"Te vagy a pom-ponlányok vezetője, ő pedig a focisták csapatkapitánya. ha nem randiznátok összedőlne a világ."
Fülszöveg: Egy chicagói külváros középiskolájában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a hajrálányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
Nem szokásom az eredeti fülszöveget bemásolni, de most megtettem. Az indokom pedig az, hogy amikor ezt elolvastam tudtam, hogy ez a könyv engem nem érdekel. Hogy miért olvastam el mégis? A molyon 113 vélemény alapján 95%-on áll, és olyan molyok is lelkesen írtak róla akiknek adok a véleményére. Nos erre csak annyit: mindenki tévedhet. :D
5 rész SZJ gimi után készen álltam ismét iskolapadba ülni.
Felváltva E/1-ben a 2 főszereplő szemszögéből ismerjük meg a történéseket. Néha ebbe bele is keveredtem vissza kellett lapoznom, hogy most ki is a narrátor? Kicsit sűrű volt az állandó váltás.
Szeretek olyan szereplőkről olvasni, akik kezdetben ki nem állhatják egymást és csak az események előhaladtával gyűrik le előítéleteiket és szeretnek egymásba. Ugye, hogy ez milyen ismerősen hangzik? 100 könyvet is fel tudnék sorolni, amely ezzel foglalkozik. Elég klisés, tipikus történet ez. Hogy mit tesz ehhez hozzá Simone Elkeles? Szerintem semmit.
A fülszöveg végén a kérdésekre természetesen a válasz pozitív, nem árulok el nagy titkot ha elárulom, hogy a könyv vége Happy End, sőt annak egy elég giccses változata.
A könyv a feléig tetszett, különösen a két fiatal csipkelődését szerettem, de aztán az egész átment egy tipikus amerikai bugyutaságba. És innentől inkább idegesített, mint szórakoztatott.
Sajnos én egyik szereplőt sem szerettem meg, így nem igazán érdekelt a sorsuk. Brittany kimondottan idegesített, Alex iránt teljesen közömbös maradtam. Néha olyan érzésem volt, hogy két mondat között kimaradt egy egész fejezet, és a több hetes, hónapos kihagyás a történetben sem tette izgalmassá az olvasást.
Egy behavazott szombat délutánra tudom ajánlani hisz minden hibája ellenére egy kedves, de minden izgalomtól mentes könnyed olvasmány.
Egyébként a könyv egy trilógia első része, hisz Alexnek van két tesója is, ők lesznek a főszereplők a következő részekben.
Értékelésem: 5/2,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése