 |
| Budapest - saját kép |
Olvasmányaim: 11 könyv
1. Cora Carmack: Szakítópróba 10/5
Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Két eset lehetséges:
1. Vagy olvastam már ezt a könyvet (de nem, figyelembe véve a megjelenését és molyos jelöléseim)
2. Vagy ehhez kísértetiesen hasonlító sztorit már olvastam, csak nem emlékszem mi volt az. (várom a tippeket)
Nagyon ismerős volt. Lehet, hogy van egy harmadik eset is? Ezt a történetet én már megírtam? Mondjuk én csak szigorúan fejben találok ki sztorikat, így nehéz még magamnak is bizonyítani. :)
Na mindegy is. Igazából csak azért olvastam el, mert a 2. résznek a fülszövege megtetszett és ugyebár sorozatot csak sorrendben olvasok, ez a mániám. Meg is van a veszélye, hogy a jó részig már el sem jutok.
Nem mondom, hogy nem lehetett elolvasni, de nem túl izmos, sem a sztori, sem a karakterek. Egy kis nyári szösszenet.
2. Cora Carmack: Színjáték 10/5
Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.
Egy kicsivel talán jobb volt, mint az első rész, de így sem volt több egy sima kis limonádénál. Próbált Carmack mélységet vinni a történetébe Max lelki bajainak hátterével, de ennél sokkal jobb könyvek vannak már ebben a témában.
Egy gimnáziumi futballpályán fejetlen emberi felsőtestek hevernek szétszóródva. Egy ravatalozót sietve beszögeltek kívülről – bentről hallható a nemrégiben feltámadott, szabadulni akarók élőholtak karmolászásának rémisztő, távoli zaja. Philip buzgón keres valami elköthető járművet, de a legtöbb autó kiégett vázként az árokban ül, vagy két-három defektes gumival áll az út szélén.
Az autópályán – amely a baljukon nagyjából száz méterre láthatóvá válik egy hegygerinc mentén – csak úgy hemzsegnek a halottak. Időről időre egy-egy személy tántorgó, szakadt maradványa megtöri a felkelő nap halvány sugarait, mire a csapat vezére mindenkit felszólít, hogy rohadt gyorsan bukjon le, és maradjon kussban. Sikerül azonban elég nagy utat megtenniük még annak ellenére is, hogy folyton fák és roncsok mögé kell rejtőzniük a közelben tévelygő lények elől. Más túlélővel nem találkoznak.
Amennyire izgalmas és felkavaró a The Walking Dead tv-s változata, annyira unalmas és érdektelen ez a könyv.
Annak ellenére olvastam el, hogy nem vagyok oda a kormányzó karakteréért, de azért működött bennem a kíváncsiság, hogy mit tud hozzáadni a sorozathoz ez a sztori.
Nekem nem nyújtott semmi pluszt, unalmas volt. Kivételesen nem a történet miatt, mert abban még volt is lehetőség, sokkal inkább a felszínes karakterábrázolás és az egyhangú írásmód miatt.
Ráadásul valahol olvastam, hogy a végén lesz egy csavar, amire elég hamar ráéreztem. (drukkoltam, hogy ne az legyen, hiába).
Csalódott vagyok.
4. Gaura Ágnes: Lángmarta örökség 10/9
Borbíró Bori 4. része
http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/gaura-agnes-langmarta-orokseg.html
5. M.C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály 10/ 6
Agatha Raisin sorozat 7. része
Ancombe békés, nyugodt kis falu, talán még békésebb, mint ahol Agatha Raisin lakik, de mikor feltűnik a színen az új palackozó vállalat, hogy kiaknázza a helyi forrásvizet, felbolydul a falu, és a községtanács is két kibékíthetetlen pártra szakad. A véletlen – vagy a sors? – úgy hozza, hogy egy baljós éjszaka éppen Agatha találja holtan a községtanács elnökét a forrásnál. Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik.
Rengeteg könyv van a várólistámon, de amikor nézegetem, hogy mihez is lenne kedvem, valahogy mindig ennél a sorozatnál kötök ki. Pedig még egy részt sem értékeltem 4 csillagnál többre. Valahogy vonz ez a lehetetlen nőszemély, a szomszédja James, és a lehetetlennél lehetetlenebb bűnesetek és csetlő-botló nyomozások története.
Ez a rész nem igazán jött be nekem, talán mert mindenki rettentően ellenszenves volt az új szereplők közül.
James és Agatha szappanoperája sem hozott semmi újdonságot. A régebbi szereplők is csak jönnek-mennek, semmi előrehaladás, valahogy nem volt egységes és gördülékeny ez a rész.
De nem vette el a kedvem a sorozattól, beszerzem a többi részt is.
Csak lélegezz 2. része
Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?
Megmondtam az első rész végén, hogy az úgy kerek ahogy van, nem kell ide folytatás. Igazam is lett.
Az írónő Emmából egy rendkívül ellenszenves karaktert formált. Egy olyan embert, aki sorban áll az újabb pofonokért, folyton világvége képpel jár kel, amolyan savanyújóska. Evan és Sara szentek, hogy kitartanak mellette.
