Egy 13 részes drámasorozat a zseniális Jason Isaacs főszereplésével.
Bevallom nagy rajongója vagyok a jeges tekintetű brit színésznek Lucius Malfoy megformálójának különösen a Brotherhood című sorozat óta, amit csak az ő kedvéért néztem végig, mert amúgy a politikai krimik nem érdekelnek.
Amikor megtudtam, hogy ismét sorozatszerepet vállalt és elolvastam, hogy miről is fog szólni a dolog azonnal tudtam hogy ez a nekem való sorozat.
Nagyon nehéz rövid összefoglalót írni erről a tv-show-ról, de megpróbálom:
Michael Britten nyomozó egy autóbaleset következtében elveszíti tizenéves fiát. A traumát pszichiáter segítségével próbálja feldolgozni, miközben visszatér nyomozói munkájához.
Egy reggel azonban különös dologra ébred. Él a fia.
Ebben a világban ugyanis a felesége halt meg a balesetben.
Valahányszor elalszik a férfi, mindig a másik világban ébred fel.
Britten mindkét világban megpróbál túlélni, ellátni munkáját, rendezni viszonyát életben lévő szerettével és természetesen keresni a választ: miként történhetett ez meg vele?
Nem igazán tudtam elképzelni, hogyan lesz a megvalósítása ennek az egészen különleges sztorinak, de azt kell mondjam a készítők nagyon jól megoldották.
A két világ színekkel lett elválasztva, ahogy az első képen is látszik a "feleség világa " sárgás a "fiú világa" kékes árnyalatot kapott, maga a főszereplő pedig a különböző színű karkötőivel azonosította be a világokat a reggeli ébredésnél.
Nagyon szép a képi világa a sorozatnak és remek színészi alakításokat láthatunk, de az tény, hogy Jason Isaacs uralja az egész sorozatot. Mimikájával képes egy egész történetet elmesélni. Az egyetlen alakítás amellyel én nem voltam kibékülve az a feleséget játszó Laura Allen-é volt, úgy érzem nem volt meg az összhang Jason és közte.
Az első részekben nyomozás, családi dráma és a pszichológusokkal való beszélgetés, adta meg a történet alapját. Sajnos azt kell mondjam ehhez kevés volt az egy epizódra szánt 40 perc. Általában a nyomozás látta ennek kárát, kicsit összecsapott megoldások születtek.
Mindegyik világban volt egy megoldandó eset, sőt általában egy-egy nyom a másik világbéli ügyre adott megoldást. (imádtam ezeket az áthajlásokat) Mindemellett mindig adódott valami probléma Michael magánéletében is, hisz nem könnyű egy lázadó tizenéves fiúval, sem pedig egy fiát gyászoló anyával.
A két pszichiáterrel folytatott beszélgetések számomra a legérdekesebb részei voltak a sztorinak, a két színész remek volt a szerepében (BD Wong és Cherry Jones) különösen értékeltem Cherry Jones "munkáját", mert őt a 24 elnöknőjének szerepében ki nem állhattam.
A későbbiek során azonban az alkotók változtattak a koncepción, megszűnt az egy rész két eset és maradt a családi dráma és az átívelő szál megoldására tett kísérlet. Még a pszichiáteres részeket is megkurtították. Van egy gyanúm, hogy ekkor már sejthették, hogy nem lesz folytatása a sorozatnak. Más lett a ritmusa a show-nak, de így legalább kaptunk egy korrekt lezárást, ami bevallom engem meglehetősen zavarba ejtett.
Bizony utána kellett olvasnom, hogy ez most mi is volt, a felszínesebb nézők szerintem egy kézlegyintéssel elintézték, pedig nem olyan egyszerű a megoldás.
Sajnálom, hogy nincs folytatása mert innentől új lehetőségek adódtak volna az alkotóknak, de ez van. mindenkinek ajánlom, aki szereti az igényes sorozatokat, egy hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes.
angol nyelvű trailer: http://www.youtube.com/watch?v=Uk06mR-yt9w&feature=related
Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet. George R. R. Martin
2012. júl. 6.
2012. júl. 3.
Összefoglaló - 2012. június
Íme egy kis emlékeztető ---------------------------------->
Júniusi olvasmányaim:
5. könyvet olvastam el:
1. Kazuo Ishiguro: Ne engedj el
5-ből 3 pontra értékeltem, a véleményem itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2012/06/kazuo-ishiguro-ne-engedj-el.html
2. Brandon Sanderson: Elantris
Ilyen egy 5 pontos könyv: http://ananiila.blogspot.hu/2012/06/brandon-sanderson-elantris.html
3. Alan Dean Foster: Az utolsó csillagharcos
Egy rövid kis sci-fi könyvecske, melyet filmben is feldolgoztak. 3,5 pontra értékeltem, de így utólag azt gondolom kicsit túlpontoztam.
4. George R.R.Martin: Sárkányok tánca
Ismét egy 5 pontos könyv, bár az első és harmadik rész színvonalát nem éri el, de biztató a kicsit csalódást jelentő 4. rész után.
5. Lissa Price: A Testbérlők
A havi elmaradhatatlan dísztópia, 3,5 pottal. http://ananiila.blogspot.hu/2012/06/lissa-price-testberlok.html
Sorozatok:
Befejeztem az Awake-t (lesz róla írás) és a Gyilkos elméket is. De szerencsére nyáron sem maradok kedvencek nélkül, bár megnézve az első két részt a True Blood-ból erősen kasza gyanús a dolog. Falling Skies 2. évad Borgias 2. évad , Spartacus 3. évad van betervezve. Illetve végre valahára be kellene fejeznem a 24 utolsó évadát is amivel elakadtam a 11. résznél már vagy egy éve.
Filmek:
Nos be kell valljam mindössze egyetlen filmet néztem meg, ez pedig az Utazás a rejtélyes szigetre volt. Csakis Josh Hutcherson miatt. Családi film, lehet hogy a 3D dobott volna rajta, de így elég gyengus volt.
TV:
Itt is beindult az uborkaszezon, semmi de semmi néznivaló nincs benne. Hébe-hóba azért követtem a foci EB-t, de miután az angolok kiestek már nem igazán érdekelt. Nekem aztán tök mindegy volt, hogy spanyol vagy olasz.
Legközelebb szerintem csak az olimpia közvetítésekre kapcsolok tv-t. (na jó azért nem, eleve reggel arra kelek :D)
Blog:
7 bejegyzés született, a Ne engedj el... volt a legnépszerűbb ezek közül, összességében azonban még mindig a Szent Johanna gimi 2, True Blood, és Vámpírnaplók a legnézettebb.
868-an kattintottak az oldalra és ezzel a látogatottság elérte az 5000.-et.
Ezúton is köszönöm szépen, főleg azoknak akik el is olvasták néhány bejegyzésem, külön nagy köszönet a 9 rendszeres olvasómnak. Őket szeretném is felszólítani, hogy tegyenek javaslatot, hogy miről szeretnének olvasni a blogomon.
És akkor lássuk a havi jópofa vagy éppen fura keresőszavakat:
- de ezt nem mindenki tudja, így hiába ültem a babzsák... Sajnos csak ennyi fért bele ezek szerint :) nem igazán értem mire volt kíváncsi és mit talált a blogomon. :)
- idézetek az unokatesókról --- miért pont róluk???
- legjobb táncos bögre --- tangó, diszkó, hip-hop mi az elvárás???
- bűnös szex --- te kis huncut :D
- túl hangos szellőző rendszer --- ???
- nem egy újabb bridget jones --- hanem???
Jó nyaralást! Kitartást, hisz mint tudjuk Winter is coming! :)
2012. jún. 29.
Lissa Price - Testbérlők
"Hosszú ideje nem voltam már boldog. Régen volt már az, hogy az élet szájfényből, zenehallgatásból, és butuska barátnőkből állt. Régen volt, hogy a legnagyobb aggodalmat az jelentette, írunk-e dolgozatot vagy elfelejtettem-e a házi feladatomat. Most már többre vágytam. Biztonságra, szabadságra és életre."
Sztori: Egy jövőbeni háborúban Amerika lakosságának nagy része kipusztult. Csak a 20 év alattiak és a szép korúak élték túl a vegyi fegyverek pusztítását. A technika lehetővé teszi, hogy az idősek fiatal testet béreljenek. A 16 éves Callie az utcán él öccsével, mindennapi harcban a vízért és élelemért. Végső elkeseredésében jelentkezik donornak. A belé ültetett chip azonban meghibásodik, felébred és a dúsgazdag testbérlője életét kezdi élni.
Ifjúsági dísztópia, aki nem vár mást, mint ami általában ennek a műfajnak a sajátossága az jól fog szórakozni.
Továbbra is nagy kedvencem ez a műfaj annak ellenére, hogy továbbra sem én vagyok a megcélzott korosztály és ennek megfelelően nyilván másként is viszonyulok hozzá.
Az írónő Lissa Price
Amiben mindenképpen kiemelkedik a többi hasonló stílusú könyvek közül, hogy nincsenek benne üres járatok, rögtön belevág a közepébe és egy percre sem enged a feszes tempóból. Nincs megállás, egymás után történnek az események, ettől aztán rendkívül olvasmányos a regény, akár egy délután is elolvasható.
Ugyanakkor ez az egyik legnagyobb negatívuma is. Nincs idő magyarázásra, leírásra, karakterizálásra.
A másik és legnagyobb negatívuma az, hogy a stílus meglehetősen egyszerű, a megfogalmazás (fordítás?) néhol bizony eléggé slendrián. Volt, hogy többször is el kellett olvasnom egy mondatot, mert elsőre nem állt össze a mondanivalója. Elütés is szép számmal akadt benne sajnos.
A világ felépítése nem teljes, sok mindenre nincs magyarázat, nehéz filmszerűen elképzelni, de ez azt kell mondjam szinte már véd jele ezeknek a típusú regényeknek, és ebből a szempontból ez még nem is tartozik a rosszak közé.
A történet egyszerű, mondhatnám a szokásos: elnyomott, szegény lány küzd a megélhetésért a szabadságért. Aki szegény annak kilátástalan az élete, aki gazdag az viszont mindent megengedhet magának.
A csavar ebben a sztoriban a testbérlés, ami elég érdekes ugyanakkor meglehetősen elborzasztó.
Gondold el egy nap elalszol egy "kórházban" majd felébredsz napok, hetek vagy egy hónap után miközben a tested egy 100 éves használta mindenféle olyan dologra amit Te sem tennél meg. Elég betegesen hangzik ugye?
A női főszereplő Callie nagyon jól megírt karakter, erős, szívós, életrevaló, de nagyon is szerethető. Ez sajnos nem igaz az összes többi szereplőre. A szerelmi háromszög bár megjelenik nem túlzott, ebben a könyvben nincs "nyűglődés" a szerelmi vonalon, ezt mindenképpen értékeltem.
Blake figurája teljesen egy dimenziós figura semmi megragadó nincs benne, érthetetlen mivel kelti fel a lány érdeklődését. A többi szereplő is eléggé papírklisé, nincsenek túlbonyolítva, még a gonosz ellenfélről sem tudunk meg sokat. A cselekmény mindenek előtt.
A végén lévő dupla csavar első felét könnyen kitaláltam, szinte adta magát a dolog. A másodikkal kapcsolatban azonban eléggé zavarban vagyok, nem is igazán értem vagy ha mégis akkor az eléggé kiábrándító.
Elég sok negatívumot írtam, de félreértés ne essék, azért elég jól szórakoztam ezen a könyvön. Mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek, tökéletes kikapcsolódás egy hűvös szobában vagy a strandon.
Ne várjatok sokat és akkor nem fogtok csalódni.
(Lehet hogy nekem sem a Sárkányok tánca után kellett volna olvasnom, ami elég magasra tette a mércét, ha cselekményben nem is, de a fogalmazásban, stílusban mindenképp.)
Ó és igen, természetesen lesz folytatása a könyvnek, amit mindenképpen elolvasok, és remélem, hogy hasonlóan cselekmény dús, de kissé jobban megírt történet lesz.
Értékelésem: 5/3,5
Sztori: Egy jövőbeni háborúban Amerika lakosságának nagy része kipusztult. Csak a 20 év alattiak és a szép korúak élték túl a vegyi fegyverek pusztítását. A technika lehetővé teszi, hogy az idősek fiatal testet béreljenek. A 16 éves Callie az utcán él öccsével, mindennapi harcban a vízért és élelemért. Végső elkeseredésében jelentkezik donornak. A belé ültetett chip azonban meghibásodik, felébred és a dúsgazdag testbérlője életét kezdi élni.
Ifjúsági dísztópia, aki nem vár mást, mint ami általában ennek a műfajnak a sajátossága az jól fog szórakozni.
Továbbra is nagy kedvencem ez a műfaj annak ellenére, hogy továbbra sem én vagyok a megcélzott korosztály és ennek megfelelően nyilván másként is viszonyulok hozzá.
Amiben mindenképpen kiemelkedik a többi hasonló stílusú könyvek közül, hogy nincsenek benne üres járatok, rögtön belevág a közepébe és egy percre sem enged a feszes tempóból. Nincs megállás, egymás után történnek az események, ettől aztán rendkívül olvasmányos a regény, akár egy délután is elolvasható.
Ugyanakkor ez az egyik legnagyobb negatívuma is. Nincs idő magyarázásra, leírásra, karakterizálásra.
A másik és legnagyobb negatívuma az, hogy a stílus meglehetősen egyszerű, a megfogalmazás (fordítás?) néhol bizony eléggé slendrián. Volt, hogy többször is el kellett olvasnom egy mondatot, mert elsőre nem állt össze a mondanivalója. Elütés is szép számmal akadt benne sajnos.
A világ felépítése nem teljes, sok mindenre nincs magyarázat, nehéz filmszerűen elképzelni, de ez azt kell mondjam szinte már véd jele ezeknek a típusú regényeknek, és ebből a szempontból ez még nem is tartozik a rosszak közé.
A történet egyszerű, mondhatnám a szokásos: elnyomott, szegény lány küzd a megélhetésért a szabadságért. Aki szegény annak kilátástalan az élete, aki gazdag az viszont mindent megengedhet magának.
A csavar ebben a sztoriban a testbérlés, ami elég érdekes ugyanakkor meglehetősen elborzasztó.
Gondold el egy nap elalszol egy "kórházban" majd felébredsz napok, hetek vagy egy hónap után miközben a tested egy 100 éves használta mindenféle olyan dologra amit Te sem tennél meg. Elég betegesen hangzik ugye?
A női főszereplő Callie nagyon jól megírt karakter, erős, szívós, életrevaló, de nagyon is szerethető. Ez sajnos nem igaz az összes többi szereplőre. A szerelmi háromszög bár megjelenik nem túlzott, ebben a könyvben nincs "nyűglődés" a szerelmi vonalon, ezt mindenképpen értékeltem.
Blake figurája teljesen egy dimenziós figura semmi megragadó nincs benne, érthetetlen mivel kelti fel a lány érdeklődését. A többi szereplő is eléggé papírklisé, nincsenek túlbonyolítva, még a gonosz ellenfélről sem tudunk meg sokat. A cselekmény mindenek előtt.
A végén lévő dupla csavar első felét könnyen kitaláltam, szinte adta magát a dolog. A másodikkal kapcsolatban azonban eléggé zavarban vagyok, nem is igazán értem vagy ha mégis akkor az eléggé kiábrándító.
Elég sok negatívumot írtam, de félreértés ne essék, azért elég jól szórakoztam ezen a könyvön. Mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek, tökéletes kikapcsolódás egy hűvös szobában vagy a strandon.
Ne várjatok sokat és akkor nem fogtok csalódni.
(Lehet hogy nekem sem a Sárkányok tánca után kellett volna olvasnom, ami elég magasra tette a mércét, ha cselekményben nem is, de a fogalmazásban, stílusban mindenképp.)
Ó és igen, természetesen lesz folytatása a könyvnek, amit mindenképpen elolvasok, és remélem, hogy hasonlóan cselekmény dús, de kissé jobban megírt történet lesz.
Értékelésem: 5/3,5
2012. jún. 26.
Top 10 könyvsorozat - 2. helyezett: Raana Raas - Csodaidők
" Emberek vagyunk mi mindannyian, még ha más nyelvet beszélünk is, más módon akarunk is boldogok lenni. "
Raana Raas neve mögött egy magyar író Görgey Etelka rejtőzik, akit én Enahma néven fedeztem fel egy Harry Potter-el foglalkozó fórumon 2008-ban.
Rögtön kíváncsi lettem, hogy miként fordulhatott elő, hogy az Animus kiadja egy addig teljesen ismeretlen fanfic író regényét. (manapság bezzeg...)
Megvetettem a húgommal az első kötetet névnapomra, annak ellenére, hogy az Eta által írt Harry Potter-es fanfic nem igazán nyerte el tetszésem. Szerencsére a regény sokkal jobban sikerült és azóta a tesómmal együtt nagy rajongói vagyunk ennek a fantasztikus sci-fi családregénynek.
A 4 részes sorozat elég mostoha körülményeket élt meg. A 3. és 4. részt már nem vállalta az Animus, így Eta magánkiadásban adta ki, bízva az addigi rajongókban. Sokat kellett várnunk, de megérte.
Már az első rész is profi munka, nyoma sincs az első kötetes szerzők gyengeségeinek.
Tökéletesen, precízen felépített világ, szerethető/utálható karakterek, óriási drámák, váratlan megrendítő halálesetek, gyűlölet, szeretet csupa-csupa érzelmeinkre ható pillanat jellemzi a könyveket.
Az se rettenjen meg aki nem szereti a sci-fit, bár a történet az űrkorszakban (3920) játszódik, ahol a Föld csak egy, a lakott bolygók közül, ez a sorozat valójában inkább egy családregény.
" Aki egy életet megment, egy világot ment meg…"
" Aki egy életet megment, egy világot ment meg…"
Az írónő azonkívül, hogy felépített egy lehetséges jövőt, megteremtett egy új nyelvet a nitan-t, ami a kaveni (niesi) közösségek nyelve. (A könyvek végén illetve a Csodaidők.hu-n található szótár, térkép és lexikon is, megkönnyítve az olvasók dolgát.)
A kaveniek úgynevezett nagy családokban élnek, több generáció (60-80 fő) lakik egy házban. Saját nyelvük és vallásuk van. Ruhájuk, ételük, felfogásuk teljesen más mint a "külsősöknek". Közöttük is az egyik legnagyobb hatalmú család a Raas, az események nagy részében ők állnak a középpontban.
Természetesen vannak akik ezt nem veszik jó néven. Közbeszól a politika, a hatalmi harcok, kitör a háború.
Bár történetünk a jövőben játszódik, de a mai korra érvényes mondanivalót hordoz: rasszizmus, vallási konfliktusok, terrorizmus, árulás család szerepe, egyének fontossága.
"Szólj, ha úgy érzed szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk." Bokra
3 karakter szemszögéből láthatjuk az eseményeket.
- Giin egy kaveni nagy tekintélyű, de kissé magányos politikai-vallási vezető úgynevezett safir.
- Judy egy "külsős" intézetben nevelkedő tizenéves lány, aki szinte csak rosszat hallott a kaveniekről, pedig hamarosan lehetősége lesz közelebbről is megszemlélnie ezt a különös világot.
- Yaan szintén tizenéves fiú, Giin unokaöccse, aki apja terrorját megelégelve saját kezébe veszi életét.
Hogy ne csak a fangirl szóljon belőlem el kell mondanom, hogy számomra kicsit nehezen indult a történet, kellett pár oldal mire felvettem a ritmust, beleéltem magam ebbe a világba. Kicsit sok volt nekem a politika, de nem annyira, hogy unalmas legyen.
A szereplőkkel is nehezen barátkoztam meg kivéve Giin-t aki nekem eleinte egy Pitont pótló figura volt, de aztán hamar eltűnt a hasonlóság.
A könyvek többnyire óriási cliffhanger-el érnek véget, de a negyedik rész lezárja a történetet, még ha nem is teljesen úgy ahogy az ember elvárja.
És végre teljesül ebben a sorozatban amit én olyan sok regényben hiányolok, mégpedig a karakterek jellemábrázolása, fejlődése. A szereplők itt nagy változásokon mennek keresztül, fejlődésük meghatározó a cselekmények szempontjából. Lehet, hogy akit az elején gyűlöltünk a végén már megszeretjük, semmi sem fekete vagy fehér.
Míg le nem zárult a történet sok vitát váltott ki pár szereplő, momentum ugyanúgy ahogy a Harry Potter vagy a Trónok harca esetében. Volt idő megbeszélni, hisz az első kötet 2006-ban az utolsó 4. rész 2010-ben jelent meg. Az írónő partner volt a beszélgetésekben, rendszeresen tartja a kapcsolatot olvasóival a könyv weboldalán és a moly-on is.
A sorozat kötetei:
És egy újabb csavar a történetben a 2012-ben megjelent Időcsodák első kötete Elágazó utak alcímmel.
Az írónő eljátszott a gondolattal, hogy "mi lett volna ha" bizonyos események másként történtek volna, mint ahogy a Csodaidőkben.
Az első néhány fejezet szinte szóról szóra ugyanaz mint Az ogfák vörösében, egy bizonyos ponttól azonban megváltozik a cselekmény, hőseink másként döntenek megváltoztatva így a Csodaidőkben lejátszódó eseményeket.
Zseniális húzás ilyennel még nem találkoztam olvasmányaim során!!!
Ami külön szimpatikus, hogy Az ogfák vöröse és az Elágazó utak is ingyenesen letölthető az írónő honlapján, sőt az Időcsodák 2. része is fejezetről-fejezetre olvasható. (én megvárom egyben a kiadást, remélem lesz)
Minden rajongónak az a véleménye, ha Eta nem ide született volna, már világszerte ismert író lenne ezzel a tetralógiával.
Reményeim szerint ez a kis bejegyzés is hozzájárul ahhoz, hogy minél többen megismerjék és olvassák ezt a kiváló magyar sorozatot.
Vigyázat mert függőséget okoz!
2012. jún. 22.
Sorozatajánló - Falling Skies
Frissítve!!!
A tavalyi nyár egyik sci-fi sorozata, amely kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra 10 részen keresztül.
Idén pedig folytatódik a 2. évaddal.
Sztori: A Földet idegen lények szállták meg, az emberiség szinte teljesen kipusztult, akik megmaradtak csapatokba szerveződve bujkálnak a földönkívüliek elől. Egy ilyen csapat tagja Tom Manson (Noah Wyle) a történelemtanár, aki feleségét elvesztve 3 fiát próbálja életben tartani. A középső fiút azonban az idegenek elrabolják...
Egy db. vámpír vagy vérállat sem található a sorozatban, viszont vannak benne ufók. Úgy gondoltam tavaly, hogy a True Blood mellett egy jó nyári kis csihi-puhi sorozat lesz, amolyan V utánpótlás.
Talán koncepcióból vagy költségvetési okokból de ez inkább egy családi dráma lett, nem pedig igazi sci-fi sorozat.
Voltak benne kicsit nyögvenyelős részek, de összességében pozitív a véleményem róla.
A történet nem a megszállással hanem annak következményeivel foglalkozik, amolyan poszt-apokaliptikus sorozat ez. Azt boncolgatja, hogy mi történhet az emberiséggel egy szinte mindent elpusztító idegen invázió után.
Az ellenség a képen látható fura lény, gyerekeket rabol és "átalakítja" őket a saját szolgálatába. Előlük a túlélésért küzdve menekül a pár száz emberből álló kis csoport, melynek fókuszában a főszereplő tanár és kis családja áll.
Mint minden poszt-apokaliptikus filmbe kell a dráma, ezt szolgálja a gyermekeiért küzdő apa, a túlélésért, a mindennapi élelemért küzdő emberek harca.
Természetesen az ember nem bújik ki a bőréből és itt is ember embernek farkasa, mert ugyan miért is fogna össze mindenki egy közös ellenség ellen?
Kicsit sablonos, kiszámítható, sőt néhol még logikátlan is, egy kicsit hasonló a Jericho című sorozathoz, de annál szerintem jobb.
Sokaknak okozott csalódást mivel kevés az akció jelenet és sok a családi dráma, de nekem mivel nőből vagyok bejött.
Az alapötlet nagyon jó, mivel tv-s produkció így a megvalósítástól sem vártam sokat, és ezáltal nem is csalódtam, szerintem egész jó sikerült az idegen lények, űrhajók stb. filmre vitele.
Noah Wyle hozza a formáját, én amúgy is kedvelem így elvoltam vele. Rajta kívül akit még megemlítenék Colin Cunningham, aki Pope szerepében zseniálisan hozza az őrült fickót.
A fiatal színészek azonban nem lopták bele magukat a szívembe. És igazi szívtipró szereplőt sem találtam, akiért rajonghatnának a női nézők. :)
Mindezek ellenére ajánlom mindenkinek, a második évad már elkezdődött szintén 10 részes lesz.
Sajnos magyar bemutatóról nem tudok, a felirattal vagy eredeti hanggal nézők ezúttal is előnyben. És a második évadban még John Locke (Terry O'Quinn) is feltűnik.
1. évados trailer
2. évados trailer
2. évad 5 része után még inkább ajánlom. Több az akció, de még mindig van dráma is és mintha a fiatal színészek is jobbnak tűnnének. Az idegenekkel is megtörtént némi kapcsolatfelvétel és határozottan halad előre a cselekmény.
A tavalyi nyár egyik sci-fi sorozata, amely kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra 10 részen keresztül.
Idén pedig folytatódik a 2. évaddal.
Sztori: A Földet idegen lények szállták meg, az emberiség szinte teljesen kipusztult, akik megmaradtak csapatokba szerveződve bujkálnak a földönkívüliek elől. Egy ilyen csapat tagja Tom Manson (Noah Wyle) a történelemtanár, aki feleségét elvesztve 3 fiát próbálja életben tartani. A középső fiút azonban az idegenek elrabolják...
Egy db. vámpír vagy vérállat sem található a sorozatban, viszont vannak benne ufók. Úgy gondoltam tavaly, hogy a True Blood mellett egy jó nyári kis csihi-puhi sorozat lesz, amolyan V utánpótlás.
Talán koncepcióból vagy költségvetési okokból de ez inkább egy családi dráma lett, nem pedig igazi sci-fi sorozat.
Voltak benne kicsit nyögvenyelős részek, de összességében pozitív a véleményem róla.
A történet nem a megszállással hanem annak következményeivel foglalkozik, amolyan poszt-apokaliptikus sorozat ez. Azt boncolgatja, hogy mi történhet az emberiséggel egy szinte mindent elpusztító idegen invázió után.
Az ellenség a képen látható fura lény, gyerekeket rabol és "átalakítja" őket a saját szolgálatába. Előlük a túlélésért küzdve menekül a pár száz emberből álló kis csoport, melynek fókuszában a főszereplő tanár és kis családja áll.
Mint minden poszt-apokaliptikus filmbe kell a dráma, ezt szolgálja a gyermekeiért küzdő apa, a túlélésért, a mindennapi élelemért küzdő emberek harca.
Természetesen az ember nem bújik ki a bőréből és itt is ember embernek farkasa, mert ugyan miért is fogna össze mindenki egy közös ellenség ellen?
Kicsit sablonos, kiszámítható, sőt néhol még logikátlan is, egy kicsit hasonló a Jericho című sorozathoz, de annál szerintem jobb.
Sokaknak okozott csalódást mivel kevés az akció jelenet és sok a családi dráma, de nekem mivel nőből vagyok bejött.
Az alapötlet nagyon jó, mivel tv-s produkció így a megvalósítástól sem vártam sokat, és ezáltal nem is csalódtam, szerintem egész jó sikerült az idegen lények, űrhajók stb. filmre vitele.
Noah Wyle hozza a formáját, én amúgy is kedvelem így elvoltam vele. Rajta kívül akit még megemlítenék Colin Cunningham, aki Pope szerepében zseniálisan hozza az őrült fickót.
A fiatal színészek azonban nem lopták bele magukat a szívembe. És igazi szívtipró szereplőt sem találtam, akiért rajonghatnának a női nézők. :)
Mindezek ellenére ajánlom mindenkinek, a második évad már elkezdődött szintén 10 részes lesz.
Sajnos magyar bemutatóról nem tudok, a felirattal vagy eredeti hanggal nézők ezúttal is előnyben. És a második évadban még John Locke (Terry O'Quinn) is feltűnik.
1. évados trailer
2. évados trailer
2. évad 5 része után még inkább ajánlom. Több az akció, de még mindig van dráma is és mintha a fiatal színészek is jobbnak tűnnének. Az idegenekkel is megtörtént némi kapcsolatfelvétel és határozottan halad előre a cselekmény.
2012. jún. 18.
Brandon Sanderson - Elantris
"Elantris gyönyörű... volt. Az istenek városának, a
hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték...
lakói még nála is fényűzőbbek voltak: hajuk csillogóan fehér, bőrük mármár
fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város
maga. És bárki ilyenné válhatott. Saódnak nevezték, átalakulásnak.
A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért majd újrakezdődött; maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol
boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget."
Sztori: 10 éve, hogy vége lett Elantris virágzásának, a város azóta az enyészeté és az oda bezárt élőhalottaké. Raóden herceg egy reggel arra ébred, hogy őt is elérte a saód. Mozog, beszél, gondolkodik, pedig valójában halott. Ahogy mindenkit akit elért az átváltozás őt is bezárják Elantris falai közé. Menyasszonya Saréné mit sem tudva vőlegénye "haláláról" megérkezik a menyegzőre. A szókimondó, karakán hercegkisasszonynak, aki érdekházasságra készült a herceggel egy közös ellenség elleni összefogás reményében nem marad sok ideje a búslakodásra. Szembe találja magát az ország nyomorúságos állapotával és az ellenséggel a fjorderek küldöttével Hrathen-nel. Miközben ő szövetségeseivel próbálja megmenteni az országot, Raóden az "életéért küzd" Elantris falai között.
Sanderson egy másik művét a Ködszerzet-et már éltettem a blogomon itt és itt, most az első nyomtatásban megjelent regényét vettem elő az Elantrist.
Egy kicsit féltem, mert az első könyv általában nem sikerül olyan jól mint a már tapasztalt több minden megélt író sokadik könyve, de azt kell mondjam itt szó sincs erről.
Az Elantris legalább olyan jó, ha nem jobb mint a Ködszerzet.
"– Nincs szívverésem – ébredt rá a tényre.
Galladon úgy nézett rá, mint aki óriási ostobaságot mondott az előbb.
– Szule, halott vagy. Kolo?"
Adódik az összehasonlítás a Ködszerzettel: teljesen más a két világ amiben a történet játszódik és más a mágia is, amit a szereplők felhasználnak céljaik eléréséhez. Amiben hasonló, hogy mindkét műben jelen van egy erős női karakter és a fennálló rend elleni harc adja a történet alapját.
Minden megtalálható benne ami egy jó fantasy-hoz szükséges: mágia, kaland, politikai-vallási csatározások, romantika, szimpatikus főhősök.
Nagyon jól átgondolta Sanderson a könyv világát, szereplőit, motivációit és nagyon jól sikerült a felépítés is. Nincsenek üresjáratok és elakadt, félresiklott szálak amit kifogásoltam a Ködszerzetben. Valószínűleg több ideje lehetett ezzel a témával foglalkozni, mert sokkal inkább tervezettebbnek tűnik.
Három szálon indul el a történet Raóden, Seréné és Hrathen nézőpontjából ismerkedhetünk meg az eseményekkel. Mindhárom karakter jól van felépítve végre a férfi főszereplő Raóden sem egy tesze-tosza elkényeztetett úri fiú, hanem egy művelt, cselekedni vágyó, furfangos nemes. Seréné meg nagyon szimpatikus igazi mai nő, aki a férfiak által uralt világban is átveszi a vezető szerepet. Hrathen aki itt a gonoszt, a rosszfiút, az ellenséget testesíti meg, szintén jóval árnyaltabb figura mint a fantasy-k megszokott gonosza.
Amivel továbbra is bajom van az a mellékszereplők kidolgozatlansága, Sanderson ad is meg nem is infókat ezekről az emberekről valahogy nem tudom megfogni az ő figurájukat, pedig nagyon érdekes karakterek is vannak köztük (pl. Dilaf, Galladon, Lukel)
Nincsenek nagy csatározások csak kisebb harcok, inkább a politikai intrikák állnak középpontban, de ezek sem unalmasak mert inkább a cselszövésen van a hangsúly. Hogy ki hogyan ejti át a másikat. Mint minden jó fantasy ez is sok hasonlóságot mutat a múlt vagy éppen a jelen történelmével. (vallási háborúk, gyűlöletkeltés) Mindezt azonban nem szájbarágósan hanem könnyedén, élvezetesen, jó humorral teszi.
Az első oldalakon kicsit megijedtem, mert hatalmas mennyiségű idegen kifejezést öntött rám az író és csak kapkodtam a fejem a fura szavak és nevek olvastán. Miután megtanultam, hogy mi is a saód, aón, szeón stb. már bele is feledkeztem a történetbe és csak olvastam és olvastam nézegetve, hogy mennyi van hátra és drukkolva, hogy még ne legyen vége. (Nekem is kell egy szeón!)
Ez egy olyan történet, ami valósággal üvölt a megfilmesítésért, bár az elantrisiek kicsit zombis külsejét azért nem biztos, hogy szívesen nézném. De Elantris omladozó falait vagy éppen visszaemlékezésekben a virágzó várost és különleges lakóit el tudom képzelni egy hasonló sorozatban mint amilyen a Trónok harca.
A történet lezárt, de természetesen az elégedett olvasó követeli a folytatást. Ha hinni lehet Sanderson terveinek lehet is benne reménykedni.
Mindenkinek ajánlom aki szereti a jó minőségű fantasy-t, amiben ugyan nem repkednek sárkányok nem varázsolnak gonosz boszorkányok, nincsenek hatalmas mágiával rendelkező varázslók, de a rendkívül eredeti és magával ragadó világával elröpíti az olvasót egy izgalmas, kalandos és csodálatos helyre, ahol együtt izgulhatunk a főszereplőkkel. Koló?!
Értékelésem: 5/5
hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték...
lakói még nála is fényűzőbbek voltak: hajuk csillogóan fehér, bőrük mármár
fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város
maga. És bárki ilyenné válhatott. Saódnak nevezték, átalakulásnak.
A saóddal a szerencsés kiválasztott élete véget ért majd újrakezdődött; maga mögött hagyta korábbi, közönséges létét, és Elantrisba költözött. Elantrisba, ahol
boldogan élhetett, bölcsen uralkodhatott és egy örökkévalóságon át imádták.
Az örökkévalóság tíz évvel ezelőtt ért véget."
Sztori: 10 éve, hogy vége lett Elantris virágzásának, a város azóta az enyészeté és az oda bezárt élőhalottaké. Raóden herceg egy reggel arra ébred, hogy őt is elérte a saód. Mozog, beszél, gondolkodik, pedig valójában halott. Ahogy mindenkit akit elért az átváltozás őt is bezárják Elantris falai közé. Menyasszonya Saréné mit sem tudva vőlegénye "haláláról" megérkezik a menyegzőre. A szókimondó, karakán hercegkisasszonynak, aki érdekházasságra készült a herceggel egy közös ellenség elleni összefogás reményében nem marad sok ideje a búslakodásra. Szembe találja magát az ország nyomorúságos állapotával és az ellenséggel a fjorderek küldöttével Hrathen-nel. Miközben ő szövetségeseivel próbálja megmenteni az országot, Raóden az "életéért küzd" Elantris falai között.
Sanderson egy másik művét a Ködszerzet-et már éltettem a blogomon itt és itt, most az első nyomtatásban megjelent regényét vettem elő az Elantrist.
Egy kicsit féltem, mert az első könyv általában nem sikerül olyan jól mint a már tapasztalt több minden megélt író sokadik könyve, de azt kell mondjam itt szó sincs erről.
Az Elantris legalább olyan jó, ha nem jobb mint a Ködszerzet.
"– Nincs szívverésem – ébredt rá a tényre.
Galladon úgy nézett rá, mint aki óriási ostobaságot mondott az előbb.
– Szule, halott vagy. Kolo?"
Adódik az összehasonlítás a Ködszerzettel: teljesen más a két világ amiben a történet játszódik és más a mágia is, amit a szereplők felhasználnak céljaik eléréséhez. Amiben hasonló, hogy mindkét műben jelen van egy erős női karakter és a fennálló rend elleni harc adja a történet alapját.
Minden megtalálható benne ami egy jó fantasy-hoz szükséges: mágia, kaland, politikai-vallási csatározások, romantika, szimpatikus főhősök.
Nagyon jól átgondolta Sanderson a könyv világát, szereplőit, motivációit és nagyon jól sikerült a felépítés is. Nincsenek üresjáratok és elakadt, félresiklott szálak amit kifogásoltam a Ködszerzetben. Valószínűleg több ideje lehetett ezzel a témával foglalkozni, mert sokkal inkább tervezettebbnek tűnik.
Három szálon indul el a történet Raóden, Seréné és Hrathen nézőpontjából ismerkedhetünk meg az eseményekkel. Mindhárom karakter jól van felépítve végre a férfi főszereplő Raóden sem egy tesze-tosza elkényeztetett úri fiú, hanem egy művelt, cselekedni vágyó, furfangos nemes. Seréné meg nagyon szimpatikus igazi mai nő, aki a férfiak által uralt világban is átveszi a vezető szerepet. Hrathen aki itt a gonoszt, a rosszfiút, az ellenséget testesíti meg, szintén jóval árnyaltabb figura mint a fantasy-k megszokott gonosza.
Amivel továbbra is bajom van az a mellékszereplők kidolgozatlansága, Sanderson ad is meg nem is infókat ezekről az emberekről valahogy nem tudom megfogni az ő figurájukat, pedig nagyon érdekes karakterek is vannak köztük (pl. Dilaf, Galladon, Lukel)
Nincsenek nagy csatározások csak kisebb harcok, inkább a politikai intrikák állnak középpontban, de ezek sem unalmasak mert inkább a cselszövésen van a hangsúly. Hogy ki hogyan ejti át a másikat. Mint minden jó fantasy ez is sok hasonlóságot mutat a múlt vagy éppen a jelen történelmével. (vallási háborúk, gyűlöletkeltés) Mindezt azonban nem szájbarágósan hanem könnyedén, élvezetesen, jó humorral teszi.
Az első oldalakon kicsit megijedtem, mert hatalmas mennyiségű idegen kifejezést öntött rám az író és csak kapkodtam a fejem a fura szavak és nevek olvastán. Miután megtanultam, hogy mi is a saód, aón, szeón stb. már bele is feledkeztem a történetbe és csak olvastam és olvastam nézegetve, hogy mennyi van hátra és drukkolva, hogy még ne legyen vége. (Nekem is kell egy szeón!)
Ez egy olyan történet, ami valósággal üvölt a megfilmesítésért, bár az elantrisiek kicsit zombis külsejét azért nem biztos, hogy szívesen nézném. De Elantris omladozó falait vagy éppen visszaemlékezésekben a virágzó várost és különleges lakóit el tudom képzelni egy hasonló sorozatban mint amilyen a Trónok harca.
A történet lezárt, de természetesen az elégedett olvasó követeli a folytatást. Ha hinni lehet Sanderson terveinek lehet is benne reménykedni.
Mindenkinek ajánlom aki szereti a jó minőségű fantasy-t, amiben ugyan nem repkednek sárkányok nem varázsolnak gonosz boszorkányok, nincsenek hatalmas mágiával rendelkező varázslók, de a rendkívül eredeti és magával ragadó világával elröpíti az olvasót egy izgalmas, kalandos és csodálatos helyre, ahol együtt izgulhatunk a főszereplőkkel. Koló?!
Értékelésem: 5/5
2012. jún. 14.
Top 10 könyvsorozat - 3. helyezett: J.K. Rowling - Harry Potter
"Nos, itt volnánk, fiacskám. Kilences vágány és a tízes vágány. A te
vágányodnak valahol a kettő között kellene lennie, de úgy tűnik, még nem
építették meg."
És igen! Végre elértem a dobogós helyezettekig, a bronzérmet nálam ezúttal a HP sorozat kötetei érdemelték ki. Azért írom azt, hogy ezúttal, mert lehet ha két hónap múlva folytatom a listát már más lenne a sorrend.
Ugyan mit írhatnék erről a sorozatról? Mindenki ismeri, ha valaki nem olvasta az biztos látta filmen. Csak a fantasy műfajt teljesen elutasítók és a magukat nagyon komolyan vevők kérik ki maguknak, és jelentik ki büszkén, hogy nem olvasták és nem is láttak belőle még 5 percet sem. Na persze, hiszi a piszi. Véleménye persze mindenkinek van róla.
" Az embernek soha nem lehet elég zoknija."
Bőven a húszas éveimet tapostam amikor a könyvtárban kutatva ráleltem az első részre a Harry Potter és a bölcsek kövé-re. Ez olyan 2000 körül lehetett, amikor már hazánkban is nagy rajongótáborral rendelkezett az addig megjelent 3 rész és már megkezdték az első rész megfilmesítését.
Úgy gondoltam ami ennyi embernek tetszik az csakis jó lehet.
Bevallom az első oldalak elolvasása után nagyot csalódtam. Olyan amatőr "íze" volt az egésznek, az egyetlen értékelhető szereplő számomra már akkor is a titokzatos Piton professzor volt.
Ráadásul a tesóm kiröhögött, hogy ilyen öreg fejjel képes vagyok gyerekkönyvet olvasni. Aztán persze egyszer csak azt vettem észre, hogy ő is bújja a könyveket és a polcon szép sorban elkezdenek sorakozni a kötetek.
Észrevétlenül szippantott be ez a varázslatos világ, a különleges figuráival. Emlékszem a 4. rész elolvasása után milyen nehéz volt várni a következő kötet megjelenéséig. Először fordult elő, hogy komolyan azon gondolkodtunk meg kellene tanulni tisztességesen angolul, persze túl lusták voltunk hozzá. Én mindig kivártam a hivatalos fordítást, de a húgom türelmetlen volt és elolvasta a rajongók által lefordított változatot. Mentségére mondom, hogy soha nem árult el semmit én pedig direkt nem is olvastam semmi HP-vel kapcsolatos hírt a neten, hogy bele ne fussak spoiler-be. Ma már nem is tudom, hogy történhetett de sikerült, és így minden váratlan esemény meglepetésként ért.
"Piton óráján zűrzavart kelteni – ez körülbelül annyira volt veszélytelen dolog, mint szemen bökdösni egy alvó sárkányt."
Miben rejlik a HP könyvek sikere? Ezt biztos nem én fogom megfejteni.
Adott egy nehéz sorsú, elnyomott, magányos kisfiú akivel hirtelen valami váratlan dolog történik, kiragadják a nyomorúságos kis életéből és egy varázslatos világban találja magát, ahol hősként ünnepelik, fantasztikus kalandokba keveredik és még barátokra is lel. Ugyan melyik tizenéves fiatal nem vágyik erre?
Rowling jó érzékkel nyúlt a témához, egyszerűen, közérthetően fogalmazva meg, hogy mindenki lehet különleges.
Valóban nem talált fel semmi egyedit, sok minden visszaköszön amit máshol már olvashattunk, arról nem is beszélve, hogy egy csomó ellentmondás van a könyvekben. Egy ideig még alá is húztam ceruzával ezeket aztán elszégyelltem magam, hogy rongálom a könyveimet.
A jó és a rossz harca örök érvényű és hálás téma, lehetőséget adva rá, hogy az olvasó szurkoljon a jónak és teljes szívből gyűlölje a rosszat. (jó esetben)
A kedvenc szereplőm Ron, akinek imádom az esetlenségét és a humorát, és Piton akiben mindig hittem, még akkor is amikor..... (tudjátok)
Hogy aztán ebben mennyire játszott közre a színészek alakítása az már az idő homályába vész.
A kedvenc részeim sorrend nélkül: 3. HP - és az azkabani fogoly , 4. HP - és a tűz serlege, 6. HP - és a félvér herceg
Amit nem annyira szeretek: 2. HP - és a titkok kamrája,
5. HP - és a főnix rendje
"-Avada Kedavra!
-Capitulatus!"
Úgy gondolom az internet elterjedésének is óriási szerepe volt, hogy hazánkban is ilyen hisztériát hozott J.K.R sorozata. Amikor elolvastam az utolsó részt, ma már hihetetlen számomra, de iszonyú erős ürességet éreztem, egyszerűen nem akartam mást olvasni. Elkezdtem kutatni a neten mindenféle Hp-s hír után és ekkor bukkantam a fanfic-re mint műfajra.
Ez 2008-ban volt amikor ez a műfaj virágkorát élte, csak én addig nem tudtam róla. Rengeteg jó és rossz fanfic-et olvastam és még egy-vagy kettő slash-t is. (és így bukkantam rá egy fanfic íróra, akinek azóta megjelent sorozata szintén dobogós nálam, na ki lehet az?)
Természetesen láttam az összes filmet, talán egyet nem moziban, de a többire képes voltam jegyért sorban állni. Igen vállalom, pedig bőven elmúltam már 30 amikor ezeket a filmeket bemutatták.
Mindig is az volt a véleményem, hogy egy film soha nem lehet olyan jó mint a könyv (kivételek azért akadnak, pl. Parfüm) és ez így van a HP esetében is.
Nagy kérdés számomra, hogy akik nem olvasták a könyveket mit érthetnek meg a filmekből. Szerintem egyetlen pozitívuma a moziknak, hogy zseniális angol színészeket ismerhettünk meg.
Óriási vágyam azt hiszem nem csak nekem, hogy egyszer úgy 10 év múlva a BBC forgasson egy sorozatot, melyben 6 rész dolgozzon fel egy könyvet és a felnőtt szereplőket korban a könyvbeli figurákhoz hasonló korú színész játssza. (Bármennyire is imádom Alan Rickman-t azért az utolsó részekben már igen öregecske volt.)
"Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek."
Az utolsó rész 7. HP - és a halál ereklyéi elég hullámzó befejezést hozott. Voltak részek amiket kimondottan untam, de a végső befejezés a peronos jelenet nekem elnyerte tetszésem. Albus Perselus megmelengette jégszívemet.
Rengeteg dolgot tudnék még írni, részletesen elemezve az egyes részeket, a filmeket, de nem teszem. Az a hisztéria ami ezt a sorozatot jellemezte önmagáért beszél.
Csak remélni tudom, hogy generációk hosszú sorának okoz akkora örömöt, mint nekünk akik tízen- vagy huszonévesen ismerkedtünk meg Harry Potter világával.
Nem tudom mikor fogom ismét elővenni ezeket a könyveket, talán 50 évesen ismét elolvasom és vagy jól kiröhögöm magam, hogy egykoron miért is rajongtam vagy rábólintok, hogy igen ez a nő(Rowling) tudott valamit.
Gyorsan változik a világ, a HP óta már túl vagyunk egy Alkonyat hisztérián, most az Éhezők viadala és Trónok harca a rajongás tárgya.
Lehet hogy 20 év múlva már csak a könyvtárak eldugott sarkaiban találkozunk egy-egy Harry Potter kötettel?
Nem hiszem.
És igen! Végre elértem a dobogós helyezettekig, a bronzérmet nálam ezúttal a HP sorozat kötetei érdemelték ki. Azért írom azt, hogy ezúttal, mert lehet ha két hónap múlva folytatom a listát már más lenne a sorrend.
Ugyan mit írhatnék erről a sorozatról? Mindenki ismeri, ha valaki nem olvasta az biztos látta filmen. Csak a fantasy műfajt teljesen elutasítók és a magukat nagyon komolyan vevők kérik ki maguknak, és jelentik ki büszkén, hogy nem olvasták és nem is láttak belőle még 5 percet sem. Na persze, hiszi a piszi. Véleménye persze mindenkinek van róla.
" Az embernek soha nem lehet elég zoknija."
Bőven a húszas éveimet tapostam amikor a könyvtárban kutatva ráleltem az első részre a Harry Potter és a bölcsek kövé-re. Ez olyan 2000 körül lehetett, amikor már hazánkban is nagy rajongótáborral rendelkezett az addig megjelent 3 rész és már megkezdték az első rész megfilmesítését.
Úgy gondoltam ami ennyi embernek tetszik az csakis jó lehet.
Bevallom az első oldalak elolvasása után nagyot csalódtam. Olyan amatőr "íze" volt az egésznek, az egyetlen értékelhető szereplő számomra már akkor is a titokzatos Piton professzor volt.
Ráadásul a tesóm kiröhögött, hogy ilyen öreg fejjel képes vagyok gyerekkönyvet olvasni. Aztán persze egyszer csak azt vettem észre, hogy ő is bújja a könyveket és a polcon szép sorban elkezdenek sorakozni a kötetek.
Észrevétlenül szippantott be ez a varázslatos világ, a különleges figuráival. Emlékszem a 4. rész elolvasása után milyen nehéz volt várni a következő kötet megjelenéséig. Először fordult elő, hogy komolyan azon gondolkodtunk meg kellene tanulni tisztességesen angolul, persze túl lusták voltunk hozzá. Én mindig kivártam a hivatalos fordítást, de a húgom türelmetlen volt és elolvasta a rajongók által lefordított változatot. Mentségére mondom, hogy soha nem árult el semmit én pedig direkt nem is olvastam semmi HP-vel kapcsolatos hírt a neten, hogy bele ne fussak spoiler-be. Ma már nem is tudom, hogy történhetett de sikerült, és így minden váratlan esemény meglepetésként ért.
"Piton óráján zűrzavart kelteni – ez körülbelül annyira volt veszélytelen dolog, mint szemen bökdösni egy alvó sárkányt."
Miben rejlik a HP könyvek sikere? Ezt biztos nem én fogom megfejteni.
Adott egy nehéz sorsú, elnyomott, magányos kisfiú akivel hirtelen valami váratlan dolog történik, kiragadják a nyomorúságos kis életéből és egy varázslatos világban találja magát, ahol hősként ünnepelik, fantasztikus kalandokba keveredik és még barátokra is lel. Ugyan melyik tizenéves fiatal nem vágyik erre?
Rowling jó érzékkel nyúlt a témához, egyszerűen, közérthetően fogalmazva meg, hogy mindenki lehet különleges.
Valóban nem talált fel semmi egyedit, sok minden visszaköszön amit máshol már olvashattunk, arról nem is beszélve, hogy egy csomó ellentmondás van a könyvekben. Egy ideig még alá is húztam ceruzával ezeket aztán elszégyelltem magam, hogy rongálom a könyveimet.
A jó és a rossz harca örök érvényű és hálás téma, lehetőséget adva rá, hogy az olvasó szurkoljon a jónak és teljes szívből gyűlölje a rosszat. (jó esetben)
A kedvenc szereplőm Ron, akinek imádom az esetlenségét és a humorát, és Piton akiben mindig hittem, még akkor is amikor..... (tudjátok)
Hogy aztán ebben mennyire játszott közre a színészek alakítása az már az idő homályába vész.
A kedvenc részeim sorrend nélkül: 3. HP - és az azkabani fogoly , 4. HP - és a tűz serlege, 6. HP - és a félvér herceg
Amit nem annyira szeretek: 2. HP - és a titkok kamrája,
5. HP - és a főnix rendje
"-Avada Kedavra!
-Capitulatus!"
Úgy gondolom az internet elterjedésének is óriási szerepe volt, hogy hazánkban is ilyen hisztériát hozott J.K.R sorozata. Amikor elolvastam az utolsó részt, ma már hihetetlen számomra, de iszonyú erős ürességet éreztem, egyszerűen nem akartam mást olvasni. Elkezdtem kutatni a neten mindenféle Hp-s hír után és ekkor bukkantam a fanfic-re mint műfajra.
Ez 2008-ban volt amikor ez a műfaj virágkorát élte, csak én addig nem tudtam róla. Rengeteg jó és rossz fanfic-et olvastam és még egy-vagy kettő slash-t is. (és így bukkantam rá egy fanfic íróra, akinek azóta megjelent sorozata szintén dobogós nálam, na ki lehet az?)
Természetesen láttam az összes filmet, talán egyet nem moziban, de a többire képes voltam jegyért sorban állni. Igen vállalom, pedig bőven elmúltam már 30 amikor ezeket a filmeket bemutatták.
Mindig is az volt a véleményem, hogy egy film soha nem lehet olyan jó mint a könyv (kivételek azért akadnak, pl. Parfüm) és ez így van a HP esetében is.
Nagy kérdés számomra, hogy akik nem olvasták a könyveket mit érthetnek meg a filmekből. Szerintem egyetlen pozitívuma a moziknak, hogy zseniális angol színészeket ismerhettünk meg.
Óriási vágyam azt hiszem nem csak nekem, hogy egyszer úgy 10 év múlva a BBC forgasson egy sorozatot, melyben 6 rész dolgozzon fel egy könyvet és a felnőtt szereplőket korban a könyvbeli figurákhoz hasonló korú színész játssza. (Bármennyire is imádom Alan Rickman-t azért az utolsó részekben már igen öregecske volt.)
"Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek."
Az utolsó rész 7. HP - és a halál ereklyéi elég hullámzó befejezést hozott. Voltak részek amiket kimondottan untam, de a végső befejezés a peronos jelenet nekem elnyerte tetszésem. Albus Perselus megmelengette jégszívemet.
Rengeteg dolgot tudnék még írni, részletesen elemezve az egyes részeket, a filmeket, de nem teszem. Az a hisztéria ami ezt a sorozatot jellemezte önmagáért beszél.
Csak remélni tudom, hogy generációk hosszú sorának okoz akkora örömöt, mint nekünk akik tízen- vagy huszonévesen ismerkedtünk meg Harry Potter világával.
Nem tudom mikor fogom ismét elővenni ezeket a könyveket, talán 50 évesen ismét elolvasom és vagy jól kiröhögöm magam, hogy egykoron miért is rajongtam vagy rábólintok, hogy igen ez a nő(Rowling) tudott valamit.
Gyorsan változik a világ, a HP óta már túl vagyunk egy Alkonyat hisztérián, most az Éhezők viadala és Trónok harca a rajongás tárgya.
Lehet hogy 20 év múlva már csak a könyvtárak eldugott sarkaiban találkozunk egy-egy Harry Potter kötettel?
Nem hiszem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
























