Összefoglaló - 2015. április

Tíz elolvasott könyv, ebből két klasszikus, kettő krimi, egy életrajzi, 4 közülük magyar írótól. Egész jó kis termés nem?
Ráadásul ismét avattam egy kedvencet, és 7 pontnál kevesebbet egy könyvre sem adtam.



A hónap könyve:
Gillian Flynn: Sötét helyek 10/10 kedvenc
Részletes ismertetőm itt olvasható.


Mira Grant: Feed-Etetés 10/6
Ez a zombis könyv nem igazán jött be, hogy miért azt itt részletesen kifejtem.

Harlan Coben: Hiányzol 10/8
Kat Donovan, a New York-i rendőrség nyomozónője egy népszerű internetes társkereső oldalon böngészik, amikor megakad a szeme egy profilképen: a fotóról egykori barátja, Jeff néz vissza rá, aki összetörte a szívét, és akivel tizennyolc éve találkozott utoljára… Kat hirtelen úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, amikor azonban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a férfival, reményei pillanatok alatt szertefoszlanak, és helyüket sötét gyanú, majd a rettegés veszi át. A nyomozónő ugyanis egy borzalmas összeesküvés nyomaira bukkan, amelyben lelketlen szörnyetegek cserkészik be és pusztítják el a áldozataikat. Kat az ügy megszállottja lesz, és a nyomozás során egész korábbi élete új megvilágításba kerül. Eközben egyre nagyobb veszélyben forog, és ahhoz, hogy megmeneküljön, a sötétség legmélyebb bugyraiba kell alászállnia. És maga sem tudja, visszatér-e valaha…
Műfaj: krimi, 2014 Jaffa kiadó
Szeretem Coben könyveit, mindig hoz egy elvárt színvonalat. Tudom, hogy jól fogok szórakozni, egy kicsit izgulni, bármelyik könyvét is választom. De az a plusz, ami 5 csillagossá avatná valahogy mindig hiányzik.
Valószínű pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá, hogy miről szólt a Hiányzol, és pár hónap múlva lehet újra kivenném a könyvtárból, mert már el is felejtettem, hogy olvastam. (na erre is tök jó, hogy van a moly) Még mindig várom az igazi Cobent, eddig Az erdő volt legközelebb hozzá.

Marissa Meyer: Scarlet 10/8
Holdbéli krónikák 2. része
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál cellájából, de még ha sikerül is neki, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépséggel a nyomozása során egyre különösebb találkozások történnek. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a rejtélyek csak sokasodnak, miután megismerkednek Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…
Műfaj: sci-fi/fantasy, ifjúsági, 2014 Alexandra kiadó
Nagyon tetszett az első rész, így nagy örömmel vettem kezembe a folytatást. Scarlett és Farkas is nagyon erős karakter, tetszett a történetük is, de valamiért mégsem találtam olyan átütőnek, mint a Cindert.
Talán az volt a bajom ezzel a 2. kötettel, hogy Cinder szála olyan kis semmilyen lett, Thorne-al együtt aki nem lett a szívem csücske. Kai is keveset szerepelt, pedig őt megszerettem az első részben.
De természetesen kíváncsian várom a folytatást, remélem nem hiába.

Victoria Schwab: Az Archívum 10/8
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.
Műfaj: fantasy, ifjúsági, 2013 Főnix Könyvműhely
Érdekes könyv, szokatlan, nem egy tucat.
Valamiért azt gondoltam, hogy disztópia lesz, amolyan Az emlékek őre típus. De nem az, és nem is baj. Sokkal inkább egy természetfeletti krimi.
Eleinte kissé idegenkedtem az Archívumtól, ennek a furcsa világnak a felépítésétől, de aztán azt vettem észre, hogy csak úgy falom a sorokat.
A szereplők is elég furcsák, csakúgy mint maga a történet, de nálam pozitívum az egyedisége, és ezt értékelem 8 pontra. 

Victoria Schwab: Felszabadulás 10/7
Archívum 2. része

Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?
Műfaj: fantasy, ifjúsági, 2014 Főnix Könyvműhely
Ha az első rész természetfeletti krimi volt, akkor ez inkább thriller. Nekem ez a rész nem állt össze egy egységes jól átgondolt egésszé, úgy éreztem túl van bonyolítva a történet. A főhősnő már megint titkolózik, senkitől nem kér segítséget mert félti a szeretteit, de persze ezzel sodorja a legnagyobb veszélybe őket. Nem tudom ki hogy van vele, nekem ez már unalmas klisé.
Nálam az iskolai élet bevonása is inkább a negatívumokat erősíti. Erőltetettnek érzem.
Valahogy ez most annyira nem jött be, de azért senkit nem beszélnék le az olvasásáról, mert egyediségével még mindig a jobb YA-fantasyk közé tartozik. 

Leiner Laura: Hullócsillag 10/7
Bexi sorozat 2. része
Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.
Műfaj: ifjúsági, 2015 Gabo
Az első rész tetszett, ez nem annyira. (első rész: Késtél, melyről van bejegyzés a blogon)
A feléig egész jól elvoltam vele, aztán elkezdett bosszantani.
Felesleges leírások, álproblémák, túlbonyolított cselekmény miatt többször is félreraktam pár perce annyira felbosszantott. De leginkább a főszereplő lány idegesített Bexi/Beki a makacs, mindent és mindenkit félreértő és lenéző, de mégis irgalmas szamaritánus viselkedésével. Kicsit skizó a csaj, vagy egyszerűen csak tini. :) (érdekes, hogy az első résznél nem volt vele problémám)
Na meg aztán ez a Nagy Márk, ez egy akkora tahó, totális anti-férfi/fiú. Ha van is neki egy-két szerethető megnyilvánulása összességében egy igazán irritáló, önmagába szerelmes pöcs.
Úgy érzem, hogy ebből a tini-rocksztár alapszituból sokkal érdekesebb sztorit is ki lehetett volna hozni, ez a Geri-szál amit előrevetített Laura a következő részre, engem nem igazán érdekel.
A legjobb szereplő Körte és az Aszádok, bennük most sem csalódtam. 

Ta-mia Sansa: A döntés joga 10/8
Gender krónikák 2. része. (első rész A menekülés éve, bejegyzés van róla a blogon)

2124-re az Egyesült Országok Szövetségének vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy eltöröljék a demokrácia látszatát is, és egy agymosott zsoldosokból álló szervezet segítségével totális diktatúrát teremtsenek. Ebbe a háborúba rángatják bele a különleges képességekkel rendelkező exprogramozót, JJ-t, akinek a feladata megfejteni a pavonisok által hátrahagyott elektronikus nyomokat; valamint a sikerre áhítozó tudóst, Benjamint, akit egy biológiai fegyver létrehozásával bíznak meg. Mindeközben a Földről elmenekült, és lakható bolygót tizenhat éve hiába kereső száműzöttek között zúgolódások törnek ki, és a vezető, Sandra Manul a szerveződő lázadók között kénytelen szembenézni a saját fiával is.
A Gender krónikák második kötete két párhuzamosan alakuló társadalomba kalauzol, amelyek fejlődése más-más irányba vezet: az egyik egy patriarchális, tekintélyelvű önkényuralom alapjait fekteti le, ahol nincs választási lehetőség, megszűnik az egyén és a szabad akarat, a másik viszont felvillantja a lehetőséget egy új, fejlettebb kultúra alapjainak megszületésére.
2013 Delta Vision, Sci-fi

Szerintem az elsők között vettem meg megjelenésekor e könyvet, mégis másfél évig porosodott a polcomon, míg kézbe vettem. Nem tudom megmagyarázni miért, hisz szerettem az első részt.
Egy nagy és több apró hibája van ennek a történetnek.
A legnagyobb hibája, hogy még nincs meg a folytatás. :)
A kisebb hibák közé sorolnám azt, hogy most ez a sztori valahogy nem állt össze egy egésszé, úgy éreztem, hogy egyes részei túl aprólékosan lettek megfogalmazva, míg más részei elnagyoltak. Kicsit olyan átvezető kötetnek éreztem. Valahogy az eleje nem működött, nem vonzott be, sőt JJ és a biológus sztorija is volt, hogy untatott. Aztán ahogy kezdett kialakulni a földi helyzet úgy vonzott be a történet és a második felétől már le sem tudtam tenni. Az űrben kutatók szála érdekelt a legjobban, bár itt történt érdemben a legkevesebb. Szinte csak egy családi drámát kaptam, az első kötetből már megismert Sandra és fia Robert csatározását. Szeretem Sansa stílusát, történeteit, erős női karaktereit. Várom a folytatást. Minél előbb. :)

Kásás Tamás - M. Kiss Csaba:  Kása 10/8
Kásás Tamás: A meccsek utáni, kötelező interjúkon kívül mindig kerültem a nyilvánosságot. Most kivételt tettem. Ez egy brutálisan őszinte könyv. Felszabadítóan vidám és kegyetlenül tragikus egyszerre. Hősies és botladozó. Elegánsan könnyed és súlyosan alapos. A kötet nemcsak a vízilabdáról, érmekről, sztorikról szól, hanem valóban rólam.
M. Kiss Csaba: Ezt a könyvet nem Tamásról, hanem Tamással írtam. Nem szimpla interjúkötet. Én ugyan kérdeztem, ő meg beszélt napokon, heteken, hónapokon át, de aztán csavartunk a dolgon. Megpróbáltam beleélni magam az életébe, és úgy megírni a könyvet, mintha én lennék ő. „Így elsőre ez nem is olyan rossz kis élet!” – vélekedett Tamás, amikor elolvasta. Szerintem se. Mindketten büszkék lehetünk rá.
Önéletrajz, 2012 Ulpius
Nem Kásás Tamás miatt olvastam el a könyvet, hanem a vízilabda miatt. Ugyanis régóta rajongója vagyok ennek a sportágnak. Egy korosztály vagyunk Tamással, így mind az öt olimpiáját végigszurkoltam. Még ha nem is ő volt a kedvencem azért lenyűgözött a „kásás jelenség” amibe beletartozott a zsenialitása és a kinézete egyaránt.
Nagyon beszippantós könyvet sikerült összehoznia szerzőtársával, gyakorlatilag egy fél nap alatt kiolvastam, de a végén volt bennem hiányérzet bőven. Tetszettek a pillanatképek, a meccs előtti- utáni érzései, egy-két vidám pillanat.
De kevés volt. Azt gondoltam több szakmai dolog lesz benne és több anekdota.
Tamás nagyon zárkózott ember, az elbeszélések során ugyan nyitott néha a páncélján, de azért alapvetően megmaradt továbbra is titokzatos figurának. De ez nem is baj, jobban tetszett mintha átment volna bulvárba a dolog. 

Kosztolányi Dezső: Pacsirta 10/9
Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei – kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát – könnyű kézzel, halálos biztonsággal – ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.
Műfaj: regény, 1924-ben jelent meg először.
Egy ültő helyemben kiolvastam.
Érdekes, hogy mennyire lekötött a sok leírás és a nem túl cselekménydús történet ellenére is. Valószínűleg Kosztolányi zseniális stílusa ami levett a lábamról.
Leginkább az jött le a történetből, hogy itt van két olyan ember akik szégyellik a saját lányukat, ahelyett hogy az önbizalmát építgetnék, valamiféle jövőképet adnának neki, bezárják őt és saját magukat is a négy fal közé.
Szegény Pacsirta esélyt sem kapott egy normális életre és sajnos nincs is meg benne az erő, hisz nem is tud meríteni senkitől és semmiből valamiféle változtatásra. Tragikus emberi sorsok ezek. És hány ilyen van manapság is.
Van az a mondás, hogy mindenki a saját élete kovácsa, ezt lovagolják meg ezek az önfejlesztő könyvek, meg előadások, és biztos, hogy pár embernek be is jön, de a többségnek kell külső támogatás is, hogy ki tudjon emelkedni a saját posványából.
Pacsirtának nem sikerült.

Charles Dickens: Karácsonyi ének 10/7
„Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak…?” – gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. „Humbug” – mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára.
A nagy angol mesemondó legszebb története az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének.
Soha nem késő megváltozni és megváltoztatni az életed, felfedezni az élet apróbb örömeit, kitörni az addigi posványból ami magába szívott, jót tenni másokkal.
Szép gondolat.
De nekem a köré csavarintott történet annyira nem tetszett. Talán azért mert ez csak egy novellácska volt és nem egy kidolgozott regény. Nem elégítette ki a kíváncsiságomat, különösen Scrooge úrt illetően.
Azért hatásos volt, el is morzsoltam egy-két könnycseppet és a mondanivaló is lejött.
Érdekes, hogy pár napja olvastam Kosztolányi Pacsirtáját, ami ugyan egy teljesen más történet, mégis a lényegi mondanivalójával szoros a párhuzam. Az negatív ez pozitív kicsengésű volt, mégis jobban bejött nekem a Pacsirta. Talán mert nem hiszek eléggé a csodákban?


A hónap idézete a Kása című könyvből, az alvajáró Szívós Marciról szól:

"Cirka öt percig tett-vett, matatott, pakolt, rendezkedett az asztalon, amin nem volt semmi. Halálosan komoly, elmélyült ábrázattal igazgatta a semmit. Aztán egyszer csak kész lett, és visszafeküdt aludni. […]
Reggel kérdeztem Marcit, mi volt ez? Teljes természetességgel felelte: ne mondjam el senkinek, de gátat kellett építenie a kis krokodiloknak, nehogy elvigye őket az ár.
Öt percig röhögtünk.
Öt percig röhögött a csapat is a reggelinél, amikor elmeséltem. Marci is velünk nevetett, pontosan tudta, hogy el fogom mondani."

Gillian Flynn: Sötét helyek

Fülszöveg:

Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
„Gillian Flynn eredeti, borotvaéles ésszel megáldott, maró humorú, lenyűgöző mesélő, akinek komoly érzéke van a hátborzongatáshoz.” (Stephen King)
„A remek thrillerek rajongói a Sötét helyek leleményes történetvezetését és Flynn prózáját egyaránt élvezni fogják. Utóbbi az első szótól az utolsóig ádáz, könyörtelen és színtiszta élvezet.” (Cleveland Plain Dealer)

Műfaj: nyomasztó hangvételű thriller-krimi
Alexandra 2014 (eredeti megjelenés: 2009) 400 oldal.

Ez a második könyv amit olvastam Gillian Flynn-től, (Holtodiglanról írt bejegyzésem itt olvasható) de úgy érzem elég is ahhoz, hogy felvegyem kedvenc íróim nem túl népes táborába.
Ez a könyve még a Holtodiglannál is jobban tetszett. Bár a tetszett szó elég hülyén hangzik egy ilyen történetnél, de ha egyszer ilyen jól van megírva!

Gillian Flynn

A családirtás mint téma is eléggé megrázó, de ráadásul megint sikerült olyan karaktereket felvonultatnia, akik teljesen zavarba hozzák az olvasót. Elvileg sajnálni kellene őket, megszánni őket nyomorúságos életük miatt, de valahogy mégsem sikerül, hisz minden egyes cselekedetükkel maguk alatt vágják a fát, ezzel valamiféle idegenkedést, sőt néhol utálatot keltve az olvasóban. Annyira tehetetlenek, csak sodródnak az árral. Az olvasó megpróbálja kívülállóként, megfelelő távolságból szemlélni őket, de néhány helyzetben szerintem mindenki felismeri magát vagy életének egy-egy szakaszát és ez nagyon zavarba ejtő. (aki nem: az még nem élt, vagy nagyon szerencsés) Nyers, durva és könyörtelen életet mutat be az írónő, nem szépít meg semmit, túl realista is, amit sokak gyomra nem vesz be. Aki szerethető főhősöket szeretne az bele se kezdjen ebbe a könyvbe!
Ezt nagyon tudja Flynn.
Szívesen elbeszélgetnék vele, hogy neki vajon milyen gyerekkora volt, milyen közegben nőtt fel, mert olyan életszerűen láttatja ezeket a nyomorúságos figurákat, amit nem lehet csak egyszerűen megfigyelni, ezt meg kell tapasztalni. (mondjuk a köszönetnyilvánítás a könyv végén harmóniáról árulkodik, de szerintem nem zörög a haraszt…)
Egy napos könyv volt, alig bírtam letenni, teljesen bevonzott. Mindenféle elméletet gyártottam, de persze egyik sem jött be. Nagyon jól megcsavarintott sztori.
Viszont rendkívül nyomasztó hangulatú könyv, olyan ami mélyen beleivódik az olvasóba. Gondban is voltam azzal, hogy mi legyen a következő olvasmányom, ami kihoz ebből a bénultságból és depresszív hangulatból ami együtt járt ennek a történetnek az elolvasásával.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 - kedvenc!
Ismét zseniálisat alkotott Gillian Flynn, várom a következő könyvét.
Nem ajánlom viszont az érzékeny lelkűeknek és a túl fiatal olvasóknak.

A könyvből jelenleg forgatják a filmet, Libby Day szerepében Charlize Theronnal, további szereplők:
Christina Hendricks (Patty Day), Nicholas Hoult (Lyle), Chloe Grace  Moretz (Diondra-young)
Elég érdekes a szereposztás, de ha csak egy kicsivel is jobb lesz, mint a Holtodiglan, akkor elégedett leszek.

Mira Grant: Feed-Etetés

Fülszöveg:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)

Műfaj: zombis-disztópia  politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal

A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014

Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.

Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.

Lehet, hogy a zombis világképemet túlságosan befolyásolja a TWD vagy a Z-nation, de az ebben a könyvben felvázolt jövő nekem nem jött be.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és  már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is. 
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal,  -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a  társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt. 

Történet: 10/6

Szereplők: 10/6

Stílus: 10/7

Összesítve: 10/6

Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem a folytatást. De nem akarok lebeszélni senkit sem róla. Akinek tetszett a Zombiháború annak szerintem ez is tetszeni fog. A molyon 86 %-on áll ami nem rossz.

Én mindenesetre még mindig keresem a nekem való zombis könyvet.  

Összefoglaló - 2015. március

11 könyvet olvastam el, ezzel behoztam a februári lemaradást. :) Mostanában az olvasás jobban megy, mint az írás, valahogy nem érzem az ihletet, ezért is készül ilyen kevés bejegyzés a blogon.
Ismét sikerült két klasszikust is becsempészni az olvasmányaim közé, remélem ez a jó szokásom meg is marad ebben az évben.
Mindössze egy könyvre adtam 10 pontot és egy 4 pontos is  bekerült olvasmányaim közé.
Lássuk a márciusi termést:


Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót 10/10-kedvenc
A hónap könyve!
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célzó eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.
Címkék: amerikai regény, rasszizmus, gyermekszemszög, bíróság, erőszak.
Új kedvencem született!
Bevallom én nem ismertem ezt a könyvet, fogalmam sem volt miről szól, egyszer valamiért felkerült a várólistámra és a könyvolvasómra. Már javában olvastam amikor utánanéztem  a molyon, meglepődtem azon, hogy Harper Lee név egy hölgyet takar és egyben sajnálattal vettem tudomásul, hogy nincs más műve. Lenyűgözött a stílusa és a finoman megfogalmazott mondanivalója.
Zseniálisan rafinált könyv, ami kezdetben egy egyszerű ifjúsági könyvnek indul és csak egy kalandos bevezető után jut el a lényegig. Érdekes módon a narrátor Scout-ot is jó ideig fiúnak gondoltam, nagyon szerethető karakter, csakúgy mint az érdekes nevű apja, Atticus Finch.
Ahhoz képest, hogy 1935 óta eltelt 80 a megjelenés óta 55 év, és az USA élén fekete bőrű elnök van az emberi gondolkodás és képmutatás még mindig nem változott meg eléggé. Attól tartok még nagyon sokáig örök-érvényű alkotás lesz, amit itthon is kötelező olvasmánnyá tennék. A filmre is nagyon kíváncsi vagyok, de sajnos nagyon gyatra minőségben találtam csak meg. :(
Több magyar kiadást is megélt már e könyv, de mindegyik borító indulhatna a:  keressük a legocsmányabb könyvborítót versenyen.

Colleen Hoover: Slammed-Szívcsapás (Slammed 1) 10/9
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Címkék: New Adult-romantikus 
2014 Könyvmolyképző

Rég könnyeztem már olvasás közben, most sikerült. Pedig direkt kerülöm a megható történeteket mostanában, de most beletenyereltem.
Azt gondoltam csak a sima szerelmi civódás lesz a téma, így meglepett a mélyebb tartalom.
Nagyon tetszett Hoover stílusa. Személy szerint nem vagyok versrajongó, de az ebben a könyvben olvasható verseket szerettem, mert mindegyik direkt volt, nem úgy kellett kihámozni a szóvirágok közül a sokadik értelmet, nyers stílusukkal nagyon hatásos és felkavaró érzést keltettek bennem.
Bár van még része szerintem ez így is egy szép, lezárt történet, de a két kis srác miatt el fogom olvasni, ők voltak a kedvenceim. Attól viszont félek, hogy ennyi csapás után még mivel akarja ez a gonosz Colleen sújtani főszereplőinket, szenvedtek ők már eleget.

Colleen Hoover: Point of Retreat . Visszavonuló (Slammed 2) 10/6

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Címkék: New Adoult - romantikus
Könyvmolyképző 2014.
Amikor befejeztem az egyébként remek első részt már akkor sem értettem, miért van folytatása, az úgy volt kerek és egész ahogy volt. Persze igazam lett, mert tényleg felesleges volt folytatni a sztorit, szegény főhőseink csak még többet szívtak, miközben logikátlan és érthetetlen dolgokkal nehezítették saját életüket. 
Nagyon dühös vagyok, mert az első rész tényleg nagyon jó volt. Ebben még a versek sem tetszettek annyira.
Szegények el sem tudom képzelni mi lesz még velük a folytatásban (már amit kihámoztam az angol fülszövegből az is sok)
Nagy csalódás az első rész után.

Kelly Oram: Szívzűrterápia stébereknek 10/5
Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Címkék: LOL könyv, ifjúsági-romantikus
Móra 2014

Lehet, hogy csak a hangulatommal volt baj, de ez most nekem nem jött be.
Fárasztott, de nagyon.
A sztori nem volt kerek, a karakterek kétdimenziósak voltak és csak úgy sodródtak az árral, egyedül Libby vitt egy kis szint ebbe a már sokszor megírt poros kis történetbe.
Nem emelkedett ki a sok hasonló témájú könyv közül, sem a humorával, sem pedig szerethető szereplőivel. Valószínű pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá.

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában 10/4
Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott.
Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt…
Nekem nincs vesztenivalóm!
Címkék: magyar, bulvár, szex
Ulpius 2014

Nem igazán értem miért ez a címe, hisz az világosan kiderült, hogy nagyjából 18 éves kora óta áll a nép szolgálatában, az pedig akárhogy is számolom nem harminc napot ölel fel. Vagy neki a pénzes mókusok nem tartoznak a nép közé? (nem)
A kíváncsiságom hajtott, hogy elolvassam, mert nagyon fura jelenségnek tartom őt, de sajna nem igazán sikerült jobban megfejtenem. Mondjuk valószínűleg nincs is mit megfejteni rajta, ő egyszerűen csak egy olyan nő aki a pénzszerzés számára legegyszerűbb módját választotta. De vajon mi lesz vele majd úgy 10 év múlva? Akkor miből fogja kifizetni a sok botoxot? Most kellene fognia egy állandó gazdagot, amíg még van rá kereslet.
Én leginkább arra lettem volna kíváncsi, hogy egy szigorúan fogott, de talán emiatt is egy kicsit balhés (nyilván erősen szeretethiányos) középiskolás, tizennyolc éves szűzlányból, hogy lesz egyik napról a másikra pornószínésznő és kurva. Ez az átmenet érdekelt volna legjobban, de erre csak annyi volt a válasz, hogy kellett a pénz. És ez az ami tragikus. Mert lehet, hogy van pénze, de most is azt érzem rajta, hogy nagyon magányos. Mi a tanulság? A pénz nem boldogít. (mondjuk szerintem ez egyén kérdése) A sztorizgatásai gyengék voltak, magáról meg nagyon keveset árult el. 

J.R. Ward: A király (Fekete Tőr testvériség 12) 10/7
Éljen a király…
Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.
Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.
A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?
Címkék: romantikus-fantasy, vámpír, erotikus
Ulpius 2014

Valahogy olyan érzésem van, hogy elfogyott a muníció. Ward ugyanazokat a köröket futja, nem mer igazi nagyot durrantani, valami igazán váratlannal előállni.
Persze azért olvastatta magát a könyv, és jó olvasni a régi „ismerősökről” de, hogy őszinte legyek a viszonylag új szálakra és szereplőkre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
Szinte már nem is lehet elkülöníteni a pasikat olyan egyformák, nem is beszélve a szerelmi száltól ami mindig ugyanúgy alakul. Elég lapos már és unalmas, túl sok a szereplő, holott én szívesebben olvasnék a régi harcosokról.
Nekem az előző résszel véget ért ez a sorozat, ezentúl már csak a régi szép emlékek miatt nosztalgiázok majd akkor, ha kezembe veszem az új részeket.

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember 10/9
"És most, esküdt uraim, hallgassák meg az utolsó instrukciót, amelyet Önöknek adhatok. … Az önök kötelessége most már megpróbálni elválasztani egymástól a tényeket és a képzelgést. Egy ember meghalt. Arra biztatom önöket, hogy becsületesen és megfontoltan döntsenek.”
Címkék: amerikai dráma, bíróság, színmű és film.
Nemzeti Színház 2006

Amilyen kis rövid sztori, annál mélyebb tartalommal bír. Elgondolkodtató történet az emberi gondolkodásról, közönyről, jogról és kötelességről és még nagyon sok mindenről. Felháborító és felrázó.
Szívesen megnézném színházban, eddig valahogy kimaradt nekem.
Tetszett benne a minimalizmus, az hogy csak a lényegre koncentrál, nincsenek hosszú leírások, agyonmagyarázás, csak a párbeszédek fontosak, és így is hatásos az egész.
Azért arra még kíváncsi lennék, hogy mi is az igazság.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1) 10/7
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Címkék:  ifjúsági fantasy, horror, krimi, sorozatgyilkos
Fumax 2014

Nagy csalódás.
Pedig gyanakodhattam volna a fülszöveg utolsó mondata alapján, hogy ez nem egy krimi vagy thriller, hanem egy fantasy. Sajnos nálam ezzel le is írta magát a történet.
Azt gondoltam, hogy egy Dexter kaliberű, defektes, de mégis szimpatikus sorozatgyilkos (micsoda oximoron :D) gyerekkorába pillanthatunk be, és követhetjük nyomon, hogy lesz a szociopata srácból érzelemmentes gyilkos. Igen, van egy ilyen része is a sztorinak, de az egészet agyoncsapta a természetfeletti szál, és ezzel okozott nekem nagy csalódást.
Sajnos nekem Wells másik sorozata sem igazán jött be, úgyhogy egyenlőre ennek a folytatását sem tervezem.

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1) 10/9
126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.
Címkék: ifjúsági-disztópia, sci-fi
Alexandra 2012

Sokáig tartottam a várlólistán, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy jó dolog sülhet ki a mese és a sci-fi ötvözéséből. Nem is sikerült hibátlanul összegyúrni a két műfajt, de annyira szerethető volt a történet és a két főszereplő, hogy nagyjából elfelejtette velem a hiányosságokat. Szerencsére a mese rész csak halvány nyomokban emlékeztetett az eredetire, nekem pl. lehet, hogy eszembe sem jutott volna, ha nem ez a cím. Olvasmányos, pörgős, egyszerre kiolvasós könyv, aminek sajnos „mondat közben” van vége. Ráadásul valamiért azt gondoltam, hogy a második rész már teljesen más sztori lesz, más szereplőkkel, de nem, úgyhogy most várom mikor jutok hozzá.
Érdekes a világ amit Meyer felépített, jók az erkölcsi dilemmák (szegény Kai-nak fel van adva a lecke).
Ami bennem hibaként megmaradt az az, hogy ez egy 2,5 milliós városban játszódik (nekem legalábbis ez rémlik), ahol szinte mindenki ott van a bálon, (nem derült ki számomra kik is kaptak meghívót, úgy tűnt mindenki) Cinder mégis 1 perc alatt minden ismerősét kiszúrta a tömegben. Ez nekem valahogy nem jön össze. Összességében örülök, hogy elolvastam, a baj az, hogy a folytatásokra várnom kell.

J. Lynn: Wait for you-Várok rád 10/5
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
Címkék: New Adoult, romantikus
Könyvmolyképző 2015

Ja, hogy J. Lynn egyenlő Jennifer L. Armentrout? Ha ezt tudtam volna akkor lehet, hogy kezembe sem veszem ezt a könyvet, mert nekem az Obszidián nem jó ajánlólevél. Lehet, hogy jó a csaj stílusa és sokan szeretik a karaktereit, de a történetmeséléshez nincs nagy képzelőereje, csak simán másol más könyveket.
Számtalanszor olvastam már ezt a sztorit is: régi árnyakkal küzdő fiatal lány, akit kiszúr magának a hercegfi (akinek természetesen gyönyörű szeme és legalább 6 kockája van), de persze ő nem és nem enged, mert a régmúltban történt események miatt képtelen elengedni magát, persze a végét úgyis tudjuk az első mondat után. Ez nem is baj, mert igazából sokkal többet nem is várok az ilyen típusú könyvektől. Nagyon apró dolgok azok, amik miatt 1 v. 5 csillagot kap nálam egy ilyen történet. Azt szeretem ha van benne humor, ebben volt egy kicsit, azt is szeretem ha a férfi főszereplő megfog, ebben a sztoriban ez csak egy kicsit sikerült, egy másik elvárásom hogy a leányzó ne legyen idegesítő a sok nyavalygással, na ez itt nem sikerült. Az eleje jól indult, de szerintem túl van írva és valahol félúton meguntam. Mondjuk a pillanatnyi hangulatom is nagyon számít a romantikus könyvek értékelésénél. 

Anita Gayn: Sütilány 10/9
bejegyzésem a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2015/03/anita-gayn-sutilany.html




A hónap idézete:

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

(Harper Lee )

Anita Gayn - Sütilány

Fülszöveg:
Claire, hogy megmentse a családi vállalkozást, részt vesz egy átváltoztatós valóságshowban, ami annyira jól sikerül, hogy a lány finom süteményekkel teli élete fenekestül felfordul. Ünnepelt celebként tér haza az otthonába, ahol minden megváltozott körülötte. Claire-nek el kell döntene, hogy a show véget ért-e vagy még csak most kezdődik…

Kiadó: Publio 2015
Műfaj: ifjúsági romantikus
E-Book: 990.-Ft!!!, de megvásárolható hagyományos könyvként is.


Szereplők:
Süti, azaz Claire, 17 éves, önbizalom hiányos, de nagyon kedves és mindenkivel törődő lány.
Alex: gyerekkorában egy tv-műsor vezetőjeként ismertségre tett szert, édesanyjával Sütiék szomszédja lesz.
Josh: Süti gyerekkori jó barátja
Kate: A lány unokatestvére és egyben legjobb barátnője.


Nemcsak én, de ti kedves olvasóim is szeretitek Anita Gayn írásait, ezt bizonyítja, hogy a Szent Johanna gimi után az ő sorozatáról írott bejegyzésem a legolvasottabb. Íme.
Nemrég örömmel láttam, hogy egy újabb könyve jelent meg magánkiadásban, rögtön le is csaptam rá. Nem bántam meg, egy igazán kedves történetet olvashattam.

A sztori két idősíkban játszódik ide-oda ugrálva, ami jót tett a cselekménynek, mert így legalább volt egy kis titokzatosság az események körül, és nem volt az az érzésem, hogy már előre tudom mi fog történni.
Az egyik szál az átváltozós valóságshow előtt játszódik és bemutatja, hogy él népes családjával és két jó barátjával Claire egy amerikai kisvárosban. Szüleinek étterme és cukrászdája van, sajnos a vállalkozás felett  gyülekeznek a viharfelhők. Süti megismerkedik a szomszédjukba költöző híres és jóképű Alex-el, aki hatalmas meglepetésre érdeklődést mutat a kissé molett lány után.

A másik szálban a valóságshow megnyerése után Sütit igazi Celebként köszöntik szülővárosában, kamerák kereszttűzében találja magát.
A valóságshow eseményeiből is fel-felvillan egy-egy kép, de ez a rész nincs igazán kifejtve a könyvben, így utólag én nem is hiányolom.
Vajon mi vette rá a lányt, hogy jelentkezzen egy ilyen show-ba? Mi történt Alex-el? Vajon őszinte szerelmet érez új barátja Prince felé? Mi történt két jó barátjával? És vajon sikerül megmenteni szülei éttermét?
Többek között ezekre a kérdésekre ad választ ez a remek kis írás. 

Nagyon egyszerű jellemzést írni erről a könyvről, elég ha annyit írok: édes mint egy finom krémes sütemény. 
Tulajdonképpen ezzel elmondtam mindent.
Aki olvasott már LOL könyveket vagy ifjúsági romantikust az tudja nagyjából, hogy mire számíthat a történetben és a karakterekben egyaránt. Ehhez azonban egy igen választékos, igényes, olvasmányos írói stílus is hozzáadódik, ami miatt én különösen kedvelem Anita írásait.

A főszereplő Süti/Claire számomra nagyon szimpatikus karakter, jól tudok vele azonosulni, mert sok mindenben hasonlít az én tini énemre.
Túl sokat aggódik a súlya miatt, túl nagy felelősséget vállal mindenért és mindenkiért, saját magával törődik a legkevesebbet, imádja az állatokat, a nehéz természetű nagyanyját és barátait. Ráadásul nem rinyál oldalakon keresztül, hanem inkább cselekszik.
Mivel nem szeretnék spoilert írni, így csak annyit árulok el, hogy a legtöbb szereplő hatalmas átalakuláson megy keresztül a történet folyamán és lehet, hogy akit először nagyon kedveltél a végére még meg is utálod.
Egyetlen egyszer, a könyv 80%-nál éreztem azt, hogy most már elég a szerencsétlenkedésből és találjon már végre egymásra a  szerelmespár, de ez még mindig jóval kevesebb szerelmi nyűglődést jelent, mint ami a többi hasonló stílusú könyvben megtalálható.

Örömmel vettem tudomásul azt a tényt, hogy a YA fantasy világát (Démoni titok) elhagyva ismét egy mai romantikus YA könyvet olvashattam egyik kedvenc magyar íróm tollából.
Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a LOL könyveket, vagy pl. Leiner Laura könyveit. Hihetetlenül olcsón meg lehet vásárolni e-bookban. Megéri az árát! (google a te barátod)

Történet: 10/9
karakterek: 10/9
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9
Nagyon könnyed, szórakoztató, ifjúsági- romantikus könyv egy kiváló író tollából.
Egy ici-pici plusz kellett volna még a 10 ponthoz, de nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy hol veszett el az az egy pont.

Összefoglaló - 2015. február

Mindössze 6 könyv, nem is tudom mikor olvastam ennyire keveset, talán a hónap rövidsége az oka, meg a sok meló amitől már alig látok esténként.
6 olvasmányom közül 2 klasszikus mű. A januári 10-es dömping után rátaláltam a szigorú önmagamra, nem adtam maximális pontszámot egyik könyvre sem.

Samantha Shanonn: Csontszüret 10/9
 A HÓNAP KÖNYVE!
2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…
Jó sokáig volt a várólistámon ez a könyv ami túl sok jót nem jelent. Aztán megláttam egy rokonom polcán, nagyon megfogott a borítója, így le is nyúltam és rögtön bele is kezdtem.
Imádtam. Különösen azért mert előzetesen azt vártam, hogy ez is olyan kis tingli-tangli disztópia lesz, mint a többi, amikben a szerelmi szál fontosabb, mint a világmegváltó események. De mekkorát tévedtem! Végre egy jól felépített, de azért még mindig több titokkal rendelkező világot ismerhettem meg. Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két, hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni, de nagyjából ezek a negatívumok amiket el tudok mondani a könyvről. (na meg a sok nyomdahiba)
A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs erotika és szerelmi nyűglődés. Így aztán bátran ajánlom hímnemű olvasóknak.
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan, de különös fordulatokkal.
És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim.
Szóval meg vagyok elégedve Samantha Shannon első könyvével, jól gyúrta össze a kis paneleket amikből az ilyen típusú könyveknek rendelkezni kötelező. Remélem a folytatás is legalább ilyen élvezhető lesz.
(Egyébként nekem leginkább a Tündérkrónikák jutott eszembe olvasás közben, talán a másvilági kapuk és a férfi főszereplő miatt)
Várom a folytatást, angolul már megjelent januárban, remélem magyarul is hamarosan megjelenik. Addig is be kell szereznem egy saját példányt az első részből. 10/9
Ha tényleg filmre viszik akkor ajánlom, hogy Michael Fassbender legyen a nagymester!

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita 10/5
A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…
Vannak könyvek amiket mindenkinek illik elolvasnia. (általános vélemény)
Ez egy olyan könyv.
Vannak könyvek amiket nem értem minek kellene mindenkinek elolvasnia. (személyes vélemény)
Ez egy olyan könyv.
A maga idejében biztos nagyon egyedi és különleges mű volt.

Moskát Anita: Bábel fiai 10/8
Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.
Elsőkönyves, magyar, írónő, fantasy műfajban. Ha valamihez teljesen pozitívan és elnézően állok hozzá akkor ez az.
Ennek ellenére az elején folyton csak a hibákat láttam, úgy kb. a 150. oldalig, vagyis addig amíg a cselekmény teljesen át nem helyeződik Bábelbe. Amikor Dáviddal együtt beléptem a sivatagba, egy hosszú, de annál élvezetesebb utazásban lett részem. Az addig idegesítőnek ható hibákat elfelejtettem és annyira izgatott a szereplők és a torony sorsa, hogy egy ültömben kiolvastam a fennmaradt 250 oldalt.
Nagyon különleges és egyedi történetet varázsolt Moskát Anita azzal, hogy felelevenítette Bábel meséjét, úgy, hogy saját fantasy-világot épített köréje. Az istenkeresés, a vallási fanatizmus engem nagyon érdeklő témák és ráadásul hatalmas aktualitása van (sajnos) mostanában. A nehéz téma ellenére mégis olvasmányos és élvezhető regény lett a Bábel fiaiból. A karakterek közül egyiket sem zártam szívembe, sőt Dávid makacssága és egoizmusa különösen zavart, de pont egy ilyen karakter kellett főszereplőnek, hisz ezekkel a tulajdonságaival tudta csak kellőképpen indukálni az eseményeket. Arzént a súlyos öröksége gátolta abban, hogy igazán szerethetővé váljék számomra. De mindent összevetve nagyon tetszett ez a könyv, szívesen olvasnék egy folytatást, de akár egy teljesen más történetet is Anita tollából.

Kalapos Éva: Kéz a kézben (D.A.C.3) 10/7
A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak!
Tartja a színvonalat. De. Nem lesz a kedvenc sorozatom és nem is várom tűkön ülve a következő részt.
Őszintén szólva már nem is emlékszem miről szólt, pedig csak pár hét telt el azóta, hogy elolvastam. Kikapcsolódásnak elmegy.

Jane Austen: A klastrom titka 10/8
A Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.
Ez már a sokadig Austen regény amit olvastam, de először éreztem azt, hogy milyen ingerszegény lehetett az a környezet amiben ő élt, és ez mennyire befolyásolta a témákat amiről írt. (az életéről írt könyvet nem is bírtam elolvasni annyira unalmasnak találtam) A regény cselekménye ugyanis nem túl eseménydús, sőt néha egész unalmas, viszont a karakterek nagyon szélsőségesek és ez elég vicces alaphangulatot ad a könyvnek. Én legalábbis jókat mosolyogtam magamban a naiv főhősnőn, a hozomány- és férjvadász Izabellán, a hihetetlenül idegesítő rátarti és hazudós John Thorpe-on és az együgyű Mrs.Allen-en.
A könyv vége elég furcsa lett, mintha Jane nem happy endet akart volna írni, aztán mégis győzött benne a kor és a műfaj által meghatározott trend.
Jó volt, de nem a legjobb Austen.
Gondoltam megnézem a filmet, de már a szereposztásnál elbukott nálam a dolog.

Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem 10/8
Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?
Az összes „baba jelzőt” elpufogtatnám erre a könyvre, úgy mint édes, aranyos, cuki, kedves stb… De legfőképpen vicces.
Nagyon jól szórakoztam rajta, annak ellenére, hogy gőzöm sincs az amerikai fociról (most sem lettem okosabb) de nem is baj, mert csak keretet adott a történetnek, nem telepedett rá.
Szokásos, a műfajra oly jellemző klisékből áll ez a sztori is, de nem is vártam mást, így csalódást sem okozott.
Szerintem az egyik legjobb LOL könyv volt, amit olvastam. 

A hónap idézete:
Ha ma nem sikerül, majd sikerül holnap.
(Bulgakov) 

Kitekintés a könyvek mögül 1.

Mivel a havi összefoglalókban ezentúl csak az olvasmányaimról fogok írni, nyitottam egy új témát a sorozatoknak, színháznak, filmeknek, tv-műsoroknak, mivel a véleményemet nem mindig tudom (nem is akarom) magamnak megtartani.

Tv:
Rising Star
Nemcsak azért mert győri vagyok, és ezáltal egy kicsit elfogult, de az egyetlen számomra említésre méltó énekes ebben a tehetségkutatóban Fehérvári Gábor Alfréd volt.
Egyedi, ezer közül is felismerhető hangszín jellemzi, ezt a -ha lehet hinni a tv2 marketingnek- teljesen amatőr, jó kiállású srácot. Nyilván van még mit tanulnia, ráadásul sokaknak nem tetszik a hangszíne - egyesek szerint nincs hangja, szerintem meg ezeknek az embereknek nincs füle - de egyedül ő az egyetlen akit igazán tehetségesnek tartok. Norbi tucat, Palmira bár túl fiatal talán egzotikus külseje miatt lehet esélye, néhány producernél, Sramek meg, hát ő nem az én ízlésvilágom, de megvan a varázsa azt elismerem.
A szavazási rendszer tetszett, műsorvezető, zsűri nem érdekelt, a tv2 többórás műsorai mindig untatnak, olvasás közben csak a produkciókat néztem és szavaztam. Többször húztam nemet, mint igent ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs már több énekes tehetség, aki az ilyen jellegű műsort el tudja adni.

A Dal
Tavaly imádtam, sokat hallgattam a műsorban megszólaló nótákat, írtam is az adásokról itt a blogon. Idén nem hozott annyira lázba, de azért előzetesen mind a 30 dalt meghallgattam és most is lett pár kedvenc. Tavaly számomra egyértelműen Kállay száma volt a legjobb, idén viszont nem tudok igazán állást foglalni egy dal mellett sem.

Akik egyáltalán nem tetszenek/ nem is akarom hallani soha többet:
Szűcs Gabi - egyetlen egy alkalommal sem bírtam végighallgatni, nagyon nem az én világom.
Boggie: íííszonyúúúúan unalmas, egy aprócska dallamot sem bírok belőle felidézni, pedig háromszor már minimum hallottam. Ráadásul nekem Boggie nagyon ellenszenves, a bordó műbőrruha meg nagyon rossz választás.
Pankastic: műfaji problémám van vele.
Tóth Vera: ez is rém unalmas, semmi egyediség nincs benne, Vera viszont nagyszerű.
New Lever Empire: a tavalyi daluk ezerszer jobb volt, ez egy tuc-tuc és más semmi. Pedig Zola hangszíne nagyon jó, kár hogy nem tud bánni vele.
Péter Barbara: nem is emlékszem rá, jellegtelen.
Fool Moon: acapella oké ez rispect, de még mindig cikinek tartom őket.
Keresztes Ildikó: ezzel a számmal kár volt égetnie magát. Unalmas, közhelyes, egytucat.
Chances: lagymatag, élőben katsztrófák voltak. 
Spoon: falra mászok ettől a zenétől, mégis úgy érzem működhet odakinnt.
Karmapolis: Műfaji gondom van vele.

Közepesre értékelem/ ráteszem a lejátszómra aztán majd eldöl a sorsuk:
Bogi: tavalyi dalát utáltam, ez jobban tetszik, a középdőntőben jobb volt, de még mindig nem értem miért nyomják minden évben ezt a lányt.
Gájer Bálint: nekem a swing valahogy a karácsonyi dalokkal/hangulattal függ össze, máskor annyira nem hallgatok ilyet. De Bálintot kedvelem.
Ív: nem az én zenei világom, és egyik élő-adásos produkciója sem tetszett, de a dalban találok fantáziát.
Oláh Gergő: élőben sokkal jobban énekli, mint a studiófelvételen. Nem tudom ez miért van.  A dallam tetszik, de a szöveg túl direkt.
Other Planet: ezt a zenei stílust szerintem nem értékelnék az Eurovízion, nagyon jó az énekes hangszíne, én eddig nem ismertem őket, egy kicsit monoton nekem.
Wolf Kati: nem rossz, de annyira nem jó, mint a Szerelem miért múlsz.
Mujahid Zoli: fiúbanda nóta.
Farkas-Jenser Balázs: kellemes szám, de semmi egyéb.
MDC: kocsiban jó hallgatni.
Szakács Gergő: élőben borzasztó volt, a hangulata tetszik, bár a szöveg gyenge.
Magyar Bori: furcsálltam, hogy nem jutott tovább, mert szerintem egész jó kis dal ez.
Leander Rising: zeneileg nekem  a legjobb, de a szöveg! Mi az hogy hajnalom éjjelén?
Dér Heni: ez is csak egy korrekt nóta, nincs benne több. Az a bőszoknyás előadás meg borzasztóan erőltetett volt.
Szécsi Saci és Böbe: még mindig nem igazán bírom a hangjukat -különösen élőben- de ezt a dalt nagyon megcsinálták.

Az én döntőseim/amiket hallgatok:

5. Antal Timi: nekem ez egy Demi Lovato dal, kár, hogy élőben Timi nem bírta elénekelni. Ezt a rövidnadrágos cuccot sem kellene erőltetni a pipaszár lábaihoz. A szám viszont tetszik.
4. Éliás Gyula Jr feat. Fourtissimo: élőben nem tetszett egyik alkalommal sem, de a stúdiófelvételen nagyon hatásos.
3. Passed: kár, hogy 3 percesnek kell lenni a dalnak, mert a 2. perc után már kicsit unalmas, de számomra nagyon egyedi, újszerű és izgalmas. Májusig meg bőven tudna gyakorolni az énekeslány.
2. Szabó Ádám: amikor először hallottam egyáltalán nem tetszett, de amikor Ádám élőben énekelte, leesett az álam.  Fülbemászó dal, nagyon jó előadóval, aki még ráadásul cuki is. Szerintem a döntőbe bejutnánk vele Bécsben.
1. Proof Of Life: még az elődöntőben kiestek, nekem mégis ez a kedvenc dalom a 30-as felhozatalból. Egyetlen hibája van a rap-betét. Persze Bécsbe nem lenne jó.

Szerintem a 4 döntős: Wolf Kati, Szabó Ádám, Boogie, Passed lesz.
Bekeverhet Ív vagy a Spoon.
Én Ádámot küldeném, vagy a Spoont.

 Frissítés!!!!

Döntő után:
Kicsit csodálkozom a Passed mellőzését és Mujahid Zoli döntőbe jutását, de végül is az eredmény szempontjából mindegy.
Az ízlésem általában hasonló  közízléshez, de most nagyon nem értek egyet a végeredménnyel.
Egyszerűen nem értem miért lenne ez a dal jó az Eurovisiora. Unalmas, a téma szerintem egy ilyen bulin irritálóan komoly és közhelyes és HATÁSVADÁSZ, a lány sem jó énekes és a személyisége is ellenszenves,  én személy szerint csodálkoznék rajta ha a döntőbe bejutna. Viszont ha sok pacifista és álszent fog a tv előtt ülni akkor akár........de nem, egyszerűen nem hiszek ebben a dalban és kész. De hát ez csak egy ember véleménye és mivel magyar vagyok így nyilván nem leszek ellendrukker.

Eurovision után:
Nem szerettem meg a dalt az elmúlt hónapokban, az elődöntőben mégis szurkoltam a továbbjutásért. Ez sikerült és nagyjából ennyit is ért az egész. Szerintem 40-ből 20.-nak lenni nem is rossz.
Az én kedvencem a belga, svéd és meglepő módon a nulla pontos német volt.