Nagyon sok logikátlanságot találtam a történetben amik rendkívül bosszantottak. (pl. örökség) Egyes részei túl voltak írva, sok volt a felesleges járat a sztoriban, miközben lényeges dolgok meg el lettek sikálva. (első rész eseményei)
Jonathan karaktere rendkívül érdekes, ellentmondásos és titokzatos, de a végére őt is sikerült elrontani. ÁÁÁÁÁÁ annyi minden bosszant ebben a könyvben. Az első rész után azért jobbra számítottam, de végül is fogva tartott, és a folytatásra is kíváncsi vagyok, így megérdemel 7 pontot.
7. Bíró Szabolcs: Non, nobis, Domine 1. 10/ 7
http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/biro-szabolcs-non-nobis-domine-1-kelet.html
8. Johan Theorin: A falon túl 10/8
Öland. Festői, békés sziget a svéd partok mellett. Itt tűnik el nyomtalanul egy hatéves kisfiú. Családja hiába keresi, nem kerül elő. Húsz év telik el, s a nagyapja, aki egykor hajóskapitány volt, s ma egy öregotthonban él, kis csomagot kap, benne unokája szandáljával. Ő és lánya, a fiú anyja újra megpróbálják összeilleszteni a két évtizede történt esemény mozaikdarabkáit. Sok jel mutat arra, hogy a rovott múltú Nils Kantnak köze lehet a gyerek eltűnéséhez, ám bizonyosságot nem szerezhetnek erről, mivel a férfi már rég halott. Júlia, az anya hamarosan azzal szembesül, hogy valakinek nagyon nem tetszik, hogy még mindig fia ismeretlen sorsa foglalkoztatja. És ki lehet az az idegen, aki naplemente után már jó ideje fel-feltűnik a tengerparton?
Nem mondanám magam a skandináv-krimik szakértőjének, de azért olvastam már párat. Ez a könyv nem olyan beteges és sötét, mint az eddigi olvasásaim. Lassan csordogáló történet, sok leírással és nem igazán kedvelhető főszereplőnővel. A történet két szálon fut, egy a mában egy pedig a múltban, hogy aztán a végén összeálljon a kép. Bevallom nekem meglepetést okozott a végén lévő csavar, már nem számítottam rá.
Rákerestem Ölandra a neten, olyan érdekesen írt róla az író, hogy muszáj volt megnéznem miről is olvasok.
Tetszett ez a könyv, igaz ez megint egy olyan történet amire sokáig nem fogok emlékezni, de olvasás közben és a végén kellemes kikapcsolódást adott.
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
Egy
De összességében ez egy nagyon megdöbbentő történet egy teljesen új nézőpontból. Felkavaró, elgondolkodtató és az ember nem tudja olvasás közben, hogy most sírjon vagy nevessen. Én sokat mosolyogtam Jack néhány megnyilvánulásán (modor témakör nagyon tetszett), de a végén elmorzsoltam egy könnycseppet is. Nagyon tetszett
10. Robert Galbraith: Kakukkszó 10/10
http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/robert-galbraith-kakukkszo.html
11. Peter James: Kegyetlen tréfa 10/9
Ártatlan tréfának indul az egész – esküvő előtti „kanmuri” keretében a haverok megtréfálják a vőlegényt: koporsóba zárják, és el is földelik a terveik szerint egy-két órára a kapatos ifjú férjjelöltet, Michaelt, aki egyébként sikeres üzletember, s egy valódi álommenyasszony várja… Azonban minden egészen másként alakul: a négy barát egy óra múlva halott, és senki sem tudja, hol van Michael. Vagy mégis? Van valaki, aki segíthetne, de hallgat. Mert ami az egyik embernek sorscsapás, az a másiknak maga a megtestesült szerencse. Ilyen egyszerű ez. Mondhatni, halál egyszerű! Ezzel a móka helyét átveszi a halálos játszma: kijut-e élve a naiv Michael a lecsavarozott koporsóból? Megoldhatja-e a rejtélyt a szokásos rendőri praktikákkal Grace főfelügyelő, akinek évekkel ezelőtt hasonlóan rejtélyes módon tűnt el a felesége? A hétpróbás rendőrnyomozó még egy médiumhoz sem átall fordulni végső elkeseredésében…
70%-ig 10 pontos. Hihetetlenül beszippantott, egy ültő helyemben kiolvastam volna ha tehetem. Izgalmas, fordulatos történet, egy érdekes nyomozóval a főszerepben. (Roy Grace figurája egyébként más James könyvben is visszaköszön.)
Mivel az olvasó többet tud, mint a detektív, így tévesen abba a hitbe ringathatja magát, hogy tudja ki és miért követte el a bűntényt. Szidtam is eleget szegény Gracet, hogy miért nem jön már rá nekem nyilvánvaló dolgokra. Aztán persze kiderült, hogy engem is félrevezettek.
Váratlan fordulatok, meglepetések követik egymást. És ezért lett a végén csak 4 és fél csillag, mert szerintem már túl is lett bonyolítva a végén. Ettől egy kicsit elmaradt a katarzis. De jó volt nagyon.
Sorozatok:
Nagyon vártam a Falling Skies 4 évadát, de sajnos nagyot csalódtam. Az írók túl sokat lopnak más sorozatokból, nincs eredeti ötlet, az egész kezd nagyon kidolgozatlan lenni. A második részbe még bele is tekertem annyira untam, azért folytattam és most már maradok. Állítólag az 5. lesz az utolsó évad, remélem kap egy korrekt lezárást és nem keserű szájízzel kell elbúcsúzni ettől a sorozattól.
Az új nyári sorozatok közül talán a Hátrahagyottak a legnépszerűbb, nos én két rész után úgy néz ki feladom. Rettentően unszimpatikusak a szereplők, idegesítő az a szektaféleség és a 2. rész olyan unalmas volt, hogy beletekertem. Egyenlőre nálam kasza.
Amit viszont ledaráltam az a Carrie naplója 2. évad. Nagyon édes, cuki kis sorozat én még néztem volna, de sajnos nem készül több évad belőle.
Mindig szerettem nézni a Forma 1-et, sőt régebben kimondottan rajongtam érte, de azt soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok egy futamra.
Most is csak azért történhetett meg ez a fantasztikus eset, mert óriási mázlival nyertünk rá két jegyet.
Mégpedig nem is akármilyet: gyakorlatilag a rajtvonallal egy vonalban ültünk. (csak vasárnapra, így előtte két napig várost néztünk)
Eszméletlenül jó volt, igaz ehhez kellett a futam előtti nagy zuhé is (amit mi megúsztunk, mert épp kint voltunk a kajáldáknál), mely folytán aztán igencsak eseménydús verseny volt az idei magyar nagydíj.
Egy autótörés (Perez) és egy megpörgés (Vettel) az orrunk előtt történt.
Mikor volt már olyan futam, hogy az utolsó körben még előzzön a későbbi nyertes? És ilyen szoros befutó is rég volt már. Ezt nagyon kifogtuk.
Igazából Kimi drukker vagyok, de nyilvánvaló volt, hogy nincs esélye (6. helye az idei legjobb).
A lelátó ahol ültem leginkább Hamilton drukkerekből állt és a lelkesedésük teljesen magával vitt, úgyhogy a futam nagy részében neki szurkoltam. A 2. legnagyobb rajongótábora Alonso-nak volt, de én őt nem bírom, úgyhogy a végén azok táborát erősítettem akik kidrukkolták Daniel Ricciardo győzelmét. Őt csak Vigyorinak hívom és nagyon örültem a sikerének.
Kis kulisszatitkok a Gold1 szektorból nézve:
-Van magyar kommentátor (némettel, angollal váltják egymást) hozzánk közel két kivetítő is volt, lehetett követni az eseményeket pont úgy mint a tv-ben. (féltem hogy ez nem így lesz) Azt ugyan nem tudom, ha valaki a domboldalon ül az mit lát/ért az egészből.
- Az ülések kicsik és kényelmetlenek, viszont szemben van a tribün, amit minden egyes futam után takarítottak, mivel a pezsgőbontás után ragadt minden. Kicserélték a feliratokat, de pl. virágot csak a Forma 1-es pilótáknak hoztak ki dekorációnak.
- Culthard-nak nagyon jól áll az öregedés. (őt láttam talán legközelebbről, meg Rosberget)
- A GP1 és 2 alatt végig füldugóval voltam annyira hangosak voltak, viszont a Forma 1-es versenyt simán végignéztem dugó nélkül.
- A végén egy órát vártunk a taxira, egy hosszú sorba rendeződve araszolt előre a nép, amiben gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli magyarok. De hát hozzátartozott a jegyhez az ingyen taxi. :)
- A boxutcában óriási forgalom volt, akkor is amikor az autók már jöttek-mentek, rengeteg VIP vendégnek magyaráztak. (hozzánk legközelebb Vettel és Ricciardo boxa volt)
- a balesetek után rengeteg törmelék maradt a pályán igaz olyan helyeken amiket nem annyira használtak a pilóták, pedig ment a seprés rendesen. :)
- a kaják tényleg nagyon drágák, egy giros-tál 3000 ft. Viszont életemben nem láttam még akkora Hamburgereket és kolbászos Hot-dogokat szintén 3000 ft-ért. Egy ásványvíz. 400 ft, üdítő: 600 ft, sör: 800 ft. Kifelé jövet már volt olyan árus aki féláron adta az ételt.
- helikopterrel is el lehet hagyni a pályát és volt is rá vevő, mert jöttek-mentek a fejünk fölött. (nézőket vittek, nem csak VIP-t)
Szóval összegzésképp elmondhatom, hogy életem egyik legjobb élménye volt, akár minden évben mennék.
Sajnos a pénztálcám nem enged meg pár órás szórakozásért közel 70000,-ft-ot, úgyhogy jövőre vagy maradok a tv előtt, vagy ismét megpróbálkozok a szerencsével.
Havi zeneajánló:
Kállay-Saunders: Juliet
https://www.youtube.com/watch?v=cfhTVZKRflw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése