztatnak a nagy kérdések az élet rejtelmeiről, úgy mint pl. hogyan keletkezett a világegyetem? Mi/ki valójában Isten? Ha Isten létezik, akkor létező a Sátán is? És kik vagyunk mi emberek, milyen szerepet töltünk be a világban? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket amiken néha-néha eltöprengek jómagam is. Aztán évek is eltelnek az ügyes-bajos dolgaimmal és nem foglalkozom a témával. De pár évente jön egy-egy könyv - érdekes módon mindig sci-fi műfajban - ami ismét gondolkodásra serkent, mégpedig úgy, hogy közben szórakoztat is. Na ilyen történet a Lucy is.
Többeknek is azért nem tetszett más az első rész sem, mert túlságosan jelen volt a történetben a vallás. Nos azoknak nem ajánlom a második részt sem, mert itt most már nekem is néha soknak tűnt. (ördögűzés, Isten megtestesülése)  Nem vagyok ateista, de egy vallásnak sem vagyok híve, valahol a köztes térben lebegek és szerintem ez a legrosszabb pozíció amiben csak lehet egy ember, így aztán nekem Scar kétség nélküli hite sok, valahogy az ő történetszála emiatt most nem is volt annyira kedves nekem, kivéve Alfával közös jeleneteit akinek személyében új kedvencet avattam.
A történet annyira sokrétű és bonyolult, hogy képtelenség összefoglalni. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs Bea, hogyan képes rendszerezni ennyi mindent és még szórakoztató és olvasmányos történetet is írni belőle. 

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

A felszínen ez egy űrben játszódó kalandregény, ahol az egyik tulajdonképpen jogos trónörökös (jelenleg kalóz) háborút indít a mentálok által támogatott Chester ellen.

A rétegekben azonban ott vannak az egyes emberek sorsai, kire miként hat a közeledő háború és ott van a két mentál, sőt az egész mentál-társadalom akikre szintén hatalmas nyomást gyakorolnak az események. 

Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyikőjük nagy változáson ment át a Scar óta, de talán Lucy az aki a leginkább kinyílt és a rideg mentálból egy emberi érzelmeket is megmutató szenvedélyes nő lett. Igaz elég gyakran átment egy hisztis gyerekbe is, a Donnal való szappanoperájuk a másik negatívum amit fel tudok hozni a történet hibájaként.

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre." (Lucy)

Nagyon tetszik a könyv humora, ami elsősorban Artúr barátja Márk jeleneteiben csúcsosodik ki. Kedvenceim még a két mentál köpenye, amik igazi személyiséget kaptak.
A történet valójában a jó és a rossz harcáról szól, csak éppen azt nem lehet soha sem tudni, hogy hőseink döntéseikkel melyik ügyét szolgálják. És vajon Chester ez a kiismerhetetlen figura kinek az oldalán áll, mit tud egyáltalán, és mit akar?

"Minden út a pusztuláshoz vezet."

Úgy érzem még sok meglepetés vár minket a következő részben, a sötétség már nem csak szivárog, de robbanni fog. Reményeim szerint minél hamarább.

Történet: 10/10
Karakterek. 10/10*
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 kedvenc
Remek folytatása a Scar-nak, akinek az tetszett az ezt sem hagyhatja ki.

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fülszöveg:
A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról. Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán?

Kiadó: Aranyszarvas 2007
Műfaj: kalandregény sci-fi beütéssel, történelemmel, vallással. 

Szereplők:
Stephen Foxx: Huszonéves amerikai srác, számítástechnikából szerzett némi vagyont, így kedvtelésből dolgozik egy régészeti ásatáson.
Judith Menez: izraeli leányzó aki felkeltette Foxx érdeklődését.
Yehoshuah Menez: Judith testvére, egy leleteket vizsgáló laborban dolgozik.
Peter Eisenhardt: német sci-fi író, aki szakértőként kerül a társaságba.
John Kaun: dörzsölt üzletember, az ásatás finanszírozója, hatalmas tervei vannak a még meg sem lelt videóval.

Karácsony előtt ugyan mit is emelhettem volna le a polcról, ha nem egy Jézust is megemlítő történetet, mely Izraelben játszódik.
Sok évvel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet, mely Az elveszett Jézus-videó nyomában címet viseli. Nem egy remekmű, meglehetősen vontatott 3 órás német tv-film, viszont az alapötlet felkeltette az érdeklődésemet és a tavalyi évben egy moly-társamtól sikerült megvásárolnom a film alapjául szolgáló könyvet.
Szinte minden filmes feldolgozásnál el lehet mondani, hogy a könyv jobb, ebben az esetben ez teljesen egyértelmű, ráadásul a tv-s feldolgozás éppen csak nyomokban követi a könyv történetét, pedig az is van olyan érdekes és kalandos, hogy egy az egyben vászonra lehetett volna vinni.

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok. Nem véletlen, hogy amikor 1997-ben megjelent a könyv Németországban, hatalmas sikere lett. Egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos. És ez a könyv végén visszaüt, hisz a videó hatására minden főhős élete alapjaiban változik meg, és ennek a levezetése nem történik meg. Ez az egyetlen dolog amit hibának tudok felhozni, minden más azonban remek ebben a történetben.
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

"…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. (…) De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást."

Andreas Eschbach

Visszatérve a filmre -amit gondolom többen láttak, mint amennyien olvasták ezt a ma már nehezen beszerezhető téglányi méretű könyvet - már a főszereplő neve sem egyezik a könyvben és a filmben. A vásznon a srácot Steffen Vogt-nak hívják és német. Judithot Sharonnak hívják és nem tesója van hanem kedvese. De ezek csak apróságok, lényegi eltérések is vannak a sztoriban. A filmben azt sugallják, hogy Kaun és cége találja fel az időutazást, míg a könyvben az időutazásnak nincsenek meg a technikai feltételei, nem is derül ki, hogy kerül az időutazó a múltba. (de többet nem akarok spoilerezni)
A kalandok amik elvezetik a főhőst a videóhoz nagyjából megegyeznek, de attól kezdve, hogy Stephen/Steffen megszerzi a Jézus-videót a könyv és film vége teljesen elválik, más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is.
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Sci-fi alapú kalandregény, bátran ajánlom mindenkinek 14 éves kortól.
Én biztos elolvasom majd pár év múlva még egyszer.
A filmet a könyv elolvasása után ajánlom csak, de figyelmeztetek mindenkit eléggé B kategóriás, a teljesen más végkifejlet miatt érdekes.

X-faktor 2014 - Döntő

Ennek az évadnak is vége. Úgy vettem észre nem én vagyok az egyetlen aki szinte teljesen elvesztette érdeklődését az X-Faktor iránt. Sajnos egy idő után már nyűgnek éreztem, hogy követnem kell a műsort a blogbejegyzések miatt. Így inkább abbahagytam az írást, a show pedig háttérműsor lett nálam.
Pedig milyen jól indult ez az év. Tényleg sikerült kezdetben még ígéretesnek tűnő, tehetséges énekeseket kiválasztani. A gondot abban látom, hogy egyetlen egy érdekes, egyedi személyiség sem volt köztük. A Tha Shudras is csak pár show erejéig tűnt ki a mezőnyből aztán szépen ők is beszürkültek. A többiek is ahelyett, hogy fejlődtek volna, inkább csak hoztak egy közepes átlagot.
A négy döntős személyén nem igazán lepődtem meg, annál inkább azon, hogy Nagy Ricsi helyett Benji jutott a hármas döntőbe. Na nem azért mert én drukkoltam volna neki, sőt. Sosem értettem mit esznek a mentorok és a nézők Richárdon. Kimondottan kellemetlen hangszínnel kiabálva énekelte el dalainak legalább 70%-át. Igaz a Belehalok átdolgozása és a Varga Viktorral elénekelt duettje kimondottan jól sikerült, bár szerintem pár szavazatot elvesztett a megosztó külsejű, habitusú Viktor miatt. Ezek ellenére én azt gondoltam, hogy ő áll majd a döntőben Tóth Andi mellett. Szerintem Ricsiről még fogunk hallani.
Benji a kezdetekben nagy kedvencem volt, gyönyörű, selymes hangja miatt. Nekem szimpatikus volt visszafogott, szemérmes személyisége is. Vele az a baj, hogy megvan az a stílus ami jól áll neki, ha komfortzónájából kiveszik, akkor egyszerűen nem működik. El fog tűnni, pedig egy jó karácsonyi albumot meghallgatnák tőle.
Horányi Julinak nagyon szép és különleges hangja van, de ezzel nem mindig tudott élni. Sajnos az ő zenei világa és személyisége áll tőlem a legmesszebb, a döntőben énekelt dalai alatt gyakran unatkoztam és kapcsoltam át inkább a konkurens csatornára. Viszont a győztes dalát ezerszer jobban énekelte, mint Andi, mondjuk olyan a dal eleve, mintha neki írták volna. Csodálkoznék rajta, ha nem karolná fel egy zenei producer.
Tóth Andi fantasztikus tehetség, akinek még meg kell tanulnia szépen énekelni, mert az egyenlőre nem megy neki, ő is túl sokat kiabál. Van színpadi jelenléte és hangja is ahhoz, hogy legyen belőle egy új Tóth Gabi, sok múlik a következő 2-3 éven. Gratulálok győzelméhez.

Ennyi volt 2014 és az X-Faktor. Remélem mások jobban szórakoztak rajta.

X-Faktor - 2014.11.29.

Borbély Richárd

100. X-faktor.
Ideáig minden adást megnéztem, ha másként nem ment letöltöttem és pótoltam mihamarabb. Mindig drukkoltam valakinek, élveztem a produkciókat, vagy éppen nem, de véleményem mindig volt róla. Véleményem ugyan most is van, de csak ismételni tudom magam: idén sikerült egy dögunalmas castingot összehozni az RTL-nek. Senki sem elég rossz, de egy olyan sincs aki nagyon jó lenne, de még ez sem lenne baj, ha legalább egy előadó lenne a mezőnyben aki mellett le tudnám tenni a voksom, mert valami miatt szimpatikus, vagy lenne egy valaki akit legalább utálni tudnék. De nincs. (Na jó, lehet, hogy Nagy Ricsi még megérik erre a szerepre) Egyáltalán nem mozgatnak meg bennem semmi érzelmet. Így meg nem tudok írni róluk semmit, csak amit eddig is, az meg már unalmas és közhelyes.
A 100. adást már nem is néztem, gépeztem közben és néha vetettem egy pillantást a képernyőre. Gondoltam majd pótolom valamelyik nap mielőtt írok róla egy kritikát, de nem megy. Nem megy, mert nem érdekel.
Egyedül Horányi Juli előadására kaptam fel a fejem, na az rendjén volt, mint kiderült minden dühét belevitte, hisz a pasija szakított vele. (ezen egyébként én egy csöppet sem csodálkoztam, mert volt egy riport róluk még régebben Fókuszban talán, abban a pasi testbeszéde mindent elárult a kapcsolatukról és tök egyértelműen mutatta ezt a végkifejletet, tudom ez így utólag okoskodásnak tűnhet, de nézzétek meg tényleg árulkodó)
Kiesett Borbély Ricsi, oké várható volt. Megnyeri a versenyt Tóth Andi, ha csak nem követ el addig valami ballépést.
Ennyit a 100. adástól, amiben milyen dalok voltak? Természetesen megint ezeréves számok, bár legalább nem a nyálas dalok közül válogattak.
Ha a következő adások valamelyike vált ki belőlem valami reakciót akkor természetesen beszámolok róla, de ha nem, akkor majd csak a végén lesz egy összefoglaló bejegyzés. Bocs.

Összefoglaló - 2014. november

Érdekes hónap volt ez a november mindenféle szempontból. Kicsit fura időjárás, több tévézés, színház, mozi,  két napos szakmai-továbbképzés és még egy fővárosi kirándulás is belefért.  Ez viszont azzal járt, hogy mire az olvasásra került volna a sor már alig láttam a fáradságtól. Ez meg is látszik olvasmánylistámon.

Olvasmányaim: 6 könyv

Dan Wells - Ruins-Romok 10/6

A legjobb döntést a legnehezebb meghozni.
Ahogy a Részlegesek végső lejárati ideje vészesen közeledik, a túlélők sorsát eldöntő háború immár elkerülhetetlennek látszik. Mindkét fél elszánta magát a végső pusztításra, abban a biztos tudatban, hogy birtokában van a fegyver, amellyel megsemmisítheti a másikat.
Samm és Kira Walker a két háborúban álló fél között ragadt, egymástól ezer mérföldnyi távolságra. Samm a kontinens túlsó végén az amerikai közép-nyugat hatalmas mérgező pusztaságain túl, Kira pedig dr. Morgan markában, akinek eltökélt szándéka megmenteni a még megmaradt Részlegeseket, akár Kira élete árán is. Ekkor egy rejtélyes lény bukkan fel, sem ember, sem Részleges, és komoran figyelmezteti a harcoló feleket egy újabb apokalipszisre.
Kirának egyetlen esélye van, hogy megmentse mindkét fajt és velük együtt a világot. De lehet, hogy ez az életébe kerül…
A Részlegesek sorozat befejező része epikus izgalmakat ígér, amelyben a bolygó utolsó megmaradt értelmes lényei összecsapnak egymással, hogy meghatározzák a jövőt.
Nagyon hullámzó érzéseim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyszer nagyon belemerültem, máskor meg alig vártam, hogy vége legyen. Aztán amikor tegnap este befejeztem az első ami eszembe jutott: na ez meg mi volt? Erre kellett 3 rész? Vagy még lesz x. számú kiegészítő kötet, ami méltón lezárja a történéseket? Ez a rész ugyanis nem tette meg. Olyan érzésem volt, mintha meg lett volna adva az oldalszám, amelyen ki kellett írni a vége szót. Így aztán az író amikor látta, hogy nemsokára elér oda, hihetetlen gyorsasággal (ami persze magával hozta a logikátlanságot) lezárta történetét. Sokkal többet és jobbat érdemelt volna ez a sztori, hiszen az első rész még olyan jó volt. A szerelmi szál(ak) lezárása meg egyszerűen nevetséges volt. Csalódtam ebben a sorozatban, mert olyan ígéretes volt az alaptörténet. Ennek ellenére ajánlom a YA dísztópiát kedvelőknek, különösen azoknak akik inkább az akciójeleneteket és izgalmakat szeretik nem pedig a főhős lelki vívódásáról és szerelmi háromszögekről akarnak oldalakon keresztül olvasni. 10/6 Az egész trilógia: 10/7

Leiner Laura: Késtél 10/9
 Írásom a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2014/11/leiner-laura-kestel.html

Darynda Jones: Második sírhant 10/7
Charley Davidson, a halál szexi angyala visszatér, hogy újabb fergeteges kalandjaival és sziporkázó poénjaival mindenkit levegyen a lábáról! Vajon sikerül megfejtenie a titokzatos körülmények között eltűnt Mimi rejtélyét? Beteljesedik forró szerelme a Sátán szívdöglesztő fiával? Na és mi történik a mennyország kapuját ostromló démonokkal? A tavalyi év legszellemesebb paranormális románcának második részét a humor és az érzékiség szerelmesei egyaránt imádni fogják! 
Vannak bizonyos elvárásaim az ilyen típusú könyvekkel kapcsolatban. Mint pl. a szerethető, karakán főhősnő – ez pipa. Egy dögös, vonzó pasi – na ez nem pipa, ugyanis Reyes nekem egy csöppet sem szimpi akármilyen lélegzetelállító a megjelenése, túl durva, mogorva és sötét az egész lénye és rendkívül pokróc a stílusa Chaley-val szemben, akit állítólag szeret.
A magával ragadó, gyakran vicces stílus – ez csak félpipa, mivel nekem ez a fajta humor nem mindig jött át.
De természetesen legfontosabb a történet. Ebben szerintem jobb volt, mint az első rész, de még mindig túl van bonyolítva a cselekmény a párbeszédeknél meg megint azt éreztem, hogy nem lett lefordítva egy-két mondat.
Ha 5-6 évvel ezelőtt olvastam volna ezt a sorozatot sokkal jobban tetszene, már nem vagyok oda az ilyen típusú fantasykért.
A következő részt csak akkor olvasom, ha nagyon nem lesz más.

Ilsa J. Bick: Hamvak 10/8
Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt távol minden civilizációtól, a hegyek között érte a katasztrófa, amelyben a régi világ néhány perc alatt megsemmisült. Vérvörös lett az égbolt és hullazöld a hold. Az emberiség nagyobbik része elpusztult. Az állatok acsargó szörnyeteggé változtak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lettek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül.
A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?
Sok szempontból jobb mint az összes Ya dísztópia, amit eddig olvastam. Talán azért mert az esemény ami megváltoztatja a világot a jelenben történik és nem egy már berendezkedett elnyomó hatalommal szembesülünk. Ez inkább egy poszt-apokaliptikus világ, amiben még mindenki keresi a helyét.
Viszont vannak benne olyan dolgok ami miatt mégsem avatom kedvencé. Egyik oka a fordítás: néha olyan érdekes mondatszerkezetekkel találkoztam melyeknek többszöri olvasás után sem találtam értelmét. A másik oka a karakterek: ennyi koravén fiatal egy rakáson nekem kicsit sok.
A történet egyébként izgalmas, és fordulatos annak ellenére hogy a szokásosnál (YA könyvekhez képest) több a tájleírás, belső érzések, monológok, viszont kevesebb a szerelmi nyűglődés. Pont annyira logikátlan csak, mint az összes hasonló típusú könyv. (vagyis az)
Néha nagyon kegyetlen és borzalmas jelenetek vannak benne, még úgy is félelmetes és undorító volt olvasni, hogy túl vagyok 4 évad TWD-n. Különösen a megveszett kutyás rész volt borzasztó számomra, mert a Cujo óta nagyon nem komálom az ilyesmit.
Ajánlom mindenkinek aki szereti a borús hangulatú, kalandos kicsit zombis sztorikat, ami néha kegyetlenbe is áthajlik.
Viszont figyelmeztetek mindenkit, hogy ez egy sorozat első része, és úgy látom a folytatások kiadásával van némi gond.
Óriási függővéggel fejeződik be, amolyan ide nekem a folytatást érzéssel. Bár hozzáteszem, ha Tom és a kislány szála el lenne varrva, akkor el tudnám fogadni akár befejezésnek is. (ki ahogy akarja gondolja tovább)

Simon Tamás: Vérmacska 10/7
Írásom a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2014/11/simon-tamas-vermacska-avagy-alfi.html

Estelle Brightmore: 13. napon 10/2

195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van. A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…
Csak azért kap egy csillagot mert jó szívű vagyok. De tényleg.
Nagyon tetszett a fülszöveg ezért kezdtem bele, de már az első oldalon tudtam, hogy ez egy teljesen kezdő, valószínűleg nagyon fiatal lány könyve. A történet nem túl eredeti, innen-onnan már ismerős annak aki sok dísztópiát, fantasyt olvas, a háromnegyedétől meg teljesen logikátlan. A Fantom személye egyszerűen nevetséges kategória, ráadásul 13 nap alatt annyi minden történik amiből egy jó író 500 oldalas könyvet írna, melynek egyetlenegy mondatán sem unatkoznánk. Itt viszont óriási logikai bukfencek vannak, olyan érzésem volt, hogy az író nem osztotta meg velünk minden gondolatát vagy a nyomda kihagyott pár oldalt. A karakterkidolgozás nulla, a két főszereplő nem igazán kedvelhető, különösen Vincent figurája lett érdekes. Ha egy író szerethető rossz fiút akar kreálni annak nem ez a módja. A fogalmazáson is érződik a fapadosság, de olvastam már ennél rosszabbat is (mondjuk főleg fordításokat).
Ha az írónő 16 éves akkor elnézem neki e szösszenetet, talán még bátorítom is, hogy gyakoroljon. De ha már elmúlt 22 akkor… (ááááá én túl jó szívű vagyok ahhoz, hogy leírjam mit gondolok) 

Színház

Megújítottam a tavalyi bérletemet, így idén is beszámolok a látott előadásokról, ha nem is külön posztban, de az összefoglalókban pár mondat erejéig. Győri színház előadásairól lesz szó.
Az első előadás ebben az évben a Győri Balett: Generációk című balettestje volt. Két csodálatos zenére táncoltak a balett tagjai: Ravel: Bolero és Orff: Carmina Burana. Nem értek a baletthez, de szeretem, azonban  ez az előadás nem adott akkora élményt számomra, mint a tavalyi Szentivánéi álom.10/6
A második előadás William Shakespeare: A windsori víg nők feldolgozása Csankó Zoltán főszereplésével. Nagyon szórakoztató, kellemes meglepetés volt ez a darab. Az első felvonásban még zavart, hogy mai modern környezetbe helyezték a történetet, eléggé fura volt kastélyról, hintóról hallani miközben a színpadon mindenki mai öltözékben és díszletek közt játszott, a fergeteges második felvonás azonban minden ellenérzésemet elsöpörte. Nagyon jó színészi alakítások is hozzátettek ahhoz mindannyian jól érezzük magunkat. 10/8

TV

Rising Star: letöltöttem az alkalmazást kíváncsiságból, egész jól működik, nekem nem voltak alkalmazási problémáim vele. Maga a műsor viszont dögunalom, talán kettő-három jó énekest láttam eddig. Szőrös szívű vagyok szinte mindenki nemet kapott tőlem. Úgy érzem ráunt már a nép ezekre a tehetségkutatókra. Csak a tv-k nem. 10/3

Mozi

Éhezők Viadala- Kiválasztott 1. rész. 10/7
Csupa jó kritikát olvastam róla, így nagy reményekkel ültem be a filmre. Talán ez volt a gond, mert nekem csalódás volt. Nem rossz, de nem is hozott számomra semmi extrát. Felesleges volt két részre szedni, mert így ez a rész csak építkezésből állt, kevés akcióval. Ráadásul most még Jennifer színészi játéka sem tetszett, túlzónak éreztem néhány jelenetben.
Az a baj ezekkel a trilógiákkal, hogy mire bemutatják az utolsó részt engem már egyáltalán nem is érdekel az egész, szerintem jövőre már kihagyom a mozit.